Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-28 / 287. szám

4 DlLMAGYAfiOBSZAe .'Szeged, 1918. november 28. A szegedi kereskedelmi- és Iparkamara az áruforgalom biztosításáért. A vasúti szállítás megbizfiatfansága is a /vasutakon' elharapódzott lopások következtében igen sok károsodás éri a kereskedőket, amit még fokoz az, hogy- a vasút a vis major fogalmát igen kibővitőieg értelmezi. Egy másik nagy károsodás háramlik a vásárló kereskedőkre az úgynevezett előszámlázási rendszerből, amelynek értelmében a vevő az árut előre tartozik kifizetni. A kereskedelmi törvény a feladott árura nézve a 'veszélyt a vevőre hárítja és igy a mai nehéz viszonyok mellett, különösen a vidéki kereskedő úgyszólván kétszeres kockázatot kénytelen viselni. Ezek a körülmények indították a kereskedelmi és iparkamarát arra. hegy jogászok és kereskedők bevonásával olyan megoldási módozatokban állapodjék meg, amelyek hivatva volnának az áru forgalmát és a felelősség megosztásának módozatait megnyugtatólag szabályozni. Ebben az ügyben szerdán délután Wimmer Fülöp kamarai elnök elnök lésé vei a kereskedelmi és iparkamarában értekezlet volt, amelyen beható vita után az a vélemény alakult ki, hogy méltánytalan dolog, hogy amikor a rendkívüli viszonyokat mindenki érzi, az államvasutak elhárítja magától a felelősséget azzal, hogv a mostani rendkívüli viszonyok között az áru hiánytalan megérkezéseért nem szavatol. Az értekezlet abban állapodott meg, hogv felterjesztés utján fogja kérni olyan kormányrendelet kibccsájtását, a mely az államvasutak felelősségét megállapítja mindazokra az árukra, amelyeket október 31. és hat hónappal megelőzően adtak Korzó Mozi R.-T. TELEFON 11-85 loezqaió: VA55 SÁNDOR, TELEFON: 11-85. • •• Vasárnap, december 1-én délelőtt 11 órai kezdettel Ritter József gordonkaművész Ocskaí Kornél tenorista Csányi Mátyás karnagy és zeneszerző együttes HANGVERSENYE. Műsor: I. a) Delibes: Ária a „Lakmé" c. operából, b) Popper/Tarantella. II. Csányi: a) Cselló-sonáta E moll. (Allegro moderato, Adagio Presto.) b) Bereeuse. III. a) Popper: Spanvo! táncok, b) Davidoff: Szökőkút, c) Tschaikowsky: Szerenád, előadja Ritter József gordonkaművész. 3. a) Schubert: A tengernél, b) Nyugtom te vagy. II. a) Csányi: (Emőd Tamás) Hoffmann, b) Heine: Csak halkan. III. Puccini: Nagy ária a Tosca operából, énekli Ocskai Kornél. 1. a) Helévy: Zsidónő Fantázia, b) Guonod-Faust ábránd, c) Deübes: Sylvía-keringő. Ií. Csányi: Kis cselló koncert (f dur), a) Popper; Vito, b) Thotnas: Mignon Románc, előadja Ritter József gordenkamüvész. A zongorakiséretet Csányi Mástyás színházi karnagy, zeneszerző látja el. Helyárak: Páholyülés és zsöllye 8 korona, 1. hely 6, II. hely 4, ÍH. hely 2 korona és 20 százalék vigalmi adó. • fel és rendeltetési helyökre nem érkeztek. Az államvasutak e felelősségét mindaddig fentartani kívánja az értekezlet, mig az államvasutak magától nem vallatja a Szállítás kockázatát. Amennyiben azonban a kormány abban a véleményben volna, hogy az államvasutak felelőssége ily mereven nem vihető keresztül, akkor javasolja, hogv állapítsák meg ugy az eladó, mint a vevő és az államvasutak hármas, a szállítás alatt történt kárnak viselési kényszere. Az előszámlázott árukra vonatkozóan megállapította az értekezlet, hogy amennyiben az eladót valamilyen vis major