Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-19 / 148. szám

Ära 40 fillér. Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9, SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ARA : egész évre 36.— K negyedévre K félévre • 48.'— K egy hónapra 8.— K Egyes szára ára 40 fillér.' Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 148. szám. Szombat, jiilius 19. Nap-nap után fontosabbnál-fontosabb kérdé­sek tódulnak tollúnk alá, amelyek helyes meg­oldásához vagy irányításához rendkívül nagy érdekek fűződnek. Kizárólag ez a magyarázata annak, hogy a drágaság és a piaci anarchia kérdésével már hosszabb ideje nem foglalkoz­tunk e helyen. Most azonban ismét valameny­nyi sürgős ügy élére kell helyezni a megélhe­tés immár" végkép megoldhatatlanná vált pro­blémáját. A drágaság nem akar szűnni, az árak egyes cikkekben még mindig emelkednek. Egyre gyakrabban merülnek fel jelenségek, amelyek azt mutatják, hogy a fokozatos rend­csinálás helyett csak a káoszt, a felfordulást sikerül mind általánosabbá tenni. Ebben jelen­tékeny szerepe van a hatóságnak, amelyről — nem tehetünk róla — mindinkább az a véle­ményünk alakul ki, hogy tehetetlen és az idők mostohasága elvásta azt a kis érzékét is, ame­lyet a háború .megélhetés szempontjából sokkal könnyebb évei alatt a dolgozó néposztályok érdekei iránt tanúsított. — Tudja-e a hatóság, hogy a szegedi piacon a legfélelmetesebb és legpimaszabb gjrömölcs­uzsora dühöng? Haioíta-e már arról az álta­lános elégedetlenségről, mely a bodomi kerté­szet miatt a legélesebb kritikára és kiíakadá­sokra ragadtat el higgadtnak és megfontoltnak ismert embereket? Tudja-e a hatóság, hogy a szegedi piacon 30—34 korona egy liter cse­resznye és legalább ugyanennyit kérnek a ba­rack kilójáért ? Hallotta-e már, hogy nap-nap után számonkérik a város bodomi kertészeté­nek termeivényeit, amelyeket — mint mondják — alig látnak a piacon és amelyekkel nem si­került — ahogy a hatóság tervezte és hirdette — elsőrendű szociális célokat szolgálni? Föl­tesszük itt mindjárt a további kérdést, amelyre a közönség megnyugtatása érdekében is hatá­rozott feleletet várunk; igaz-e, hogy a városi kertgazdaság termékeinek jelentékeny részét vendéglősöknek adja el a hatóság? A hozzánk garmadával érkező panaszok, de a magunk ta­pasztalata szerint is a hatóságnak most a leg­kisebb gondja is nagyobb, mint a piac. így történhetik meg, hogy a szegedi piacon egy kiló gyümölcs majdnem drágább, mint égy kiló, szintén méregdrága hus, viszont nagy rezsivel dolgozó csemegeüzletekben minden gyümölcs olcsóbb, mint a piacon. 1 Az az érvelés, hogy a gyümölcs nem első­rendű szükségleti cikk, nem - áll meg. Ma na­gyon bajos az életszükséglet} cikkek között fontosság tekintetében különbséget tenni, már csak azért is, mert majd minden akadály nélkül lehetett gondoskodni arról, hogy valamennyi megfizethetetlenül drága legyen. Mit egyen hát a szegény ember? A hüs drága, á kenyér drága;1 a főzelék drága; a tészta drága, meg cukor sincs hozzá és most olyanmérvü gyü­mölcsuzsora dühöng, aminőhöz foghatót ipeg nem ismerünk. Mondják meg tehát végre, melyik az a táplálkozási anyag, amelyik' "nél­külözhetetlen, de olyat • mondjanak, amelyet ára miatt is kellő mennyiségben vehet meg minden tisztviselő és munkás. Tudja-e a ható­ság, mert ha nem liglja, most megmondjuk, hogy a gyümölcsre; nincs a: para3ztna|. terfrié­lésí költsége ? "Azt "víszontfa 'haíösag "'tudhatja,' különben nem tűrné, hogy miért kérnek a békebeli árral szentben 'Jiéhány tizezer száza­lékkal rhagasabb árát a gyümölcsért. Nagyon lekötelezné tehát a város a lakosságát, ha e állapot okait föltárná. Ha már nem tud bennünket élelmezni, legyen részünk tőle kis lelki épülésben. Sokat lehetne még beszélni az ilyen és ha­sonló áldatlan állapotokról. De szárnyát szegi szavunknak az aggodalom, mellyel a jövő elé nézünk. A szegedi hatóság, amely sokféle poli­tika szolgálatában exponálta már magát, most az antibolsevizmus igéjét irta zászlajára. Mi legyünk a legutolsók, akik ez ellen kifogást emelnek. De tudja-e legalább azt a hatóság, hogy milyen talajban csírázott ki a bolseviz­mus és t'udja-e azt, hogy frázisokkal, fogadko­zásokkal legkevésbé lehet rendet teremteni ? Minden osztály megelégedettségének és kielé­gítésének van egy korlátja és ez az összeség erdeke. A legnagyobb veszedelmek csiráját rejti magában, ha engedik, hogy ezt a korlátot egészen összerombolják. Ébredjen több hóna­pos álmából a városháza, lássa meg a nyo­mort, amellyel a megküzdés immár minden íeménye nélkül birkózik a tisztviselőség és a munkásság. Ha kell, ötven rendőrt vezényeljen ki nap-nap után a piacra, kérje a leghatható­sabb francia és angol támogatást, forduljon a kormányhoz, de szüntesse meg a fölfordulást. Egy múlatás és a rendőrség. (Saját ludósiiónktóL) Szerdán este mulattak az egyik szegedi vendéglőben. A múlatás nem volt sima lefolyású. Botrány kelet­kezett, melyből kifolyólag — mint már többen tudják a városban — , gróf Zichy János megsebesült. Az üggyel csütör­töki számunkban csak néhány sorban fog­lalkoztunk, mert sokkal fontosabbnak tartjuk, hogy Ausztria határainak megállapításiról informáljuk a közönséget, mint fiuk nem egészen polgári szellemben lefolyt mula­tozásairól. Az esetet most csak azért tesszük szóvá, mert vele kapcsolatosan kitűnő alkalum kínálkozik rámutatni arra, hogy az a rend­szer, mely a rendőrségen a sajtót informá­latlanul hagyja, reakciós jellege mellett méíyen sérti elsősorban nem a sajtó, hanem a kö­zönség, sőt annak az ügynek érdekeit is, amelyet a kormány kíván szolgálni. A mutatásról ugyanis .csütörtökön és pénteken a legellentétesebb hírek terjedtek el a városban. Volt például egy variáció, amely a dolgot a következőkép adta elő: Egy társaság mulatott a Hágiban, ahol egy másik asztalnál munkások foglaltak helyet. többen szidni kezdték a szocialistákat, mire a munkások — válaszul a szidalmazásra — egy üveget röpítettek A két társa­ság harcba keveredett egymással, mely azzal végződött, hogy kivonultak a vendéglőből. Röviddel ezután "a munkások is eltávoztak, ugy, hogy a helyszínére később 1 kiérkezett csendőrök már üres helyiséget találtak. . Állítólag ez lenne a szerdai eset lefolyásá­nak hiteles története, amely még több, egymás­sal sokszor homlokegyenest ellenkező variáció­ban forog közkézen. A rendőrségen persze, hiven a kapott utasításhoz, nem tudnak sem­mit. Az nem lep meg bennünket, hogy a rend­őrségen semmit se tudnak. De — mint mond­tuk —^ a mostani eset jó alkalom rámutatni arra, hogy a sajtó ügyében kiadott, a haladéktalanul hatályon kívül kell helyezni. Nem tudjuk, mi vezette a rendőrség mostani vehetőjét e rendelet kiadá­sánál, A közönség érdekeit sér­tik, elsősorban, amikor informálatlanul hagy­jak a sajtót és a közönség érdekeit sértik, amikor a sajtó ellen fenekednek, ahelyett, hogy kinéznének például egy kicsit a piacra, ahol komoly dolga is akadna a rendőrségnek. . Bizonyára nem szorul bizonyításra, hogy nem a sajtó, hanem a közérdek ellen vét, aki segit a közön­séget tájékozatlanságban tartani. A szegedi rendőrség mostani vezetőségét azonban nem kívánjuk meggyőzni ennek az igazságáról, ha­nem fölöttes hatóságához, a belügyminiszterhez fordulunk, akinek figyelmét felhívjuk arra, hogy az impériuma alá tartozó egyetlenegy város GAMBRINU éle lm is -üzletben F«ketesas-ufca {Kelgfi palota), Telefon 835. naponta választékos friss élelmiszerek kaphatók. U. m.: füstölt és főit sonka, császárhus, szalámi*, kolbászok, szalonna, sajtok, élesztő, idei kovászos ugorka, zöld paprika, karfiol, friss tojás, jégbehiitött málnaszörp szódával, jégbehiitött aludt-tej, cukorkák, csokoládé, szardinia és naponta friss eredeti legfinomabb tószegi tea-vaj napi áron kapható. 283 Tiszta és figyelmes kiszolgálás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom