Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-12 / 9. szám

Szegeti, 1919. jauuár 11 frELMAG Y AROBSZÁÖ 5 Kis káté. Irta: Juhász Gyula. Ha egy fővárosi lap annak idején vezér­cikkben méltathatta Jászi Oszkár korszakos­könyvét, mi is nyugodt lélekkel tehetjük első helyre annak a kis káténak megbeszélését, a melyet a Magyarországon élő nemzetek ön­rendelkezési jogáról Domokos László irt. Nem is egy jogcímünk van hozzá. Először is Do­mokos László könyve éppen ugv politikai tett, (a szónak abban az értelmében és érde­mében, ahogyan azt Toldy Ferenc a Zalán futásáról mondotta) valamint a Jászi Oszkár emlékezetes könyve az volt. Ez a legfőbb jog­címe, hogv* e helyen foglalkozunk vele. A töb­bit érzelmi momentumok ad iák, az. hogy a szerző Szeged fia és az, hogy lapunknak kez­dettől fogva érdemes dolgozótársa. Hogy mennyire politikai tett és i>edig okos és bátor a Domokos László kis kátéja, azt akkor tud­hatjuk és érezhetjük a legjobban, ha tekintetbe vesszük", hogy1 ma. amikor a fegyverünket héklsen letettük, amikor velünk szemben nem is egy imperiáliapnis fegyveres hatalma áli, nem is áll. de nyomul előre, a szivünket ke­resve, mondom, ha jól meggondoljuk, hogy ina egyetlen igazi, harcolni és győzni tudó fegyverünk az az acél toll, amellyel jogaink és igazaink mel'ett tanúságot és hitvallást tehe­tünk. amellyel a győztesek minden ereje és erőszaka ellenében az igazságunkat védel­mezzük. Vae victis! ebben, sajnos, nagyon is iga-za van a rómainak, aki imperialista politikáját e két alliteráló szóban tacitusi módon tömöri­tette, valamivet még világosabban és kereké­ben, mint ahogy Vyx mester és keleti társai a wilsoni elveket magyarázzák és gyakorol­ják. Vae victis. igen, de viszont az is igaz, hogy, ha győztesnek lenni jobb dolog, legyő­zőtmck lenni talán mégis emberibb és rokon­szenvesebb. Cato legalább, aki szinté" római volt, de az igazságot még az imperátornái is jobban szerette, azt mondotta, hogy ő bizony a győztes istenek ellenében a legyőzötteknek fogia pártját. A háború fegyvere helyett, a győzelem kardja helyett, nekünk a béke és meggyőzés tisztább, szebb, maradandóbb sikerű fegyvere megmaradt. Ezzel a fegyverrel küzd Domo­kos László az ő kis kátéjában és ez a fegyver ritka fényességgel, biztossággal és határozott­sággal tündököl kezében. Domokos László azok közül a magyar publicisták közül való, akik még a háború előtt világosan láttájj a régi rendszer katasztrofális politikáját, azt a poli­tikát, amelynek az elnyomás volt legfőbb esz­köze, nem csupán a nemzetiségek, de a ma­gyarság dolgozó rétegeinek is tudatos és szán­dékos elnyomatása. ' A magyar imperializmusról irt régebbi könyvében a bölcs és humánus orvos éleslátá­sával és jóakaratával tárta föl ennek a régr, beteg politikai rendszernek veszedelmét és nyomorúságát, de nem állott meg a diagnó­zisnál és nem engedett meg a prognózissal, hanem a terápia titiát és módját is megjelölte. Merész és szokatlan könvv volt ez a közjogi frázisok könyváradatában, európai látó.or és nyugati hang, a huszadik század modern ma­gyarjának mentalitása és stílusa. Akkor kiáltó szó a pusztában, ma mementó ás prófécia, a mely betelt. 'Uj könyve, uj politikai tette valóban kis káté, minden magyarok és minden idegenek okulására. A magyar a valódi hazaszeretet hitvallását tanulhatja belőle az usz'.ó soviniz­mus helyett, az idegen megértheti, mennyire európai, mennyire kulturális, mennyire nem­zetközi érdek, hogv Magyarország ne kerül­jön ki megalázva, megcsonkítva, megnyomo­rítva ^bből az európai débacleból. Amit a ré­gi rendszer (ameiv idegen rendszer is volt) bűneiről, az uj Magyarország igazságáról, a keleti Svájcról és az erdélyi kanton rend­szerről és a dunai konföderáció európai szük­ségességéről ir, ahogv érvel tényekkel és nem frázisokkal, ahogy véd és támad- egy vér­beli, egy hivatott, egy sokat tanult és sokat látott elsőrendű magyar publicistát revelál, igaz örömünkre és elégtétélüniKre. Domokos László kis kátéia olyan forradainii tett a ha­zai publicisztikában, akár a Martinovicsé. A keresztény vallás kis kátéjának legfőbb és mindent magába foglaló pontja ez: Sze­resd felebarátodat, mint tenmagadat. Ugyan­ezt a szeretetet hirdeti Domokos László kis magyar katekizmusa is: Szeresd az igazsá­got! Nemcsak hirdeti, de cselekszi is. Csak azután meghallanák az írástudók és f.'rizeu­I sok, az imperátorok és zsoldosaik és meg­I szívlelnék valahányan! fi vasúti leszámoló hivatal személyzete az osztályvezetők ellen. — Központi bizotiság vizsgálja meg a vádakat. — lenőti Sándor osztálgvezefőt nem engedik a hivatalába az alkalmazottak. — (Saját tudósítónktól.) A forradalom első napjaiban elemi erővel tört ki a szegedi vas­úti leszámoló hivatal személyzetének évek óta visszatartott elkeseredése. Magyarország új­jászületése ezeket az agyongyötört, kiakná­zott, lealacsonyított hivatalnokokat is annak a tudatára ébresztette, hogy joguk van végire embereknek lenni és becsületes munkájukért nemcsak becsületes bért, hanem emberséges bánásmódot is követelni. Mert eddig talán nem is az a fizetésnek nevezett alamizsna fájt annyira az anyagilag és erkölcsileg kiuzso­rázott alkalmazottaknak, hanem az osztály­vezetők gőgös, pöffeszkedő, kegyuni viselke­dése és az a semmibevevés, amit egyes, vé­letlenül felettesükké vált főnökök léptemnyo­mon éreztettek velük. Nem csoda, ha a személyzet munkaked­vét teljesen megőrölte az a protekciós, rossz­indulata rendszer, amelv a leszámoló hivatal­ban mindeddig uralkodott. Az elkeseredett tisztviselők a forradalom első napjaiban gyű­lést tartottak, majd bizalmiférfiakat válasz­tottak és alapos vizsgálat után arra a meg­állapodásra jutottak, hogy öt osztályvezető­nek, a személyzet megnyugtatása céljából azonnal távozni kell a helyéről. Jellemző en­nek a vizsgálatnak a komolyságára, hogy nemcsak vádakat hoztak fel a bizalmiak, ha­nem egyhangúlag megállapodtak abban is, hogy két osztályvezetőnek, akik mindig meg­értéssel kezelték az alkalmazottak ügyét, bi­zalmat szavaznak és ezt az illetőknek tudo­mására is adták. A bizalmi testület megbízottai a határo­zatot közölték Villax Bélával, a hivatal főnö­kével, aki dr. Gerlóczy Gyula elnöknek tett jelentést. Az elnök megbízásából először dr. hesslein József járt Szegeden ebben az ügy­ben, majd háromtagú bizottságot küldtek ki a vádak megvizsgálására. A bizottság a le­számoló hivatal közgyűlési helyiségében ja­nuár 2-án kezdte meg működését. Azóta a hivatalos órák alatt naponta történnek kihall­gatások. A felvett jegyzőkönyvek eddiig mint­egy negyven ivre terjednek. A vizsgálat ed­dig a szolgálati szabályzatba ütköző cselek­ményt nem konstatált, de megállapította, hogy a bevádolt vezetők embertelenül bántak a. tisztviselőkkel, spiclirendszert honosítottak meg, a besúgókat jutalmazták, kegyenceiket érdem nélkül előnybe részesítették, hivatalos hatalmukkal súlyosan visszaéltek. A vizsgálat két osztályvezető ellen fo­lyik, három osztályvezetőnek dr. Hesslein kí­vánságára megbocsátottak a tisztviselők azért, mert már csak napok kérdése a nyugdíjaz­ta tásuk. Vizsgálat van Zehntbauer János S. VII. és Jenőfí .1. Sándor, az I. osztály vezetője ellen. Alinak illusztrálására, hogy például .le* nőfi ellen milyen nagy az alkalmazottak el­keseredése felemlítjük, hogv a tisztviselői kar Írásban kérte fel, hogv ne járjon be a hivata­lába, mert a történtekért különben nem vál­lalják a felelősséget. Jenőíi azóta nem is mert a hivatal környékén mutatkozni. A leszámoló hivatalban folyó vizsgálatról és annak előzményeiről a Délmagyarország munkatársa a következő érdekes részleteket jelenti: (öt osztályvezető eltávolítását kö­vetelik a tisztviselők.) Közvetlen a forradalom kitörése után a Szegeden székelő Magyarországi Vasúti Köz­ponti Leszámoló Hivatal mintegy ötszáz al­kalmazottja értekezletre jött össze az Európa­szálló külön termében. A gyűlésen heves ki fakadások és súlyos vádak hangzottak cl egyes vezetők ellen, akik antiszociális visel­kedésűikkel évek óta nyomorgatják az alkal­mazottakat. Annyi panasz. merült fel, hogy jegyzőkönyveW se tartották már szükséges­nek, csak a súlyosabb eseteket. Az ülésen azt is elhatározták, hogy bizalmi férfiakat vá­lasztanak. Ez másnap, a leszámoló hivatal közgyű­lési termében meg is történt. A személyzet minden rétegéből, titkos szavazás utján hu­szonhét bizalmiférfit választottak, akik nyom­ban tanácskozásra ültek össze. A tanácskozás eredménye az lett, hogy a bizalmiak. - - fő­hivatalnokok, hivatalnokok, kezelők, kezelő­nők és szolgák képviselői — egyhangúlag el­határozták, hogy Zehntbauer János, Jenő fi J. Sándor, Leitner Vilmos, Ható János és Tolnaj Árpád osztályvezetők azonnali eltávolítását fogják követelni Villax Béla hivatalfőnöktöl. Erde­kes, hogy ezen az elkeseredett hangú értekez­leten az érdem méltánylására is találtak mó­dot és'alkalmat. Elhatározták ugyanis azt is, hogy az elnök Géber Antalnak, a Vi osztály vezetőjének és Rieder Józsefnek, a III. osz­tály vezetőjének a személyzet elismerését és ragaszkodását adja tudtára. A bizalmi iestii'et megbízásából a határo­zatot Esztergályos Gyula elnök Villax Béla hivatalfőnökkel közölte. Villax kijelentette, hogy nem érzi magát illetékesnek a cselek­vésre, megígérte azonban, hogy jelentés> tesz az ügyről dr. Gerlóczy Gyulának, aki a ie­Szivarkahüvelyek, képeslevelezőlapok, levélpapírok a legjobb minőségben, a legnagyobb választékban és a legolcsóbb leszállított árak mel ett kaphatók a „Médi Specialité" higiénikus szivarkah'űvely főraktárában Szeged, Jókai-utca II. szám. ••• Jelefon 15—20. sz. Viszontelárusitók részére a legolcsóbb bevásárlás; forrás

Next

/
Oldalképek
Tartalom