akadályozza a szállításban, akkor a számla keltétől, illetve a szálitás megkezdésének legközelebbi időpontjától számított négy héten belül joga legyen ugy az eladónak, mint a vevőnek az ügylettől eláliani és hogv az ezze! ellentétes megállapodásokat semmiseknek tekintsék. A kamara mindkét irányban felterjesztést intézett a kormányhoz. Falusi levél a kormányhoz. A hadikölcsönfcötvényík kamatainak redukciója esetében — miként említettem — csak a külföldi elhelyezések gördíthetnek nehézségeket. Bizonyos az, ihogy ha a külföldön levő kötvényeink a kamatapasztás (hatálya alól kivétetnének: altkor tág -ajtó nyittatnék e papírjainknak a külföldre szóló valóságos és felniéit kiözönlésére, ami; azután heltbizonyosan az elérendő célt hiúsítaná meg. Tehát a külföldöm elhelyezett értékek annál kevésbé juthatnak kivételes helyzetbe, mivel a volt monarchia ál a inaiból is külföldiek keletkeztek. amelyek legalább is hasonló elbánást igényelhetnek, nvint azok a semlegesek, amelyek a mi elértéktelenedett valutánkkal szerezték meg hadikötvényeinket, avagy az a német állam, amelynek végzetes szövetsége szorított a kamat'evonás kényszer helyzetébe. Ha pedig a külföldet kivételes viszonylatba nem részesíthetjük: akkor igazán elkerülhet,len kiút a hadikötvény kamatok redukciója, amelyet igy az egész vonalon érvényesíteni keli, A hadikölesönök terhe ily módon legalább 7 vagy 8 milliárd értéknek megfelelően apadna és a körülbelül 26 milliárdos jelenlegi tartozás a kamatok aránya szerint 18 milliárdra szállana le. összes állami adósságunkat 40 milliárdra becsülöm, mert az osztrák-magyar banknál levő magyar állami adósságot, amelyre hite'es és pontos kimutatást a jegybank sose adott, tizenkét milliárdra teszik. A valóságos, (bocsánat, a valóságot talán majd a monarchiából szertehullott államokkal való össze számoskodások alkalmával fogjuk csak igazán megtudni) vagyis a megközelítő háborús adósságunk a pénztárjegyeket is beleértve, tehát a 40 milliárdot közelítené meg. És ezen enormis számhoz a tisztelt pénzügyminiszter ur kénytelen lesz még legalább tiz milliárdot ragasztani, amellyel Ihelyrepótolija az állami berendezések lerongyolódását és felépiti azokat az elkerülhetetlen intézményeket, amelyekre a háborúnak ama szerencsétlen áldozatai várnak, akik életben maradtak, de saját erejükből megélni nem birnak. Miniszter Urak! Ez a kárleihetién igazság! A félszáz milliárdos állami adósság 4 és fél százalékos kamatteher és fé! századkos kezelési költség, figyelembe vételével évi kát és fél milliárddal fogja szaporítani az állami költségvetés kiadási rovatát. • Ezt a •katasztrofális évi terhet az államháztartás annál kevésbé bírja ki, mentül' gyorsabb tempóban fognak zuhanni lefelé az agrártermények árai. Agrárterményekre kell a zolzulusainkat alapozni azon egyszerű oknál fogva, mert tisztán agrárállam vagyunk. Ama parányi ipar, vagy kicsiny gyári vállalkozásainkat úgyis agyon fogja nyomni a nyugati államok konkurrenciája. H;szen nagyon természetes kikötés lesz a békekongresszuson az, hogv azok a nyugati államok, amelyek létezésünket meghagyják, soha vámháboru elé ne állíttassanak-és részükre biztosítva maradjon a legkedvezményesebb vámtarifa. Mi vei arra ts kell gondolnunk, hogy a oénekongresszuson az akarnok közé emelendő vámok színvonalát alaposan sülyeszteni fogják, ennélfogva azt kell mérlegelnem, hogy a védvámpolitika a jövőben többé olyanná ki nem alakulhat, amilyenné a mult idők formálták, vagyis belátható időkön belül olyanná, amely a belföld iparát vagy kereskedelmét védő magas vámmal jeibájtyázná, kifejleszthető nem lesz. Számolnunk kell tehát azzal, hogy a békebeli ipar, vagy gyártási vállalkozásaink legjobb esetben a háborúig elért színvonalon fognak stagnálni, ha ugyan visszaesés nem következik be. Ezen visszaesés akár a külföld versenyének nyomása alatt, akár a munkásviszátiyök szerencse tien oiganizálása által valószínűleg be is fog állani. Igy a nyersen beállított indokaim kényszeritenek arra a következtetésre, hog\ állami szükségleteink fedezetét elsősorban az agrárku'ltúrának mezein iátdm feltalálhatónak, ha különösen az erőszakos szociális, áramlat a fogyasztási adókkal szakítani fog. Csakhogy az agrárperspektiva is nagyon sötét és borús lehetőségekkel van telítve. Mellőzni kívánom a legnagyobb veszélyt, vagyis azt, hogy a szédületesen k fejlcdötí amerikai és angol teherszállító hajóparkok a veszteg lést kikerülendő a legbőségesebben fogják önteni a farmok és gyarmatok agrár terméke v mindenüvé oda, ahol a vételi szükséglet fennforog és feléledhet ismét azon szomorú korszak, amelyben az 1890-es évek végén voitunk, hogy argentinjai kukorica özönlött azokba az osztrák tartományokba, amelyek határain állottak a közös 'vámkapuk, védendő a magyar agrártermékeket. Ámde szögezzük lc azt, hogy jövőben leomlanak minden irányban a nagy prehibitiv vámkapuk és igv minden termelésünk a legnagyobb verseny nyomása alá fog kerülni. Ezért látom mezőgazdasági perspektívánkat sötétebbnek, mint sokan mások és még azért is, mert nem .-rajongok a földosztás azon szertelenségeiért, amelyek a fővárosi U.pckb ui nagy tapasztalanságokat elárul tan nap-nap után megjelennek. Aki évtizedeken át állandó összeköttetésben volt a kis és törpe földbirtokosokkal, mint jómagam, az nagyon jól tudja azt is, hogy pár mostoha esztendő teljesen koldusbotra viszi azt a törpe birtokost, aki csupán a saját 5 vagy 6 holdas birtokocskáját művelte és tudja azt is, minő abszurditást hirdet a „Világ" kiváló írója, Balkányi, amikor a földosztásnak olyan módját is beállítja, a melyben a földdel jutalmazott katona a békebeli vételár 90 százalékával adós maradhat. Szent Isten, hát Balkányi nem tudja azt, begy a legszomorúbb sors vár arra a kis földesgazdára, aki a fejebubjáig el van adósodva? Elég. ha a békebeli árak szerint van eladósodva. Különben a földosztás témáját esetleg máskor bővebben fogom fejtegetni, vagyis akkor, ha már közelebb látom a kormány programját. Ezúttal röpke megjegyzéseimet most csak azért kockáztattam meg, hogy még ezzel is lendítsek azon szerény véleményemen, hogy az elhirtelenkedett földosztás nemcsak hogy nem fogja emelni agrárkuituránk szinvonalat, hanem még sülyeszterr fogja. Így állván szemem előtt a jövő. szinte kétségbeeséssel kell kérdeznem, hogv az állami félszáz milliárdos teher elviselhetlenségén, ha se az ipar. gyár, vagy kereskedelmi vállalkozás, se az agrárkultura nem segíthet. vájjon hát hol lehet a kényszerű orvoslást megtalálni? Rövid a válaszom és ez az. hogv sürgősen. mig a vagyon el nem szóródik, vagy el nem búvik, be kell hozni a legkegyetlenebb vagyonadót. Catő. I