Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-26 / 285. szám

g^gad, 191S. november 2G. DÉLMAGYARORSZÁG Dr Dettre János kormánybiztos-főispán beiktatása. — Rendkívüli installáló közgyűlés. (Saját tudósítónktól.) Héttőn délután 4 órakor vette át 'hivatalosan a magyar népkormány bizalmából és megbízásából dr. Dóttre János kormánybiztos-főispán Szeged város kormányzását. Azt, hogy ez a kinevezés a város közönségének osztatlan rnegelé,retféséve: találkozott, legjobban a hétfői ínstaüáló-közgyülésen. lehetett megállapítani. Erre az ülésre nemcsak a városatyák jötcek el pártkülönbség nélkül, hanem a város társadalmának minden rétege képviselve volt. Hatalmas éljenzésset és tapssal fogadfák a kormánybiztost, amikor a küldöttség meg-, hívására az * nöki széket elfoglalta és szilani nem akaró ová tört ki nagyhatású, magas szónoki szá.rnyaiasu, hatalmas koncepciójú székfoglaló beszéde után is. Az installáló közgyűlésről a következő részletes tudósításunk, számol be. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester üdvözli a törvényhatósági bizottság megjelent tagjait*és a rendkívüli közgyűlést megnyitja. Taschler (Endre főjegyző isimerteti Batthyány Tivadar bríugyminiszter leiratát, a melyben dr. Dettre János kormánybiztosi kinevezését közli a hatósággal. Kéri, vegyek a tej elánt est örömmel tudomásul, (Éljenzés és taps.) Dr. Somogyi Szilveszter javaslatára Várhelyi Józsefet mint elnököt, dr. Pag [Róbertet, Szabó Sándort, Nemecskay Istvánt és 'Móra Ferencet, mint tagokat kérte fel a közgyűlés abba a bizottságba, amely a kormánybiztost a közgyűlésre' az eskü letétele céljából meghívta.. r ' * ; \ " Amikor a kormánybiztos a teremben megjelent, a közgyűlés tagjai felemelkedtek he>lyeikről és állva hallgatták végig az eskümintát, amelyet Taschler Endre főjegyző olvasott elő. Az eskütétel után. dr. Dettre János elfoglalta az elnöki széket, mire dr. Somogyi Szilveszter polgármester a következő beszéddel üdvözölte: (A polgármester beszéde.) , Kor mii n y biztos Ur! A közelmúltban még mint tiszti ügyész szolgálta e város érdekeit, és ma saját egyénisége és /kiválósága folytán az állami és városi hivatali hierarchia élén áll. A 'népköztársasági kormány bizalma a közgyűlési terem padsoraiból az elnöki székbe emelte kormánybiztos nrat, fogadja e magas állásában általam a város közönségének szives üdvözlését. Ha a külfónyiiek van némi haszna az állami életben, ugy a'z arra alkalmas, hogy a sokaság képzelődését foglalkoztassa. Nekünk, a magyar köztársaság katonáinak nincs szükségünk a külső pompára, mi momes egyszerűséggel a /szivek mélyén ünnepeljük eskületételét. 'Megáldva ifjúsággal és kiváló képességgel, ellátva a népfenség által saéiesköra hatalommal, kormánybiztos ur, öntől sokat vár ez a város. (Ugy van.) A közönség érdeke szempontjából fontos az, hogy milyen politikai irányt követ a főispán As kormánybiztos, — annyiban, hogy ezen a réven személyes összeköttetések erejénél fogva feltudja túrni a legnagyobb magyar város igazát, az országot kormányzó férfiak előtt. A letűnt idők kormányai jöttek, mentek, váltogatták egymást, do Szegednek, ennek a füagyai- nemzeti fővárosnak fontosságát, hatalmas asszimiláló erejét egyik sem ismerte fel, vagy ha felismerték, a letűnt osztály uralom legnagyobb átkaként a rokonság, barátság, a szülőföld varázsa, vagy más magánérdek mindig elütötte e nagy .magyar várast jogos igényétől. (Ugy van!) Magyarország köz jövedelmeiből történt állami alapitások többnyire felső-magyaror* zúgnak jutottak, melyet most cseh lovak patái taposnak, mert ott laktak a