Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-09 / 80. szám

Szeged, 1919. április 9. DiÉIJMAGTAIROBSZAG 3 Újszegedről .kedvezően indult forgalom tejben, zöldség lés főzelékfélékben és tojásban. De megszűnt az a remény is, hegy a Szegedről Újszegedre való átjárás 'megengedésével -az ottani kertek, bériföldek müvelhetők legyenek. Ez irányban a szegediek a legszebb remétrynyel voltak elielye és most a váratlan határzár-szigoritás kedvét szegi ezer és ezer családnak, mivel közeifekvő a gondolat, hogy tnajd akkor, amikor a fáradságos munkák gyümölcsét élvezni óhajtanák a föld- és kertbérlők,, ismét jöhet egy felsőbb parancs és isimét bezárulhat a hid. A hid, amelyen annyi sok család hiába járt át dolgozni, kapálni, izzadva görnyedni a nyomorúságos ikis élelemért, amelyet a gondozott föld nyújtott volna. A hid újból való elzárása érthető keserűséget vált ki. Ennek, mint értesülünk, tudatában vannak ugy az ujszegiedi szerb parancsnokságnál, mint a franciáknál és állítólag történtek is lépések, hogy a szigorú határzár enyhittessék, mivel ok arra — nálunk — nem •forog fenm. (Kedden reggel már nem hoztak át Újszegedről sem tejet, sem zöldségfélét, bár ugy a kertészek, mint a közeli községek Ó- és Ujszentiván, Deszik, iQyála stb. uradalmai a tej beszállítására jelentős mennyiségeket készítettek ^lő. Újszegeddel egyébként még mindig nem lehet telefonon sem beszélni, egyedül a szerb csendőrségi jelentkezik a telefonhívásra. Temesvár és Nagybecskerek felé a személyvonatok közlekednek. Osztályharc és forradalom Oroszországban. Irta: Bucharin Nikoláj. Fordította: Szamuely Tibor. 10 Ha MiljukO'V urnák nem is sikerült egyszerre odaültetni Alexejt Miklós helyére, gondoskodnia kellett annak lehetőségéről a jövőben. Az ideiglenes kormány tanácskozásokat kezdett Angliában Miklós- koronás rokonaival', hogy a cárt oda átszál'iitsa. De mikor az intézőbizottság a vasúti alkalmazottaktól híreket kapott, hogy a cári család 'két külön vonattal már útban van Pétervárra, hogy onnan tovább utazzék a határ felé, mozgósította a helyőrséget, elfoglalta az állomásokat, minden-felé szétküldött© a távirati parancsot: elfogni és letartóztatni! A „szent családot" nem sikerült megmenteni. A burzsoáziát még az állami berendezkedés kérdésénél is jobban nyugtalanította az imperialista háborúval szemben való állásfoglalás kérdése. Bár a burzsoázia, különösen pedig képviselője, a népszabadság' pártja, nem harcolt a -nép szabadságának politikai kialakulása, a demokratikus köztársaság ellen, de azért a kérdés nem volt előtte másodrendű. Es a köztársaságban is lehet rablópolitikát folytatni. Lehet tanulni valamit ebben a tekintetben. is a „szabad Amerikától" és a „gyönyörűi Franciaországtól". A cári istálló kitisztítása érdekében még gazdasági szempontból is ajánlatosabb volt a háború folytatása. És a „szövetségesek" kitűnően értettek ehhez. Lloyd George a cári csapatok vereségéről egyik beszédében nyíltan kijelentette, ihogy a német fegyverek széttörik azokat a láncokat, melyek az orosz népet a háborít 'folytatásában akadályozzák. Épen ugy, mint ahogy Oroszország imperialistáinak sem lett volna semmi kifogásuk ez „apró változás" ellen s bár összeszorított fogakkal, de mégis csak megbékültek volna a köztársaság formájával s, — az angol és a francia imperialisták is elismerték volna ezt a> köztársaságot. Teljesen máskép alakul a dolog, ha a háború kérdését élére állítják. Ez a finánctőke lényege. Megtámadni .a háborút, — támadást jelent a kapitalista külön haszon, a világ kirablásának joga ellen. Mi lehet ennél a f&gnál szentebb? Hazaáruló az, aki tiltakozni merészkedik ! Az uralkodó osztály minden csoportja egyesült az imperialista burzsoáziával a „mind végig való háború" jelszava körül. A „jobboldaliak" eltűntek a színtérről; ezek fizikailag teljesen megsemmisültek. 