Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-01 / 290. szám

ŐMgftáL Iftl®, dMeaaber i. UÉLMAGYAR0R9éÁfei Mem határoztak a kereskedők az árleszállítás ügyében. — Vádak a nagykereskedők ellen. — Szakbizottságokat küldtek kl. — (Saját tudóét ónktól.) Rendkívül zajos lefolyása, több ízben a személyeskedésig eJaniit az az értekezlet, amelyet a szegedi kereskedők egy része a Kereskedők Tanácsának a javaslatára szombaton este hat órakor tartott a Lloyd termében. A női és férfi konfekció, rövid- és kézmüáru, cipő, ruha- és bazáráru-kereskedők jöttek össze, hogy az árak leszállításának a lehetőségéről tanácskozzanak. Majdnem minden egyes felmerült kérdésnél eltérőek voltak a nézetek, csak abban tudtak egyöntetűen megállapodni, hogy a hadimilliomos kereskedők nem te'.iesitik a kötelességeiket a háborúból hazatértekkel széniben és vagyoni viszonyaikhoz mérten annyira aránytalanul adakoztak — akik adakoztak — a megindult segélyakcióra, hogv az egysze riien szé gye n le tes. Az ülés lefolyásától tudósítónk a következőkben számol be: Bach Jenő elnök üdvözli a •megjelenteket cs az ülést megnyitja.' Emlékezteti az értekezletei, arra, ihogy a kereskedők tanácsának a megalakulása a kereskedők óhajára, a kereskedők érdekében, azok védelmére történt. Kiejti, hogy nemcsak a kereskedők érdekeit kell megvédelmezni, hanem a felmerült panaszokat is orvosolni kell. A kereskedők tanácsa arra az elhatározásra jutott, hogy magáévá teszi azt a fe vetett eszmét, hogy a kereskedők, tekintettel a jelenlegi viszonyokra, szállítsák le az áruk árát. A kereskedelem, — mondta Bach — cél-. táblának volt eddig kiállítva és nem részesült abban az elismerésben, amelyet a tisztességes kereskedelem megérdemel. Tulajdonképpen nem is árleszállításról van szó, hanem árszabályozásról. Tudjuk, hogy ez a kereskedőkre veszteséggel fog járni, ezt az áldozatét azonban meg kell hozni. Sajnos, csak a kereskedőktől követelik ezt meg, bár eddig is mindig csak a kereskedelmet vették igénybe, ezt nem lehet elvitatni. El kell határoznunk magunkat, nehogy a 'nyomorgatások-nak továbbra is ki legyünk téve. Az elnöki megnyitó után Wititernitz Márton a következő határozati javaslatot terjesztette e;ő: A szegedi férfi- és női koníekciósok, rőfös, rövidáru, kirótt-, szövött-, férfidivat, cipő és bazáráru kereskedők a mai napon megtartott együttes értekezletükön egyhangúlag elhatározták, hogy szakmánkint 3—3 tagu bizottságot küldenek ki. amely hivatva lesz a szegedi kereskedők tanácsa kebeléből delegálandó, ugyancsak három tagu bizottságával és ugyanezen testület elnökének vezetésével az árak megállapításának célját szolgáló olyan tervezetet kidolgozni é? végrehajtani, amely a kereskedők érdékeit szem eiőit tartva alkalmas lesz Szeged város közönségének igényeit is kielégíthetni. A határozati javaslat felolvasása után Tarján Illés szólalt fel. Tudomásul veszi ugyan az indítványt, de kötelességének tartja .felhívni a figyelmet arra. hogv gazembert és csalót kiabálnak a kereskedőkre. Ehhez senkinek sincs joga. Konstatálja, hogv amióta az át leszállítási akció megindult, a vásárlási kedv nemcsak csökkent, hanem csaknem teljesen megszűnt. Betudja ezt annak is, hogy cp sajtó vagy félrevezetve, vagv nagyitóüveggel kezelte a kereskedők ügyeit. Egy lapköz'eményt ismertet arról, hogv ki mennyit adakozott a segélyakcióra. Kéri, hogy mielőtt az árleszállítással foglalkoznának, szólítsák fel a nagykereskedőket, hogv adakozzanak, hiszen szégyen, hogy milyen kevéssel járultak hozzá a segélyakcióhoz. Mi, kiskereskedők. — fejezte be beszédét — nem vagyunk milliomosok ,és élni akarunk. Wintemitz Albert eseteket sorol fel arra vonatkozólag, hogv a nagykereskedők milyen módon verik fel az árakat. Felemlíti P'., hogy egy gombért, aminek az ára békében 144 darabonkint 80 fillér volt, darabonkínt egy koronát számit még most is a nagykereskedő. Felháborodva vették tudomásul azt is, hogy Szász Vilmos egy méter úgynevezett tressz-ért 12 koronát számított, továbbá azt, hogv Ottovay vaskereskedésében 19 koronát fizettettek vele egy kliséért, aminek az ára 1914-ben 2.40, 1916-ban 5.60, 1917ben 9.60 volt. Felemlíti, hogv Bach Jenő mozijában békében 80 fillér volt egy hely, ma pedig 2.80 koronába kerül, (Mindezt azért hozza fel, mert nem tartja igazságosnak, hogy az a kereskedő, aki katonai szolgálatot teljesített, az árakat leszálütsa. Szerinte nem f annyira az áHészálitás a fántos. mint inkább í a hazatérő káíona-keréskedök segélyezése. Adják a tehetősebbek értékpapírjaik kuponjait erre a célra, ebben az esetben a kereskedők is adni fognak arányosan. Bach Jenő reflektál Winternitz felszólalására. Könyveivel kívánja bizonyítani, hogy a mozi ezidei jövedelme mögötte marad az 1914. évi üzleteredménynek. Winternitz Márton: Rendezni kell az árakat csak azért is, hogy a közönséget megnyugtassuk, mert a közönség várakozási álláspontra helyezkedett. Sebestyén Sándor szívesen, hoz áldozatot, de kéri, gondoskodjanak arról, hogy az itthon levő kereskedők árukhoz jussanak. Kimutatja, hogy még ma is burjánzik a lánckereskedelem. A rabló nagykereskedők ellen kéri a kereskedők tanácsának a védelmét. Czeisler Lajos felszólalása után Griinhaum Ignác azt a tervet veti föl, hogv a kereskedők és kézmüárusok áruikat helyezzék e! egy közös raktárban, az árakat meg 40 százalék levonással állapítsák meg. Aki még ezt az árat sem bírja fizetni, annak tegyenek további engedményt, esetleg adják irigyen az árut. Szegő Árpád szeretné,' ha a sa.itó ióindulatulag kezelné az ügyet. Bach Jenő megállapítja, hogv Sebestyén felszólalása szükségessé tett néhány intézkedés megtételét. Bejelenti, hogy Sebestyén 'kérelmét a tanács tudomására hozza. Kéri a kereskedőket, hogy sérelmeikkel forduljanak a kereskedők tanácsához, amely esetleg, a szükséghez kénest kiegészíti magát. — Az egészet ki kel! cserélni! — kiáltották közbe többen. Bach Jenő: Minden szakmából szakbizottságot kell választani. Kéri ezeknek a bizalmiférfiaknak a megválasztását. Abonyi Mihály azt szeretné tudni, hogy ki az a szakértő, aki mcst az árakat megtudja állapítani. Azt szeretném, -ha minden kereskedő a saját lelkiismeretére appelfálna. Sok millió korona ül ennél az asztalnál, — mondta Abonyi — tegyék a kezüket a szivükre és ne a konkurvensek áruinak az árát akarják redukálni. Varga Sándor felemlíti, hogy katona volt, egész vagyona árukban fekszik, kérdi, (hogy jön ő alhhöz, hogy más, aki amig ő a harctéren volt, vele osztozkodjék, vagy véle egyenlő elbánásba részesüljön. Winternitz Albert kijelenti, hogv a kiskereskedők hajlandók az árakat a maguk jószántából leszállítani, nem pedig Kényszerből. A szakma szerinti kiküldetésekhez hozzájárulj de ismételten kijelenti, hogy a keres; kedők tanácsa nem teljesítette a kötelességét. Schweigcr Miksf közli, hogy a segélyezési akciót nem a kereskedők tanácsa indította meg, hanem a Lloyd kereskedelmi bizottsága. Grünbaum ajánlatát nem, tartja elfogadhatónak, mert szerinte a készpénzvagyonból kell adakozni. Ezenkívül fontosnak tartja, hogy minden szakma csökkentse az árakat. Winternitz javaslatát ajánlja elfogadásra. Sós Lajos azt szeretné, hogy az olcsóbb áruk csak azoknak Jutnának, akik feltétlenül rá vannak szorulva. Ezután a választásokat ejtették meg. Közfelkiáltással elhatározták, hogy a különböző szakbizottságokba a következőket küldik ki: A textilszakmáiba Grosz Henriket, Csillag Józsefet és Poíitzer Józsefet, a női konfekciós szakmába Kup Gyulát, Tarján Illést és Miiller Samut, a férfi konfekciós szakmába Abonyi Mihályt, Földes Zoltánt és Szende Mihályt. Az uridivat szakmába Sebestyén Sándort, Gyéres Mártont és Lövi Somát, a rövidáru szakmába Pollák Samut, Sugár Sándort! és Böjfesházi Pált, a cipőszakmába Czeisler Lajost,"Szegő Árpádot és Czövek Gyulát, a bazáráru szakmába Sonnenwirth Ignácot, Neuwirtii Ignácot a Christ-céget. Végül elhatározták, hogy a kküiüött bizottságok hétfőn délután 5 órakor " :ek ösz' sze tanácskozásra. Az a««!<m! Vilmos csász/kiszolgáltatását követelt. Bécs, november 30. Rotterdami távirat szerint Clemenceau vasárnap érkezik Londoniba. Lloyd Gcorgevai és az angol kormány többi tagjaival nemcsak a békekonferencia kérdésérőt fog tanácskozni, hanem arról is, minő intézkedéseket, tegyenek a szövetségesek Vilmos császárt illetőleg. A Daily Telegraph jelentése szerint azok a jogászok, a kiket, a,z angol kormány meghízott azzal, mondjanak véleményt Vilmos császár kiadatása érdekében, ugy nyilatkoztak, hogy az excsászár kiadatását keresztül lehet vinni. Még nincs eldöntve, vájjon a szövetségesek együtt, vagy külön külön követelik Hollandiától az excsászár kiadatását. A román parasztság vérengzése Erdélyben. Budapest, november 30. A 8 órai újság irja: Az erdélyi területre beözönlő reguláris román haderő beözönlése minden vakmerő fel lépésre bátorítja a román parasztságot. Az erőszakosságok között is ritkítja párját a topánjaival vérengzés és zavargás. Topánfalva tudvalevőleg tüzfészko a román izgatásnak. A kisszámú magyarság nem tudott ellentállni az izgatott tömegnek, amely tört, zúzott és a csendőrséget is lefegyverezte. A magyar lakosság az Aranyoson keresztül menekült. A román parasztság fosztogatási dühe nem ismert határt Több házat felgyújtottak. Zarándi Károly 75 esztendős főmérnököt, aki agg kora miatt nem tudott elmenekülni, pőrére vetkőztették és puskatussal verték agyon. TERNBER HEGEDŰ Tölcséres kitűnő hangú, legújabb hanaia nárafSan! Ujtalálmányu tölcsérnélküü »Et0ixaaitjjo parauau . fojja beszélőgép becsukható teBUDAPESTYVII, Rákóczi-uf 60., saját palota. fővel a legtökéletesebb K 300.Rendelésnél a pénz előre beküldendő. yrnmm