Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)
1919-07-15 / 144. szám
/ 2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919 julius 15. Franciabarát-politika. — Mig ugyanis — mondotta tovább'— Amerikának és Angliának lehetnek olyán * érdekei, meiyek őket ' gazdaságilag "közelebb hozzák Magyarországhoz, Franciaország az, amely politikailag ránk támaszkodhatok. amelynek érdeke velünk együtt az, hogy politikailag egymást támogassuk. Franciaországnak számolnia keil azzal, hogy a béke megkötése után Németországban revanche-politika fog keletkezni s számolnia kel! azzal a lehetőséggel is, hogy Németország majdnem bizonyosan kapcsolatba íog kerülni Ausztriává!, ha egyelőre meg is lehet akadályozni azt, hogy a két állam teljes területi összefüggésbe kerüljön. Németországot,, ha gazdasági és érzelmi momentumok is közelebb fogják hozni Ausztriához és bizonyára keresni fogja az összeköttetést a nagy Oroszországgá! is, sőt valószínűleg kapcsolatba fog kerüini gazdasági vagy politikai tekintetben Olaszországgal is. Franciaországnak, amely jelenleg a kontinens legnagyobb hatalma, amely a közeljövőben a szárazföldi hatalmak között azt a pozíciót fogja elfoglalni, melyet a háború előtt Németország foglalt el, súlyos érdekei fűződnek ahhoz, hogy Ausztria határán megálljon a német terjeszkedés, hogy itt legyen egy ország, melyben feltétlenül megbízhat s igy érdekei fűződnek ahhoz, hogy megtalálja Magyarországgal a gazdasági és politikai kapcsolatot és oly támogatásban részesítsen bennünket, amely vissza fogja adni nekünk a termelés lehetőségét s akkor Magyarország ismét életképes lesz. — S amikor rámutattam arra, hogy egész külpolitikánkat az antant irányában kei! felépítenünk, ebből levontam a konzekvenciát az ország belpolitikájára vonatkozóan is. Ha mi olyan belpolitikát akarunk inaugurálni, amely párhuzamos a nagy európai hatalmak, Franciaország, Anglia sőt Amerika belpolitikájával, de amely belpolitika a külpolitikától függetlenül egyedül is lehetővé teszi, hogy a romokon egy ujjáépitett Magyarország keletkezzék, ez nem képzelhető el másképpen, mint teljesen demokratikus polgári irányban. Lehetetlen az, hogyha az erőkei egyesíteni akarjuk, a mult bűneit újra kezdjük, hogy itt társadalmilag, felekezetileg folytonosan egymás ellen törjünk. Ha az erőket őszintén és becsületesen akarjuk koncentrálni, akkor félre kell tennünk minden ilyen széthúzó momentumot, ha egyesek lelkében él is ez a reakciós érzés, kizárólag egyes bűnös emberek ténykedései következtében, ezt ki kell kapcsolni és azokra kel! hallgatni, akik a szeretet igéjét hirdetik, akik azt mondják, hogy ma gvülölségnek nincs helye, mert minden társadalmi osztálynak és minden, felekezetnek együttműködésére szükségünk van, hogy ezt a szerencsétlen országot újjáépítsük. (Élénk helyeslés.) Ezután arró! szólt, hogy nagy bizalommal van Ábrahám Dezső személye iránt és kormányának támogatását kérte. Majd gazdasági kérdésekről beszéit. Kijelentette, hogy termelésről egyelőre alig lehet szó. A kereskedőknek lesz feladata, hogy az országot élelmiszerekkel ellássák. Ezt az osztályt a kormánynak a legmesszebbmenőleg kell támogatnia. A kereskedőnek vissza kell adni azt a szerepet, amely öt jogosan megilleti. A kereskedelmet hagyjuk a kereskedőknek. Beszélt a Franciaországból' való export-kisérletekről, amelyek reménye szerint sikerre