Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-26 / 128. szám

Szeged, 1919. junius 26. DÉLMAGYARORSZÁG 3 A cipőszövetkezet körül. (Saját tudósítónktól.) A Délmagyarország szerdai számában megjelent, általános föltűnést keltett cikkre, a Menning és társai által tett följelentésre, Szabó Gyuia, a szövetkezet elnöke, a következő választ küldte be. A nyilatkozatot, az audiatur et altéra pars elvénél fogva, az alábbiakban egész terjedelmében közöljük: — Egyszerűen azt mondhatnám, hogy a följelentésnek az a szövege, mely a lapban megjelent, még csak véletlenségből sem tartalmaz sehol, semmi részében igazat. Szemenszedett hazugság, hogy 5 igazgatósági tagot kizártam, vagy kizártunk volna. Nem igaz, hogy én és „érdektársaim" vagyont akarnánk osztani s hogy ezt meg is kezdtük volna. Nem igaz, hogy följelentőket az állásukból elmozdítottunk volna, hogy könnyebben „manipulálhassunk" s jogtalan vagyoni hasznot biztosithassunk magunknak. Nem igaz, hogy igazgatósági tagokat neveztem ki s ezeket előnyben részesítettem. Nem igaz, hogy Bózsó Jánosnak, mint a központ megbízottjának oka, vagy alkalma lett volna „helytelen intézkedések" ellen tiltakozni. Nem igaz, hogy Bózsó Jánost, a központi megbízottat elmozdítottam volna. Nem igaz, hogy olyan határozatokat, amelyek ellen a központi megbízott vétójoggal tiltakozott volna, végrehajtottunk. A leghitványabb rágalom, amit a följelentés nekem imputál, mintha én bizonyos érdektársakkal egyesek exisztenciája ellen akartam volna, vagy akarnék önző érdekből törni. — Ellenben az történt, hogy Flamm Arthur bőripari szövetkezeti ügyvezető, Menning Mihály cipőgyári igazgató, Gáspár Imre és Schulder Péter cipőgyári aligazgatók egy oly kompromittáló közös ténykedésre jutott néhány hét előtt a szövetkezeti tagok előtt napfényre, mely az irántuk való bizalmat alaposan megingatta. Ezek az urak eladtak a cipőgyár anyagából kb. 6000 kg. talpbőrt 55—70 koronás áron s a szövetkezetnek csak 35—50 koronás árakat számoltak el. Keresni akartak s keresni engedték másokat is, ellenben megrövidítették érdekeiben ugy a bőrszövetkezetet, mint a cipőgyárat. Árdrágitottak is és ezzel a kisiparosokat károsították. Az ügyre Tamás Rezső hírlapírónak a cipőgyár ellen közzétett támadó cikke terelte a figyelmet. Menningék 100.000 korona bevétel-különbözeten akartak minden jel szerint osztozkodni, de végső szorultságukban, akkoi már, amikor minden adat a kezünkbe került, rövid, de kinos együttes tanácskozás után előadták az összeget. Volt az ügynek még több más, kellemetlen oldala is. Többek közt az is, I hogy Menning a leendő vejének: egy szabászsegédnek nagyon olcsón adott az illetékes tényezők hozzájárulása nélkül több, mint 100 kg. talpbőrt, melyen a protezsált leendő családtag többezer koronát kereshetett könnyedén. — Nem első eset volt, hogy Menning a szövetkezet portékáján külön keresett. Gyűjtött is több százezer korona vagyont, de nem ennyire kirívó módon, mint most akart. Én nem tehetek róla, hogy nem lehetett az esetet eltussolni s igy történt, hogy a szövetkezet igazgatósága és felügyelő-bizottsága bizalmatlanságot szavazott az igazgató ellen. Bózsó és Schaffer mindenkép megakarják őt menteni s innen ered a kontratámadás annyi falsfogással. — Véletlen, hogy a szövetkezet rendes évi közgyűlése éppen vasárnapra