'Különös elnevezésű nagyszámú szervezetük, a cári kormány álltai kitartott lapjaik, „ténykedőik" elvesztették éles, fekete banditá jellegüket. Ez a formailag félig szétzilált szervezet tényleg átment a burzsoázia általános szövetségének a szolgálatába, melynek eszmei és politikai képviselője a népszabadság pártja volt. Amint a cárizmus idejében az imperialista burzsoázia a közös cél érdekében a hübérurakat szolgálta, ugy most ugyanennek a célnak érdekében a hűbérurak lettek az imperialista burzsoázia szolgái. A „bölények" és a „haladók" csoportja, mint főnix madár, ismét feltámadt a világháború által szétszórt hamvaiból. De a hegemónia a finánctőke kezébe ment át ,,európai", világfojtogató szokásaival egyebemben. A kispolgárságnak, a parasztságnak és a paraszt .hadseregnek egyáltalában nem voltak imperialista, hóditó céljai. Az orosz parasztság mégi nem alakult át a német tipusu „Orossbauerré", kiknek a szövetségei mezőgazdasági kartelleket alkotnának és a magas monopolisztikus árak élét szögeznék a proletariátussal szemben. Az agráriusokkal való szövetkezés helyett, nálunk az agráriusok elleni küzdelem folyik, küzdelem a földért. A háború nemcsak íhogy nem biztosit jövedelmet a parasztnak — mint ahogy biztosítja azt a finánctőkének — hanem ellenkezőleg, aláássa a parasztgazdálkodást, mert elszedi tőle a munkást és a dolgozó állatot. A paraszt tudja, hogy a föld* neki csak a kezére van adva; a föld maga a földbirtokosé, A parasztot nem lehet elbolonditani valami ismeretlen föld meghódításává!. Ebiben a itekintetí ben ő nagyon is tapasztalt. És gondolatainak minden ereje közeli és elérhető célra irányul: a földbirtokos földjére. Ezt ő vetette be neki saját verejtékével. Ezt ő, az éhező, oly sok pénzzel megfizette már a földbirtokosnak. Jog szerint neki kell azt: megkapnia. Valamennyire másképp áll a dolog a városi kispolgársággal. Ennek egy része mint a nagytőke szervezeteinek a függeléke jelentkezik, mert munkatársi, kötelékkel van a finánctőkéhez hozzáfűzve s megismétli a tiszta imperializmus összes jelszavait. Ide tartozik még jelentékeny mértékben az. úgynevezett intelligencia: az orvosok, ügyvédek, tanítók, egyszóval a „szabad foglalkozást" űzők. Ellenben ennek félig, proletár része, melyik közvetlenül szenvedett a háború miatt, kész volt tiltakozni az „átkos háború" ellen. A városok és falvak nagv többségét jelentő kispolgárság, ilyen módon az imperialista háború ellen volt. De határozottan képtelen volt arra, hogy a forradalmi internacionálé álláspontját önmagában megérlelje. Amenynyiben a parasztság a saját földjére s arra a földre (támaszkodik, melyet magáévá akar tenni kénytelen azt a, földet a „külső ellenségtől" megvédelmezni; s amint hogv nincs része idegen földrészek birtokainak elfoglalásában, épp ugy nincs része abban setn, hogy az ő védelmi háborúja össze lehetne kötve a szövetséges bankárok imperialista céljaival; és a valóságban az egész nem egyéb a koalíció hóditó háborújánál. Egyik oldalon tiltakozik a kispolgárság az