Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

0 DÚÁI.VGVAIUU^ZAO isEwued, 1919. január 1". szövetség megalakulásának célját illetőleg és az előadó tornatanár ur erre vonatkozólag sem­mi pozitívumot nem tudott mondani. Hangoz­tatta, azért szükséges a szövetség, hogy minden spottolni akaró ember, bármely sportot űzhes­sen, ha nem is tagja egy sportegyesületnek ; legyen a szövetségnek télen egy tornaterme, vívóterme, nyáron egy szabadtéri pályája, hol mindenki sportolhatna és vegye kezébe az ifjú­sági testnevelést. A tornatanár ur szerint mind­ezek eléréséhez kell az egyesületek szövetsége és minden egyesületnek áldozatot kell hozni, hogy egy modern szertár létesüljön városunk­ban, hol minden téli sportág művelhető legyen. Szerintem a tervezett szövetség mindezeket nem fogja elérhetni. A szövetség nélkül is minden sportember foglalkozhat bármely sportággal a meglévő sportegyesületek kebelében, Ha a labdarugó sporttal akar foglalkozni, lépjen be a SzAK-ba, az SzTK-ba, vagy a Szegedi Mun­kás Testedző egyesületbe, mely egyesületekben atlétizálhat és vivhat is Ha télen tornázni akar, legye;! a Torna Egyesület tagja. Ami pedig az ifjúsági sportot, azaz a diákság testnevelési ügyét illeti, az nem az egyesületek, hanem az állam feladata. A SzAK ugyan ezen a téren is megtette a kötelességét, -minden évben kiirt ifjúsági bajnokságot, pályája mindenkor ren­delkezésére állott az egyes iskolák csapatainak. A SzAK pályáján a többi egyesületek, mint az SzTK, a munkás egyesületek és a különböző ifjúsági csoportok, mindenkor szívesen látott vendégek voltak, de előírni egy egyesületnek, • bármely sportszövetség részéről sem lehet, hogy pályáját kinek engedje át és mikor. Nem tartom valószínűnek,, hogy a csónakázó egyesületek, klubházaikat más egyesületi tagok részére át­engednék. Egy célját látom csak a szövetségnek, hogy igyekezzék az összes egyesületeket tömöríteni, azon célból, hogy közös erővel törekedjenek a város hatóságánál egy modem sportház • mi­előbbi felépítésére, hol minden egyesület otthont találna a téli sportok kultiválására. Más célja és feladata ezen szövetségnek nem lehet. Kardos Mihály a SzAK főtitkára. I < .„,.., * A közszolgálati alkalmazot­tak háborús segélyének, drá­gasagi es csaladi pótlékának ujabb felemelése. Fjesztendőre. a kormány nem f«]e<lke&ett meg a közal kaim ázott aikról. A keddi (hivata­los lapban ugyanis terjedelmes rendelet jó­ién t mog, amely a közszolgálat L alkalmazot­tak eddigi háborús segédyét meghosszabbítja 1919. évi március. végéiig, ujabb havi drágasá­gi segélyt engedélyez és « családi pátiékok összegeit 100 percenttel felemeli ugy, hogy <Wutul ,h, ,(közalkalmazott a f^leség^, vala­mint a vele közös háztartásban élő és saját jövedelemmel nem tbiró egy családtag után is részesül családi pótlókban. Havi drágasági Kegélybem részesülnek mindazok az alkalma­zottak, akik az 1917. évi XV. törvénycikk alapján kapnak háborús segélyt. A tényleges katonai szolgálatra bevouullt és a katonai szolgálatban visszatartott közszolgálati alkal­mazottak, valamint a hadifogságban levők is imegika.pjéík a hadisegélyt. A fegyelmi alatt álló közalkalmazottak megkapják a segélyt, az állásútól As fizetésétől felfügesztettek azonban nem, ' A hm i drágaságt segély összege 300 ko­rona. Azoknál az. alkalmazottaknál, — akár tisztviselők, akár egyéb alkalmazottak -- a kik természetbeni élelmezést kapnak, továbbá, azoknál n havidíjasoknál, dijnckokm'n, napi­dijusokmÜ stb., aki,k'ilM9. évi január l-o előtt még nwu állottak egyhuzamban hat hónapig alkalmazásban, a segély havi