Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-19 / 41. szám

Szeged, 1919. február hő 19. 3 Összeütközés a rontásokkal a demarkációs vonal védelmében. — A román gárdisták barbársága. — A szegedi kerületi pa­rancsnok dicsérő elimerése az aradi ezrednek. — (Saját tudósítónktól.) A románok a fegyverszünetben megállapított megszál­lási vonalat épp oly jogosulatlanul lép­ték át, mint a csehek. E tulkapás ellen jogos a fegyveres védelem. Magyar csa­patok a Fehér-Körös völgyében szembe­szálltakarománokkal és visszaverték őket. A 33. gyalogezred védelmezte a meg nem szállott területet olyan vitézséggel, hogy ezért a szegedi kerületi parancsnok elismerését fejezte ki. Az ütközet alatt ismét fölragyogott a románok |mellvere­getéssel dicsőitett humanizmusa. A bal­káni kulturának oláh katonái egy sebe­sült, harcképtelenné vált magyar tisztet fölkoncoltak. Az oláh katonák egy sebe miatt tehetetlenné vált tiszttel vitézkedtek. A szegedi kerületi parancsnokság sajtóosztály^ a következőket közli a Kö­rös-völgyi ütközetről: A demarkácionalis vonal védelmére kirendelt csapataink a Fehér-Körös völ­gyében a román ellenállás letörése és a megrongált vasúti intézményeknek ötszöri helyreállítása után megszálltuk tegnap (hétfőn) Nagyhalmágyot. Közben egy ti­zedes elesett, Ernst hadnagy és két tiszt megsebesült. Ernst hadnagyot román gárdisták sebesülése után fölkoncolták. Az ellenség veszteségei tetemesek. A páncélvonat ágyuja a román géppuskát harcképtelenné tette. Az előnyomulásnál az aradi 33. gyalogezred különböző ala­kulatai, a 8. század páncélvonatának karhatalma, Belhányi hadnagy vezetésé­vel fényes tanújelét adták vitézségüknek, amiért a kerüieti parancsnokság vala­mennyiüknek táviratilag dicsérő elisme­rését és köszönetét fejezte ki. Nekrolog a Szegedi Nemzeti Tanácsról. (Saját tudósítónktól.) Nekrologot irunk: a szegedi Nemzeti Tanács rövid, de dicsőséges pályafutása után megszűnt létezni, önmaga mondotta ki feloszlását. Kedden délután tartotta utolsó ülését, a tagjai, már akik eddig ki nem léptek és akik később beléptek, majdnem tel­jes számmal jelentek meg az ünnepi végtisztes­ségen, a Szegedi Nemzeti Tanács városházi helyiségében. Dr. Becsey Károly nyitotta meg az utolsó ülést, bejelentve, hogy elérkezettnek látta az időt a szegedi N. T. megszüntetésére. Wallisch Kálmán és Almássy Endre a fönnma­radás mellett emeltek szót/többen azt indít­ványozták, hogy propaganda bizottsággá ala­kuljon, de dr. Dettre János kormánybiztos meg­győző érvei után az eínök kimondotta, hogy a szegedi N. T. ezennel ünnepélyesen beszün­teti működését. Dr. Somogyi Szilveszter polgár­mester a város nevében köszönetet mond a forradalom első szegedi szervének, amely a nagy átalakulást Szegeden előkészítette, létre­hozta, rendezte és amelynek elsősorban köszön­hető, hogy a forradalom a nemzeti főváros­ban vér és nagyobb bajok nélkül lezajlott és a konszolidáló munkába állott. Dr. Dettre János a magyar népköztársaság kormánya nevében búcsúzott a szegedi konventtől, meleg és emel­kedett szavakkal méltányolva nem közönséges érdemeit és szolgálatait. Mi, ha végigtekintünk a szegedi N. T. rövid négyhónapos eseményes életén, egy darab szegedi történelemre emlé­kezünk. Ez a legelső forradalmi alakulás a Munkásotthon egyik emeleti szobájában gyűlt össze először, titokban, a háború utolsó órái­ban, az őszirózsás és nemzeti kokárdás október 31. előtt néhány nappal. Újságírók, költők, proletárok állottak rejtelmes bölcsőjénél, a for­radalom legelső napján katonák csatlakoztak hozzá elsőnek, azután sorra mindenki. Rendes helyisége lett a székházban, átvette az egész város irányítását, a három győztes forradalmi párt delegálta belé tagjait, csakhamar a szociál­demokraták vitték benne a szót, a Munkásta­nács mellett nemsokára inkább reprezentatív szerepe maradt, kezdetben naponta két, három óra hosszat ülésezett, majd hetenkint egyszer, mig ma egészen a múlté lett, a tegnapé. Iratait az elnök indítványára a városi múzeumba helyezik, valamikor történeti okmányok lesznek, kútfők a jövő Reizner Jánosa számára. * A Nemzeti Tanács a következőkben tudatja feloszlását Szeged népével: Polgártársak! a Szegedi Nemzeti Tanács, amely az ország forradalmának városunkban való előkészítésére, vezetésére és megerősítésére alakult, ma tartotta utolsó illését, amelyen elhatározta, hogy fő [osz­lik és megbízatását visszaadja azoknak a for­radalmi pártoknak, amelyektől kapta. A forradalom, amelynek őszirózsás bölcső­jét mi ringattuk, negyedfél hónap alatt megnőtt, megerősödött, emberi hatalom meg nem állit­hatja, gyámságra többé szüksége nincs. A for­radalom választott magának kormányt, szabott magának törvényeket, a