Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-14 / 108. szám

BlLHÁSYASöJüffiüS gatta & ezt a támogatást továbbra is készséggel kilátásba helyezte. Az árvizvédelmi vész-bizottság 'kedden tartotta ülését, késetten ugyan, .de nem- elkésve, mert intézkedései szükségesek:, ha apad is a Tisiz®. Ujabb ösísKeüllésére, reméljük, nem lesz szükség. Dr. Somogyi Szilveszter »palgárÉniester elnökölt. A Ibizcxtt&áiginiak azokon a .tagjain kivül, akiknek neveit már közöltük, a francia pananosifókság .résziéről, iimeUlíjeliejiit Verhille mérnökkari százados, a szegedi utászok részéről Sólyom Fekete Gellért őrnagy, a Máv. részéről Apró István felügyelő. Bokor Pál h. po gármester, a bizottság helyettes elnöke beszámolt a vízár és a védelem eddigi, eseményeiről. Az áradás 5-én 8.13, 6-án 8.36, 7-én 8.50, 8-án 8.70, 9-én 8.89, 10-én 8.99, 11-én 9.09, 12^én 9.16 (kuJmináció), 13-án 9.07 méter magais vízállásokat mutatoitt. A szükséges intézkedéseket az egyes ármentesitő szakaszokon megtették. Az apadásból arra lehieit következtetni, hogv különös intézkedésekre niincsen szükség is igy a vészbizottság további ülései is fölöslegesek, mert azokat csak közvetlen veszély esetére rendeid eí az árvízvédelmi törvény. Fontosabb volt Röck Iván társulati igazgató ijoterjesztése, aki arról számolt be, hogy a vadvizek gyors lefolyása Horgos területének egy részét veszélyezteti a Kender-tó vizének növelésével. E veszél'v elhárítása nehézségekbe ütközik laraíatt, hogy a demarkációs votiailtan a műszaki személyzetnek nem szabad átmennie. Az engedély megszerzését még a keddi nap folyamán .megkísérelték s az előadó ehhez kiikérte a francia parancsnokság képvis^őjéniek támögiatását. A vadvizek rohama; . jfoíyáisáibál szárjmlazó veszélyjt ugy hárítják el, hogy fokozatosam zárják el a gátakat, tehát visszatartanak olyan víztömegeket. amelyeknek hirtelen llezudulása elárasztana éntékes terüteteketv Vissza keli! tartani inevezetóstólri. azokat a vizeket, amelyek , a papháti-esatorn:; felé gravitálnak. — Szólt ezután a röszkei gát átvágásáról, amit, ha az áradás 8 és fél anétert meglualadt, el keltene rendelni; ez esetben a .kivülebb eső régi gát i J U'L.il I 1 , Wov^v.. ...... v Szolgálna védelimül, ami azonban át van vágva. Az utóbbit tehát be keltenie tömni. Az egyik töltés átvágása, a másik betömése •tetemes, több mint 10,000 korona költségbe kerülne. A bizottslág tekintette! az apadásra, az átvágást nem rendelte el. Röck Iván: 'Végül a szivattyúzásokhoz 8Ziik,si4'!-b S/én biztositálsát kérte a francia paraj icsndkiság képviselőjétől. Jelen tette ugyanis, hogy a lúdvári zsilipet csak szombatig lehet működésben tartani, mert a szén; csak addig elegendő. -Az üzemben tartáshoz napi egy vagon szénre van szükség, kérte .a bizc>á;.d is. kövasisem el mindent, hogv szenet lehessen kapni. Dr. Szakács József a Sövényházi Ármentesitő Társulat nevében terjedelmes jelentést olvasott föl, amely szeriimt a társulat gondozása alá esfő töltés-terület nem felel meg a követelményeknek. A ttölHés ugyanis nincs az előirt mértékre kiépítve. Szegednél még majdnem másfél méteres áremelkedéshez is megfelelő ia töltés, ellenben a sövényháza -mindszent-algyői szakaszon már csak 60 centiméteres áremelkedésnek felelne ímeg. De ezenkívül' e szakasz védelmét megzavarta a hadiállapot. A vörös hadsereg és ia románok kölcsönösen 'lövöldöztek a töltésre s igv a műszaki személyzet nem mehetett oda május 1-től 10-iig. A vörös hadsereg a telefonvezetékeket is átvágta és így a gátőrök, mérnökök jelentéseiket nem továbbíthatják. Kéri a franoia parancsnokság közbenjárását. Nagy Qytula; 'osztálytanácsos megnyugtató választ adott dr. Szakács előterjesztésére. A 60 centiméteres áradás olyan nagy, hogy nem fog bekövetkezni. A gátörök tudtak hozzájuttatni jelentéseket, amelyek Iszerint a töltés nincs megrongálva. Ezenkívül a magyar tanácskormány is megkezdte árvízvédelmi működését s ö érintkezésbe lépett a földmivelési minisztérium kiküldöttével, Hubert miniszteri tanácsossal A vörös hadsereg részéről tehát nem fenyeget veszedelem. Kéri mindenesete a francia parancsnokságot, hogy járjon közbe a román hadvezetőségnél is. Verhille százados fölajánlotta a francia utászok közreműködését, akik veszély esáten együtt dolgoznának a magyar utászokkal. Sólyom Fekete Gellért őrnagy jelentette, hogy a szegedi vot utászok közül 70 jelentkezett nála eddig szolgálatra, de valószínű, hogy veszély esetén 200 ember állana rendelkezésére. Veszély esetén különben is az utász ' aszárnya lehetne készültségi központ. Ezután még kevésbbé lényeges fölszóliaások történtek. Mivel az apadás minden vialószinüség szerint állandó marad, .ismételjük, rendkiviili intézkedésekre aligha lesz szükség. Sze^ecl, 1919. május 34. Az ifjúságért. Megmozdult a. kő, amelyet évszázadba nyugalmából a világot rengető népek zivatarja döntött He s lassan elindult a sziklabérc tetejéről, gördül alá. Ez a 'kő, a. mi lelkünk, alkotó erőnk, ősmagyar humuszunkra ráfekvő régi rendszer, amelyet kimozdított a szociális érzéssel telitett forradalom. Azok, akik a régi béklyókat azelőtt is tehetetlen vergődéssel szenvedték s több-kevesebb reménnyel, erőieszi léssel igyekeztek szabadulni, megmegpióbálkoztak a haladó kor szellemétől áthatva uj eszméket penditeni, az irigyek százainak vérbeborult tekintete, csattogó hiénafogai elől kénytelenek v oltak visszavonulni, mert nemes Mikiik, alkotni vágyó művészetükben csak a strébert, a í'öltünésv,ágyat, is a föléjük emelkedőt látták. — Néhány család, kik helyi potentátokká nőtték ki magukat, tartotta kezében a város vezetésének gyeplőjét s az ő mosolyaik, tekintetét ügyesen el 1 esők kerültek a hiisos fazék köré, ahol ennek a természettől istenáldotta városnak kulturális és gazdasági életét tehetségtelen tehetetlenségőkkel tengették. iMi a következménye ennek a lokálpatriotizmusnak? Ennek a városnak, — a mely eltekintve attól, hogy a mi legközelebbi hazánk — régi történelmi hivatását isaját önző érdekeiknek feláldozván, — osak két igen fontos dologra utalok; a Duna—Tisza csatornára és az egyetemre, — kiengedve kezeiből, a délmagyarországi hegemóniát átengedte Temesvárnak, amelynek élelmes vezetősége magához is ragadta és mint hatalmas fejlődése mutatja, nagyon ügyesen ki is haszaiálja. Nem célom a régi Tendszer .bűneit felsorolni, hiszen ismeri, tudja azt minden értelmesebb ember, aki a helyi viszonyokkal tisztában van. A tény az, hogy a régi maradi gondolkozásnak a város vezetéséből pusztulni kell, mert ha ismét elhuzavonázzák az alkotásra való drága időt, akkor „ez a szép város" (a városkormányzó francia parancsnoki szavait idéztem) megérdemli, hogy visszafejlődjék. IEz, ami az általánosságra, vonatkozik! a mi speciális ügyeinkre is. A gyermek és ifjúság nevelése és oktatásának ügye annyira a középkorba, való mederben folyik, hogy ina mái- nemcsak maguk a. pedagógusok, hanem a nagy laíifkátum. is, az érdekelt szülők, mind azokat a módokat keresik, amelyek a régi „non scolao, seri vitae idiscimus" elvben csúcsosodnak kii. A-a uj szociálista irányú köztársaság kormánya, illetőleg szakminisztériuma éppúgy, mint ai sziovjetkormányé is, e kérdésekkel állandóan: behatóan foglalkoztak, s ez irányú működésük határozottan nagyobb lépés a moderK pedagógia terén, mint. a régi kormányok valamennyiének összeségéé együttvéve. A napokban meghívattam egy értekezletre, ahol szülők, orvosok és pedagógusok « kérdések fölött eszmecserét folytatván, előterjesztésemet elfogadták és annak kivitelével addig is, — mivel ez az ügy már semmi halasztást nem tűr, — mig egy, .nagyobb szervezet nem alakult, megbíztak. E határozat értelmében a közép- és polgári iskolák ifjúsága és leánynöveindékei részére, a korai évzárás miatt egyfelől, de a praktikus képzésnek, az életre való nevelésnek legközvetlenebb keresztülvitelével másfelől, nyári, szünidei foglalkoztató tanfolyamot .nyitunk. A tanfolyam szó talán elriasztó volna ax ifjúság részére, ha csakugyan olyan nagyképű professzorok végeznék. Megnyugtathatom, fiatal barátaim és bájos hölgyeoskéim, ez nem az a nagy mumus, amely motesznélkül ,el iS® képzelhető. Ez a legszebb, legideélisabbaui összeállított szórakozás, amelv ugy belopja ü tudományt fejecskéikbe, mint az iskolai napi Francia és angol költökbőK A P.ÁJEíISI KftPElvBÖlL. — Baudelaire. — ÍA jó sziv cseléd, kire .féltékeny valál, is kit álom igáz csöpp gyepágy alatt, halál, érdemel olykor tán szerény virágokat. Szenvednek elhagyottan az árva, holtak, s ha Október süvölt, vén fák lejét iázván, s mélabús szelében árv.ul sirkő-tmárvány, bizony, hálátlanok aa élők hozzájuk, alszanak s ímelesriti őket «vz ágyuk, mig rájuk sötét gondolatok .raja diűl mély L-söndben, némaságban és ő egyedül, fagyottan ó csontvázak, miként rég féreg, és érzik ők, hogy hull, hull hava a télnek száll a szár/iad és sean .barát, isiem rokon (nem változtat a rácson függő rongyokon. illa slitr a hasáb tűzben s éuefcel, estig, látnám, mint 'karszékben pihen nyugodt test ha egy kékes, hideg .decemberi estén őt szobámnak sarkában gubbadva Jelvény ha szomorún örök mély sírjából jönne, • hogy öreg gyermekét lágy szemmel kö(szöntse it- felelhetnék neki, ó kegyes lélek, látva a könyárját üres szemgödrének. AZ EMU KE ÉS A TENGtEIR, — Baudelaire. — .Ember, mindig vágytad a tenger szerelmét. Tükröd a tenger; szabad lelkedet büszkén látod » végtelenbe remegve tükrén, és nemde keserűbb örvény a te elméd. Ujjongva imierited el keblébe kéjed; Szemeddel, karoddal öleled át s betegszived dobbanása olykor tán nem remeg harsogásanál e vad-vad szenvedésnek? Homályosak vagytok mindketten és mélyek: ember, mélységül mélyét senki sem látta, ó tenger, rejtve titkaid gazdagsága, féltékenyek, hogy titokban őrizzétek! I És számlálliatlan századok óta immár könyörtelenül harcoltok ti egymással, a halálom és a pusztuláson által, f oaigesztelbetlen testvérek, örök harc áll! A VILÁG VÁNDORAI. — Shelley. — Fényszárnyú csillag, ó mondd nékem te, aki szállsz tűz röpiilésben, az éjnek .melyik rejtekében pihenteted meg szárnyod? .. Ó mondd nekem te sáppadt, szürke hold az ég hazátlan utján bujdokolt, az éj vagy nap mely mélységében volt neked nyugvásod? Te fáradt szél, te örök -vándor vendég, elűzve a világiról, van néked titkos fészked távol, a fák vagy a hullámok? Ford: Nagy falusi Jenő.