Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-01 / 1. szám

Szeged, 1519. január 1, DSELMA GY AJRORSZ AG 3 A százmilliós közbirtok. Irta: Domokos László. Nem véletlen, hogy oly gyakran kényelmes földesúrhoz hasonlítom a nagybirtokos Szegedet. Csongrádmegye területén nincs latifundium, amely nagyságra nézve felülmúlná Szeged birtokainak kiterjedését. A Pallavicini őrgrófok mindszent-algyői hitbizománya nem nagyobb hatvannégyezer holdnál s a morvaországi egész kis birodalom mellett csak harmadrendű szerepet játszik a család birtokpolitikájában. A Károlyi grófok már megkezdték az áttelepülést a vármegye északkeleti sarkából a szatmári törzsbirtokok felé. Csak Szeged terpeszkedik rendületlen szívóssággal és nyugalommal a délnyuf

ati perifériákon. Hetvenezer holdnál nagyobb iterjedésü városi birtok ez; olyan földterület, amely püspökök, káptalanok és főnemesek latifundiumaival vetekszik nagyságra és belső értékre nézve. Szeged a mágnás-város, melyHek dominiuma vetekszik a nagyváradi árpádkori püspöki diocezis fejedelmi birtokaival. És erről a pompás földbirtokról azt a véleményt adta a város számvevősége, hogy megér vagy nyolcmillió kétszázezer koronát. Ennyi is van feltüntetve a város háború előtti vagyonmérlegében, jövedelmet hajtott abban az időben másfélmillió körönét, ami testvérek között a tizennyolc százaléknyi- hozadéknak felel meg. És ezzel a naiv hittel élt a szegedi polgárság évtizedeken át, mig egy szép napon ki nem derült, hogy az a szép darab föld százmillió koronánál többet megér, jövedelmezősége pedig nem nagyobb rongyos másfél százaléknál, amiben Szeged város a legelhanyagoltabb nagybirtok meddőségét is fényesen túlszárnyalja. Ha már most figyelembe vesszük, hogy ez a vagyontömeg pénzértékké való átváltoztatása esetén évente kerek öt millió korona jövedel-5 met jelentene az eddigi másfél millió helyett és hogy a városnak hat és hét millió korona között mozgó költségvetésében a bevételek gerincét ennek a párját ritkító tőkehalmaznak jövedelme képezhetné: olyan perspektívák nyílnak a szemlélő előtt, amelyeknek nagyszerű kapcsolatait nem is lehet egykönnyen áttekinteni. Nem'fárasztom az olvasót annak bizonyításával, hogy egy par excellence agrar-város közönségével szembtn mily hallatlan bün csaknem holtkézi birtok gyanánt kezelni ekkora területet. Az eddigi gazdálkodási rend tökéletes elhibázottsága az oka annak, hogy a város fejlődésében kereskedelmi és ipari érdekek nem juthattak térhez és levegőhöz; minden erőkifejtés csak a városiasság külső színezetének fokozására irányult, de figyelmen kívül hagyta a lakosság agrikultur jellegét és a város topográfiái helyzetét Szeged gazdasági életének igazi karakterét a tanyarendszer határozza meg. Á tanyarendszer, melyhez fogható érdekesebb és értékesebb telepítés ritkítja párját a kontinensen. Csak Dánia mutat fel hasonló mezőgazdasági alakulatokat; de mig ott kisbirtokosok kezében van a termőföld s rajta a legintenzívebb gazdálkodás foly, addig nálunk mágnások módjára ülnek birtokaikon a városi közbirtokosságok és megakadályozzák az egészséges agrárközéposztály kialakulását. Erre a tanyára fog jelépülni a jövő Szeged, amely igazán szebb lesz, mint volt; a tanya földjéből fog kinőni a nemzeti fővátos, melynek speciális szine, levegője, ember-raceja lesz, legfőbb és legjellemzőbb tulajdona pedig: kifogyhatatlan gazdasági ereje. Fel kell parcellázni a város hetvenezer holdját