Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-12 / 142. szám

Szeged, 1919 julius 12. DELMAGYARORSZAG 5 Kivételes elbánásban kell részesíteni a tisztviselőket és munkásokat a közellátásban. - Újból állítsák fel a hatósági étkezőket. (Saját tudósítónktól.) A mostani nehéz, komor napokban, amidőn az ország sors- a legszomorúbb, nem szivesen foglalkozunk az egyes társadalmi osztályok nyomoruságával. Ds m gsem mellőzhetjük hallgatással különösen a munkásság és tisztviselők siralmas helyzetét. Nemcsak azért, mert mindenkor figyelemmel kisértük és napirenden tartottuk a munkások és tisztviselők megélhetését érintő fkérdéseket, hanem azért is, mert az a meggyőződésünk, hogy a munkásosztály elégedetlensége és elkeseredése éppen ezekben a súlyos időkben árt az országos érdekeknek is. Bármily súlyos gondok terhelik is tehát most az intéző köröket, nem szabad megfeledkezniük a munkások és tisztviselők nagy tömegéről. A tisztviselők helyzetét néhány adat jellemzően megvilágitja. Az állami és városi tisztviselők nagyrészének az összes pótlékokkal együtt hatszáz koronánál nincs több fizetése havonta. Ehez járul átlagosan nyolcszáz korona évi lakbér. Ebből a fizetésből a jelenlegi körülmények közt megélni nem lehet. A tisztviselők egymagukban nem tudnak védekezni a drágaság ellen és helyzetük oly rossz, hogy az Otthon szociális-bizottságának okos akciója csak keveset javíthat a szinte türhettlen állapotokon. Gyökeres segítségre lenne szükség és ehelyett mit látunk? Azt, hogy a városi tisztviselők még most sem kapták meg ruhasegélyüket, az állami tisztviselők pedig azt a háborús pótlékot és rendkívüli segélyt kapják még ma is, amit a köztársasági kormány állapított meg. Hová szökkent fel pedig azóta a drágaság ! Tudjuk, hogy ezidó szerint alig lehetséges Szegeden mélyebbreható intézkedéseket tenni. De akárhogyan is van, semmiesetre sem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy semmit sem lehet tenni. Tessék a munkásokat és tisztviselőket addig is, amig megfelelő formák közt orvosolni lehet a bajokat, a közélelmezésnél és az elsőrendű szükségleti cikkek beszerzésénél kivételes elbánásban részesíteni. Ez, kiterjesztve, az Otthon szociális bizottságának javaslata. Vállalja ideiglenesen a város magára az ebből származó és esetleg fedezetre szoruló terheket. Bizonyos, hogy az állam — ha konszolidálódnak a viszonyok — vissza fogja téríteni a városnak ezeket a kiadásokat. Lehet más módokat is találni, de foglalkozni kell a kérdéssel. Akkor, amidőn a drágaság nem volt ily Eifeltoronymagasságu, a város állított fel közös étkezőket. Most, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk, ezek a hatósági étkezők nem működnek. Föl kell őket állítani. A tisztviselőket és munkásokat olcsó ellátásban kell részesíteni. Ezt sürgősen meg kell csinálni. Ha szükséges, a nemzetközi élelmezési bizottság támogatásához is kell folyamodni; bizonyos, hogy nem zárkóznak el attól — hiszen eddig is sok jóindulatot mutattak — hogy segítségére legyenek a hatóságnak a szociális problémák megoldásánál. Egyszóval: tenni kell valamit. Elsősorban tisztviselő és munkásügy — ami tulajdonképen ugyanaz — a fehérhátu bankók kérdése is. Mindenkit inkább szabad fehérhátu bankókkal fizetni, csak éppen a tisztviselőket és munkásokat nem, akiknek nincs pénztartalékjuk és idejük arra, hogy csak rendőri asszisztálással tudják szükségleteiket beszerezni. Aztán még egyet. Értesülésünk szerint a tisztviselők körében nyugtalanságot kelt az a hir, hogy elsején nem fognak fizetést kapni, mert az állampénztárban nincs pénz. HíT ez a hir — amint hisszük — nem felel meg a valóságnak, meg kell nyugtatni a tisztviselőket. Egyáltalán pedig a tisztviselők járandóságait ne a régi bürokratikus körülményességgel és kényelmességgel utalja ki az állampénztár. Tömegesen panaszt tettek előttünk, hogy hetekig kell várniok a tisztviselőknek járandóságaikra. A háború során azzal a mentséggel éltek, hogy megcsappant a létszám. Most — azt hisszük — elég munkaerő áll rendelkezésre. És különben sem ebben van a hiba, hanem a rendszerben. Sok szegény asszonyt láttunk már naphosszat várakozni az állampénztárban néhány koronás segélyre. Egyik szobából a másikba küldik. Ez a módszer nem alkalmas arra, hogy növelje a megelégedettséget. Alkalmasabb