hatalmasok, ®tt volt a rokonságuk, földbirtokaik. Vétkeztek a magyar nemzet ellen, mikor elütöttek bennünket évszázados vágyunktól, a tudományegyetemtől. Az uj műegyetemek felállításénál pedig szóba sem Ikerültünk, mert azokat is más nemzetek]akta vidékekre kívánták elhelyezni és minthogy az ilyen vidéki főiskola hatásának kisugárzása a közel vidékre terjed ki, de ezt a vidéket azután erősen ösztönzi a tanulásra; bennünket, szinmagyarokat megfosztottak attól, hogy törekvő fiaink tanulmányaikat folytathassák. Oly elkeserítő ennek a tudata, liogy szinte a magyar nemzetnek a többivel való egyen jogosításáért kellett volná már küzdenünk. Reméljük és várjuk, hogy a köztársasági népkormány az ország legnagyobb magyar városát az állami létesítményekből nem zárja ki. Hogy ilyesmi meg ne történhessék, arra kérjük mi elsősorban kormánybiztos ur hatliatós támogatását. >E város belső ügyének vezetésében mi mindig kizártuk az országos politikát. Itt a cél a lakosság jólétének és boldogulásának 'előmozdítása. Különösen gondoskodni a hosszú háború okozta sebek minden irányú gyógyításánál, fokozni a város jövedelmeit és hasznos kiadásait; megőrizni e város pénzügyi egyensúlyát, még ezekben á rendkiviili időkben is, hogy becsületes elődökhöz méltóan utódainkra fejlődésképes várost Joagyjiink; — e város tisztviselői és alkalmazottainak jogos igényét <a teherviselési képessége arányában kielégíteni, a minden valódi értéket nélkülöző felkapaszkodás}, törekvésének ellenállni. — s viszönt a hajtongami nem tudó derékséget megbecsülni. — ez teszi ki a város kormányzatának bölcsésze tét. Ehhez kérjük mj bizalommal kormánybiztos urnáik közreműködését, melyet hogy teljesít, abban mi nem kételkedünk. Mi pedig, a város közönsége, biztosítjuk, hogy hálásak leszünk és szivünkbe zárjuk. [Kérjük a magyarok Istenét, hogy adjon ehhez kormánybiztos urnák erőt és kitartást. (Éljenzés és taps.) A nagy tetszéssel] fogadott üdvözlőbeszád után. dr. Dettre János kormánybiztos a meghatottságtól remegő hangon, a jelenlevőket valósággal magával ragadva, válaszolt a polgármester üdvözlésére. (A kormánybiztos válasza) Polgármester Ur! Mélyen Tisztük Közgyűlés! Emberfeletti feladat lenne, ha a köszöntésnek ebben a forró pillanatában, amiko" a polgármester ur a színes szavaknak egész koszorúját tette le eLémbe és amikor e közgyűlés 'minden tagjának felém sugárzó tekintetéből biztatás és bátorítás ragyog ki, hogy most elfogultság nélkül tudjak köszönetei mondani -ezért a -meleg fogadtatásért. Amióta a magyar népköztársaság kormányának választása reám esett, azóta barátaim, meggyőződésben osztályos társaim, testületek, a szegedi sajtó, most a polgármester ur és e közgyűlés részéről' annyi meleg szóban és annyi- kitüntető je'zőben van részem, hogy egy emberi életnek minden munkássága és minden eredményessége kevés volna ezt -meghálálni. Valahogy magamra aggatottnak érzdk minden díszítő szót és ékesítő jelzőt, valahogy ugy érzem magamat, mint a szent estém a karácsony-fa, amelyre rátették az elismerésnek aranydióját és az ékes szavak ezüst füstjét. Disz, ragyogás, pompa alatt görnyedő fa. — mert polgártársaim, a legnagyobb teher, a dicsőségfa -fény és pompa alatt ott görnyedek én, az egyszerű fenyő. Van még valami, ami még fokozza a meghatottságot, valami szímbólikus, történelmi jelentősége annak, amit a polgármester ur említett, — hogy a magyar kormány elhatározása ennek a közgyűlésnek a legfiatalabb tagját állította ide az elnöki szék tne-lié. A régi hitek öleléséből, az avult meggyőződések bilincsei- közül a korhadt állami berendezkedés börtönéből