Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-11 / 34. szám

Szeged, 1919. február hó 11. DULM A G Y ARORSZ ÁO S köztársaságban megmaradtak a régi rendszer eszközei és ez teszi lehetővé az ellenforradalom készülődését. A pártgyülés elvárja és megköveteli, hogy a szociáldemokrata pártvezetőség és a pártnak a kormányban álló képviselői az uj világ létesítése érdekében gyökeresen támadják azt a rendszert, amely a múltban uralkodott. A pártgyülés helyesléssel vette tudomásul, I hogy a pártvezetőség és a pártválasztmány az | úgynevezett kommunistákat, rendbontókat a | szakszervezetekből kizárják és fölszólítja a | szervezett munkásokat, hogy minden erejökkel védjék meg' a pártegységet. A gyűlés Weitner Jakab zárószavaival ért ! véget. fi Szegedi Újságíró Egyesület magáévá tette a bojkottált hirlapiró ügyét. — A szociáldemokrata párt megszüntette a bojkottot. — (Saját tudósitónktöl.) ^Jelentettük, hogy a szegedi píncéregylet a vendéglőstanács unszolására bojkottot rendelt el Tamás Rezső hirlapiró, a Délmagyarország munkatársa ellen, mert több éleshangu cikkben kikelt a vendéglősök áremelési manőverei ellen. A bojkott szombaton délután három órakor lépett életbe, a szociáldemokrata párt vezetőségének intézkedésére azonban öt órakor már fel is volt oldva, miután a pártvezetőség megállapította, hogy a pincéreknek sem okuk, sem joguk nem volt a bojkott kimondására. A pártvezetőség erélyes és igazságos intézkedése nem nyerte meg a pincéregylet tetszését már azért sem, merí igy nem áll módjukban egy másik határozatukat — az elsőhöz méltót — végrehajtani. Elhatározta a pincéregylet ugyanis azt is, hogy a bojkotton kivül más modon is kedvébe fog járni a burzsoá venóéglősök ellenforradalmi tanácsának. Ez a más mód is rendkívül jellemző: Kimondták, hogy az egylet megbízottai megjelennek Tamás Rezső Tisza-szállóbeli lakásán, ruháit összecsomagolják, megvárják mig. Tamás hazaérkezik, aztán négy „megbízott"' kíséretében kocsin a határra viszik. Ehhez a határozathoz valóban felesleges minden kommentár. A vendéglőstanács által felbujtott pincéregylet felháborító, a sajtószabadságba súlyosan beleütköző, minősíthetetlen eljárásával vasárnap délután a Szegedi Újságíró Egyesület is foglalkozott és a következő egyhangu határozatot hozta: A Szegedi Újságírók Egyesülete vasárnap délutáni ülésén fölháborodással tárgyalta azt a sérelmet, amely az egész szegedi sajtót érte azáltal, hogy a szegedi píncéregylet a Vendéglőstanács kívánságára kimondta a bojkottot Tamás Rezső hirlapiró ellen a szegedi vendéglősöket és kávésokat támadó cikkei miatt. A Szegedi Újságírók Egyesülete ebben a sajtószabadságnak és az újságírók szabad vélemény-nyilvánitásának súlyos megsértését magáévá téve, a leghatározottabban tiltakozik ugy ezen, mint bárhonnan jövő terror ellen, melyet mindenkor az összes rendelkezésre álló eszközzel meg fog torolni. Elhatározta továbbá az Ujságiró Egyesület, hogy Tamás Rezső nevében följelentést tesz a bojkott rendezői ellen 4207—1915 sz. M. E. rendelet következő passzusa értelmében : „Az árusító köteles az illető cikket a kifüggesztett árért az ügyletre nem tartozó minden kikötés nélkül a közvetlen fogyasztás céljait szolgáló (kiskereskedelmi) forgalomban szokásos mennyiségben készpénzfizetésért kiszolgáltatni." A rendelet megszegőit a rendőrség hat hónapig terjedhető elzárással és kétezer koronáig terjedhető pénzbirsággal büntetteti." Végül elhatározta az Újságíró Egyesület, hogy a szegedi Munkástanácshoz beadványt intéz azzal a kéréssel, szerezzen elégtételt a megbántott újságírói karnak és a különböző fölburjánzott ál-forradalmi tanácsokkal szemben a maga hatalmával is oltalmazza a sajtószabadságot, amelynek értékét a Munkatanácsnak mindenkinél jobban kell ismernie. A szociáldemokrata párt vezetőségének köszönetet mondott az Ujsdgiw Egyesület újságíró kartársa védelmében tanúsított magatartásáért. Három kislány egy pinceoduban. — Az árvaházhan helyezték el őket. (Saját tudósítónktól) Feljelentés érkezett a napokban Olejnyik Józsefhez, a Nemzeti Tanács titkárához Kasza Antalné Rákóczi-utca 8. szám alatt lakó napszámosasszony ellen, akit azzal vádoltak, hogy három kisgyermekét nem gondozza, ugy, hogy azok a hideg, talajvizes pincelakásban — vékony ruhácskában, mezítláb — majd megfagynak. Külömböző vádakat sorolt fel a feljelentő Kaszáné ellen, akinek az ura két esztendővel ezelőtt orosz fogságba került. Azt állította róla, hogy nem dolgozik, hanem esténkint a kocsmába jár, ahonnan késő ' este férfitársaságban, legtöbbször ittasan, szokott kazatérni. Ilyenkor aztán éneklés, kiabálás hallatszik ki a piszkos pinceoduból, ahová az asszony mindennap változó ismerőseit a gyerekek közé viszi. Hétfőn délután dr. Temesváry Géza h. főkapitány a Délmagyarország munkatársának a kíséretében megjelent Kaszáné lakásán, ahol három kislány mezítláb, rongyosan, piszkosan, a hidegtől félig megdermedve nézett ki az ablakon. Bekopogtatunk, de nem engedtek be bennünket, mert az anyjuk, aki látogatóba ment valahová, rájuk zárta az ajtót. Mélyen az utca szintje alatt fekszik a két kisablakos pinceodu, amelyben a talajvíz, — a lakók állítása szerint térdig szokott állni. Amig az asszony, akiért elküldtünk, megérkezett, a szomszédoktól kérdezősködtünk Kaszáékról. A szomszédok, — jóindulatu, tisztességes iparosemberek — megerősítették azokat a vádakat, amelyeket a feljelentésből tudtunk meg. Elmondták, hogy az asszony nem szeret dolgozni, kocsmázik, rossz életet él, a gyerekekkel nem igen törődik, ugy, hogy amire Kaszáné hazaérkezett, mindenről informálva voltunk. Nagy sebbel-lobbal állított be az asszony az udvarba, ahol várakoztunk. Kinyittattuk vele az ajtót, beléptünk a kitéglázott kis pincébe, amelyből olyan dögletes bilz áramlott ki, hogy szinte lehetetlen volt ott tartózkodni. Egy szalmazsákos rozoga ágy van a szobában, egy kis szekrény, egy takaréktűzhely, rajta pár darab fa, egyéb semmi 1 Három kislány, a hét esztendős Julis, a hat esztendős Irén és a négy esztendős etel fogvacogva, a hidegtől remegve bámult ránk, amikor beléptünk. Körülnéztünk. A falakon még látszik, hogy meddig jött fel a talajvíz, amely még most is szivárog a téglák közt. Az ajtónál pár tégla kivan szedve, odaseprik a vizet, amikor már bokáig ér a gyerekeknek. Az ágy előtt két deszka van, a háziúr tetette oda, hogy legalább egy olyan hely legyen az odúban, ahol félig-meddig szárazon lehet lenni. A gyerekek elmondják, hogy nem járnak iskolába, mert nincs cipőjük, tegnap bablevest ettek, ma tésztát főzött anyjuk. A lelencházba nem akarnak menni, mert ott éheztetik a gyerekeket. Kiderült, hogy ezt az anyjuk mondta nekik. Az asszony — 29 esztendős — rendkívül bőbeszédű. Elmondta, hogy az ura kubikos volt, két esztendővel ezelőtt orosz fogságba esett. 125 korona segélyt kap havonta. Azt állitja, hogy szivesen megy dolgozni, hahivják. Legutóbb is dolgozott — mondta — egy hónappal ezelőtt mosni volt egy helyen. Hogy hol, arra nem tudott választ adni. Régebben almát árult a kaszárnyák előtt, de nem volt keresete. Azt mondja, hogy lassankint eladogatott mindent, a szomszédok azonban azt állítják, hogy azért adta el még a ruhát is a testéről, hogy ne kelljen golgozni. Arra a kérdésünkre, hogy mivel foglalkozik, határozottan válaszolt: — Egyenlőre semmivel ! A városba visszatérve a főkapitány jelentést tett dr. Somogyi Szilveszter polgármesternek, aki a főkapitányt bizta meg a gyerekek ügyének elintézésével. Dr. Temesváry radikálisan intézkedett. Délután fél négykor jöttünk el a Rákóczi-utcából, ötkor már az árvaházban volt a három kislány. Egy rendőr és az árvaházi gondozónő ment ki értük kocsin és meleg pokrócba takarva bevitték őket az árvaházba, ahol ellátsák minden szükségessel a könnyelmű asszony tokát szenvedett apróságait. HÍREK 000 — A Délmagyarország átmenetileg hat oldalon jelenik meg. Ezekbena rossz esztendőkben, amikor a közünség leginkább rászorult arra, hogy minél pontosabban és részletesebben tájékozódjék az eseményekről, állandóan erős akadályokkal küzködik az újságírás. Cenzúra, papirhiány, anyaghiány voltak a gátak, amelyek munkáink szabad menetelének útját állottak. Szegeden most gáz hiánnyal kell küzdeni. Takarékoskodniok kell az ipari üzemeknek a sok gépmotor a nélkülözhetetlen hajtóerejével. Ezért kell a Délmagyarország nyomdájának is korlátoznia a maga üzemét. A Délmagyarország ennélfogva kényszerűségből hat oldalan jelenik meg, de reméljük, hogy csak átmenetileg. A korlátozás egyébbként nem csupán a lapszöveg, hanem főként a hirdetés rovásaira megy. Hisszük hogy az átmeneti állapot csak rövid ideig fog tartani. — A belügyminiszter a főkapitányi állásra beérkezett pályázatok beküldését kéri. Hétfőn délben egy órakor járt le a pályázat a szegedi főkapitányi állásra, amelyre a következők pályáztak: dr. Temesváry Géza h. főkapitány, dr. Szakáll József, dr. Borbola Jenő, dr. Dreyer József, Follráth Gyula és dr. Papp Menyhért rendőrkapitányok, dr. Nagy Endre államrendőrségi főtanácsos, Kaszás Ernő budapesti rendőrkapitány, Molnár Samu határrendőrségi felügyelő, Barna Tibor kecskeméti rendőrparancsnok, dr. Mikes Gábor temesvári h. főkapitány és dr. Fodor Jenő városi tanácsnok, a közélelmezési hivatal vezetője, aki utolsónak hétfőn délben 12 órakor adta be pályázatát. A pályázat lejárta után a Délmagyarország munkatársa kérdést intézett dr. Dettre János kormánybiztoshoz, akinél a kinevezés iránj érdeklődött. A kormánybiztos közölte velünk, hogy a kinevezés egyelőre nem történhet meg, mert a belügyminisztériumból, Szilárd h. államtitkár aláírásával a következő leirat érkezett hozzá: Felkérem, hogy a szegedi rendőrfőkapitányi állásra beérkezett kérvényeket a pályázati hirdetmény kapcsán a kitűzött határidő lejárta után ide bemutatni szíveskedjék. A miniszter rendelete értelmében tehát az összes pályázatokat hozzá kell felterjeszteni. Hogy minek, azt, nem tartotta szükségesnek közölni a kormánybiztossal, akinek az 1886. XXI. t.-c. 80. §-a értelmében szuverén joga a főkapitány kinevezése. A rendőrtisztviselők, amikor a leiratról értesültek, megdöbbentek, mert az az impressziójuk, hogy mellőzni akarják a szegedi tisztviselőket, akik érthető okokból feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy közülük kerüljön ki a város uj főkapitánya. — A szerbek elszállítják a lefoglalt élelmiszer készletet, A Délmagyarország megírta, hogy Szeged állomáson hat vagon élelmiszert foglaltak le, amely a demarkációs vonalon túlra volt irányítva. A szerbek nem nyugodtak bele a lefoglalásba. Vasárnap dr. Dettre János kormánybiztos a közélelmezésügyi minisztertől azt az utasítást kapta járjon közbe, liogy a