Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-25 / 93. szám

2 Szeged, 1919. április 25. emberből? A négy-öt koronás várösi alamizsna mellett akár éhen hallhatnak. Vagy valamennyien koldulni menjenek? Van menedékházunk, van szegényházunk, az igaz. De azokba nem lehet fölvenni minden szegény em'bert. Sokan nem is mennének a nem éppen nyájas asylumokba, még tán ha oda kerget né-k is őket. Gy(keres segítség ÍZ volna, ha a munkára képesednek munkát, a munKakér teleneknek emberi ellátást tudnánk biztosítani. Ezt a segítségei most nem lehet megadni Ennélfogva a városnak és a szakszervezeteknek valami más. e.fogadható megoldásról Íveli gondoskodniok. Mmaenkinek, akinek keresete. megélhetése van, azokra is kell gondolnia, akik munkahiján, vagy betegségi, öregség miatt ínségben sínylődnek. önkötés adományokra nem lehet számítani, különösen ima, amikor a pénzesember letagadja, hogy pénze van. Adót keli kiróni az egyre szaporodó szegénység csökkentésére. Az államtól elmaradó hadisegélyekei a hadifoglyok családjainak, az elmaradó nyugdijakat a hadiözvegyeknek, a nagyon megszolgált járulékot a foglalkozás nélkül maradt rokkantaknak ki kell valamiképpen fizetni. A szaikszerj vezeteknek ajánlatos volna ezzel a kérdéssel j alaposan fogialkozniok. uj szellem a szsg^di vasutasak közt. (Saját tudósítónktól.) A nagymérvű szénhiánnyal kapcsolatosan, mint köztudomásu, ugy az ország megszállott, mint meg nem szállott részeiken a vasu'tforgalom ugy a teher, mint személyszáldtás szempontjából majdnem holtpontra jutott. Addig, amig a szegedi állomásokra normális viszonyok mellett '40- -60 vönat futott be és 'ki, ma alig mozog két, három vonat. /természetesen kíváncsiak voltunk, hogv Szegeden, -hol közel háromezer vasutas család van, miivel foglalkoznak a beosztottak. A legilletékesebb helyre a Magyar: országi Vasutasok Szövetsége helyi csoportjának vezetőségéhez íorduliunk ez ügyben., a hol Olejnyik József titkártól a következő érdekes felvilágosítást kaptuk: — A vasúti műhelyben anyaghiány miatt kevés a munka. Itt pedig köze! nyolcszáz munkás ég a munkavágytói. mert mi minden egyebet szeretünk, csak a tétlenséget nem. A munkások azonban így is hasznosan töltik az idejüket. A felmerülő müihelyii munkákon kívül, önképzéssel és'kerti gazdálkodással, foglalkoznak. Ezt természetesen csak akkor teszik, ha szabadok. Az állomásokon a nagyon ás megcsappant forg •. o •: következtében egy kicsit löbb a pihenő, mint volt. Azonban a szegedi vasutasokra rá is fér egy kis nyugalmasabb idő. hiszen köztudomásu. hogy a háború alatt talán egyetlen üzletvezetőség létszáma sem végzett öt éven keresztiii oly zaklatott, idegölő, robotos munkát, mint éppen a szegyőződéssel, mire ő félhangon feleit: Marhák, szeHáebKu ordítsatok! A -felvonás végén, mikor Bakó izzadtan a nagy szavalástól, rohant hajlongani, Ujházv szivart vett elő és elégedettem .dörmögte: Nagy ntarha ez a Shakspere. de érti a dolgát! Nekem egy kissé fájt az, hogv túlságosat! a kulisszák mögé kellett látnom, hogy az isteni Márkus Emma Monaa Varrna legméiységesebb szerelmi duója után narancsot evett a színfalak mögött, hogy Jászai Mari oldalba vágott mert az útjába álltam, de azért hiába, a színházat mégis csak itt ismertem meg igazán, itt .láttam először- a nagy gépet, amely forog, mig az alkotó pihenhet (ha csak nem fordul meg a sírjában, szegény). Én áhítattal állottam a deszkákon, amelyek nem csak a világot jelentették, de a magyar színpadi.művészet aranykorát, nagy nevek nagv