Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-05 / 126. szám

'á W%M£QY&BQme,A{3 ázeg*d, 191Í. juniui 5. Ugy kell nézni a dolgot, ahogy van. Álböl­cselkedée semmit sem basznál. A tisztviselőik, akik junius elsején azt az értés itát dcapták, hogy azc-ptemberig kifizetik őket, erre szá­mítva esetleg már jórészt el is (költötték ju­niusi fizetésüket. Most ezek mit csináljanak? Nem szabad ily intézkedést tenni, aztán visz­szavonni. Az állampénztárnál, ahol az ügy felől érdeklődtünk, a főpénztáros nem adott felvilágosítást. Érdeklődésünkre azt mon. dotta, hogy a dologról csak annyit tud, hogy a rendelkezést visszavonták. A hivatalokat azonban erről még nem értesítették, tehát a köztisztviselők nagy része talán még most is várja az előre kiutalandó összegebet. Ez volt ax egyik qéljp. annak, hogy ezt a cikket megírtuk és s tisztviselőiket a helyzetről tá­jékoztattuk. R Városkormányzó rendelete. — A szállók ellenőrzése. — A azegeói szállók ellenőrzése, mint ed­dig is, francia és magyar rendőrbiztosáágok közös előzetes megállapodása folytán törté­nik. A magyar rendőrbiztűssá-í egyedül nem feg eljárni. Betrix ezredes, Szeged város kormányzója. A románok átvették az erdélyi bányákat. A Juraahil jelenti: A nagyszebeni román kermányzótanáos az alsófehérrnegyei, szat­mári, krassószörényi és hunyadi rézbányá­kat, az aradi, bihari és krassói vasbányákat, a krassói, fogarasi, hattyadi, 'toraai, kolozs­megyei és háromszéki szénbánya ka: saját kezelésébe vette át. Bútorozott szobát, külön bejárattal esetleg két egymásba nyilót keres fiatal házaspár. Ajánlatokat Kis-Tisza­szálló (Budapest-szálloda) 34. sz. szoba kérek. 980 Í Az elhagyott mezőkön. Szél fuj, játsza magát a heves szél, meg­rázogatván az útszéli fák kopasz koronáit, mik fájdalmasan nyögnek, iuint utolsó esté­jükön a halálra ítéltek. Bolond jó kedvében belemarkol az útszéli homokba. Időközönkint felemel egy-két jó szakajtóra valót és viszi arrébb, hogy másutt lerakja. Vagy a viz bod­ros hullámait kergeti maga előtt szép csönd­ben. Mmd.miad jobban előre a zöld vetése­ken. Mert nagy az áradás itt kint a homo­kon. Amit még nem borított be a viz, az is várja, hogy ma vagy holnap alá kerüljön.-A kis tanyai közök úgyszólván járhatatlanok most. A tanya pedig ugy messziről nézve mint valami iata morgana emelkedik ki a riz-tengei'ből, várván az idők múlását. Mintha erre mondta volna öreg Bozóki Márton: 'üJJlÉ i — Várhatsz babám . . . • IEz furcsa. Tökéletesen furcsa., sóhajtás ilyen időben. De hát szükséges tudni, hogy ezt már megszokta az erre való népség. Vagy száz esztendeje, hogy rendszeresen benépesült a feketeszél. Azóta minden tavaszon így van. Ha meggyün. a tavasz, fölgytin a viz és ellepi a tájat. Bozóki előtt sem újság, már annyi­szor látta. Ma meg József nap van úgyis, a Balajti szomszéd nevenapja, aki József és Tavaszon -1 komája Bozókiuak. Amint találkozunk, ép­pen a Balajti tanyáról van hazatérőben. — Látja — mondja nekem — bogy meg­kezeltünk — engom már nem is aggaszt, minden esztendőben igy volt még. leszokott húzódni. — Néfcé? Dehiszen ma „holnap kiönti a tanyait a lakásból, vagy pedig egy szeles éj­szaka maga alá temeti. Az öreg megforgatja feji ben a báránybé­léses süveget és tekintete rá esik a minden ol­dalról vízzel körülvett tanyára. Megáll, ki­vesz a zsebiből egy lapos pálinkás üveget, falhajtja kétszer-háromszor, mire önelégivL ten nyújtja felém, közben mondja: — ölóg erős annak a fundamentuma. Kii­lömben gyüj.jön, nézze mőg a pincém, abba nincs egy szömérnyi viz se. Beballagunk az öreggel a tanyába. Szép, fehér falak nevetnek felénk a zöld pázsiton, mely az udvaron nőtt. iLent a pincéjibeu csakugyan nincs viz, egy gyüsziire való se, de bor az van."Aszókra vannak támogatva a hordók, az egyik éppen csapra verve. Bozóki ereszt belőle: — No igyon. Meg se várja, hogy leve­gyem a 'számról a poharat, már mondja: ho­moki . . . jó . . . Tényleg. Sorra mutogatja a bordókat. Egy jóko­ni, ka ra hordó előtt megáll, karba tesaí a kézit *> hosszan, — nagyon ho*szau nézi — látja mondja: — A három éves. Kövidinka. Mikor e ment a fiu, a Mihály gverök, akkor vót aj. bor. Éppen forrt. Alig ivott bein le. Eog;adást lőttem — na fiam. ha előgyiisz, a té lakadal madat üljük mög vele. •—- Mikor lösz, — kérdem tréfásan. Az öreg hallgat. Jó időre tud szóhoz jut akkor is alig halhatóan mondja: .soha . — Soha? — kérdem kíváncsian. — Nem. (Nincs már az a fiu ... A .Ha* gyerök, innét a szomszéd tanyába!, aki cimborája vót, irta haza, hogy ott temettél el a Volhinába ... Most mi lösz vele? eladja ugye a bort' — Mögmarad . . . Jó lösz a bérösömnek a Tóninak, ha mögmarad a is szögény. Ar** legény úgyis . . . Nem vő na, ki vön ne neki Én mög mögirtam néki, ha épségbe haza gyiisz, örökbe fogadlak. A Mihály helyibe.. Beüt erős boriz terjeng. Kint. a szél fai A fél ablakon, ki lehetett látni, mint borzol ja a hullámokat. Öreg Bozóki oda nézett: Elönt, mondja aggodalmasan - és Itiil egy kis székfélére, az egyik hordó mellé. Gondolkozott. Talán a Mihályról . . . ? Hegyi Is teán, I o #• + # 266 és kellékek, férfi nyári trikó ingek, futó cipők, térd- boka és csontvédők, lábszárharisnyák lawen­tennis labdák, lawen-tennis közép háló, diskos stb. Honvéd-tér 8. I. en*. 1. ajtó. Komlósinál, •••••••

Next

/
Oldalképek
Tartalom