Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-21 / 114. szám

í cj ződnek. A középen egy kitt van, körülrakva nagy urnákkal, amelyekben minden család élelmiszereit elraktározza. Veszély esetén az egész lakosság bezárkózik a Birnibe, ellátja magái bőségesen élelemmel, itallal ós itt várja be az ellenség elvonulását. Négy napig tartózkodtunk az oázison és azután megkezdtük az utat visszafelé és most, ismert területeken haladtunk, sokfcalnyugodtabban és nyomatékosabban élvezhettük a sivatag poézisát. A napnak egy órája volt nekünk legkedvesebb valamennyi között; az, amely megelőzi az éjszaka hirtelen bekövetkezését. Mi aztí „mályva-órának" neveztük. el. Ilyenkor a táj, az ég, a láthatár stb, valóban mályva •és aranyszínűnek tetszik. A gyöngéd és könymyü atmospherában a kontúrok mintegy megédesednek ós a sivatag érdes szépsége is beatvad e kellemes hangulatba. Es azután hirtelen, egy csapásra, éjszaka lesz. Mig az égboltozatnak egy része a majdnem teljesen eltűnt csillagzatok arany foszlányaitól még áitszőttnek látszik, addig az ellenkező oldal •ötét azúrjában össze tömörödnek a csillagok. . Visszautazásunk alku mával 'egy jelenség különösen lekötötte figyelmemet. Egy tevénk, az ut nagy fáradalmai folytán, kimerülve, összeroskadt; a hajcsár azt mondta nekem, hogy szegény vonagló állatot itt keJl toagynunk. Elégia a sivatagban. Fájdalommal váltunk meg tök, mert a kemény megpróbáltatások és közös 'szenvedések között nagyon megszerettük állatainkat. A csapat folytatta útját, de a tevénülő nem tudta elhagyni, hordozóját. Visszatért, hogy utalj ára megcirógassa tenyerével. A teve ott maradt reszketve, hosszú nyakát azok felé nyújtva ki, akik őt elhagyták és mi ylssza-vissza tekintettünk feléje, előbb szabad szemmel, majd távcsővel, mindaddig, a inig a látókörünkből eil nem tűnt. A távolsággal egyre kissebbedtek körvonalai és azután a szegény jószág, érezvén becsületes és munkás életének végpencei, bekövetkeztét, belenyugodott sorsába, lombán kiterült és kimulL . . . egyes-egyedül a Szaharái végtelenségben ... e, Október 24-én a Tabelláik hegy azbinai láncolatát viszont látva, hozzáfogtunk a karaván szétbontásához. Minden törzs visszahelyeztetett saját táborába, aszerint, amint Azbin vagy Tahona országához tartozott November 3-án bevonultunk Agadjba. A rendkívüli kemény expedíció egész tartama alaitt mindössze 3 tevét vesztettünk elli és ©mlberálJományunk, dacára napi 17 órás fáradságos ós kínos menetelésünknek, kifogástalan állapotban tért vissza. Összekötöttük Ágiadét Bilmával, amivel egyúttal a Touaregek vágyait is teljesitetíüik és ezzel irántunk és katonáink iránt tápBált érzelmeiket még bensőségesebbé tettük. Tudják, hogy most már akadálytalanul és szabadon közlekedhetnek fa sivatag ilegnaL gyobb térségein keresztül, mert az Azbinokkal való megértésük és összebarátkozásuk folytán az egyetlen gát, amely elválasztotta Beurkottat Faschitól, ledőlt. Hölgyek figyelmébe!! Óriási választékban érkeztek harisnyák, keztyük, szaliagok pipere cikkek, parfüm áruk stb, 278 Gízelia-tér 3 sz. ftfiLMAQYABOftlfcÁü A város nem bocsájt ki uj bankjegyeket. — A főszámvevő a városi pénzekről. — (Saját tudósítónktól.) A bankjegyekkel, mint már az összes helyi lapolk nem egyszer megírták, bajban vagyunk. Azoktól a kereskedőktől, ügynököktől ugyanis, akik a Bánátban akarnak bevásárolni, nem igen fogadják el a huszonöt és kétszáz koronásokat, sem ,a városi pénzeket. A