Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-29 / 71. szám

2 DÉLM A G Y ARORiSZ AG Szeged, 1919. március 29. racialmi Kormányzótanács ellenőrzése alatt álló pénzintézetnél 'kell befizetnie. Bírói vagy elnöki letétből jogerős bírói 'határozat alapján tőke és kamat fejében szintén csalk 1000 (egyezer) koronát és ügyvédi költség fejében összesen szintén csak 1000 (egyezer) koronát szabad kifi­zetni. Biróságji végrehajtóknak a! végrehaj­tási eljárás során kezükhöz befizetett vagy általuk belhajtott marasztalási összegből •tőke és kamat fejében összesen 1000 (egy­ezer) 'koronát és illetve ügyvédi (költség fejében összesen 1000 (egyezer) koronát szabad kiadnioik a végrehajtónak, illető­leg ügyvédjének, az ezt meghaladó össze­get pedig be .kell fizetniök oly pénzintézet­nél, amely a Forradalmi Kormányzótanács ellenőrzése alatt van. Budapest, 1919. március 25. /gazságügyi n épbiz tos. Esperanto. (Saját tudósítónktól.) Az első hiveiti megmosolyogták. Minden nagy eszme, uj gondolat első híveit meg szokták mosolyogni az értetlenek. Ugy tekintettek az első espe­rantistákra. mint az első turistákra a közép­kor végén, mint az első biciklistákra a leg­újabb kotj jellegén. Először mulatságosaknak látták őket, a mozgalmukat, a lelkességüket, a szívósságukat. Később akadtak, akik már veszedelmeseknek is találták őket? Mert mit akartak az esperantisták? Azt akarták, hogy legyen az emberiségnek egy közös nyelve, amelyen mindenki megérti egymást. Ame­lyen mindenki megérteti mindenkivel a ke­rek világon a gondolatait, az érzéseit, a vá­gyait, a buját, baját, a szándékát, a panaszát és kívánságát. A porosz a franciával, az orosz a magyarral, a szerb az olasszal, az ember az emberrel. Hát ez veszedelmesnek tetszett némelyeknek, sokaknak, soviniszta agyaknak, maradi érdekeknek, mindazoknak, akik válaszfalakat akarnak, tornyokat és bás­tyákat az ember és ember közé, börtönöket, szellemi és fizikai börtönöket, amelyekbe szépen nyugodtan szerettek volna elzárni mindent, ami vágy és álom volt életre, közös­ségre, szabadságra. Az esperanto ellen az emberi szolidaritás ellenségei tiltakoztak, per­sze nafin nyíltan, hiszen ennyire már nem mehettek, de ravasz és hazug jelszavakkal, amelyeket különféle nemzeti színekre festet­ték. De Zamenhot professzor kis és lelkes csapata nagy és hatalmas hadsereggé nőtt az idők folyamán, az ige lassan testté lön és az egész világon lakozék. Az esperanto, a világ­nyelv, amely a reménység zöld színébe öltö­zött. a piros vérrel öntözött világon tovább sarjadt, tovább terjedt, a gondolat, amelyből fakadt, az emberi közösség uj világmegváltó eszméje most kezd diadalmaskodni a har­madik Internacionale. az öntudatra ébredt ívilágproletariátus világraszóló megmozdulá­sa nyomán. Az esperanto igazi hívei, keli, hogy az uj társadalmi hitnek, a kommunista világrendnek is őszinte, becsületes hivői és buzgó propagálói legyenek. Szegeden még a háború alkonyán jelent meg az első espe­rantista újság, a derék és lankadatlan Thurzó Péter kezdeményezéséből. Ma már egész nagy tábora van Szegeden is az esperanto világnyelvnek, különösen a fiatalság körében. Modern magyar verseket fordítanak le a vi­lág minden népei számára, messzehangzó üzeneteket, a forradalmi magyar szellem és lélek, szikratáviratait, amelyekkel testvérkezet nyujtunk távolságokon és akadályokon, he­gyeken és tengereken