bátran ós diadalmasan emelkedik föl és követel magának napfényt, levegői és eget a fiatalság. Egy korszak merül el az idők tengerében és az evolúció korál-rendszere egv másik világot emelt föl a homályból.. És ez a változás nekünk rettentően sokat jelent. Atrtíf Mohácsnál elvesztettünk, ennek a nemzetnek függei.enségét és önállóságát, most véres ajándékként kapjuk vissza a történelemtől és vele kapjuk a múlt időknek elfojtott, jövőbe bámuló problémáit. Mennyi, időnek kellett' elmúlnia, amig a Dózsa György kiegyenesedett kaszájának követeléseiből hivatalos kormányprogram lett és amig a Martinovicsé,k lcgv;lkolt gondolata a páriament kupolacsarnokában támadt föl örök életre. Polgártársaim! A magyar királyság ezer esztendős története portolt szét és vele együtt pusztult az emberi méltóságot megtipró lojalitás, hogv helyet adjon a köztársaságnak, amelyet a hatalomhoz jutott népuralom diadalmasan és ellenállhatatlanul hozott magával. Mi nem akarunk a gúlákhoz további követ hordozó rabszolgák lenni, mi szabad poígdijai akarunk lenni egv szabad hazának, nem akarjuk tovább tűrni azt, hogy a testünk roncsaiból elrőngyoit királyi palástol foltozzanak essze egésszé. A tudománynak és a művészetnek rengetegében magános vándorok jártak dőre és a politikának szakadékain martirok, haladtak egy cél felé -emelt arccal és egv pont elé <:» gyúlt szívvel keresték a lelkek reneszánszát, cs megtalálták azt a megújhodást, amelynek a szent elégüleljenségébul kirobbant a magyar forradalom. De ezt nem volt elég megteremteni. Ennek a forradalomnak minden! vívmányát és eredményét nemzeti kincsként kell megőrizni és átadni annak a generációnak, amely nyugodt korszakban képes lesz az alkotásra. Nem elég szóval hirdetni a forradalom. szent gondolatát, nem elég hittel hinni a lázadó eszméket, kell, hogy mindnyájunknak, akik hivatalban, tanteremben, műhelyben dolgozunk, vagy az Isten szabad, ege alatt sajtoljuk ki a magyar főidből a magyar életet, minden időben és minden tettben visszatükröződjék az uj idők uj tani tára. Kc'l, hogy a forradalom tüzének íáklvá-t átadjuk testvéreinknek, e hitben, kézbő'-kézbe Cs szivböl-s/.'vbe a gondolatot. és átölelve egymást, megszorítva egymás kezét dolgozni tudjunk azért, ami a legszentebb, legáhitatosabb életprogram: a formdalmi magyar hazáitok integritásáért és életéért. Polgártársaim! Nem szabad azt hámi, hogy van külön magyar sors és van külön magyar glóbtsx. A viiág egyetemes fejlődése rohan rajtunk keresztül, a maga kérlelhetetles és emberi imádsággal meg nem változtatható törvényévei. Ez a korszak, amelyben mi élünk, a forradalmak korszaka. A forradalom pandéimája árad végig a világon keletről nyugat felé. Ez a mi felszabadító' reménységünk, ez a mi várakozásunk. Ebben kell biznunk, mert ez a forradalom elsöpri m ndenütt a miliíarizmust és annexiós leiszavakba bujtatott rab'.óvágyat. Abban tó : biznunk, hogy az országok határai aem tudják föltartóztatni az idők rohanó forgatagát és ami nálunk föigyur.otta a lelkeket, föl fogja gyújtani másutt is. De nem szabad azt gondolnunk, hogy amiéit a forradalom anarchiát terenretü azcit a forradalom maga is anarchia, A far • radalom a iegkiméiet'enebb s a legirgalmátlanabb rendcsináló, nincs az a reakciós aralom. amely olyan- eszközöket tudna és merne a kezébe venni. m n. a népjogok harcosa, a, r.épjogok diadala, a forradalom. A forradalmi anarchiának már van egy tanulsága. Amelyik állam először tud megszervezkedni, amelv a jövendő élete fölt ételeit először fogja megszabni és lefektetni, annak az államnak jövendő elete biztosítva' van„