helyi élelmiszerpiacon sem szivesen adnak árut ezekért a bankjegyekért, ámbár a városi pénzeik között külőmbséget tesznek. A buszkoronásokat inkább elfogadják, mint az ötven koronásokat. Ez persze osak valami furcsa előitélét lehet, de valóság, hogy igy van. Pedig Szeged elég jó azért a pénzért, amit kibocsájtott. Még 'mindig rendezettebb viszonyok között van, mint maga a szerencsétlen magyar állam. Hetvenezer hold értékes, termékeny földje még az övé. Lakossága sem szegényedett még el a végsőig. S nem felel meg a valóságnak az a hir, hogy a város az előirányzott tiz milliónál több papírpénzt fog kiboesájtaní. Kérdést intéztünk erről Scultéty Sándor városi főszámvevőhöz, aki a következőket áuondotta: — A város hatóságát közgyűlési határozat. hatalmazta föl tiz millió korona érték ii bankjegy kiboesájtására, amihez az akkori kormány hozzájárult. Sem a Tanács, sem a kormányzóbiztos ilyen fölhatalmazás nélkül nem bocsájthat ki papírpénzt. Két millió, aztán három, majd ismét három millió korona értékű bakjegyet nyomattunk ,s még két mii-1 lió husz koronás nyomatása Van" folyamat-! ban. A busz koronásokat ugyanis a közönség .jobban kedveli, amelyeket vidéken is elfogadnak. Szegedi emberek állítják, hogy a mi busz-koronásainkat a megszállási vonalon fölül ráfizetéssel váltatták be állami bankjegyekre. Mert .kétségtelen, hogy a szegedi pénz ,ió pénz, mivel biztos födözék van rá. A'/ ötven koronás természetesen éppen olyan jó, mint a husz koronás, ha a forgalomban nem is olya,n kedveit. Ezeknek az értéke nem fog csökkenni, mert, ismétlem, a város nem bocsájt -ki több papírpénzt, mint azt a tízmilliót, amelyneik nyomatására fölhatalmazva van. A helyi forgalomban a huszonöt és kétszáz koronás bankjegyeket, mindenki fogadja el huzódozás nélkül. Ne rontsuk a magunk pénzének értékét. A fölfelé való forgalom is megoszlik egyszer. A lefelé ,utazó bevásárlóiknak mindenesetre nagy baj, hogy a szerb megszállási területen a huszonöt e.s ötven koronás pénzeket nem fogadják el. Ezen nem lehet segíteni. Okos pénzemberek legföljebb arról adhatnának talán tanácsot, hogy milyen módon lehetne több régi bankjegyhez jutni. Egy munkás válasza a polgármester felhívására. (Saját tudósítónktól.) Somogyi Szilveszter polgármesternek a vasárnapi lapokban megjelent felhívása a legszélesebb körökben keltette a. legnagyobb érdeklődést. Keddi számunkban az egyik helybeli iparvállalat egyik tisztviselője nyilatkozott, ma pedig Csányi Lajos munkás küldött be hozzánk levelet, a melyben a Felhivás-sal foglalkozik. A levél legelején tiltakozik az ollen, hogy ,a munkásoknak „túlzott" igényeik vannak és hogy ezekkel mesterségesen hajszolták fel a munkabért. Legutóbb, folytatódik a levél, egyáltalán nem volt már munka, mégis .akikor emelkedett a liszt ára 100%-kal, sőt emelkedett a zsir, a hus, meg minden élelmicikk ára. Műből éljen meg ilyen körülmények között egy nyolc esaládu apa, kérdezi a le vél iró, majd igy folytatja: (

Ugyanis, ha a munkásnak üt korona munkabére van óránkint, az naponkint nyolc órai munkával 40, aza-z negyven korona. % Mondjuk üz órai munkával, reflektálva a felSzeged, 1,919. május ti. hívásra, hogy több időt dolgozzunk ötven korona. Pedig ha kevesebb munkaidőt dolgozunk, ngy több munkás állhatna munkába. A kereset tehát egy héten 240 koj-ona negyven korona napi keresettel. •Ezzel szemben nézzük a kiadást egy hétre. A kenyér a rendes fejadag szerint tizenkilenc kiló hatvan deka a "i7 korona 4-4 fillér. Reggeli 31) korona, zsir 48 korona egy kiló krumpli » kiló három koronával kilónkint 15 korona. Főző liszt 6 kiló 17 korona. Hus kétszer egy héten vasárnap és mondjuk csütörtökön két-két kiló, mert, ebből csak egy negyed kiló ,&sik egyre, összesen négy kiló 128 korona. Fa két csomag tetőléc négy méteres, amit az ember igazán sajnál felvágni, de mert mást. nem lehet kapni, ezt kell venni, 40 korona s már szombatra nincs, ha hétfőn vesszük. Bab 1 kiló nyolc korona, ha kapunk. Só, paprika, fiiszer és egyebek 20 korona. Szappan múlhatatlanul kell, már egészség és tisztaság szempontjából is, 1 kiló 32 korona. Tehát kérem szépen, ez összeadva 300.44, azaz háromszázhatvan korona éa negyvennégy fillér. Hol vegyük még a 240 korona heti fizetésünkhöz a többletet, ha ugyan az >* volna? Hát még a ruházat cs a lakbér, amit — ha a ruhát nem is — de a lakbért tisztességes lakónak kötelessége előteremteni. Tisztán láthatjuk, hogy nem a munkásban keli a bűnbakot keresni, hogy tul bórt követel, hanem az árakat tessék valami uton-módon te* szőrit ani, mert a munkás szivesebben dolgozna most is 6 koronáért, ha egy korona volna a zsírnak kilója és nem ötven. Meg a ke nyél- ára 24 fillér, mint annak idején, amikor 5 vagy 0 korona volt a napibér. L>e ha mindt nnek az ára nem le, hanem iőlfelé meg>, a munkabéreket meg lefelé akarják szőriLan., ugy nemsoká elénekelhetjük Vörösmarty szózatának az utolsó versszakát, egy kevés változtatással: Hogy áldjo-n vagy verjen sors keze, de itt óhenhalnod kell. Egy hatgyermekes család apa. Csányi Lajos. títfalbür Jörgeteg János levele. Tisztőtt rondózé ur, mondok, mögtapasztalom mán a Tömörkényi színdarabját, amirül annyi szépet, jót hallottam, mikor a szogeui iró urak kigyüttek olsótanyána, célszörii tudományos szavalás mög bürgepaprikás irányában. .Ritkán tévedük be a szninázba, de mondok, a Tömörkényit mégis csak iinögnézöm, hogy mi járatban lőhet azokkal a barlanglakóiKkal, mer hogy nem igen szokott ü högyrül, miriil ir«i, osak tanyáról mög jegenyérül. Hát efmöntem, oszt láttam, hogy persze, hogy persze, ez is csak tanyai történet, éppen hogy a tanya a l'őd alatt van, oszt nem is vöt éppen a föd alatt, mivel hogy ugy látom, nehéz az ilyesmit a színpadon röndösen mögcsinálni, iHanem kérőm, más bajok is vótak ottan, némelyik színész ur mög szinészné nem érti sehogyse a nyelvünket, mán mint a magamfajta célszerű szögény em bőrét, oszt olyan finoman beszél, mintha szalonyba ülne, mzi aszondja, hogy aszondja, ember, mester, kell, lenne, gyermek, egye meg! Köz be-közbe mög váltogatik-cserélgetik a városi szólást a tanyai beszéddel, mint (engedelmet- kérők) a frakkokat a gatyával, ugy hogy végre mán nem tudja az embör, hogy hun is van hát tulajdonképpen, olyan fura komédia kereködik a dologbul. ÍNem tom, hogy hun rejlik itt az elégtétel, de, ugy vélekszem felüle, a röndöző urnák költene ügyelnie, hogy \ agy írakik lögyön, vagy gatya, a jó röggelit, mög a kis késit neki! Az igazgató u r olyan szépen szavalt a múltkor arrul, hogy a magyar nyelvet nnög köll böcsülni a színészüknek, hát akikor aztán ne nézzék bitang jószágnak, legkivált ia Tömörkényi úrét, aki vót olyan embör a talpán, hogy még: hótta után és még a szögedi .színháznál is reverenciába tartsák, osztán mgy ejtsék ki a szavát, amit a tulajdon kezeivel írt, mint a .szentírást, oszt né vágják ugy a nyelvit, mint öreg Tandari tulajdoa