Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-19 / 41. szám

WMHMMIMfei'W'i Szerkesztőse®: SZEGED, KARASZ-UTCA «- szAm. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: cgesz ívre 72.— K. negyedévre 18.— K. féléne . . 36.— K. egv hónapra 6.— K. Egyes szám éra 24 fillér. Kladiblvalah SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffl. A kiadóhivatal telefonta: 305. Szeged, 1919. VIII évfolyam 41. szám. Szerda, február 19. A svájci Lohengrin. Irta: Relle Pál. Ne mondják, hogy a világ nem fordult ki sarkaiból. Valamikor nem is olyan régen, amikor a német sas francia földbe vájta karmait, idehaza pedig a Gotterhaltét énekelték a Habsburgok, minden úgynevezett diplomáciai sikerére hazaárulónak kiáltották ki Károlyi Mihályt és mindazokat, akik nem a pangermanizmus lakájszolgálatában látták a magyarság szerepét. Vilmos császár politikai szolgái, a hatalmi önzés modern Csák Mátéi, Tiszától Rákosi Jenőig feszítsd meg-et üvöltöttek minden magyarrá, aki arccal az antant igazságérzetével a nemzetiségek, lelkiismeretével pedig a nép felé fordulva kereste az uj Magyarország boldogulását és testi épségének megőrzését. Jól emlékszünk rá: hatalmas farizeusok kórusában zengett akkor gróf Andrássy Gyula is. Az ő kiáltása' ugyan nem volt olyan nyers, gőgös és hangos, mint a geszti tenoristáé, mert Andrássy Gyula mindig óvatos lírikusa volt a reakciónak. Ő akkor is csak szerényen, a háttérben duruzsolta a latifundiumok megszentelt császárhimnuszát. Csodálatos, hogy most menynyire megjött a hangja és még csodálatosabb, hogy ez a hang mennyire megváltozott. Harsány, érdes, férfiasan bömbölő tenor lett az egykor szelid udvari igric bülbül-szakából, szinte fület hasogató, ahogyan Svájc biztos berkeiből idehömpölyög a szegény agyonsanyargatott, vérrel öntözött magyar ugarra. „A németországgal való szövetség már a háború folyamán megingott" énekli a svájci vendégdalnok. A magyarok nem lesznek többé hajlandók arra, hogy a pangermanizmus világhatalmi törekvéseinek eszközei legyenek. Magyarország nem ellenzi az angol-szász felsőbbséget. Anglia hatalmi túlsúlya a keleten a legjobb biztosíték volt Magyarországra nézve." Ilyeneket kántál ez a hirtelen nekibátorodott grófi dalnok. De mond még egyebeket is. Belesüvölti a világba, hadd hallják, hogy Franciaország nemzeti politikájának sohasem áll és sohasem fog útjában állni Magyarország, csupán régi szövetségi rendszerünk miatt jutottunk vele ellenséges viszonyba. Megható, hogy milyen antant-barát, lett egyszerre ez a gróf Andrássy Gyula. Ő, aki a német szövetség kérdésében mindig egy gyékényre ugrott gróf Tisza Istvánnal, most védőbástyát akar épiteni Magyarországból Németországr ellen, aki élete egyetlen céljának azt tekintette, hogy a császári ház külügyminisztere lehessen, most a dualizmust okolja a csehek magyar-ellenes aspirációiért. Nemzeti autonómiát, jóakaratot kér a nemzetiségeknek, aki egész politikai életében a régi rezsim szolgabiró-rendszerével uszította ellenünk a nemzetiségeket s aki mindig hűséges csatlósa volt a Habsburgok házi politikájának, melyekkel egymásra ingerelték népeiket. Érdekes lenne még néhány ilyen szemelvényt közölni a gróf Andrássy Gyula nyilatkozatából, ha mindezt Károlyi Mihály már akkor el nem mondta volna, amikor ez még hazaárulás volt s amikor a svájci lohengrin szépmivü türkizes diszkardjára ütve jelentette ki, hogy a békét Buoapesten fogjuk diktálni. Persze a német békét, az imperialista békét, a kapitalista békét és persze hogy zajosan megtapsolták ezért a harcias kijelentéseért. Persze csak a megboldogult munkapárt részéről. De hát hiába, nem jó politikus ez a gróf Andrássy Gyula. Nincsen szerencséje, megint csak elkésett. A plurális választójogot is akkor követelte, amikor az országnak már a régi, általánosabb választójog is kevés volt és akkor sietett a monarchiát képviselni, amikor a monarchia már cserepeire hullott. Későn lépett a svájci rivalda elé is és most már a reaktiválásnak ez a magas c-je sem használ. Késő ! Késő ! Bizzunk az öntudatra ébredt magyarság zenei érzésében ! Sem a szivét, sem a fülét nem fogja megnyitni ennek a késő és hamisan informált Marseillaisnek. Vége a komédiának ! A függöny legördült s a svájci lohengrin már csak az uj világrend függönye mögül énekelhette el a maga hattyúdalát. Március 5-én megkezdődnek az előzetes béketárgyalások. Wilson távirata a kongresszushoz. Kunfi nyilatkozata a párisi Information-ban. Bécs, február 18. Baseli jelentés szerint Clemenceau a külügyi bizottságban Renaudel kérdésére kijelentette, hogy az előzetes béke megkötésére irányuló tárgyalások március 5-én fognak megkezdődni. Washington, február 18. (Szikratávirat.) Wilson elnök a George Washington fedélzetéről a népszövetség ideiglenes megalkotása ügyében a következő táviratot intézte a kongresszus külügyi bizottságához: ,,A bizottság, amely a népszövetségi tervezet cikkelyeit megszövegezte, valóban az egész világot képviselte. Egy cikkelyt sem dolgoztak ki anélkül, hogy azt a bizottság minden egyes tagja beható vizsgálat tárgyává ne tette volna. Valamennyi szakasz ugy szövegezésben, mint tartalma szerint magában hordja indokolásait." Páris, február 18. (Szikratávirat.) A román területi kérdések tanulmányozására kiküldött bizottság ma délelőtt Tardieux elnökletével ülést tartott és napirendre tűzte a román területi kérdések vizsgálatát. Bern, február 18. A párisi Information február 16-i számában Kunfi magyar közoktatásügyi miniszterrel interjút közöl, amelyben Kunfi először is azt a kívánságát fejezi ki, hogy a berni konferencia határozatait a területi kérdésekben Párisban is szívleljék meg. Bolseviki veszedelemről — mondotta Kunfi — Magyarországon egyelőre nincs szó. A mai élelmiszerkészletekkel 1—2 hónapig még kibírjuk, ha azonban ennek az időnek elteltével Magyarország és Csehország között nem áll helyre rendezett viszony, a bolseviki veszedelem nagyon közeli lesz. Legfőbb vágyunk, hogy Károlyi Mihály elnökünk minél előbb képviselje Párisban érdekeinket. Vihar a német nemzetgyűlésen a súlyos fegyverszünet miatt. Weimar, február 18. A német nemzetgyűlés mai ülésén dr. Heinze és társainak interpellációja volt napirenden, akik a fegyverszüneti bizottság tárgyalásairól szóló emlékiratnak a ház elé terjesztését kérték. Az interpellálók nevében* dr. Vogler terjesztette elő az indokolást. Vádolta Erzbergert azzal, hogy szakértők nélkül tárgyalt az ellenséggel. A fegyverszüneti egyezmény — mondotta — zárószeme annak a láncnak, amelyet Erzberger rakott a német nép kezeire. (Tetszés a néppárton, mozgás a centrum-pártori). Ez a lánc előbb-utóbb megfojtja a német népet. Felkiáltások a centrum-párton. Hallatlan! A szónok nem tudja beszédét folytatni a centrum lármájától. Percekig tartó lárma után Erzberger szólalt fel. Rámutatott arra, hogy épen a mai interpelláló csoport okozta politikájával a haza vesztét. (Viharos helyeslés a többségi párton.) Alaptalan az az állítás — mondotta — hogy a feltételek súlyosbítása a forradalom kitörésének következménye. Az ellenség mindjárt a tárgyalások elején a legsúlyosabb feltételekkel állott elő. Majd végül Erzberger Vogler felé fordulva azt mondotta : — Mondhatom, hogy azj Önök uralmának egyszersmindenkorra vége, bárhogy próbálják is terrorizálni kormány. Jtem engedünk át ujabb területet a románoknak. — Haraklánnál szívósan harcolnak a székelyek. — Budapest, február 18. (A Délmagyar- | elő akarnak nyomulni Szatmár és Nagyország tudósitójától.) Már napok óta | várad irányában, hir érkezik arról, hogy a románok újból | Ezzel kapcsolatban illetékes