és kiosztani a nép között, — ez az uj idők jelszava. Többször kifejtettem már azt a nézetemet, hogy a parcellázásnak tizenöt-husz évre beosztott, tervszerű keresztülvitele sokkal nagyobb jelentőségű feladat, mint a város rekonstrukciója volt a nyolcvanas évek első felében. Ha a városi nép a tanyai lakosság kisbirtokos elemeivel rászabadul a belterjes mezőgazdaságra, gyümölcs- és szőlőtermelésre: a város ipari lakossága szinte el fog árasztatni feldolgozásra váró nyerstermények egész tömegével, uj forrásokhoz jut a kereskedés és tudatos ipari politika mellett csakhamar megindul a gyártelepek rohamos építkezése. A városi lakosság falusias gazdálkodási rendszere rövidesen át fog alakulni; nagy gyümölcs- és gabonaexport, jelentős állattenyésztés, gyáripari és fejlett közlekedés fogja a nép munkaerejét lekötni. A hivatalnoktársadalom pedig felszabadul a pótadók és városi illetékek roppant nyomása alól; a piac olcsóbb és bőségesebb lesz, az iskolák fejlődése és szaporodása a Délvidék igazi gócpontjává fogja avatni Szegedet, amilyennek azt Reizner János, a városnak hamar eifeledett, hü fia és monografusa álmodta valamikor . . . Hol az ember, ki a maga egyéniségének súlyával, akaratának szivós erejével rá tudná kényszeríteni a közöny álmát békésen álmodó közvéleményt, hogy ezt a nemzeti, nagy munkát előbb vagy utóbb, végre-valahára megkezdje ? Hol az ember, aki egy zilált és kapkodó, tehetetlenül vergődő gazdálkodási rendszer közepette ki tudná ragadni a konvenciók és megszokások tengeréből azt az összeget, ami a nagy munka megkezdéséhez szükséges ? Aki megépítené a tanyai vasutat máról-holnapra, de nem azzal az egyetlen kéjutazási vonallal, amit eddig megterveztek papíron, hanem ami keresz•••••••••••••••••••••••••••• •••••••••••••••••a tül-kasul behálózná az egész százmilliós közbirtokot és annak aranytermő erejét bele tudná vezetni a nemzeti főváros szivébe. Ember kell ide, fiatalos életenergiáju és európai látókörű, aki szakítani tudna babonával és várakozással, kishitüséggel és jámbor félelemmel, aki rátenné vasöklét a régi mívű kincsesládára és azt mondaná: — No, hát majd megcsinálom én magam, amihez nem mertek hozzáfogni! Ami engem illel, csöndes szemlélőjét folydogáló közdolgoknak, azt hiszem, hogy a vázolt nagy célok elérésében, minden eljárás jogosult lenne, ha még oly merész és szokatlan is. Nem volna benne semmi kivetnivaló, ha a köztereken álló szobrok érceiből csengő fillérek miliárdjait veretné a város, amelyek egyszerű közkatonák módjára offenzívára indulnának a régi rendszer ellen. Meg tudnám érteni, ha megállítanák a fogadalmi templom építését és vasutal csinálnának a reá fordítandó milliókból, hogy minél rövidebb időn belül virágzó gazdasági élet fakadhasson a homokon. Mert akinek hite szerirrt való óhajtása az imádkozás, az megtalálja a maga istenét a csillagos ég alatt is, de kenyeret, boldogulást, jóllétet csak az a nép érdemel, amelyik verejtékezett érte! A közvéleménynek kellene megmozdulnia, hogy a maga hangos szavának súlyával rákényszerítse a hatóságot a cselekvésre. Ha saját hatáskörében mindenki teljesíti kötelességét, melyet a szülőföld anyai melege és tápláló szeretete reá rótt, akkor ennek a városnak jövendő felvirágoztatása nem lehet már messze. Kell, hogy a kősziklából is forrás fakadjon, ha férfias energia kényszeríti erre a kősziklát: a magyar közönyt, a legszomorúbb turáni átkot a világon. iiuaimiiiiummiiiHiHiiniiiHiHiiiiHin Kommunista katonák zendülése Budapesten. Le akarták mondatni a hadü yminis?tert — A miniszter nem mond le. Budapest, december 31. Az Üilői-uton levő Ferenc József honvédgyalogsági laktanyában, ahol az 1. honvéd gyalogezred van elhelyezve, ma délelőtt izgalmas és viharos jelenetek vo.tak, amelyek külsőségeikben magukon viselik egy részleges katonazendüiés jellegét. Ma reggel a laktanyában csekély számban levő kommunisták képviselői lecsöditették a legénységet az udvarra. Miután erről a tervezett kommunista gyűlésről már előzőleg tudomást szereztek a katonaságnak a szociáldemokrata párthoz tartozó bizalmi férfiai, értesítették róla dr. Pogány Józsefet, a katonatanácsok kormánybiztosát. Hogv az egyoldalú agitációnak és az esetleges elhamarkodott cselekedeteknek elejét vegye. Pogánv szintén megjelent a kommunista gyűlésen. A gyűlés reggel körülbelül negyed tíz órakor kezdődött. Elsőnek Kun Béla, a magyarországi kommunista párt vezére szólalt föl, aki a tengerész nemzetőrök kíséretében je ent meg. A laktanyában a tengerész nemzetőrök, — akik a kommunista párt testőrgárdáját alkotják, — már a gvülés előtt azzal tévesztették meg a honvédgyalogezred katonáit, hogy Festetich Sándor uj hadügyminiszter az ellenforradalom embere. Mialatt Kun Béla beszélt a laktanya jobboldali épületének második emeletérő', egv lövés dördült el. Hogv ki tette ezt a lövést, azt még nem tudják, de utána sortűz zúdult a legénységre. A lövések nyomán az udvafon óriási pánik támadt. A lent álló és a gyűlésen résztvevő katonák maguk is fegyvereikérit szaladtak és az udvaron vad lövöldözés kezdődött, amely mintegy tiz percig tartolt. A lövöldözésnek két sebesültje van, akiket a gyengélkedő szobában kötöztek be. Amint a lövések eldördültek, óriási pánik és izgalom keletkezett. v. Kun Béla és szűkebb környezete a pánik' kitörésekor e távozott a laktanyából. A felizgatott legénység arra a hamis híresztelésre, hogv a hadügyminiszter le akarja szerelni a laktanyát, izgatottan követelték, hogv osz>szák ki közöttük a fegyvereket. Ez meg is történt. Felnyitották a fegyverraktárt és a körülbelül 3000 főnyi legénysés azonnal fölfegyverkezett. Szurőnyos puskákat és elegendő lőszert vettek magukhoz és azzal fenyegetőztek, hogy bemennek a városba és f0gy veresen lemondásra kényszeritik a hadügy minisztert. A naey izgalomban Rojka Alfréd alezredes, ezredparancsnok és dr. Pogány József, a Katonatanácsok kormánybiztosai intézkedésére sikerült ugv. ahogy legalább annyiban biztosítani a rendet, hogy a megkezdett gyűlést folytathassák, a legénység egv része azonban kiözönlött a aktanya udvaráról és megszállotta a Hungária-utat, minden arra haladó szekeret, jármüvet és embert feltartóztattak. Időközben a laktanyában kitört zavarodásról értesült a nemzetőrség is. Két teherautomob Ion rendőrök jelentek meg és a főkapitány irásos parancsát mutatták föl, A feir izgatott katonáknak azonban ez csak olaj volt a tűzre. Futótűzként terjedt el a hír. hogv & rendőrség !e akarja fegyverezni őket és ef akarja venni tőlük a géppuskát, A kaUmdk erre megtámadták a rendőröket, az automobilokat lefd^ták. A rendőreik visszavonultak és a népligeti víztorony tetején helyezkedtek: Olcsó fürdők dak, gyermek- és ülőkadak minden méret és «inöséqben für öszoba berendezések vizvezetéki javitáso* MinfspiUáp: TabaMiár-ufta 8. szál. Telifon 645. Ipariéin: HissuíD üAjBs-EnöárL'í sarok. Ibii oh 10—45.