időben talán ezen a téren is lehet üdvös reformokat keresztül vinni. A szovjet-kormány pénzügyi helyzete. Páris. A Liberté közlése szerint a „Vörös Újság", bolsevisták hivatalos lapja közli Varga népbiztosnak a munkás- és katonatanács ülésén tett nyilatkozatait. A szónok konstatálja, hogy Magyarországon az ipari termelés csökkent, majd a következőket mondja: — Engedjék meg, hogy szervezetünkre vonatkozólag igazságos kritikát mondjak. Hogy a burzsoáziát tönkretegyük, pénzügyi vállalatoknál több mint 8 milliárdot koboztunk el, de nem tudtuk tönkretenni a mezőgazdasági kapitalistákat. Ez utóbbiak maguk a parasztok, akik a mélyreható propaganga elmulasztása folytán ellenzéket alkotnak velünk szemben. Ezenkívül szervezetünkben igen nagy a korrupció. Amikor a hatalmat magunkhoz ragadtuk, tönkre kellett tennünk a régi bürokráciát, hogy helyébe ujat szervezzünk. Ennek azonban még több a hibája, mint a réginek. Az uj hivatalnokok között igen sok a lelkiismeretlen stréber. Felkiáltások minden oldalról: Sőt csaknem mindannyian azok 1 . . — Igen, csaknem mindannyian fiatal kölykök és csirkefogók. (A „fiatal kölykök" és »csirkefogók" kifejezés a francia lapban magyarul is idézve van.) Ismerek politikai megbízottakat, akiknek lakása tele van értékes bútorokkal, szőnyegekkel, ékszerekkel, melyek mind lopásból és fosztogatásból származnak. Az egész ország a sülyedés legalacsonyabb fokán van. A munkában uj fegyelmet kell bevezetnünk. hogy a kommunista államnak annyi munkát szállítson, amennyire csak képes, ha nem is kap több fizetést, mint a másik. Hozzá kell szoktatni a munkásainkat, hogy kevesebbet egyenek. Munkásaink túlsókat esznek és mégis panaszkodnak, hogy rosszul vannak táplálva. Lengyel pénzügyi népbiztos ugyancsak peszszimista hangon beszél Magyarország gazdasági jövőjéről. — Súlyos pénzügyi válságban vagyunk, — mondotta. — A pénzforgalom veszedelmes csökkenést mutat, az állampénztárba nem folyik be semmi pénz. Vállalataink még a termelési költségeket sem hozzák meg. így a budapesti villamosüzem százmilliónkba kerül és csak ötven milliót jövedelmez. A villamos vasúti vállalat kétszázötven milliót nyelt el s bár egy jegy egy koronába kerül, mégis csak 117 milliót jövedelmezett, összegezve a dolgokat, e pillanatban öt milliárd a deficitünk. Magyarország régi költségvetése nem volt több, mint hatszáz millió- (Echo de Paris jul. 8.) JUHÁSZ GYULA UJ KÖNYVE EZ AZ ÉN VÉREM amely a költő hetvennél több uj versét tartalmazza. •-— MINDEN KÖNYVÁRUSNÁL KAPHATÓ. ÁRA 6 KOR. Németország a békeszerződés aláírása után. — Mit terveztek a német kommunisták? — Reakciós blokk készül. Német katonák és politikusok az antant Ítélőszéke előtt. — Zürich. Berlinben egy nyomozás folyamán megállapították, hogy a kommunisták a Bauerkormány megbuktatását tervezték, az esetre, ha a helyzet reájuk nézve kedvezően alakul. Oszszeállitották a miniszterek névjegyzékét is, pártjuknak vezetésre alkalmas férfiaiból. Az igazságügyi tárcára négy jelöltjük volt: Haase, Rosetifeld, Cohen és Werthauer. Noske utódjául Daeumig van kijelölve. A földmivelésügyi tárcát Ballodra, a berlini egyetem tanárára bizták volna, közoktatásügyi miniszternek pedig Moissi szinész volt kijelölve. Külügyminiszter vagy Haase, vagy Breitsxheider, vagy Barth lett volna. Így festett volna tehát a német szovjetköztársaság kormánya. (Le Matin jul. 8.) Zürich. A német jobboldali pártoknál határozott szándék észlelhető arra, hogy a néppárt és a nemzeti néppárt fúziója folytán reakciós blokkot létesítsenek. Heidelbrandnak és Westartnak régi kreatúrái vannak föltámadóban, akik jelenleg annak a bizonyitásával foglalkoznak, hogy Németország mostani szomorú helyzete nem a császári rezsimnek, hanem a forradalomnak következménye. Propagandájuk kifejezetten monarchikus és igy a kormánnyal szemben nyíltan ellenséges állásponton vannak. A napokban a következő határozatot hozták: Minden erőnkkel a Hohenzollern jogar alatt álló monarchia visszaállítására törekszünk, mert ez a monarchia tekintélyt, jólétet, szabadságot és kulturát adott nekünk, tehát ellentétét a mai helyzetnek, amelyben nem találunk mást, mint elszegényedést, nyomort és lenézést, amit a tömegek uralma s a demokrácia okozott. (Le Matin julius 8.) A Daily Mail a német vezetőférfiak alább