Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-29 / 156. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeg<sd, 1919 julius 29. Megjegyzem még, hogy a letétek folyósításánál feltétlenül az árvák' és Kiskorúak érdekeit taríjuk elsősorban szem előtt. Ligeti Jenő: A Károlyi Gyula-kormány tudvalevőleg rendeletet adott ki a törvényhatóság összehívásáról, illetve kinevezéséről Az utóbbi napokban — ugy látszik — a kormány ezt a rendeletet visszavonta. Mi az oka annak, hogy a kormány e kérdésben más álláspontra helyezkedett ? Miniszterelnök: Amint méltóztatik tudni, a Károlyi Gyula-kormány a tőrvényhatósági bizottságot kinevezés utján akarta létesíteni. A kínevezés a kormánybiztes hatáskörébe utaltatott. A kormánybiztos pedig a kormány exponense s így voltaképen az egész törvényhatóságot a kormány alakította volna meg, a Károlyi Gyula-kormány tervezete szerint. Amikor én demokratikus politikát hirdetek, nem szeretek azzal ellenkezésbe jutni a közigazgatási és egyéb közéleti megnyilvánulásnak semmiféle terén és igy ellene voltam a rendelet végrehajtásának, mert azt nem tartottam helyesnek. Viszon.t az is igaz, hogy a mostani zavaros körülmények között egy választást elrendelni, még törvényhatósági bizottsági tagok választását is, kissé kockázatos dolog lett vwlna s ennek technikai akadályai is vannak. A magam részéről nem zárkózhatom el az elől, hogy bizonyos érdekképviseleti — nem akarok osztályt mondani — rendszer alapján állíttassák össze a törvényhatósági bizottság. De ha Szegeden megalakítjuk a törvényhatósági bizottságot, akkor ez bizonyos precedenst alkott a többi törvényhatóságokra nézve is. Félnünk kellett attól is, hogy esetleg nem lehetne ezt mindenütt megvalósítani, már pedig, ha egy elvet leszögezünk, azt keresztül kell vinnünk minden téren, ahol csak lehet. Viszont azonban szükséges volna a bizottság megalakítása azért is, hogy a felelősség terhét megoszthassa a városi tanáccsal, amely most is hazafias szempontoktól indíttatva, a kormány egyenes kívánságára belement egy obiigóba, a tíz millió koronás garancia vállalásba. Igaz ugyan, hogy e tekintetben a felelősség nem annyira a tanácsot terheli, mint inkább a kormányt, mert hiszen tudjuk, hogy még ha a törvényhatósági bizottság jóvá is hagyja a tanácsnak ezt a határozatát, de azért mint legfelsőbb fórum, a belügyminiszter felel, tehát a belügyminiszter fedi a tanács intézkedéseit, akkor a felelősség áthárul a kormányra, de egyéb tekintetben is jó volna, ha létesíteni tudnánk egy ilyen szervet. A kormány foglalkozik ezzel a gondolattal és ha tovább is itt maradnánk, nincs kizárva, hogy ezt meg is csináljuk, már csak azért is, hogy bizonyos vélemények alakulhassanak ki és kritikát gyakorolhassanak az emberek. De a kormány célja nem lehet az, hogy itt parlamentesdit játszék, hanem hogy mielőbb Budapestre kerüljön. Ezzel a miniszterelnök befejezte tájékoztató felvilágosításait. Megérkeztek Bécsből a kékpénzek — 25 százalékot szeptember l-ig levonnak. — A többit csak július 31->én szabad kifizetni. — A miniszterelnök tájékoztatása. — (Saját tudósítónktól.) Hetekkel ezelőtt 42 millió korona fehér bankjegyet vittek föl Szegedről Bécsbe, hogy ott az OsztrákMagyar Bank kékpénzre cserélje be. Három millió volt ebből a város pénze, a többit a bankokhoz adta be a lakosság, amelynek az értéktelenebbnek tartott fehér bankók miatt sok kellemetlensége volt, köztük legfőképpen az, hogy csupán tőbbszázalékos ráfizetés j ellenében kaphatott rendes bankjegyet a fehérért. A pénz most megérkezett. Sok viszontagságon mentek keresztül a kísérői: dr. Szalay József, a város megbízottja, Koós Elemér, Balázs Zolián és Gliickstatil Lajos bankigazgatók. Hatvan nagy ládát töltött j meg a sok papírpénz. Fabry százados vezetésével francia katonaság volt a kiséret s ennek köszönhető, hogy a kicserélt pénz hiánytalanul megérkezett. A viszontagságokról a hétfői tanácsülésen számolt be dr. Szalay József. Elmondotta, hogy már gyanús szemmel nézték a társaságot, amelyhez Pallavicini őrgróf s két szegedi ' kereskedő, Vértes szén- és IVeinmann papírkereskedő is csatlakozott. A pénzt nem akarták továbbengedni s azzal fenyegetődztek, hogy lekapcsolják a vagont. Mikor igazolványaikat is hiába mutatták föl, Fabry francia százados lépett közbe s kijelentette, hogy csak akkor engedi lecsatoltatni a vagont, ha őt s a kisérő katonákat letartóztatják, vagyis ott tartják. Erre aztán tovább engedték őket. Az osztrák határon tul is voltak kisebb kellemetlenségek. Azt hitték a szegediekről, hogy a budapesti szovjetkormány kiküldöttei. Mikor a grázi állomásra értek, egész tömeg vette körül a vagonjukat s valósággal megbámulták őket, mert egyikükben Kun Bélát vélték fölismerni. Bécsben rendőrök s egy sereg mindenféle Beamter fogadta őket. Tömérdek igazolás után hitték csak el nekik, hogy a milliókat az Osztrá-Magyar Bankban akarják becserélni. Odáig is detektívek kisérték őket. Baj volt a tartózkodási engedéllyel, amelyet tiz nap multán napról-napra meg kellett újítani, mert előttük az aradiak pénzének beváltását intézték el. Végül nem akarták megengedni a pénznek Bécsből való kivitelét. Ekkor sürgönyileg kértek külön igazolást Szegedről, amely Charpy tábornok közbenjárásával el is ment. Visszafelé, egy-két apró incidens leszámításával, nem volt kellemetlenség. A pénz szombaton este érkezett Szegedre. Négyezer és né hány korona kivételével, amelyek szovjet-pénznek bizonyultak, a bankjegyeket mind becserélték. A kormány a becserélt pénzek kiutalására a következő rendeletet bocsátotta ki, amely éppen nem fog örömet kelteni: A szegedi pénzintézetekhez és bankcégekhez becserélés céljából átadott u. n. fehérhátu bankjegyek becserélése megtörténvén, a magyar kormány a becserélés foganatosításának módozatai tekintetében a következőket rendeli : 1. Azok, akik fehérhátu bankjegyeket becserélés céljából a szegedi pénzintézeteknek, illetve bankcégeknek átadtak, az átadáskor nyert elismervények visszaszolgáltatása ellenében 1919 július 28-tól kezdödőleg a becserélt összeg 75 (hetvenöt) százalékát u. n. kékpénzben az illető pénzintézeteknél fölvehetik. 2. A fennmaradó 25 (huszonöt) százalék tekintetében a becserélő fél az iilető pcrziníézettől, illetve a bankcégtől a 75 százalék kifizetésével egyidejűleg ily elisvényt nyer, amelyben a pénzintézet kötelezettséget vállal a fennmaradó 25 százaléknak 1919. évi szeptember hó 1-én kékp?nzben eszköz! endő kifizetésére. 3. A becserélést eszközlendő pénzintézetek feljogosittatnak, hogv a bankjegycsere körül fölmerült költségeik fedezésére és jutalék címén együttesen a becserélt összeg 1 (egy) százalékát a szeptember 1-én kifizetésre kerülő pénzösszegből levonásba hozhassanak. 4. A jelen rendelet a beváltó pénzintézeteknél és bankcégeknél haladéktalanul kifüggesztendő. 1919 julius 27. Szóval, huszonöt százalékot vonnak le például azoktól a kisemberektől is, akiknek égető szükségük van arra a néhány száz koronára, amelyre már egy hónap óta várnak. A rendelet kibocsájtását a kormány azzal indokolja, hogy az esetleg felmerülő állami kiadások fedezésére megfelelő bankjegy-tartaléknak kell fennmaradni. Amennyiben ezt a tartalékot a kormány a pénzintézetektől átmenetileg igénybe venné, ugy a Szeged várostól nyert garancia alapján teljes biztosítékot fog a pénzintézeteknek nyújtani arra, hogy a fennmaradt 25 százalék is szeptember 1-én akadály nélkül ki legyen fizethető. A hírlapíróknak hétfőn adott tájékoztatások során a miniszterelnök a pénzbecserélésről ezeket mondta: — A fehérhátu bankjegyek becserélése effektuáltatott, de technikai akadályai vaunak annak, hogy a bankok az egész összeget most kiszolgáltassák és ezért a bankok ugy intézkedtek, hogy 75 százalékot mindjárt kiadnak, 25 százalékot pedig csak szeptember 1-én. Pásztor József, a Délmagyarország szerkesztője azt kérdezte, kaphat-e a közönség megnyugtatást a tekintetben, hogy a bankok szeptember elsején a pénzüknek visszatartott 25 százalékát is ki fogják fizetni ? —sFeltétlenül,— válaszolta a miniszterelnök. Ez különben a kiadott rendeletben is benne van. A 25 százalékról nem a kormány, hanem a bankok adnak obligációt. Legfeljebb csak egy százalék kezelési költséget számithatnak le a bankok, ez azonban legális és méltányos is, mert ez az akció a bankoknak nagy költségébe kerül. Pásztor József: A kormány igénybe veszi ezt a 25 százalékot? A miniszterelnök: Nem. Ez tisztán banktechnikai kérdés. A miniszterelnök rendeletével kapcsolatban a pénzintézetek vezetői hétfőn délelőtt ülést tartottak a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár helyiségében, amelyen kimondották, hogy tekintettel a kényszerítő körülményekre, a miniszterelnök rendeletét tudomásul veszik. A közönség pénzének visszaadása elé azonban héffőn egészen váratlanul ujabb akadályt állítottak. Dr. Sajtos Samu pénzügyigazgató aláírásával ugyanis az összes szegedi bankok a következő végzést kapták: — Értesíti a pénzügyigazgatóság, hogy a kicserélt pénzeket 1919. évi julius hó 31-ike előtt kiszolgáltatni nem szabad, azzal, hogy a kiszolgáltatás a pénzügyigazgatóság által külön intézkedéssel kirendelt pénzügyi közeg jelenlétében fog megtörténni. Jelen rendelkezés megtagadása a pénzintézet zár alá helyezését vonja maga után. ©vek (A 11 11 I I- 1* naSy választékH Vy U jl vK ban, valamint ugy nagyban és' kicsinyben kaphatók a (HÉDI SP&OALITE szivarkáhüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt ===== £ Telefon 15-20«