Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-04 / 3. szám

Saeged, IfHÍ). január 4. BÉIiM A 0 Y ARORSZ A U 3 Program az építkezési munkaalkalmak előkészítésére. A „Pesti Hírlap" pár napja egyik vezércikkében beismeri; hogy a magyarság eddigi nemzetiségi és választójogi politikája tévúton járt és hogy az ezen politika alapján megnyilatkozó osztályszellem önző és zárkozott volt; ugyanaz a „Pesti Hirlap" írja ezt, amely ennek előtte Magyarország összes bajainak egyetlen orvosságát a kíméletlenül soviniszta magyar nemzeti politikában vélte feltalálhatni. Ez a gyónás és vezeklés jellegű beismerés bizonyító erővel bíró példa arra vonatkozólag, hogy a magyar társadalom pillérei mennyire "a hazugságra, jobban mondva az öncsalásra voltak alapozva; vagy nem bizonyult-e hazugságnak a hírhedt és egész a bizantinizmusig elfajult magyar kírályhüség is és nem volt-e' öncsalás az a háborús lelkesedés, amely annak idején az egész hivatalos magyarságot, sőt a most szereplő politikai pártok nagy többségének lelkeit is áthatotta, a Károlyij a radikális és a szociáldemokrata pártokat egyaránt beleértve ? Mindezekért azonban személyeket egyénileg hibáztatni nem mernék; hatalmas erők voltak azok, amelyek akkor a tömegek lelkeit megfogták és az egyén bíráló szellemét és akaratát hatályon kívül helyezték, épugy, mint az most napjainkban történik; most is kiszámíthatatlan erők működnek; látunk akciót, melynek reakciója beláthatatlan és az egyes ember csak a legközelebbi dolgokat látja az összefüggés biztos ismerete nélkül s ugy látszik, hogy az egyesre nézve a legméltóbbnak látszik, hogy azt tegye, amit a pillanat kötelességérzete parancsol. Nem vagyok szociológus s nem merek igy a nyilvánosság előtt azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy a marxista elvek alapján lehetséges-e most egy életképes társadalmat, létesíteni s hogy e társadalomban a munkás tényleg megkaphatja- e munkájának teljes egyenértékét, avagy ugyanez eredmény már csupán a monopóliumok, esetleg egyedül a földmonopólium megszüntetésével is elérhető-e, de azt az egyet a Pesti Hírlappal együtt látom, hogy az eddigi társadalmi rend a munkások rendjével szemben tényleg önző és zárkozott, azaz igaztalan volt. Mert bármennyire szilárdan és lépésről-lépésre védelmezte is a polgári rend az általa birt erősség minden egyes bástyáját, mégis megállapítható, hogy az uralkodó társadalmi osztályok a munkások helyzetének javítását célzó jótékony alamizsna jellegű reformok létesítését mindig kötelességüknek tartották; a polgári rendnek ez a valójában öntudatlan kötelességérzete bizonyíték amellett, hogy a munkásosztállyal szemben igaztalanság tényleg történt. Ezen ténynek tudatos érzete beszélt a szegedi kormánybiztos urból is, amikor a ma teendői között elsőrendű és legsürgősebb feladat gyanánt jelölte meg azt/hogy az ipari munkásságnak azonnal munkaalkalom nyujtassék és ez a munkáslakások kérdésének megoldásával is egybekapcsotyassék s ezáltal a munkásosztállyal szemben eddig ez irányban gyakorolt méltánytalanság reparáltassék. A munkáslakások kérdése Szegeden nem egyszer, nem is kétszer a napirendre volt már vetve szociális érzékű egyének vagy egyesületek által s a város közönsége és hatósága mindig uri Jfözöntiyel tért ki" a feladat — mint sok más szociális feladat — elől, sőt azon a címen, hogy munkástelepek esetleges létesítése a város centralizálásának rovására lehet, a kérdést ellenszenvvel kezelte; nagy kár, hogy a munkáslakásuk kérdése csak ma vetődik fel elementáris erővel, amikor annak megoldása előtl nagy akadályok merülnek fel. A rnunkaalkaloni-nyujtás és a munkáslakások kérdései egyformán aktuálisak, de a kettő közül a jelen pillanatban a munkaalkalomnyújtás az elsőbbrendíi szükséglet és a megvalósithatáshoz közelebb álló feladat. Hogy miért kell az ipari munkásságnak és egyúttal a kisiparosoknak is azonnal munkaalkalmat nyújtani, ezt indokolni nem kivánem, csak rámutatok azon nagy anyagi kána és erkölcsi veszi dt!cr..2e, ;; ely abból származhat! k, az ipari munkásság hosszabb ideig kényt jj-f n volna az állami munkanélküli segélyből élni. A munkaalkaloni-adás a hatóságnak és a jelenleg lomha nagytőkének egyformán kötelessége, de az irányítást ebben mindenesetre a városi hatóságnak kell a kezeibe venni és pedig egyrészt a saját hatáskörében végzendő munkák, másrészt a nagytőkével szemben alkalmazandó nyomás, esetleg kényszer utján. Az építési anyaghiányra való tekintettel a hatóság által végzendő ipari munkák közül legelsősorban azok a munkálatok végzendők, amelyek inkább több munkát és kevesebb építési anyagot igényelnek. Ezek a munkák: csákány alá való régi épületek lebontása, az elhanyagolt középületek teljes renoválása, a megromlott utcai kőburkolatok javítása, illetve teljes átköveiése, a külvárosi szetmyvizárkok lisztitása és szabályozása stb. Mindezek egyrészt az építő ipari és vele rokon ipari munkásainak és a kézi napszámosoknak tömegét képesek azonnal foglalkoztatni ; másrészt pedig az öt évi elhanyagolás után az objektumok állagának megvédése céljából szükségesek is. Azonnal megkezdhető és szintén nagyobb'számú munkást foglalkoztathat a katonai épületek feleslegessé válL részének kislakásokká való átalakítása is. Ehhez szintén kevés építőanyag szükséges; becslésem szerint a katonai laktanyák, raktárak és irodáknak legalább is fele a'fenti célra a legrövidebb idő alatt felszabaditható. A város által végzendő uj építkezések körül elsősorban a munkáslakások volnának előkészítendők ; munkásmagánházak építését a mai építési anyaghiány és drágaság mellett igen merész, jobban mondva elhibázott dolognak tartanám, ez nem a ma, hanem a holnapután feladata. Csupán az aránylag jóval gazdaságossabb munkásbérházak építésére lehet gondolni. De hogy ezek az építési idény megnyíltával tényleg kalapács alá kerülhessenek, a hatóság illetékes tényezőinek az építési anyagok teremtésében a szükséges ipari munkák, normál ajtók és ablakok stb. megrendelésében, a szükséges építési terveknek a munkanélküli építészek által való előkészíttetésében a lehető legsürgősebben a legnagyobb energiát^és munkakedvet kell tanusitaniok. Sajnos, eddig közismert volt a köztisztviselőknek azon felfogása, hogy „olyan kevés a fizetésem, hogy nem győzök érte elég keveset dolgozni" ; közismert volt annak a polgárnak a kálváriája, aki kénytelen volt valamely hatósági elintézés alatt álló ítgyét az ügyosztályoknál sürgetni, s megbotránkozva láthatta azt az igyekvést, amellyel az ügybeni érdemleges munkát az egyik hivatal a másikra áthárítani törekedett, de a jó érzést sértő volt az a kasztszellem is, amelynek folytán magát a legkisebb irnok sem a köz szolgájának, hanem a közhatalom exponensének játszotta ki. Ennek a hivatalos felfogásnak ma okvetlen meg kell szűnnie és kell, hogy a hivatalos apparátus minden tényezője régi világfelfogásá: ból a legnagyobb lelki önuralommal kivetkőzvén a munkaalkalom nyújtás kapcsán napirendre került sürgős munkák előkészítésében a legnagyobb szorgalmat és ügyszeretetei fejtse ki', mert ugy áll a dolog, hogy „adj Uram Istenem, de mindjárt!" A magántőke által nyújtandó épitőmunkaalkalmakat a jelen pillanatban másodrendű értékűnek tekintem, nem mintha azt vélném, hog> a magántőkének ez irányban nem volna erkölcsi kötelessége, hanem mert egyrészt a hatóság által most nyújtandó munkaalkalmak horribilis költségeinek legnagyobb része úgyis a nagy magántőkére lesz áthárítandó, másrészt a mai körülmények között egyedül a hatóságnak és államnak van megadva annak a lehetősége, hogy érdemleges mennyisegü építési és ipari nyersanyagokat beszerezhessen és szállíthasson. Igaz, hogy a magántőke a háborús adásvételek tanúsága szerint az utóbbi időkben két és fél, kettő, sőt ennél kisebb kamatozás mellett is szívesen elhelyezkedett építési objektu3 okban, de a mai viszonyok között a magánépítkezéseknek még ez a jövedelmezősége sem látszik biztosítottnak; mindazonáltal a magántőke megmozditására irányuló társadalmi vagy hivatalos nyomást jogosultnak tartom. Szegeden a lakáshiány nem csak mennyiségben, de minőségben is mutatkozik; a minőségben mutatkozó lakáshiánynak egy része onnan van, hogy az alacsony földszinti lakások egy része mély fekvésénél fogva nedves és egészségtelen, de egy jó része a nedves lakásoknak a lelkiismeretlen vagy kontár kivitel (hiányos elszigetelési miatt használhatatlan, illetve használatban van, de a betegségnek millió csiráit termeli. Ezen utóbbi lakások a hatóság műszaki és egészségügyi közegeinek közbenjöttével megvízsgálandék, s amelyeknél van mód a lakás egészségessé tételére, ott a háztulajdonosokat kényszeríteni kell az előírandó munkálatok eszközlésére. Ezen kényszermunkájatok egyrészt munkaalkalmakat nyújtanak, másrészt közegészségügyi szempontból is kívánatosak ; tekintve azonban, hogy ezen lakások háztulajdonosai többnyire kisebb vagyonú polgárok, nem térhetünk ki az elől, hogy e munkálatok költségeinek legalább egyrésYe házbéremelés formájában a lakásbérlőre is áthárítandó iegyen. Végül amennyiben a jövő építkezési szezonra rendelkezésre álló és még beszerezhető építési anyagok mennyisége az' eddig vázolt programmon tul magánépitkezést is megengedne, ugy számba jöhetnek a magán nagytőke által végzendő magánépitkezések is; ennek elbírálása egy pontos anyagstatisztika elkészítése kapcsán megint csak a hatóságra vár. Van sok nehezen, de sok könnyen szerzett nagytőke, amelynek gazdája ma* megfontolhatja. hogy helyesebb-e, ha most úgyis lomha tőkéjének egy részét rosszkamatozásu építkezésbe fekteti cs szegedi munkásembertársainak munkaalkalmat nyújt, avagy összetett kézzel arra vár, mig később ugyanazt a vagyonrészt más formában más, esetleg kevésbé jó célra odaadni nem lesz kénytelen ; az építkezési kedv növelése céljából szükséges volna kormányrendelettel kimondani azt is', hogy az 1919-ik évben épített magánépitkezések nem esnek vagyonadó alá, hiszen aki most épít, az a vagyonadót már biztosan lefizette. Ez volna a szerény véleményem szerinti programon az építkezési munkaalkalmak előkészítésére ; birt pedig ennek megszerkesttésére az a kötelességérzet, amely kell, hogy ma mindenkit betöltsön, aki a legkisebb mérvben is elő tudja segíteni azt, hogy a mai áldatlan munkaviszonyok mielőbb megszűnjenek. » Ottovay István építész. A volt német császár védőligéja. — Hindenburgot kérik fel elnöknek. -Genf, január :!. Németországban ü.na alakult ezen a néven: ..Xémet férfiak én asszonyok szövetsége II. Vilmos tjeiének é>s szabadságánál,- védelmére:' A liga a következő felhívást tette közzé: Minden német állampolgár életét veszélyes, teii ellenségeinek a -szemérmetlen követelése. hogy az Atfmerongban internált II. Vilmost adják ki nekik. Ennek a tervnek keresztülvitele ujabb megalázást jelentené Németország becsületére nézve. A kiszolgáltatás megakadályozására hatalmas -zü vétségét akarnak alkotni olyan német férfiakból és nőkből, akik el akarják hárítani Németországról ezt a rettenetes megalázást. A liga elnökévé Henrik porosz herceget, kérték fel, aki azt nem fogadta el és maga helyett Hindenburgftt ajánlotta. Óráját és ékszereit javíttassa elsőrangú óra- és ékszerüzletemben. Szolid árak! Órákban és ékszerekben nagy rakt&r. FISCHER K. . Korzó-kávéház melleit.