vezetnek. internacionalizmus és nacionalizmus Ezután még egy kérdéssel foglalkozott hoszszasan. — Sokszor hallotta, — úgymond — hogy ő nem áll nemzeti alapon, hanem inkább az internacionalizmus eszméjével rokonszenvez. Erre vonatkozóan elmondja egy budapesti munkással való beszélgetését. A munkás a mai helyzetből kiveze'tő utat' abban jelölte meg, hogy helyes lenne, ha az egész szociáldemokrata párt megszűnnék és nemzeti szociáldemokrata párttá alakulna. Erre ő — Varjassy miniszter — igy válaszolt: — Néni tudom belátni, miért ne lehessen j minden szocialista egyszersmind jó hazafi is, ha nemzetközileg szervezve is van a munkásság. .4 nemzeti szocializmus abban az irányban, hogy a munkásság részéről elvonja azt az óriási erőt, amely a szolidaritáshoz vezet, egyes ország munkásain keresztül, azt hiszem: bűn volna a munkásság szempontjából. A munkásság akkor, amikor a maga óriási erejét a nemzetközi szövetkezésben látja, egyben a legjobb hazafi is lehet. Hiszen az a francia szocialista, aki nem tagadja meg más országbeli i szocialista testvérét sem, a legkitűnőbb, néha I a sovinizmusig menő hazafi. Azt kell tehát hirdetni, hogy minden munkás kövessen el mindent az ország területi épségének visszaállítása tekintetében • s kövessen el mindent, hogy ez ország gazdag legyen, a termelése minél tökéletesebb legyen, de amikor ezt teszi, nem szabad elzárkóznia az elől az emberi vonatkozás elő!, hogy a másik országbeli társában is embert lásson. Nekünk akkor, amikor a nemzet jogait védjük, amikor ennek az országnak nagyságát akarjuk felépíteni, nem szabad megállanunk a hazafias jelszavaknál, hanem kötelességünk keresni az érintkezést a külfölddel s amikor a munkás a legjobb magyar, nem szabad az emberi szolidaritás elől sem elzárkózni. Magyarország akkor1 lesz nagy, ha ezt a két eszmét teljes kapcsolatba tudja hozni s ép ugy, mint a munkásság, az egész polgári társadalom is a legnagyobb mértékben legyen nemzeti oiy értelemben, hogy mindaddig, mig az országok külön határokkai bírnak és min7 den ország ezeken a határokon belül keresi a boldogulását, mi magyarok is ezeken a határokon belül akarjuk az ország termelését kiépíteni. (Élénk helyeslés.) Azt hiszem, hogy akkor, amikor az egész társadalmat össze kell hozni, ezeket az eszméket is ki kell egyenlíteni és senkinek sincs joga ahhoz, hogy magát nagyobb hazafinak tartsa mint a másik. Egy osztálynak sincs több joga ahhoz, mint a másiknak, hogy magának monopolizálja a hazafiságot. Megvallom, éppen e fölfogásom miatt ért a legtöbb szemrehányás. (Hossas éljenzés.) Ezután újból a kormány támogatását kérte. Wimmer Fülöp, a Szegedi Kereskedelmi és Iparkamara elnöke mondott köszönetet a miniszterelnöknek és kereskedelemügyi miniszternek megjelenésükért és biztosította őket arról, hogy a szegedi kereskedők és az iparosok a leglelkesebben fogják a kormányt törekvéseiben támogatni. Felhasználja az alkalmat arra, hogy felhívja a kormány tagjainak figyelmét egy kellemetlen incidensre, amely a keresztényszocialista párt egyik utóbbi gyűlésén lejátszódott. Az egyik szónok, Bartos János, többek között mondta: „láttatok-e már boltot, amely nem a zsidóé, láttatok-e már zsidói, aki dolgozott ?" — Én nem féltem — úgymond — Szeged város munkásságát, még kevésbbé Szeged város • polgárságát attól, hogy a felekezetiség bacillusával megmételyeztesse magát. Remélem azonban, a kormány módot fog találni arra, hogy ilyen dolgok ne ismétlődhessenek és akik azzal a szándékkal jöttek ide, hogy amit az egészséges testen nem tudtak elrontani, azt talán majd a beteg testén fogják megtenni, azok az urak> kíméletlenül távolittassanak el Szegedről. Tonelli Sándor zárószavai után a gyűlés véget ért. A franciák szabadságünnepe. (Saját tutósitónktól.) A Szegeden állomásozó francia csapatok impozáns módon tartották meg a francia nemzet nagy szabadságünnepét, a Bastille megostromlásának évfordulóján. Vasárnap este félkilenc órakor kezdődött az ünnepély zenéstakarodóval. A közönség már a kora esti órákban ellepte azokat az utcákat és tereket, ahol a francia csapatok átvonulnak. A kulturpatota előtti téren gyülekezett az ünneplő francia katonaság, amely a Széchenyi-téren és Kárász-utcán át haladt ezrek és ezrek sorfala közt a Dugonics-térre, ahol az esti ünnepség befejeződött. A zenéstakarodót megelőzően tüzijátékoi rendeztek a franciák. A szines rakéták gyors egymásutánban úsztak a levegőben. Időnkint nappali világosságot árasztanak a szikrázó, fehérfényü tüzcsomók. Sokan közülök lehullanak a parkokba, fákra és ott sisteregnek tovább Más fénycsóvák, mint tüzes hullámok úsznak a a levegőben, majd, mint a hullócsillagok, eltűnnek. Nagyon szép látványosság volt. Az emberrajok összetorlódva tódultak előre a különböző utvonalakról és fonódtak össze a Széchenyitéren. Késő este volt, amidőn oszladozni kezdett a hatalmas tömeg és amikor a franciák szabadságünnepének első része véget ért. Hétfőn reggel diszfelvonulással kezdődött az ünnepély. Előbb díszszemle volt és kitüntetéseket osztottak ki. A reggeli órákban esett az eső, ezért az utvonalakat homokkal szórták be. Amikor diszfelvonulás kezdetét vette, kisütött a nap és a meghívott közönség a Széchenyi-téri bérszékekről pompás időben gyönyörködhetett a különböző fegyvernemekben és kiváló csapatfeiszerelésekben. Háromnegyed kilenckor jelezte a francia zenekar a csapatok közeledését. A parancsnokló tábornoktól jobbra az első széksorban ültek P. Ábrahám Dezső miniszterelnök, Varjassy Lajos kereskedelemügyi, Balla Aladár belügyi és Belicska Sándor hadügyi miniszterek, akik az előttük elhaladó tábornokot felállással üdvözölték. Feltűnést keltettek a félelmetes tankok, ezek a rettenetes hadigépek, amelyek most békésen és' gzeiiden robogtak előttünk. * Nemzeti ünnepüket nemcsak katonai parádés felvonulással, külsőségekkel, hanem hangversennyel is megünnepelték a Szegedet megszálló francia csapatok. Az u:szegedi vigadó előtti térségen folyt le a két óráig tartó hangverseny -és mint ez már Franciaországban ezen a nagy nemzeti napjukon szokás, ingyenesen. Párisban, sőt a vidéken is, julius 14-én ingyen előadást tartanak a színházak a népnek. Változatos volt a franciák által rendezett koncert műsora, amely Charpy tábornok érkezése után nyomban, pont 16 órakor kezdődött. Először Clavrie hadnagy elénekelte a Marseillaiset, amelyet állva hallgatott a közönség. Clavrie hadnagy két kijövet alkalmával Faustból a Valentin imáját, majd a Lakme opera egyik áriáját, a Bajazzók prológusát énekelte nagy tetszés mellett. Feuillarde hadnagy chansonokat adott elő tapsok kíséretében, nagy választékban, valamint ov e ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a fHEDI szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. ===== £ Telefon 15-20.