dicsőségét. Egyszer, a Mouna Vannában történt, szórakozottan magammal vittem a szinre a [Magyar Könyvtár narancsszínű füzetét, mert •miiiidig ellen őri z'tem. mit mondanak és mit hagynak öcí a költeménybői. Egy kihagyott jmcxndat. myiy fájt. mint egy elmaradt ajándék. Egy napon, fölvonás közben hallottuk, hogy a Newyork palota ég. fiu hirtelen, a hogy voltam, szandálban, fehér köntösben, rohantam a tűz irányában. -Ekkor ébredt föl Kennem a riporter, áki legyőzte a színházi embert. {Azóta ikeíten viaskodnak a költővel, aki, mégis, hiába, 'nem (hagyja magát és igára van!) -lenőrzi a vasutasok élelmezését -is. A vasutasokat oktató előadásokkal, hasznos ismeretek terjesztésével is foglalkoztatjuk. Általában pedigi a szövetségi élet fejlődése a legszebb kilátásokra jogosít. — Az üzletvezetőség központjában a 'leszámoló hivatalban a hivatalos teendők szünet nélkül folynak. Munkaapadásról a két hivatalban alig lelhet szólni. Természetesen ha szenet kapunk, iha fellendül a forgalom, hangosaik lesznek a pályaudvarok, a műhelyekben pedig zuhogni fognak a kalapácsok és csattogni a pörölyök. Az ujszegediek tiltakoznak a szegedlek árdrágítása ellen. I gedd vasutasok. Az emberek testileg, lelkileg | le voltak romolva. Egyfelől a pihenés nélküli rabszolga szolgá'at. másfelől a hivatalos önkénykedések ölték, rágták az alkalmazottak idegeit, szervezetét.' Ma más szellemben vezetünk, irányítunk mindent. Hogy csak egy elrettentő példát hozzunk fel a múltból, volt olyan éve a szegedi vasutasoknak nem is olyan régen, 'hogy 30— 40 ezer korona bírságot róttak ki rájuk. Enynyivel kellett szenvedni a családoknak, azoknak, a szomorú garasokból élő szegényeknek, akiknek alig jutott havonta 150—200 korona a megélhetésre. Pedig néhol 5, 6 gyerek sírt a kenyér után. A fegyelmi ügyek ugy zuhogtak az alkalmazottakra, mint a jégeső, fia valaki véletlenül egy kiiiogram kőolajat felhasznált a saját céljaira, akkor, amikor más oldalon a SÜjátjából hárommal is beletöltögetett a váltólámpákba, fegyelmit kapott. Kizárták az előléptetésből. Ha valaki, a disznóólát közelebb építtette a gazdasági- u-dvarban, mint a kényúr hivatalfőnök azt elgondolta, áthelyezték. Ezek csak apró ügyek. Hogy milyen elképzelhetetlen okokból, milyen agyafúrt roszielküséggel voltak itt kezelve az ügyek, arra még csak emlékezni is szomorúság;;. Es ma szégyeljiik, hogy a magyar vasutasok így éltek. Ez letűnt, reméljük, örökre. — Amióta a vasutasok egv nagy országos szövetségbe tömörültek és felismerték az összetartásban rejlő hatalma:; szociális erőt, visszanyerték az önérzetüket, emberi jogaikat az élethez, a megélhetéshez és mindenhez. Mi nem uzsorázzuk ki senkinek a vérét, nem nyuzzuk meg az embereket, hanem igenis meghallgatunk mindenkit. Erdeme szerint bíráljuk el és befolyásmentesen, minden hivatalos presspótói mentesen teszünk igazságot ugy az egyén, mint a hivatal érdekeinek. A szegedi üzletvezetőségnél észlelt reakciós régi rendszernek a bűneit elsöpörtük.. Megszüntettük az összes oly fegyelmi ügyeket, amelyekből azt láttuk, hogy csak a személyzeti e-ikeseritésére szolgálnak. Ugy, hogy ma alig van egy két fegyelmi ügy. Pedig itt valóságos fegyelmi gyárra voltak berendezve. Szinte érthetetlen dolog ez akkor, amikor a szegedi iiziioívezetőség személyzete országosan! elismert elsőrendű, szakszemélyzet. A szövetség magához öleld minden legkisebb embernek ugy anyagi, mint erkölcsi ügyét. Oktatjuk, neveljük a személyzetet. És a fegyelemérzetet, a kötelességet, az összetartást