Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)
1919-05-10 / 105. szám
R Ara 30 fillér. t Szerkesztőség: SZEGES, ÍÍARASZ-UTCA 0„ SZAA, A szerkssztóség ieiefonjas 305. ELŐFIZETÉSI ARA í egész évre 96 - K, negyedévre 24.— K. félévre . . 48 — K. egv hönaors 8.— K. Egyes szám ára 30 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAlft, A kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, 1919. VIII. évfolyam 105. szám. Szombat, május 10. Ifjúságiink nevelése. Irta: Firbás Nándor. A tanuló ifjúságnak nyári foglalkoztatása ügyében megindult mozgalom alkalmából, ugy vékm, nem végzek hiábavaló munkát, ha a mai helyzetről elmélkedem. A május írán tartott értekezleten igen helyesen szögezte le Regdon Károly azon tényt,, hogy ifjúságunknál a testi és lelki degeneráció fájdalommal bár. de megállapítható. Ennek igen súlyos okai vannak, melyeknek szanálása ügyében szent kötelességünk cselekedni. Élek abban a hitben, ha szilárd elhatározással és kemény kézzel nyulunk a dolog velejébe, ugy megmenthetjük ifjúságunkat és sikerül egészséges generációt nevelnünk. Ezúttal nem óhajtok ifjúságunknak nyári foglalkoztatásáról szólni, mert ez csak átmeneti kérdés, de amelynek sikeres megoldáséi; nemcsak melegen óhajtom, de szükségesnek is tartom. Szerény soraimmal a jövőbe kívánok tekinteni. Ifjúságunk középfokú oktatásét gyökeresen meg kelt reformálnunk. A természettudományok művelésért kell a fősúlyt helyeznünk s ezek között különösen az egészségtan tanítására. A múlt század hetvenes éveiben a reáliskola Vili. osztályában az Antropológia rendes, tehát kötelező tantárgy volt. Én még ugy tanultam s mondhatom, hogv tudásunknak az életben igen nagv hasznát vettük. Megismertük testünk szervezetét és mindazon károis befolyásokat, melyeknek az életbe kilépő ifjú lépten-nyomon ki van téve. Az egyetemre kerülvén, boldogulit emlékű Kriesch János professzorunknak első dolga az volt, hogy elvitt bennünket a Preuscher-féle mir zöüimbal mely tudomáíhyos magíánk'állalat volt. A könnyeiimii s itt le nem irható léha élet következményeinek mindenféle förtelmeit láttuk ott. remek viaszmin fákban bemutatva, ami mély benyomást gyakorolt reánk s óva intett bennünket az utca sa'akjától. Hogv milyen rettenetes pusztítást csinál a prostitúció. arról szomorú tanúbizonyságot tehet a háború alatt működött dermatológiai intézet. Meggyőződésem, hogv ha ifjúságunk az emberi. szervezetet, tehát saját önmagát ismerné. nem egykönnyen lépne félre, — de igenis vigyázna magára, miáltal nemcsak kínos fájdalmaktól szabadulna meg, de megmentené a társadalmat s a jövő nemzedéket olyan nyavalyáktól, melyeknek nyomálban nemcsak a vérfertőzés okozta kínos betegségeknek légiója jár, hanem 'az emberi organizumnak degenerációja is. S ez utóbbi az, melyet mi hivatásos nevelők számtalan esetben látunk s tapasztalunk a tanuló ifjúságnál, — de amely pusztító bajjal szemben az oktatásnak mostani rendszere mellett, vajmi keveset tehetünk. Apponyi Albert, legutóbbi minisztersége idejében kiadott egv rendeletet, mellyel az egészségtan tanítását az összes iskolákban elrendelte. A rendelet igen szépen van megfogalmazva. Tele van aggodalommal a háború okozta nagv emberveszteség miatt, hangoztatja, hogy ifjúságunknak testi nevelését óhajtja biztosítani egy leendő szebb, erősebb és egészséges nemzedék érdekében. Mind csupa okos szó és gondolat, — de amikor a kivitelre került a sor, akkor a kultuszminisztériumot mindenkor jellemző fukarsáf lehetetlenné tette az egészségtannak eredményes tanítását. A rendelet ugy intézkedett, hogv az egészségtanit elsősorban orvosok tanítsák, — ha ilyenek nincsenek kellő számban, ugy tanítsák azt a természetrajz szaktanárai. Az iskolák igazgatói tárgyaltok a szegedi orvosokkal.'akik az ügy fontosságára való tekintettel hajlandók is voltak az egészségtan tanítására s a honoráriumot éppen ezért igen csekély összegben; heti egv óra után évi ,300 koronában állapították meg. És mit válaszolt erre a kultuszminisztérium? Azt, hogy legfeljebb évi 100 koronát hajlandó adni heti egy óra után! Természetes,, hogy olyan bántó s az orvosi hivatást lebecsülő ajánlat után egyetlen orvos sem vállalta az egészségtan tanítását. Mi volt tehát hátra? A rendelet szerint a termesze ;ajzi szaktanároknak kellett a porondra kiáHaniok, norandum a polg, fiúiskolákban minden tankönyv nélkül, inert a kultuszminisztérium erről teljesen megfeledkezettI Mit tegyen már mostan a tanár? Tanítson avagy tartson-e lőadást? Képesítésünk, tudásunk nem akadály, szívesen tanulunk is, hogy ismereteinket a tanuló ifjúsággal közöljük, — ele hogyan, ha nincsen tankönyv, vezérfonal, mely a tanulókat az elvégzett tananyagra utalja. Ha hivatásos orvos is tanítaná az egészségtant, az is nehézségekkel küzdene a tankönyv hiánya miatt. Diktum-faktum. polg. fiúiskolák számára approbált egészségtani tankönyv ma sincs még, már pedig mást használni nem szabad. A magam részéről kínlódtam, hogyan tudtam, magyaráztam és diktáltam, mert ha pusatán beszéltem volna, a legkisebb eredményt sem értem volna el. Száz szónak is egy a vége: az egészségtan tanítását, ha már obiigativ tantárgy gyanánt rendszeresítették, helyesen meg kell szervezni. Nézetem szerint hivatásos orvosok rendes tanárokká kínevezendök, tisztességes javadalmazás melletti oly kötelezettséggel, hogv az egészségtant minden osztályban tanítsák, mely célból annak tananyaga a tanulók fejletitségéhez képest és az egyes osztályokhoz mérten megállapítandó. Az orvos-tanár emellett naponként rendeléseket i.s tartson az iskolában, állandóan kísérje figyelemmel a tanulókat egyenként és összesen. Szabad idejében folytathasson magánpraxist is, hogv gyakorlati tudását gyarapítsa és megélhetését még jobban biztosíthassa. Tanártársaival állandó nexusban legyen, ne kerülje el figyelmét semmi olyan mozzanat, • mely a tanulók tes'l és lelki épségét veszélyezteti. Meggyőződésem, hogy ha az orvos-tanárok egzisztenciáját mindenképen biztositanók, szívesen vállalnák a tanári alkalmazást, sőt ambocionáinák ;s, — de isméfelieim, nem szabad itt a minisztériumnak gondoskodnia s megelégednie azzal, hogy szépen megfogalmazóit rendeleteket adjon ki. Rendeletekkel a tanuló ifjúság testi és lelki épségét nem fejleszthetjük, nem óvhatjuk meg az életben kínálkozó örvényektől, — cselekedni kell! Ha ugy neveljük ifjúságunkat, hogv önmagát ismerve, kilép az életbe, erős a hitem, hogv vigyázni is fog magára és nem dobja magát könnyelműen a prostitúció ezernyi veszedelmébe, — védekezni fog tudni a fertőző betegségek ellen, — igy, s csakis így nevelhetjük a jövő számára a testileg és lelkileg ép ifjúságot. Ideális dolog volna minden iskolában egy orvos-tanár! A nyolc osztályú (különösen ott, ahol párhuzamos osztályok vannak) iskolákban nagyon sok dolga volna, csak győzze teendőit lelkiismeretesen végezni. Az iskolai egészségtan ma már külön tudomány, — eleddig, sajnos, csak papiroson, .melynek rendszeres! feesztülyíteléiiői még egyetlen kormány sem gondoskodott. A tanuló ifjúságra is nagy hatással 'volna az orvos-tanár működése, — a gyakran tartandó orvosi vizsgálatok az érettebb fiukat nem egy ballépéstől tartanák vissza, — s ha akadna fertőzött ifjú, ott volna nyomban az orvosi segítség, hiszen azént pusztít a „titkos betegség", mert a legtöbb ifjú és felnőtt egyaránt tényleg titkolja baját s csak akkor vesz orvosi segítséget , igénybe, ha az már veszedelmesen elfajult. Pillanatnyilag fájlalom, hogy jelen írásom ugy lehet nem egyéb, mint pusztában elhangzott szó. menti hiszen nincsen- legfőbb tanügyi hatéfsgunk, melynek kötelessége volna cselekedni. Bizoni azonban Szeged megértő és művelt társadalmában, különösen pedig hivatásának magaslatán álló orvosi karunk agilitásában, hogy ifjuságunk testi és lelki nevelését szem előtt tartva, alkalmas időbért javaslatot tesz az orvos-tanári állások megszervezésére, dokumentálván az örök igazságot, hogy: literre sana in corpore isano. feloszlott a birák és ügyészek szakszervezete.