Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-13 / 143. szám

Ara 40 fillér. Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELÖFIZtlESI ARA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre • 48.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UICA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 143. szám. Vasárnap, julius 13. A Magyar Nemzethez! Hazaszerető, önzetlen férfiak gróf Károlyi Gyula elnöklete alatt Aradon, majd Szegeden kormányt alakítottak a bolsevizmus letörésére és a rend helyreállítása végett. Ez az átalakulás csak átmeneti jellegű volt, addig tartott, míg az egész ország politikai álláspontját és minden társadalmi rétegét képviselő pártok a kormányzást átvehetik. Ránk hárul az a feladat, hogy az előző kormány által kitűzött célt megvalósítsuk, az országot a bolsevizmus átkától megszabadítsuk, a jogrend iránti tiszteletet helyreállítsuk, a becsületes munkát és megélhetést lehetővé tegyük, a népet az éhhaláltól és végpusztulástól megmentsük, a békét előkészítsük. E célok elérése végett a nemzet összes erőinek egyesítésére van szükségünk. Az ország szándékos tönkretételét előidéző, a gyilkolást és rablást rendszeresítő bűnösöket a nemzet haragja fogja sújtani, de elfelejtünk minden félreértést, testvereinkké fogadjuk újra azokat, akiket megtévesztettek, ha segítenek abban a törekvésünkben, hogy hazánkat viszszaadjuk a becsületes munkásnépnek. Nem ismerünk sem osztály, sem faj, sem felekezeti külömbséget. Nem a gyűlölet, hanem ' a megértés vezet bennünket. Minden ember csak annyit ér előttünk, amennyit munkájával és becsületességével kiérdemelt amennyi hasznot hoz hazájának.. Programunk : az ország megmentése. A megmentett országban pedig csak egy törekvés lehet: a megelégedettség. Ezt csak ugy érhetjük el, ha Magyarország minden polgárának egyenlő jogai és egyenlő kötelességei lesznek, a kötelezettségek fokozottabbak azoknál, akik vagyonuknál vagy jövedelmüknél fogva nagyobb áldozatokra kötelesek. Fenn akarjuk tartani a háborút befejező forradalom vívmányait, amelyek a nemzeti demokráciát szolgálják. Egyenlő elbánást biztosítunk hazánk minden ajkú polgárának. Beakarunk kapcsolódni a nyugat kulturájába, ezért külügyi politikánk sikerét az antanttal való együttműködésben látjuk. Beakarjuk és befogjuk bizonyítani, hogy népünk pillanatnyi eltévelyedése mellett is egyik leghasznosabb tagja az emberi társadalomnak, hivatkozhatunk évezredes multunkra, mely telve van a kulturáért folytatott küzdelmek sorozatával. Biztosítani akarjuk a közélelmezést és egyéb közszükségleti cikkek beszerzését. A lehetőség szerint megszüntetjük a munkahiányt és ezzel csökkentjük a munkátlanok elégedetlen táborát. Már most elöakarjuk készíteni a dolgozó tömegek boldogulását. Kenyér nélkül maradt tisztviselőink helyzetén segíteni óhajtunk és rendezzük ugy ezeknek, mint a hazát védő tiszti és altiszti karnak fizetését. Igyekszünk megjavítani pénzünk értékét és ezzel megszüntetjük, vagy legalább is nagy mértékben csökkentjük a drágaságot. Gondunk lesz a hadiözvegyekre és rokkantakra. Részletesebb programot nem adunk, mert ezúttal csak egyetlen fqcélunk van, a rend és termelés helyreállítása: a bolsevizmus megszüntetése. A nemzet minden dolgozó rétegére támaszkodunk, de csak a tömegek jólétéért, nem pedig lelkiismeretlen izgatók érdekeiért. Fölhívunk ezért mindenkit, polgárt, munkást és a föld népét egyaránt, hogy önzetlen, egyedül a haza boldogulását célzó munkánkban legyen segítségünkre. Óhajunk az, hogy a társadalom minden rétege tényleges résztvegyen az ország újjáépítésében. Nem beszélni, nem egyéni érdekeket keresni, hanem cselekednünk kell. Talán van még egy órája — az utolsó — a nemzetnek, amelyben sosrát jóra fordíthatja. Ne mulasszuk el, nehogy a jövő nemzedék örökös átka kisérje emlékünket. Bízunk a nemzet jövőjében! Szeged, 1919 julius 12. A magyar nemzeti kormány nevében : P, Ábrahám Dezső s. k., > miniszterelnök. Julius 14. Az uj, a győzelmes Franciaország egy régi, győzelmes forradalom emlékét ünnepli ma, qautorze juillet napján. Mi történt Párisban 1789-ben, julius 14-én? A polgárok fegyvert fogtak, megtámadták és megostromolták a B a s t i 1 l e érődéit, kitűzték rájuk a forradalom véres lobogóját, kiszabadították a politikai foglyokat, megölték a Bastille királypárti parancsnokát és Páris polgármesterét, aki cinkosa volt az ellenforradalomnak. A fejüket lándzsára tűzték és a városháza elé vitték. Ez történt 1789 julius 14-én Párisban, a világ fővárosában, amely akkor a forradalom kirepitő fészke, az uj gondolatok arzenálja, a jövendő élesztője és a szabadság bástyája volt. Maga az eset nem olyan jelentékeny, a feudalizmust, a régi rendet nem az buktatta meg, az uj világot nem az épitette föl, hogy egy sereg fanatikus és vakmerő ember — akit a kortársak rendesen csőcseléknek néznek és akiknek az utókor emlékoszlopot emel — egy ódon bástyahalmazt megtámad és egy kissé alaposan megrongálja a viharvert tetőket. De a népek érzékelhető szimbolumot akarnak, látható jelet, egy szines és plasztikus tényt, ami beszél, ami harsog, ami túlzeng a múlton, a századokon, amit képben, szoborban, ódában meg lehet örökiteni. Ilyen szinbolum, ilyen tény, ilyen zengés a Bastille bevétele. Franciaország és a világ sorsa a tizennyolcadik század végén az assamblée-k gyűlésein dőlt el, a tanácskozásokon, ahol a király, a kövér és petyhüdt Bourbon kénytelen-kelletlen tűrte, hogy a feltörekvő harmadik rend, a robbanékony és lobbanékony tiers etat emberei, vidéki ügyvédek, párisi tollforgatók föltett fjv-jggel üljenek előtte, míg Mirabeau és Sieyés beszéltek és a világtörtének n nagy órája elütötte a tizenkettedik órát. De talán még valamivel előbb dőlt el akkor Franciaország és az európai vil g sorsa, kevésbé láthatóan, kevésbé hallhatóan, csöndes, komoly, nyugodt Íróasztalok fehér lapjainak rengetegén, amelyek ma ugy zizegnek a múltból, mint a szél a tavaszi szántás fölött, talán mégis ott dőlt el a világ sora a Voltaire, Rousseau, Diderot fejében, a nagy Enciklopédia hasábjain, amelyekből a nagy forradalom vihara kiharsogott. Mikor Rousseau, aki üldözési mániákus is volt, azt irta le, hogy a társadalmi szerződésnél kettőn áll a vásár és a népen áll elsősorban, mikor Voltaire, aki nagyzási mániás is volt, kijelentette a karosszékében, hogy Ecrasez l'infame! és mikor Diderot megjegyezte, hogy a polgároké a jövő még a színpadon is, akkor, akkor indult el a győzelmi szekér, amely Guillotin doktor ötletes találmánya alá vitt egy Bourbon- és egy Habsburg-fejet és amely, a korzikai nyavalyatörős zseni marsallbotjainak intésére beszáguldottá ElsőrendS ja vltOmühey! müórás és ékszerész Dugonics-tér 1 í. (Tisza Lajos-körut sarok) A Brauswetter-cégnek 10 évig volt elsőrendű = szakmunkása. r- Ajánlja Precisions sveici óra és modern ékszer-raktárát. Törött " aranyat a legmagasabb napi árban vesz, vagy becserél. X