mint hitvallást ojtjuk az em hírekbe. A munka tiszteletét és a parancsoló munkát követeljük ugy a legmagasabb pozícióban ülőtől, mint a legkisebb munkástól. Ugy, hogy mi felkészülve várjuk azt a nagy feladatot, a mely akkor vár reánk, ha az ország vasutvonalain újból megindul a produktív, teljes munka. A magyar vasutasoknak nem kell bizonykodni, hogy kik lesznek, ha arra gondol az ország lakossága, hogv a háború alatt is kik voltak, mit és hogyan tettek. — A imult és december óta -több mint három ezer kisebb nagyobb ügyet intézett el a helyi csoport vezetősége, amely vezeti és el(Saját tudósítónktól.) Szegeden épen olyan éhesek az emberek, mint mindenütt az országban. Az éhes ember pedig — sajnos — nem ismer se makszimális árat, se drágaságot, hanem ha van neki miből: licitál. Ez a licitácíó folyik most odaát Újszegeden a szegediek részéről. Szegeden ugyanis sikerült a piacot teljesen tönkretenni a makszimális árakon felül való fizetéssel, a lánckereskedelemmel, most az ujszegedi piacot teszik egynivójuvá a szegedivel. Az ujszegedi községi elöljáróság ezt a manővert természetesen nem nézheti jó szemmel. Annál is inkább nem, mivel ott a szerb megszálló csapatok közreműködésével a Szegedtől való elzárás ideje alatt sikerült a piaci árakat bizonyos normális mértékre leszorítani. Az ujszegedi elöljáróság nevében csütörtökön délelőtt Horváth István községi biró fölkereste Somogyi Szilveszter polgármestert, hogy vele a város élelmezési ügyeiben behatóbb megbeszélést folytasson. Szeged tejeilátásának kérdését az ujszegedi elöljáróság ugy véli meg oldhatónak, hogy a Szegedre beszállítandó tejmennyiség makszimális árába literenként 10 fillér fogyasztási adót kalkulálnak. Erre a tiz fillér fogyasztási adóra a községnek muihatlanul szüksége van, hogy a közigazgatási költségeit ez uton is fedezni tudja. Az ujszegedi piacon ezentúl magánosok tejet nem vásárolhatnának. ellenben a környékből beszállítandó összes tejmennyiséget a szegedi városi tejcsarnok kapná meg, amely utalványrendszer alapján osztaná ki a városi lakosság részére az ujszegedi elöljáróság által átengedett tejmennyiséget. A községi biró véleménye szerint májusban naponként mintegy 1500 liter tejet bírnának szállítani. A tej makszimális árát a városi tejcsarnok természetesen a közélelmezési hivatal által megállapítandó áron árusíthatja és igy a közönségnek legalább az a része lesz megkímélve a tej mai 4—6 koronás uzsoraárától, amely a tejcsarnokból jutna tejhez. Megemlítette Horváth istván biró azt is, hogy a hus ára a hid megnyitása óta 250—300 percentes áremelkedést mutat Újszegeden. A borjúhús kilogramonként 5 korona 50 fillér volt, ma 18 koronára is felverik. A szárnyasok ára is hihetetlenül felszökött és a többi élelmicikkeké is. Az ujszegedi elöljáróság tehát arra kérte a polgármestert, hogy vessen gátat az oktalan árdrágításnak és makszimáhák Szegeden is mérsékelt árra a hust. A községi biró azt is közölte a polgármesterrel, hogy a szerb határrendőrség a legszigorúbban fogja, botbüntetéssel is sújtani mindazokat a vásárlókat, lánckereskedőket, akiket tetten érnek. ForradaSmf tüntetés Olaszországban. Luganó, április 24. Rómában a nagy sztrájk után a szocialisták népgyűlést tartottak, amelyet a rendőrség megakart zavarni. Összeütközésre került a sor. A harc három órán át tartott. A halottak és sebesültek száma nagy. Páris, április 24. A Daily News foglalkozik az olaszországi helyzettel és azt mondja, hogy az épen olyan komoly, mint Németországban.