forradalomból államrend lett: a Nemzeti Tanácsok munkája már a tör­ténelemé s a Nemzeti Tanácsoknak most már csak egy kötelességük van: önmaguk megszün­tetésével is könnyebbé teszi a törvényes hatósá­gok munkáját. Amidőn a Szegedi Nemzeti Tanács emez utolsó proklamációjában megszűntét jelenti be Szeged népének, nyugodtan néz elébe a jelen és a jövendő ítéletének. Csak a közérdeket szolgáltuk, semmi mást, önző céljai senkinek közülünk nem voltak s Szeged népe nyilván tisztában volt ezzel s ezért tett vonakodás nél­kül eleget minden felhívásunknak, holott egyéb hatalmunk nem volt, mini a lelkeken való hata­lom s egyéb fegyverrel nem rendelkeztünk, mint a lelkiismeretre való hivatkozással. S ámikor legjobb meggyőződésünk szerint közös erővel szolgáltuk a közérdeket, bizonyságát adtuk annak, hogy azok a társadalmi osztályok, amelyekből a Nemzeti Tanács alakult, egymás­sal kezet fogva is tudnak dolgozni és hogy kölcsönös belátással el lehet kerülni a kés­hegyig menő harcokat. Olyan tanulság ez, amelyet szeretnénk megmenteni az eljövendő napok számára is. A jövőbe egyikünk sem lát s nem tud­hatja senki, hol és hogyan fog bennünket ta­lálni a Nemzeti Tanácsok által szimbolizált októberi forradalom első évfordulója. Egyben bizonyosak vagyunk: hogy akiket a közös munka összeforrasztott a forradalom kultuszá­ban, „ehhez a hitvallásunkhoz soha hűtlenek nem leszünkErre tettünk fogadalmat első összejövetelünkön az első kézfogással és ennek a fogadalomnak pecsétje utolsó kézszoritásunk, amely után a Nemzeti Tanács eltűnik a nép­akaratban, amely életre szólította. A régi hitregék tudnak olyan fegyverekről, amelyek maguktól harcoltak tovább, mikor a katonák elestek. A Nemzeti Tanács megszűnik, de az eszmék, amelyekkel küzdelmet kezdett a régi világ ellen, harcolni fognak a végső győ­zelemig. Szeged, 1919. február 18. A Szegedi Nemzeti Tanács. Városi kezelésbe akarják vétetni a színházat. — Az igazgató a felszerelés megvételét — kívánja. — (Sajat tudósítónktól.) A szinház ügye min­dig foglalkoztatta a közönséget, de soha any­nyira, mint az utóbbi esztendőkben, különösen mióta a konzorcium áldásait élvezi a szinház és a közönség. A konzorciumos állapot okozta a színészek anyagi érdekeinek folytonos per­traktálását és a színészek állandó harcát az igazgatóval. Jött azonban a forradalom, a nagy átala­kulás időszaka, amikor a vidéki színészek tag­jai öntudatra ébredtek, szervezkedtek anyagi helyzetük édrekében és az Országos Szinész­egyesület antiszociális működése ellen. A sze­gedi színtársulat országos mozgalmat indított a színészet érdekében és akciót kezdett abban az irányban, hogy az igazgatótól a konzorcium vegye át a színházat. Ez az akció nem nyert befejezést, hanem oly irányban kapott fordula­tot, hogy a Munkástanács több tagja megjelent a színháznál és leltárat készített annak teljes felszereléséről, mert a Munkástanács a szín­háznak a város kezelésébe való átvételét kí­vánja. Erről már a mult évben is szó volt, de nem azzal a határozottsággal, mint most, amikor a Munkástanács a Néptanácsot kereste meg, hogy mielőbb döntsön a kérdésben. Az a terv, hogy egy direktórium veszi át a szin­ház vezetését és a tiszta jövedelem hatvan százaléka a működő személyzetnek, 40 száza­léka pedig a városnak jutna. A bruttó jövede­lem öt százalékát a szinház fenntartási költsé­geire irányozták elő. A fontos kérdésben a Néptanács legközelebbi ülésén fog dönteni. A szinház kérdésében Almássy Endre színigazgató a következő beadványt intézte dr. Dettre János kormánybiztoshoz : Kormánybiztos Ur! Alólirott Szeged városi szerződéses színigazgató azon tiszteletteljes ké­réssel fordulok kormánybiztos úrhoz, hogy az 1919. VIII. néptörvény 2. §-a alapján ujjáalko­tott szegedi néptanács februári ülése elé mél­tóztassék a szegedi szinház városi kezelésbe vételének kérdését — diszkrécinális jogánál fogva — bevezetni, hogy a néptanács ebben a kér­désben, legalább elvileg állást foglaljon s ha a házi kezelésbe vétel mellett döntene, a részlet­kérdések gyors letárgyalására egy megfelelő bizottságot küldjön ki. Mint Szeged városához ismételten benyúj­tót beadványomban tettem, ugy ezúttal is hatá­rozottan kijelentem, hogy az akár azonnali házikezelésbevétel esetén is, ha Szeged városa színházi felszerelésemet szabályos és szakértői becslés alapján megváltja, szerződésem minden jogairól lemondok és a szinház jövő vezetésé­„Médi Specialité" | Főraktár: Szeged, Jókai-utca 11. sz. Telefon 15—20., ahol különben olcsóbb gyártmányú szivarkahüvelyek is kaphatók Viszontelárusitoknak is a legolcsóbb bevásárlási forrás. Kapható mindenütt! ^ ^ Egy doboz 2 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom