Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-22 / 44. szám

2 DÉLMA GY AROESZ A& Szeged, 1919. február hó 22. A főkapitányságról, ahová azt jelentették, hogy Kun Bélát agyonütötték, Szentkirályi és Paal főkapitányhelyettesek mentek ki a to­loncházba. Szentkirályi megkérdezte Kun Bélát, hogy mivel és kik verték meg és hogy meg­ismerné-e bántalmazóit. Kun Béla ezt felelte : — Nem fontos, hogy kicsodák. Félreve­zetett emberek. „Feleségem és gyermekein van." Ekkor váratlanul rendőrök rontottak be az orvosi szobába. — Hol van az a bitang ? Élve nem szabadul! Üssük agyon ! — kiáltották. Hiába állott eléjük Szentkirályi, nem hallgattak rá. Újra ütni kezdték ököllel és puskatussal. Vérző arcát, vérrel borí­tott testét egymás után érték a csapá­sok. Szentkirályi könyörgésre fogta a dolgot, de nem használt. — Mi vagyunk a törvény ! — kiáltották a rendőrök. Bockelberg Ede rendőrfelügyelő rohant ez­után a szobába. — Aki ezt a nyomorult vérző embert most bántja, nem lehet szociáiista ! — kiál­totta a rendőrök felé. — Hát a rendőröket szabad agyonütni ? Neki szabad gyilkolni ? — felelték a rend­őrök. Tovább zuhantak az ütések Kun Bálára, aki könyörgött. — Feleségem, gyermekem van, ne bánt­sanak, — mondotta. Végre Szentkirályinak mégis sikerült a rendőröket lecsillapítani azzal, hogy a vezére­ket átadják az igazságszolgáltatásnak és nélkülök nem lesz kommunizmus. A rendőrök erre el­hagyták a szobát. Kun arra kérte Szentkirályit ezután, hogy értesítse Landler ügyvédet, szeretne vele be­szélni. Alig fejezte be Kun Béla szavait, elájult. Mikor felocsúdott, a főkapitány megkérdezte tőle: g— Érdemes volt ezt csinálni ? /— Hát érdemes volt ? — felelte Kun Béla. Súlyosan Bántalmazták még Boros F. Lászlót és Vágó Bélát. A szocialisták impozáns tüntetése. Budapest, február 21. (-4 Délmagyarország tuáósitójától.) A vasmunkások sztrájkra felhívó határozatát még az éjszaka folyamán és ma reggel magukévá tették a többi szervezetek is. Ma délelőtt a főváros egész területén megállt minden munka és az összes gyárak és műhelyek munkásai rendben, csoportokban, vörös lobogó alatt felvonultak az Országház-térre. Most első­izben történt, hogy a munkásokkal együtt fel­vonultak a szervezett tisztviselők és tisztviselő­nők. Fél 11 órakor már alig lehetett mozdulni a hatalmas térségen, ahol körülbelül 100,000 ember lehetett együtt, de az Alkotmány-utcából még folyton özönlött a tömeg. Népgyűlés az Qrsyágház-féren. Az Országház lépcsőzetéről elsőnek egy vasmunkás beszélt. Utána Preuss Mór beszélt. Meg akarjuk üzenni — mondotta — ugy Bu­dapest, mint az egész vidék lakossága ama rétegének, amely akár jobb, akár baloldalról a munkásság létfeltételének útjában áll, hogy számoljanak a munkások öklével. Majd Böhm Vilmos hadügyminiszter mondott beszédet. Ne feledjék el elvtársak — mondotta — hogy ha a kommunista puccs sikerül, nem ők, hanem a grófok ülnek nyakunkba. A szociáldemokrata pártban egyesült száz és százezer munkás kép­viseli az erőt és a hatalmat. A határozati javaslat. Zuggó éljenzéssel fogadta a tömeg a had­ügyminiszter szavait, majd egyhangú lelkese­déssel elfogadta a beterjesztett határozati javaslatot. A javaslatban kimondja a munkásság, hogy szivvel és lélekkel a szociáldemokrata­párt mellett van, hogy az igazi kommunista elvet meggyalázza és a munkásmozgalomból orosz rubelekért kiváló vezérek ellen a leg­kíméletlenebb harcot indítja meg. A határozati javaslatot azután küldöttségnek adták át, hogy közölje a kormánnyal. Legalább 150,000 mun­kást mozgósított a szociáldemokrata-párt a gyűlésre. A népgyűlés küldöttsége a kormánynál, A népgyűlés megbízásából Preusz Mór, a Munkástanács elnökének vezetése alatt 30 fő­ből álló küldöttség jelent meg a kormány előtt. Egyetlen kérésünk és követelésünk van a kormánytól — mondotta a küldöttség vezetője, — hogy a végső pillanatban tegye meg a kor­mány a szükséges határozott lépéseket, ugy a jobboldal, mint a baloldal ellen­forradalmi törekvéseivel szemben, akár grófi köntösben, akár szegény proletár ruhában jelentkeznék is. Berinkey miniszterelnök azt válaszolta, hogy a kormány minden intézkedést megtett a forradalom vívmányainak biztosítására. A küldöttség nagy éljenzéssel és lelkese­déssel vette tudomásul a miniszterelnök válaszát. (Saját tudósítónktól.) Valósággal bűnügyi regénybe illő módon, embertelen kegyetlenség­gel pusztított el Mokrinban egy szervezett rab­lóbanda egy egész családot. Szerdán éjszaka négy állig felfegyverkezett ember tört be ' Makó Mihály mokrini tanyájára, ahol a tornácon alvó gazdát agyon­verték, holttestét pedig a szemétdomb­ra dobták. Azután behatoltak a lakószobába, ahol a gaz­da felesége, felnőtt lánya és két kis fia szív­szorongva leste a fejleményeket. A rablók nem bántották őket, elvették azonban mintegy húsz­ezer korona készpénzüket, a lakást pedig ki­fosztották. Makóné másnap reggel jelentést tett a rablógyilkosságró! a csendőrségen, ahol kihall­gatása alkalmával kijelentette, hogy azt a rab­lót, aki a pénzt magához vette, feltétlenül fel­ismeri. A csendőrök megindították a nyomo­zást, de annak csütörtök estig nem lett pozitív eredménye. Csütörtök éjszaka azonban olyasmi történt, ami arra enged következtetni, hogy a rablók értesültek Makóné vallomásáról, mert éjfél tájban valaki beverte a lakószoba ablakát és kézigránátot dobott a szobába. A kézigránát borzalmas pusztítást idézett elő. Súlyosan megsebesítette Makónét és a leányát, a két gyereken pedig számtalan sérülést ejtett. Amikor a történtek a csendőrség- tudomására jutottak, nyomban tisztában voltak azzal, hogy a merényletet az előző napi rablógyilkosok kö­vették el, akik igy akartak megszabadulni a terhelő tanútól. A bestiális rablógyilkosság részleteiről tu­dósítónk a következőket jelenti : (Hulla a szemétdombon.) Makó Mihály mokrini gazda és családja szerdán este korán tért nyugvóra. Makó a tornácon pihent le, maga mellé tette a dupla­puskát, a család pedig bezárkózott a szobába. Tizenegy óra tájban gyanús neszre ébredt a Ujabíí letartóztatások. Budapest, február 21. (Délmagyarország tudósitójától.) A letartóztatott kommunista vezérek és agitátorok kihallgatását holnap kezdi meg Szentkirályi főkapitány-helyettes és Gát rendőrtanácsos. Az eddig letartóztatott kommu­nista vezéreken kivül letartóztatták még Rabi­novics József kommunista agitátort. Budapest, február 21. (A Délmagyarország tudósitójától.) Ma délután 4 óra tájban tüntető csoportok verődtek össze a Berlini-téren és a Visegrádi-utcában. A rendőrség megtette a szük­séges intézkedéseket, hogy minden rendzavarást a legerélyesebben elfojtson. Néhány zavargót előállítottak. Ma délután 22 kommunistát állí­tottak elő a rendőségen. Kun Béla állapota. Budapest, február 21. (A Délmagyarország tudósitójától.) A toloncházi borzalmas megve­rése után Kun Bélát dr Barta Béla a rabkór­ház igazgató orvosa valósággal beszöktette a rabkórházba. Az orvosi szobában lenyíratta ha­ját. Megállapította az orvos, hogy a linchelés következtében a kommunista vezér 6 nyilt sebet és több zuzódást szenvedett. A késő délutáni órákban hir érkezett, hogy a szevezett mun­kásság nagy tömegben akar felvonulni a to­loncházi korház elé és ott Kun kiadását fogják követelni. gazda. Felkelt és a puskát magához véve, kö­rüljárt az udvaron. Amikor a szemétdombhoz ért, irtózatos, ütést kapott a fejére. Eszméletét vesztve bukott a földre, ahol összetaposták; holttestét pedig a szemétdombra dobták. Ezután négy ember tartott a lakóház felé, ahol bekopogtak. Az asszony, aki hallotta a dulakodást, nem válaszolt a kopogtatásra, mire a rablók betörték az ajtót és behatoltak a szo­bába. Egyikük pénzt követelt, mire az asszony, — hogy legalább az életüket megmentse — összes megtakarított pénzüket, húszezer koro­nát átadott. A rablók elvették a pénzt, aztán a szekrényből mindent előszedtek, összecsoma­golták és magukkal vitték. (Kézigránát merénylet a család ellerí). Makóné másnap feljelentést tett a csendőr­ségen a rablógyilkosok ellen. Vallomásában előadta, hogy azt az embert, aki a pénzt ma­gához vette, feltétlenül felismerné. A csendőrség nyomban megindította a nyomozást a tettesek kézrekeritése iránt és a családtól kapott személyleirások alapján a rab­lógyilkosok nyomába jntott. Ugy látszik a rab­lók" tudomást szereztek Makóné vallomásáról, mert csütörtökön éjszaka borzalmas módon akarták az egész családot kiirtani. Éjfél tájban valaki beverte az ablakot ab­ban a szobában, ahol Makóné és három gye­reke aludt és kézigránátot dobott a szobába. A gránát ekszpiodált és rendkívül súlyos sérü­léseket ejtett Makónén és felnőtt leányán. A két kis fiu is több sérülést szenvedett. A kézigrá­nát olyan erővel robbant fel, hogy a kis szoba Összes ablakait kinyomta a légnyomás. A me­rénylet színhelyére kijöttek a csendőrök, akik Makónét és leányát a nagykikindai kórházba szállították. A két kis fiút bekötözték és egyik ismerősüknél helyezték el. A csendőrség a történtek után kettőzött buzgalommal folytatja a nyomozást, mert most már biztosra veszi, hogy helyes nyomra akadt. Szegedi katonák harca a román gárdákkal. Véres események Nagyhalmágyon, Világoson és Kisjenőn Arad, február 21. Tegnap délután Nagy­halmágynál véres összeütközés volt a románok és a magyarok között. A románok bosszúból kihurcolták üzletéből Löwenstein Ignác keres­kedőt és lugkőoldatot itattak vele. Világos, február 21. Tegnap Világoson is megkezdték a románok a magyar lakosság üldözését. A szorongatott lakosság védelmére ma reggel Szegedről fél zászlóalj katonaság érkezett, amely összeütközött a román gárdával. A gárdát véres harc után sikerült lefegyverezni. Dr. Hotorán orvost, aki revolverrel védekezett, agyonlőtték. Kisjenő, február 21. A községben a román gárdával a Szegedről érkezett magyar katona­ság összeütközött. A harc áldozata 25 halott és 80 sebesült. Titokzatos rahiégtjiüiossig Mokrinban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom