Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-25 / 310. szám

DÖIiMAGY ABOlRHZÁÍ I Szeged. 1918. december 25. m ÚJÉVI 0 ékszerekbe*, órákban és dMfrgyakban FISCHER K. órás és éfcszerésxnél. Sajót ékszer- és A közoktatásügyi miniszter a köztársasági iskolák feladatairól ' UiWtm csak a RSO-k*véh*r van! (Satát tudósítónktól.) A kormányforma meg­változtatása és a forradalom vívmányainak meg­őrzése a magyar népköztársaság iskolaügyének gyökeres reformját, a közszellem tökéletes átala­kítását teszik szükségessé. Ezekről a feladatok­ról szól Lovászy Márton közoktatásügyi miniszter felhívása, amelyet a magyar tanügyi munkások­hoz intézett; A felhívás, amely egyúttal biztatás és irányítás a lelki rabság alól felszabadult tanügyi munkásoknak is a jövendőre, egész terjedelmében a következő: Komoly percekben, egy egész világ össze­omlásának, uj világ fájdalmas születésének idején fordulok munkatársaimhoz, a magyar nemzet nevelőihez. Kötelességemnek tartom, hogy biz­tató és irányító szavakat találjak az Önök szá­mára, a kiktől biztatást és irányítást vár a nemzet. A győzelmes forradalom uj jogokat adott mindenkinek, Önöknek is, de uj köteles­ségeket is rótt mindenkire, s e kötelességek között talán a legszebb és legfontosabb az Önöké, mert Önöknek kell az uj idők jelentőségét az ifjúsággal, az egész néppel megértetni. Az Önök helyzetét két irányban változtatja meg lényegesen a forradalom. Egyik: az er­kölcsi felszabadulás. Senkit sem fenyeget többé az a veszedelem, hogy gondolkozása, világnézete, politikai állásfoglalása miatt üldözhetik, politikai szolgálatok jutalmazása sem fogja többé kese­ríteni azokat, akik büszkén hivatkozhatnak pae­dagógiai érdemeikre. Régi kívánságuk, a szol­gálati pragmatika olyan szellemben fog megva­lósulni, amely a méltatlan üldözést és a jogo­sulatlan érvényesülést egyaránt lehetetlenné teszi. A másik lényeges változás az anyagi hely­zetben fog bekövetkezni. A forradalom legmé­lyebb jetentősége épen 'abban van, hogy a munka nélkül élvezett jövedelemmel szemben diadalra vitte a munka jogát. Bármily súlyos helyzetben van is az állam, saját érdekében arra kell törekednie, hogy munkásai kedvvel és tel­jes erejükkel szolgálják s a kultura munkásai megkaphassák a kulturális étet anyagi eszközeit. De helyzetük e változása mellett kötelessé­geik is változni és szaporodni fognak. Az uj idők az egész iskolaügy gyökeres reformját teszi szükségessé s Önöknek minden akarat­erejüket, lelkük egész frisseségét és rugalmas­ságát feli kell használniok, hogy e reformot, — mely Önök nélkül holt betű marad — élettel töltsék meg. A közszellem tökéletes útalakitasú­ról van szó. És bármekkora változásokat okozott is az ötödféléves háború, félő, hogy e változások egy része csak rtíuló hangulati jelenség. Örök emberi ösztönöket, evezredes öröklött érzéseket egy világfelfordulas sem téphet ki gyökerestől, még enyhítésükhöz, átformálá­sukhoz is hosszú, telkes öntudatos nevelomun­kára van szükség és ez Önök az feladata lesz. Ma mindenki pacifista, a háború borzal­mainak saját szenvedéseinek közvetlen hatása alatt De senki se áltassa magát azzal, hogy az ieazi oacifistnusra való nevelés most már fölös­leges vagy akár csak könnyű munkává is lett. Az ember alaptermészete, az önzés, akaratunk másokra erőszakolásának ösztönszerű vágya egy hajszálnyit' sem változott. Csak alkalom keli, hogy az egyéni — vagy csoport — önzés ismét véres eszközökkel keresse kielégülését. A régi iskola nem is próbálhatott őszintén és fenntartás nélkül harcolni ez ösztön ellen, mert 'amit az egyénnél megrótt, azt dicsőítenie kellett, mint az állam cselekedetét. Az uj iskola sem olthat senkibe absolut önzetlenséget, de a természetes önzést i kell abba a józan irányba terelnie; hogy saját érdekét másokkal való békés, kölcsönös meg­egyezésben keresse. Nyesegetnie kell a nemzeti hiúság kinövéseit, mert ezek más nemzetek jellemének, nyelvének, kultúrájának lenézésével akarják a magunkét dicsőíteni. A nemzeti önér­zetet nem a harci erényekre, de munkára kell alapítani; a nemzeti sajátosságokat nem szabad arra használni, hogy kínai fal gyanánt válasz­szanak el más nemzetektől; Az uj iskola ne is csak a hazának, de az egész emberiségnek neveljen jó polgárokat., Ma mindenki köztársasági érzelmű de mennyi nevelőmunkára van szükség, mig a köz társaság eszméje a maga tiszta valóságában teljes jelentőségében belegyökeredzik a lelkekbe' A végtelen kiterjedésű emberi léleknek két el lentétes ösztönével kell itt megküzdeni goyik a féktelenség, a szabadsággal való visszaélés Ha nehezen is, de meg kell értetni azokkal akik a köztársaságban saját ösztöneik korlátlan fel­szabadulását látják, hogy az igazi emberi sza­badság csak addig a pontig tart, aho! ember­társunk szabadsága, joga kezdődik. A köztár­saság nem jelent felszabadulást a társadalom kötelékei alól, sőt még szorosabbra fűzi ezeket azzal, hogy a többé-kevésbbé kiváltságolt osz-' taiyokat megszünteti. Csakhogv ezeket a köte­lékeket örömmel viselhetjük, épen, mert mind egyformán viseljük; mert a gyengébbet meg­védik az erősebb túlkapásaitól és végül — itt ismét természetes önzésre lehet hivatkozni ­mert a köztársaságot szolgálva, nem idegen ér­dekeknek, de önmagunknak szolgálunk, A másik köztársaság-ellenes ösztön a szol­gaság, a bálványimádás ösztöne. A bálvány­döntés nem ellentéte ennek: természetes vele­járója. Nevelni kell a népet az önálló gondol­kodásra, a jogokkal járó felelősség tudatára: annak a kötelességnek a felismerésére, melyet a választójog rótt reá. Ne esküdjék senki egyes személyekre, ne várja tőlük a világ megváltását, ne bizza rájuk az egész gondot, az egész fele­lősséget. Ennek a monarchikus világból szár­mazott ösztönnek meg kell változnia. Vegyen részt mindenki a munkában és vállalja a maga részét a felelősségből. Ez az igazi köztársasági szellem, erre kell Önöknek az ifjúságot és a népet nevelniök. Ma mindenki demokrata, de tudjuk, hogy a cim, a rang, születés, vagyon tisztelete sokkaI|mé­lyebben gyökeredzik a hagyományos érzésekben, semhogy egyszerre meg lehetne semmisíteni. A külsőségek nem fontosak : hiába töröljük a cí­meket, ha az érzés meg nem változik. Önöknek a munka embereinek saját érdekükben is arra kell törekedniük, hogy a tekintély egyetlen alapja a végzett munka legyen, hogy egyéb jogcímen senki se tartson igényt semmiféle előnyre vagy megkülönböztetésre. Ez is a nevelés feladata lesz. Ma mindenki liberális — de a felekezeti faji elfogultságok, melyeket az eddigi hatalmak oly soká élesztgettek és igy az embereket egy­másra találni nem engedték: ezek sem szűn­hetnek meg őszintén és igazán egyik pillanatról a másikra. Önöknek őrködniük kell. hogy sem­miféle izgatás lángra ne lobbantsa ezt a pilla­natnyilag kialudt tüzet. Ne engedjék, hogy a vallást, az emberszeretet hirdetését bárki is a gyűlölet fegyveréül használhassa fel. Járjanak elő jó példával a más felekezetüekkel való barátsá­gos érintkezésben, ott, ahol máig még társa­dalmi választófalat jelentett a felekezeti különb­ség. Az elfogulatlan érintkezés más felekezetű, fajú, nyelvű embertársainkkal a legbiztosabb eszköze a megértésnek, az ösztönszerű idegen­kedés leküzdésének. Nagy vonásokban ezek azok a kötelessé­gek, melyeket az uj Magyarország javára telje­siteniök kell. De hogy e kötelességet teljes ere­jükkel eredményesen teljesíthessék, annak tüsö feltétele, hogy az iskolát mai leromlott állapo­tából kiemeljük. A nagy közös munkának e ré­széhez kérem első sorban segítségüket. Állítsák helyre az iskola belső rendjét, szervezzék meg azt a komoly és öntudatos munkát, azt a fe­gyelmet, melyet az ifjúságtól mai időkben el­várhatunk. Bármi történjék is a multak bűnéiért vérző hazánkkal, erősen hiszem, hogy ilyen szellemben irányítva és nevelve becsülettel fogja megállani helyét a népek eljövendő békés szö­vetségében. hs ebben a hazában Önök is meg­találják megérdemelt helyüket F

Next

/
Oldalképek
Tartalom