keresztül egymásnak, ember az embernek, testvér a testvérnek, proletár a proletárnak. Kell, hogy az espe­ranto hívei és beszélői is hirdessék a Marx evangéliumát: Világ proletárjai egyesüljetek! A régesrégi álom látomása megvalósul: egy akol, egy pásztor és mindenki beszél majd egy nyelvet, az édes hazain kivül, egy nyel­vet, amelyen mindenki ért, mint ahogy egy­koron megértették az apostolokat! Az espe­ranto szegedi hívei a lapjukon kívül egyesü­letet is akarnak alakítani. Kívánatos, hogy minél többen tanulják e nyelvet,'hiszen eljön nemsokára az idő, amikor minden vámsorom­pó. minden elválasztó és ellenséges zár lepat­tan, amely az embert az embertől elidege­nítette. Az utolsó órában értsünk szót, min­den szenvedő testvér, minden szabad és sza­badulást váró lélek! Ennek a megértésnek egyik fontos záloga a világnyelv. Hogyan is zeng az Internacionale? 'Nemzetközivé válik Holnapra a világ! Addig is, tanuljatok és ké­szüljetek! A kommunista internacionálé irányelvei. A Népszava hatalmas cikkben ismerteti a március 2. és 6. között Moszkvában ülése­zett kommunista luternacionálénak irányel­veit. Ezeket az irányelveket tömör kivona­taiban itt adjuk: .1. Azok az iftlentmondáápk, melyek a kapitalista világrendszer mélyén titkon lap­pangtak, hallatlant erővel törtek ki egy óriási robbanásban, tudniillik a világháborúba.)'. A kapitalizmus a maga anarchiáját a termelés megszervezésével igyekezett legyőzni. A sok egymással versenyző vállalat helyett hatal­mas kapitalista szövetkezetek alakultak s a világgazdaságban egyre élesebben, jelentkez­tek az ellentétek, a konkurrencia harcét i s az anarchia. A leghatalmasabban megszer­vezett rablóállamok közötti harc kikerülhe­tetlen kényszerűséggel vezetett a .szörnyű im­perialista világháborúhoz. Az imperialista államok fölosztották egymás között a világot s igavonó állatokká sülyesztették le az afrikai, ázsiai, ausztráliai és amerikai proletariátus és parasztok millióit. Mindezeknek előbb ha­talmas összeütközésben kellett kirobbanniok. A polgári társadalom el akarta simítani a szociális ellentéteket. A megrabolt gyarma­ti népek rovására a töke megmételyezte bér­szolgáit, érdekközösséget .teremtett kizsákmá­nyoltak és kizsákmányolók közű De az ál­landó korrumpálásnak ezt a rendszerét viszá­jára fordította a háború. A háborúból pol­gárháború lett, s elkövetkezett a kapitaliz­mus- felbomlásának ideje, majd a kommunis­ta forradalom korszaka. Az emberiséget, amelynek minden kultú­rája romokban hever most, a teljes megsem­misülés veszedelme fenyegeti. Csak egy erő van még, amely megmentheti ezt a kultúrát s ez az erő a proletáriátus. A proletariátus végleges győzelmével kezdődik a felszabadí­tott emberiség igaz történelme. S ez egyúttal a burzsoázia politikai hatalmának megsem­misülését jelenti. 2. A proletárdiktatúra államformája min­denütt elnyomási szervezetben valósul .meg, amely a munkásság ellenségei ellen irányul. Célja az, hogy .lehetetlenné tegye a kizsák­mányolók ellenállását. A diktatúra, mely a proletariátusnak nyíltan megadja azt a hely­zetet a társadalomban, .melyet azelőtt a bur­zsoázia foglalt .el, csupán átmeneti berendez­kedés, amely addig tart, amig sikerül a bur­zsoázia ellentállását megtörnii, hatalmát ki­sajátítani, magát a polgárságot pedig a tár­sadalomnak eddig dolgozó rétegévé alakí­tani át. A sokat dicsőített általános.népakarat épp oly kevéssé van meg, mint az osztályok egy­irányú akarása, mert hiszen ezeknek akará­sai kiegyenlithetetlenül ellentétesek. A pol­gári demokrácia szabadsága, a munkás és félproletárnépesség számára, amelynek anya­gi hatalma nincsen, hasznavehetetlenné vá­lik, mig a. burzsoáziának sajtója és szerveze­tei íé,vén megvannak az eszközei rá, hogy a népet megcsalja és félrevezesse. Ezzel szem­ben a tanácsrendszer a fősúlyt arra helyezi, hegy a .proletáriátus számára lehetővé tegye jogának és szabadságának valóra válását. A tanácsrendszer a proletariátus tömegszerve­zetein, a forradalmi szakszervezetek .taná­csain épül fel. 3. A tőkés rendnek, a tőkés munkafegye­lemnek felbomlása lehetetlenné teszi a ter­melésnek a régi alapra való visszahelyezését. A munkások életviszonyai csak akkor javul­hatnak, ha nem a polgárság, hanem maga a proletáriátus tartja kezében a termelést. A gazdaság termelő erőinek fokozása végett a burzsoá-elléntállás lehetőleg azonnali letöré­sére a proletárdiktatúrának végre kell haj­tania a nagyburzsoázia és a junkerek kisa­játítását és a termelés, valamint a közleke­dés eszközeinek a proletárállam közös tulaj­donává való átminősítését. Más kivezető utat a történelem nem nyit az emberiségnek. A proletárdiktatúra nem hozza magával a ter­melő és szállítóeszközök felosztását, ellenke­zőleg az a célja, liogy még jobban központo­sítsa .a termelő erőket és az egész termelést egységes terv szerint intézze. A kisebb üzemeket a proletár iátusnak fokozatosan össze kell foglalnia, de a kisva­gy ont egyáltalán nem fogják kisajátítani ós olyan kisvagyonok tulajdonosai, akik nem zsákmányolnak ki bérmunkást, erőszakos rendszabályoknak nem lesznek kitéve. Ami az elosztást illeti, a proletárdiktatú­rának a termékek helyes elosztásával kell ivó­tól ni a kereskedelmet. Ugy a termés, mint az ellátás terén minden minősített technikust és szakembert fel kell használni, mihelyt be tudnak illeszkedni az uj termelő rendbe. A proletáriátus nem fogja őket elnyomni, sőt éppen a proletáriátus fogja majd lehetővé tenni számukra az igazi, az intenzív, a ter­melő munkát. A proletárdiktatúra ilyenfor­mán egyesíti a munkával a tudományt. 4. A forradalmi korszak azt követeli a proletáriátustól, hogy olyan harci eszközök­höz folyamodjék, amelyek egész energiáját összesürüsitik. A forradalmi mozgalomnak minden országban való erősödése,' a szociál­áruló pártoknak a Wilson-féle népekszüvét­ségének szolgálatában való egyesülés kísér­lete, végül a proletárakciók egybehangolásá­nak parancsoló szükségessége: mindez együtt meg kell, hogy teremtsen egy valóban forra­dalmi és valóban proletár Xntermacionálét. Ez .az Internacionálé testi valóságra váltja a különböző országok proletárrá tusának köl­csönös segítségét. A világháború kezdetén a tőké- gazem­berek azt mondták, hogy ők a- mindnyájunk közös hazáját védik. De a német imperializ­mus oroszországi, ukrajnai ós finnországi vé­res napjaiban csakhamar elárulta igazi rab­lótermészetét. Most pedig az antant-államok álcázták le magukat, mint a világ rablói s mint a proletáriátus gyilkosai. Irtózatos a burzsoák aram-bálok fehér terrorja s e terror ellen a proletár iátusnak minden áron véde­keznie kell. A kommunista Internacionálé az egész világ proletariátusát felhívja erre az utolsó harcra! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom