Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-27 / 48. szám

Szeged, 1919. február hó 27. DILMÁGYA-RO^SZÁIS *4z amerikai róisszié Szegeden. — Az ujszegediek elpanaszolták előtte sorsukat. — (Saját tudósítónktól.) A Délvidékről vissza- kötötte figyelmüket a fogadalmi templom mó­lért amerikai misszió szerdán érkezett Szegedre. A küldöttség, mely Ph. Goodwin főhadnagyból és titkárából állott, megtekintette a várost, majd a városházán az ujszegédiek deputációját fo­gadta. A misszió nem a sztrájk miatt járt a Délvidéken. Az amerikai bizottság érkezése. Negyfcd öt után pár perccel, futott be a különvonat Szabadkáról Szeged-Rókus állo­másra, ahol a bizottságot dr. Somogyi Szil­veszter polgármester, dr. Tonelli Sándor, Taus­sig Ármin, Nemecskay István, Oyőrffy Lajos, Kátay Gyula állomásfőnök, forgalmi tiszt fo­gadták. Elsőnek Zerkowitz Emil miniszteri taná­csos, aki a kormány megbízásából a bizottsá­got' kalauzolja, szállt ki a szalonkocsiból, utá­na Ph. Goodwin a délvidéki amerikai misszió vezetője és Davidson, a titkára hagyták el a vonatot. A küldöttséget dr. Somogyi' Szilveszter köszöntötte és a fogadásnál megjelenteket sor­ra bemutatta ugy a misszió tagjainak, mint Zerkowitz miniszteri tanácsosnak. Ph. Good­win angol katonai egyenruhában, Davidson egyszerű utiruhában volt. Ph. Goodwin közép­termetű, barna, nyirottbajuszu katonás maga­tartású, kemény tekintetű, harminc év körüli férfi, Davidson ép az ellentéte. Egészen tipikus szőke, angol-szőke, szinte lányos arcú, kissé hízásra hajló fiatalember. Erősen domború homloka van, beszédes, közvetlen modorú. Mindketten az igen intelligens, megnyerő, mü­veit férfiak látszatát keltik. A polgármester a megérkezés után nyom­ban az állomási előtérre vezette a vendégeket. " Séiakocsirás a károsban. A' vendégek számára a város három foga­tot rendelt ki. Az első fogatban Ph.1 Goodwin az amerikai kormány által kiküldött követségi szolgálatot teljesítő misszionárius, dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Tonelli Sándor kereskedelmi és iparkamarai titkár foglaltak he­lyet. A második kocsiban Davidson, Goodwin titkára, Zerkowitz Emil miniszteri tanácsos, a harmadik kocsiban a polgármester kísérete fog­lalt helyet. A fogatok a Kossuth Lajos-sugár­uton jöttek a városba. A Kossuth Lajos-sugáruton nagyobb nép­forgalom volt, mint egyébként szokott lenni. Természetesen feltűnt az angoloknak, hogy milyen népes a város. A csendőrlaktanyánál a fogatok a Bécsi körút s a Mars-tér irányába tértek ki, mivel a fogatokkal szemben egy zász- ­lóalj közeledett. % A régi, rozoga házak iránt is érdeklődtek. Zerkowitz miniszteri tanácsos ismertette, hogy a várost 1879-ben árviz pusztította el, tehát a város 40 éve épül. A menet az üzletvezetőség­nél bekanyarodott a Tisza Lajos-körutra. A gőzfürdő, református palota és templom az Árpád szabadkőműves páholy, a Gróf féle pa­lota, az állami főgimnázium, a szinház épülete és a kultúrpalota, valamint a tágas • utcák és terek lekötötték a vendégek figyelmét. A fcuHurpalotábao. A polgármester a kultúrpalotához hajtatott, mert a misszió tagjai már Budapesten értesül­tek arról, hogy a szegedi kultúrpalotában meny­nyi művészi érték, festmény, régiség stb. van felhalmozva. A kultúrpalota előcsarnokában a doberdói fa jelentőségét magyarázták meg az amerikaiaknak. Móra Ferenc a kultúrpalota igazgatója sietett a képtárban a vendégek elé. A nagy­teremben meglepődéssel tekintettek szét. Le­c .1] - a „Hunyadi halála" cimü festmény.. — Akkor még Belgrád Magyarországhoz tartozott - magyarázta Móra — és Hunyadi ott is h^lt meg. A nagyvásznak közül. Szeged árvizképe, Báthoi v Erzsébet, Munkácsi Monfoglalás-ának egy vazlata, Tisza Kálmán arcképe, Pállik, Vágó, Margittai, Tóth-Molnár stb. képei előtt hosszan időztek az amerikaiak. Épugy a régi­ségtárban. A csókái ásatások eredményei, az az öthalmi leletek, az éremgyüjtemény mind meleg érdeklődést váltott ki az angolokból. Ezekután a néprajzi-muzeumba kalauzolta Móra igazgató a vendégeket. A látottak ked­vesen hathattak rájuk és szegedi emlékül egy remekművű subát szerettek volna szerezni. Á kiállított subák magyar motivumu, tulipános kivarásai egészen elragadták őket. Tonelli iparkamarai titkár magyarázta meg az angolok­nak, hogy sajnos, most varrottas subát Szegeden nem lehet kapni. Nincsen anyag hozzá. — Ha minden jól sikerül — mondotta dr. Somogyi polgármester — Szeged az ame­rikaiak megértő jóindulatát, szives látogatását hálásan fogják viszonozni a békés időkben cifra-szürrel is, ami a kiállított tárgyak között szintén nagyon megnyerte a vendégek tetszé­sét. Ebbe aztán mosolyogva nyugodtak meg az amerikaiak is. A szeged vidéki paraszti-ház berendezése is igen tetszett a vendégeknek. — Vőlegény és menyasszony — magya­rázta egyik tagja a társaságnak. — No igen, de hiszen itt már egy fitt is van, jegyezte meg Davidson élcesen, mire a magyarázó az általános derültség közepett replikázott: 9 — Talán a menyasszony családjához tar­tozik. A kultúrpalotát a vendégek a legkellemesebb impTessziókkal hagyták el. — Igen szép... Igen szép — ismételték mindketten. A hídfőnél a polgármester megmutatta a szerb határbódékat. A vendégek kisérői elkomo­lyodtak. Az amerikaik észrevették ezt. A hidon ép akkor váltották fel a szerb őrséget. Ujszegediek küldöttsége a misszió előtt. A kultúrpalotából az Iskola-utcán, Gizella­téren, Jókai-utcán, a Dugonics-téren, Kárász­éi Feketesas-utcán, Széchenyi-téren át a város­házára hajtattak a vendégekkel. A városházán a polgármester tolmács utján pár szóval üdvözölte a bizottságot. Az amerikaiaknak láthatóan jól esett a magyaro^meleg fogadtatás, amely mentes volt minden' hivatalos póztól. Csupa közvetlenség és emberi érzés ragyogot az ő arcukon is. Pár szóval, kézszorításokkal üdvözölték ők is a jelenvoltakat. A polgármester ezután az ujszegedi pol­gárok küldöttségét mutatta be a bizottságnak, amelyet dr. Turcsányi Imre, a gyermekmenhely igazgató főorvosa vezetett az amerikai küldöt­tek elé. A deputáció kérelmét dr. Turcsányi német nyelven tolmácsolta, mert Davidson tit­kár jól megtanult az angolok által elfoglalt né­met területen a megszállás ideje alatt németül. Dr. Turcsányi a következőket mondotta: — Mélyen tisztelt uraim. Mint Újszeged vá­rosrész polgárai azzal a kéréssel fordulunk Önök­höz több ezer ujszegedi és százezer szegedi polgár nevében, hogy ne engedjék meg Sze­gednek és Újszegednek kettéválasztását, mert Újszeged szerves része Szegednek. Pár hét óta ez a város ketté van vágva. Kettévágták a szer­bek akkor, amikor figyelmenkivül hagyták azt, hogy a demarkációs vonal Torontál vármegye határán húzódik keresztül. Újszeged Csongrád megyéhez, Szegedhez tartozik, tehát a megszál­lás jogtalan. Ezrek és ezrek nevében esedezünk az Önök megértéséhez 1 Kérjük, hassanak oda, hogy Sze­gedet ne szakítsák ketté s jog és igazság sze­rint ürítsék ki a szerbek. Ph. Goodwin élénk érdeklődéssel hallgatta meg az ujszegediek kérését. Térképen is szem­léltették előtte, hogy Újszeged tényleg Csong­rád vármegyéhez tartozik. Ph. Goodwin a kül­diittségnek azt ajánlotta, hogy addig, is amig ő illetékes helyen szováfogja tenni az ujszegediek ügyét, forduljanak sürgős megkereséssel a bu­dapesti fegyverszüneti bizottsághoz. (Amit már rég megtettek — eredménytelenül.) Dr. Turcsányi a jóindulatu felvilágosítás után megköszönte a misszionáriusok szívessé­gét és elköszöntek tőlük. A misszió tagjai ezután megtekintették a városháza közgyűlési termét. A vendégeket ezután szükkörü vacsorára a Kass-szálloda éttermébe hívta meg a polgár­mester. A bizottság a külön vonaton este 11 órára tervezte a Budapestre való visszautazást, Zerkowitz Emil nyilatkozata. A Délmagyarország munkatársa beszélge­tést folytatott Zerkowitz Emil miniszteri taná­csossal, aki a következőket volt szives mon­dani : — Voltunk Aradon, ahol a francia pa­rancsnokkal, a nemzetiségek vezetőivel, a po­litikai és polgári hatóságokkal politikai, köz­gazdasági, közigazgatási és nemzetiségi kérdé­sekről tárgyalt és szerzett be információkat a bizottság. Temesvárt a francia és szerb pa­rancsnokkal tárgyaltak a békekonferencián fel­merülő és Magyarországot érdeklő kérdésekről. Ugyanez történt Szabadkán. Sok érdekes és fontos adat birtokába jutottak, amelyet Buda­pesten feldolgoznak és Párisba küldenek. Megemlítette ezután a miniszteri tanácsos, hogy a lapokba tévesen került az a hir, hogy ez a bizottság a délvidéki sztrájkkal kapcsola­tosan interveniált. Nem foglalkozott a bizottság ezzel a kérdéssel már azért sem, mert ez a fegyverszüneti bizottság elé tartozik. A Délvidék nagy sztrájkja. — Temesvárott csak a vasutasok vették fel a munkát. — Szabadfcán tovább tart a sztrájk. — A szegedi vasutasok a Bánát felé menesz* tik a vonatokat. — (Saját tudósítónktól.) Temesvárott, miután a francia és szerb tábornokok kilátásba he­lyezték a vasutasoknak, hogy követeléseiket — amelyeket a Délmagyarország közölt — teljesí­teni fogják és azokat írásbeli nyilatkozatba is foglalják, a szervezett munkásokkal történt megállapodás szerint a város élelmezése és egyéb fontos okokból felvették a munkát. Gyönyörű és megható volt a vasutasok munkába, állása. A Temesvár-Józsefvárosi ha­talmas állomási épület előtti tágas téren több százan jöttek össze és mielőtt a munkát fel­vették, elénekelték a Himnuszt. A temesvári szervezett munkások, postások és közigazgatási tisztviselők még sztrájkolnak. A sztrájk azért tart tovább, mivel a szerb közigazgatási tiszt­viselőket még nem távolították el. De erős a kilátás, hogy ez rövid időnjjelül meg fog tör­UfiKnn 15ik p°n|ia WW 1 ü m Q Mrtni cwrui ITF < | Mindenki szivarkahüvelyeket kizárólag a MÉDI SPÉCI á LITE szivarkahüvely főraktárába vásároljon Szeged, iókai-utca 11. szám. Telefon 15-20,

Next

/
Oldalképek
Tartalom