van kitűzve, melyen többek közt négy igazgatósági tag lejárt mandátuma is betöltésre kerül. Attól tartanak Menningék, hogy nem az ő barátaik kerülnek be, mert hivük senki sincs a szövetkezet tagjai között. A katasztrófa útja. Egy bécsi röpirat. — Berchtold felelős a háborúért. A bécsi Mittags Post, Nóvák egy most kiadott könyvének első fejezetét közli. A könyv cime: „A katasztrófa útja." Az adatokat hötzendorfi Konrád szolgáltatta. Elhárítani igyekszik a katonai körökről a kezdeményező felelősségét és Berchtoldot vádolja. A közlemények a háború kitörésére vonatkoznak. A cikksorozat bevezetőjéből adjuk a következőket: — Egyike aki legutolsónak szorította meg Ferenc Ferdinánd kezét, báró Konrád volt. Mikor a balkáni ügyek folyamatban voltak, a főherceg magához hivatta. Konrád bosszús volt. A főherceg pedig szeszélyes. Konrád tőle Stájerországba távozott. A főherceg pedig nyolcoldalos izgatott levelet irt. Szarajevóban minden felejtve lön. Konrád környezetével a főhadiszállásra utazott, amint az évenkint szokásos volt. Még a főherceg távozása előtt Zágrábban értesült a merényletről. Táviratozott a császárnak, az osztrák generálisok összehívása miatt. Visszajött Bécsbe, majd Tirolba ment. Ugylátszott egy pillanatra, mintha meg lehetne menteni Európa nyugalmát Bécsben. Valamelyik német^ állam minisztere ugy nyilatkozott, hogy ezt a pofont nem szabad eltűrni, a nagy főnök Moltke szavaival válaszolt: „Mi tudjuk, hogy a világ egy nagy katasztrófa elé indult, minél később, annál jobb reánk nézve." Csakhogy a nagy Konrád nem tudott semmit. Egyáltalán senkisem tudott semmit. Berchtold gróf talán tárgyalt Berlinnel, talán nem. Az ö terveit és szándékait senki ezen a világon nem ismerte. A minisztereket a ballplatzi palotába összehivta. Berchtold csak a katonai helyzetről nyilatkozott. Sem a Szerbiának küldendő ultimátumról, sem másfajta ultimátumról nem volt szó. Konrád kijelentette az ellenfelek katonailag való elhelyezkedésének lehetőségeit és nem titkolta azon meggyőződését, hogy a Monarchia képtelen lesz három front ellen küzdeni. Azt tartotta, hogy a Monarchia az elkövetkezendő években talán nagyobb siker reményével indíthat háborút. A budapesti parlamentre gondolt, a magyar ellenállásra a kétszázötven millió hadihitel miatt és a többi állam fegyverkezésének lassúságára. A helyzet azonban csak rosszabb lehetett, hiszen a nacionalista propaganda mindegyre fenyegetőbb lett. Később éjjel-nappal minisztertanács volt. A császár nem volt jelen, ellenben jelenvolt Tisza István, ott volt továbbá Stürgkh, Krobatin és a katonai kérdések szakértője. Berchtold elnökölt. Felolvasta a 'jegyzéket. Senkisem ellenkezett. Egyedül Tisza ingadozott. Mindazon komplikációk, melyek Magyarországban nemzeti bonyodalmakat idézhetnek elő, számára kellemetlenek voltak. Végül ő is hozzájárult. A jegyzék keményhangu volt. Végtelenül erős kifejezésekkel. Azt tartalmazta, hogy a Monarchia brutálisan provokálva, teljes elégtételt és biztosítékokat kell, hogy kapjon, hogy a szerb agitáció megszűnjön. A külügyminiszter jelenlétében, később a schönbrunni aggastyán azután aláirta a hadüzenetet. Miniszterválság Olaszországban. Róma, junius 22. Ugy látszik, Nitti miniszterségének eshetőségei javultak. Orlando a kihallgatása után hosszú megbeszélést folytatott Nittivel, amelynek — hir szerint — az volt a célja, hogy esetleges utódját tájékoztassa. Jelentik másrészről, hogy a király újra kihallgatta Giolittit, akit Nitti ajánlott, mint Orlando legalkalmasabb utódját. Estefelé híre járt, hogy a király Nittít bízza meg az uj kabinet alakításával. Ez a hir még nincs hivatalosan megerősítve, bár a legjobban értesült körökben határozottan állítják. Tittoni és Facta — ez utóbbi Giolitti embere — az uj kabinetnek tagjai lesznek. Nitti programja magában foglalja a választási reformot és a leszerelést. Sokat beszélnek egy Luccatti—Tittoni-féle alakulatról. Azt is lehetségesnek tartják, hogy Luccatti nem lesz tagja a kormánynak, hanem a párisi konferencia kiküldöttje lesz. Luccatti határozott egyéniség s a gazdasági kérdésekben való jártassága folytán, valamint a Franciaországgal szemben tanúsított érzelmeinél fogva, legalkalmasabb embernek látszik arra, hogy Orlandot a konferencián helyettesítse. Ha Tittoni a kormányban részt venne, természetesen Sonnlno külügyminiszternek volna utódja. (Le Temps, junius 22.) HIREK Csendélet van a körtöltéstől alig egy hajitásnyira. Apró kis kertek üde veteményekkel, a vetemények között szorgoskodó asszonyok, emberek, gyerekek. A városból, a nagy forrongó kaptárból, amelyben most ugy felszaporodtak a herék, kiröpülnek a nagy, jótékony eső után a munkás emberek és szinessé, hangulatossá válik a szürke országút. Az országúton hangps kedvű, fekete, francia katonák nógatják a kétkerekű kordé elé fogott erős öszvéreket, csalogatják maguk mellé az ásóval, kapával, locsolóval felszerelt lányokat, asszonyokat. Szokatlan öltözékekbe bujt úriemberek, tisztviselők baktatnak sorjában. Némelyiknek hivatalos^táska van a kezében, a táskában egy kis elemózsia, egy üveg viz, egy rossz cipő, nadrág, szóval amire szükség van a kisbirtokon, a parcella-kertben. Megy veliik az asszony is. néhol, ahol többen vannak, a nagyobbacska gyerekek is. Gyomlálni, kapálni, palántákat elrakni igen célszerű az apró nép. A körtöltésről már eltűntek a fegyver után kutató arab őrök, akik különös vidámsággal tapogatták körül a fehérnépet, hogy nincs-e náluk revolver. Most szabad a járás-kelés. Mennek is az emberek rajokban. Kint a földön, az Isten kéklő ege alatt, mélyen hajolnak az emberek a barnásszürke agyagos föld fölé. Dolgoznak. Az íróasztalok fölött szántogató puha ujjak itt megkeményednek a kapa forgatásában, csapásában és égnek az izmok, feszülnek, mig az örökös, gyászos betűket követő szemek csillogva üdülnek föl a termést igérö borsó, bab, kalarábé, dinnye, uborka, tök, mák, kukorica, burgonya és vetemények fölött. Csupa öröm, boldogság az egész tisztviselő-család, amelyek nap-nap után órákat töltve a munkában a földön, hazatér fáradtan, jó étvággyal (ami talán a legnagyobb baj mostanában) és egyébről sem beszél az egész uton, otthon, mint a kiskertről, hogy milyen szép ez a vetemény, mikor kerül haza ez vagy amaz a főzelék. Itt csendélet van a körtöltésen kivül. Itt nincsen tülekedés, lárma, cifrálkodás. Itt nem botránkozik meg a levélhordó, hogy a szomszéd parcellában egy járásbiró ingben és alsóban meriti a kútból a vizet és egyik őnagysága nem törődik a másikkal, hogy van-e harisnya a nyűtt cipőbe bujtatott lábán a szomszédSirutn football labdák valódi angol gummi betéttel 5™J£sin.ái