imperializmus elleti,, a másik oldalon támogatja azt. Egyrészt kész küzdeni a militarizmus ellen, másrészt tiszteletteljesen hajlong a tőke teljesen imilitarizált állatna előtt. Egyrészt gyűlöli ezt a tőkét, a profit, az üzlet embereit, a spekulánsokat, a bankárokat, a gyárosokat, a rendezőket, ezeket a nagy tolvajokat, kik leereszkedtek (hozzájuk, mint varjú a dögre; másrészt' azonban a „közös nemzett ügy" érdekében megegyezésre lép velük. A tőke elnyomása arra készteti, hogy a „szabadság uralmáról" álmodozzék. A magántulajdon kötelékei egyre mélyebbre húzzák őt. A taktikája, a maga valóságának megfelelően nem is lehet más, mint sajnálatraméltó; de néha áruló is. Ideológiája — a polgári pacifizmus,mindenekelőtt azonban a szocialista frázisok. Forradalom de „nem nagyon hamar". Harc az ellenforradalom ellen — de „nem kell megijeszteni a burzsoát". Szocializmus — de „kétszáz év múlva''. A népek testvérisége — de, nehogy a szövetséges bankárok megsértődjenek. A forradalmi szociális fák (sz, r.-ek) szocializmusa fejezi ki ezt a kispolgári ingadozást. A proletariátust társadalmi helyzete meg szabadítja a magántulajdon által rárakott kötelékektől. Valóságban a munkásoknak nincs hazájuk, csak a bérrabság láncai az övék, a melyekkel a haza láncolja le őket. A tőke állami szervezete, amely ez alatt az álnév alatt szerepel, csak annyira kényszerítheti tiszteletre őket, amennyire rabjai a kispolgárság vagy a nagytőke eszméinek. A munkásság sokszor van ilyen fogságban. De e függőség: kereteiből csak Ő menekülhet ki osztály formájában. Csak 6 vallhatja azt a nézetet, mely a nemzetközt forradalom érdekeit többre becsüli, mint ,saját" hazája érdekeit, tudniillik a tőke nemzeti állami szervezeteit. Igy tehát csakis ő lehet a következetesen forradalmi, kérlelhetetlen bíráló, halhatatlanul,.nemzetközi osztály. A kispolgárságnak természete az ingadozás. A proletárságnak ez — betegsége. A kispolgárság iránya sohasem következetes és határozott. A proletariátusban csaknem mindig var; egy törhetetlen forradalmiságu csoport. Az orosz munkásmozgalomban megtalalható mindkét ilyen irányzat: a szoeiálpatrióták és kispolgárság ideológiája szerint való a tnenseviki irányzat és a következetesen forradalmi szárny — a bolseviki. Az sz. r.-éknek és a mensevikiekuek rögtön felismerhető' blokkja, mint a kispolgári eszme rokonság, meg nyilvánulása jelentkezik. A „foglalás ellen, de a szövetségesekkel szemben válla® kötelezettség megtartásáért és az állani védelméért"': ez szükségszerűen a kispolgárságnak és a munkásság egy részének jelszava. „Bármiféle kapitalistákkal való szövetkezés ellen, a velük szövetségben vivott háború ellen" — ilyen volt a forradalmi proletárság álláspontja. Az ideiglenes kormány az imperialista burzsoáziára támaszkodott, de ugyancsak támogatta az angol-francia tőke is, amelynek Sir Qeorge Buchanan erélyes segítője, Miíjukov Pávei oedig hűséges ügynöke volt az ideiglenes kormány tulajdonképeni iránya azonos volt a szövetséges imparializmus irányával. - .; A munkások és katonák követeinek tanácsa nemcsak a munkásosztály/ra, de nagymértékben: a kispolgárságra (paraszt-katonák r a) is támaszkodo11. A tanács többségét a H/fr • 1 1 • 1 érdekébe áll szivarkapapirokat, szivarkahüvelyeket a Mmaen Kinek MÉDI SPECI^UTE hy£ienikus szivarkahüvely főraktárában vásárolni. 219 Szeged, Jókai-utca 11. szám. Telefon 15—20. Eladás ugy nagyban, valamint kicsinyben.