tUO kororut. Az állami'"és vármegyei utkapnrók 50 koronát, kapnak. A íiWi drágaság! sefeélyt Wőzetes'ha-" vi részletekben, 'mirfden luí elsején kell ki­űzetni. ' » A liavi dTágusági segélyt nem tehet át­ruházni vagy elzálogosítani, seiu lefoglalni. Adáuttiittís, tehát jövedelmi adó alá nem esik. A családi pótlékra való igénynél a gyer­mekeket akkor kell ellátottaknak tekinteni, lia L&19. január l-jétől kezdődőleg a gyenmek keresete az 1200 koronát eléri, vagy megha­ladja. A törvényes feleség ntán. amennyilien az mellékfoglalkozással bírna, a családi pót­lék csak abban az esetben jár, ha a jövedelme 12UU koronánál kevesebb. A rendelet végül felfüggeszti az 1918. évben felvett beszerzési előleg törlesztési részleteinek levonását 1919. március végéig. A magyar államvasutak alkalmazottait il­letőleg a kormány külön rendelettel fog a fentiekre vonatkozólag intézkedni. Beszélgessünk. * A fajionvéd: Fekete karácsony, szomorú karácsony. Már az ötödik, amelyet elszeuved­. tünk. de egy se volt olyan fekete, mint az idei. Én: Az a legszomorúbb, hogy a nagy fe­keteségeu kenwtiil a biztató fehérséget egy­általán nem láthatni, , A fahonvéd: A magyar ég is megsiratta a fekete karácsonyt. Voltak azonban, akiknek, nem sirásn-a görbült a szájuk, de egyre .uio­solygotit a -;ok, meg értékes krisztikindli lát­tára. fin: Ezek még most rózsaszínbe, rózsa­színűnek látják a világot. Valamikor lilio­mok voltak és ezen w. uI.ijxju az isten képére teremtett emberek felruházzák őket. A fahon véd: Ahányszor a kercik föl, any­uyiszor le is. iMindennek és mindenkinek el­következik egyszer a napáldozatja. fin: Okos ember az, aki addig, mig elkö­vetkezik, áldoz a mámor, az örömök oltárán. A fahonvéd: Néha az oltárral együtt le­dől a bálvány is. A nagy bálványok ise szá­mítanak ma már, a kicsiket pedig észre sem veszik. fin: A V. IC. O. Sz. elnök-bálványa is ledőlt. Szűk volt neki Szedőd, Pestre kíván­kozott. A fahonvéd: Pedig tudhatta, volna, hogy Pest, megfest. / fin: Nem hinném, hogy akadna valaki, aki a második elnök képét m»gfcstotné. Ez nem is érdekel, csak az, hogy az első elnö­künk festett képe visstsakerüljön Szegedre. A szivünk magába, zárrta az emlékét, a szemünk tekintete simogatni szeretné a piktúráit, arca­mását. A fahonvéd: Az. volt. csak az e.mber, az igaziak fajtájából való, akinek keresve se igen italállhatjuk a mását fin: Ndlm most is más ád, mint akinek kellene, azért most mindenkítaek, akinek van, adnia kell gúnyát, miegymást azoknak, akik arra rászorultak. A fahonvéd: Az éppen a bökkenő, hopy az egyik ad, a másik meg elad. fin: Az élet nem egyéb, mint piaci vá­sár. És mindig annak van igaza, aki a, hasz­not vágja a zsebre. A fahonvéd: Zsebre dolgozik most job­bán mindenki. Csak az a csodálatos, hogy mindenki a kereskedők zsebébe néz bele, a tanyai polgártársaink zsebe felé pedig «enki sem kukkant. fin: A Munkástanács már megkezdte. A tejárusoknak, akik eddig ugyancsak tejeltek a vizezés mellett, meghagyta, hogy elég lesz egy korona 40 fillér a sovány wjért. Az eszemadták, mint a modern Bo­dónék, másról is beszéltek és azt kívánták, hogy ne a tejnek, hanem másnak az árát szállítsák lc. A fahonvéd: Mindenki ugy van yeje, hogy iiz<t, íijiví másnak fáj, neinl igen érzi. fin: A drágaságot. n^á&k a tfinosetlen­•séffbe® -szenvedők *rzik, hanoin jpbbóra min­denki. tié azért a táncvigalmak, a tea- • <w .egyéb estéi y»'k nem r'mkasáffpk, 'A"tahónrM 'Ma-hohiaip, hsHgy haladunk, ne<m lesz ritkaság az sem, hogy a tánc, teá­éi? egyéb estélyekre meghivottaknak lo kell szurkolniok a felmerült költségek egy bizo­nyos részét. fin: (Mondjuk, ötven korouát. A példa ra­gadós. mint a spanyol nátha, amelynek a vé­ge is rossz, nemcsak a kezdete. A fa honvéd: Pár nap még ^s itt uj év kezdete. Szép Lmsz-c. jó lesz-e, ki tudna rá megfelelni • fin: A régi szokás kiujul és megerednek a boldog .uj évi kívánságok, amiben csak az esztendő lesz uj, a szokás, a törekvés és az üzletszerűség a régi lesz. A fahonvéd: A régi világ mólkiil, amikor még többen voltunk nnagyarok. fin: És akik meg is őrizték, meg is mun­kálták a drága, áldott hazai földet. A fahonvéd: Aki a magyar föld kincset adó erejét meg nein becsüli. az nem is érdem­li meg a b. u. é.-t . . . , Jiz évvel ezelőtt. — Clemenceau a győzőről és a legyőzöttról. — A Szegedre is eljutó „Berliner Tageblatt"­ban olvastuk a következő érdekességet: Egy államférfi, akinek a nevét manapság világszerte emlegetik, az Ur 1908-ik évében, egy nagy be­szédet tartott, amelyben igen élénken foglalko­zott a hazafisággal tulbuzgóan kérkedő honfi­társaival Behatóan ecsetelte a múlt szenve­déseit és élénk színekben rajzolta meg a szebb jövőt. Beszélt Franciaországról és elég sürün emiitette Németországot. Dicsőítette az igaz demokráciát és annak magasztos feladatait. Lel­kes szavakat tudott felhozni a legyőzött méltó­ságot visszatükröző magatartásáról és a győző emberi kötelességeiről. Legérdekesebb lesz azonban, ha azon 10 év előtt tartott beszédé­nek egy kis részét most szó szerint regisztrál­juk. Íme a következő részlet: — A győzelem magában rejti azon veszély­nek a magvát, hogy mámora igazságtalanságra vezérli a győzőt, mig a sorsüldözött lelke a balszerencsében megacélozódik. Mindenkinek kötelessége a maga tehetsége szerint kivenni részét abból a nagy harcból, amelyet az er­kölcsi fölényért vívunk, mert csak ez biztosit­hatja a nyugodt békét. Ezen nemes cél szol­galatába állítjuk ugy a nép, valamint a kor­mány minden tetterejét, mert mindkettő egy nagy és magasztos cél elérése végett egyesült: egy hatalmas és méltóságteljes demokrácia meg­teremtésére. Mindannyian áhítozunk a békére. Követeljük szerződéseink betartását és érzelmeink tiszteletbentartását, mert mi is igy cselekszünk másokkal szemben. Országunk borzasztó sors­csapáson ment keresztül, dc azért elérhetjük régi méltóságunkat és tekintélyünket anélkül, hogy valakit gyűlöljünk, vagy valakinek híze­legjünk. Nyugodtan és bizalommal tekintünk a jövőbe. Nincs oly nemzet a világon, amely ne ismerné azt a fájdalmas érzést, amit a győző büszkesége és a legyőzetés keserűsége bennünk előidéz. Az emlékezés ezen szenvedésre talán előbb megérleli azt a gondolatot, hogy az egész világ egy közös haza, mint a gondolatot a nagy győzelemre. Fiai egy nagy történelemnek! Mi nyugodtan nézhetjük azon nemzet utódait, amely évszázadok óta véres csatamezőkön küzdött velünk a győzelem kétségesen dicső pálmájáért. Két nagy nemzetnek, amely egymás ellen küzd, egyformán érdeke, hogy egymást kölcsönös bizalommal és tisztelettel tekintsék, mert ez a verseny a megbecsülésben, mindkettőnek egy­formán dicséretére válik. Ez a beszéd, amelyben ezek a mondatok elhangzottak, Párisban lett tartva 1908. február 11-én, a Luxemburg-palota nagycsarnokában. Az alkalmat a beszédhez egy emlékünnepély a nemes Scheurer—-Kesztner-re szolgáltatta. A szónok neve Clemenceau György akkor is és most is elnöke a a francia köztársaság kor­mányának. képeslcvelezölapok levél­l'iuULril papírok szivarkahüvely különlegességek nagy raktára Llndása _ , nagyban és kicsinyben. Szeged, Tisza Lajos-kOrut 69 sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom