Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-24 / 284. szám

4 ^úmizmmekiib NwgéA Utti. uoTataW 34. A személyi leszerelés. Irta: dr. Landesberg Jenő. A magyar parlamentet a személyi lesze­relés égetően sürgős kérdése nem igen izgatta, A magyar képviselőháziban sem a munkás, sem a munkaadó eddig nem. fogdáit helyet, nem is lehetett tehát szószólója ennek a gaz­dasági és szociális vonatkozásaiban egyaránt fontos- kérdésnek sem. Ugy véljük azonban, hogy e fontos kérdésnek érdekelni kellett vol­na azt a minisztériumot, amelynek hatáskö­rébe az átmenet gazdaságügy minden teendői utaltattak és hogy ott kellett volna tanácsko­zásokat folytatni, eszméket érlelni, szerveze­tet teremteni e 'kérdés • előkészítésére. Eddig mit láttunk '! A teljes béke már csak rövid idő kérdése: ezrével fognak visszajönni a front­ról az ipari munkások, a hadifoglyoknak a vi.sszaáradása megindul egyfelől, másfelől a nálunk levő hadifoglyok elhagyják az üzeme­ket, a municiógyárakba'n hirtelen megszakad a munka és ugyancsak a munkások ezrei lesz­nek munkaalkalom nélkül a bányákban a ha­ditörvények által lekötött mezőgazdasági munkások megindulnak a mezőgazdaság felé és nincsen — legalább eddig nem volt'— sem szervezet, sem szó. mely. az igy .keletkező kaoszban valamiféle rendet teremtett volna. Kétségen kívül áll, hogy a leszerelt kato­nákat, kiket egy kegyetlen forgószél .elsodort polgári hivatásuktói, minél előbb vissza kel! vezetni polgári hivatásukhoz, még pedig ugy, hogy ezáltal sem a nemzet gazdasági élete, sem a leszereltek érdekei sérelmet ne szenved­jenek. A munkáskéznek szüksége van gazda­sági életünknek, a leszerelt katonáknak pedig „joga van a munkához''. E két érdeknek, mely tulajdonkénen egyazon • cél felé törekszik: a helyesen, 'keresztülvitt leszerelésre, a feladata magaslatán álló munkaközvetítés és a. munka­alkalmak teremtése a segitő eszközei. A leszerelés kérdésének .megoldására ma szót vesztegetni felesleges feladatnak latszik. Amin g szociológusok a fejüket törték, hogy t,. i. a leszerelés korhatárok vagy pedig a köz­gazdasági érdekek szem előtt való tartásával történjék: túlhaladott álláspont. Amikor íron timk magyar katonái megtudták, hogy az -or­szág veszélyben vádi, odahagyták azokat az idegen érdekeiket, amelyeknek védelmébe. sze­gődtek, és megindították azt a népvándorlást, amelynek eélja elsősorban is a drága hazai földnek a védelme, másodsorban pedig az a remény, hogy a haza, melynek védelmében életüket és vérüket áldozták, gondoskodni is •l'og megélhetésükről és családjuk fciztoneágá­ró1- - : Gjh&wi: i A leszerelés kérdése, illetve annak a kor­, határonként! vagy- a közgazdasági tekintetek szem előtt tartásával leendő keresztülvitele: túlhaladott álláspont. A „Birnami erdők" meg mozdultak ; . . A front megindult! De ha túl­haladott álláspont a leszerelés mikénti keresz­tülvitele, ugy meg nem oldott kérdés még a leszerelt katonák iközvetitése és munkaalkal­makkal való ellátása, A leszereléssel párhuzamosan és azzal szo­ros ütemet tartva kell a munkaközvetítésnek működnie. Ha óhaj volt az, hogy a leszerelés művelete a katonai és polgári hatóságok vagy ,szervezőitek együttes közreműködésével haj­tassák végre, ugy o két hatóság együttműkö­dése a munka köz vetítésnél elodázhatatlan kö­vetelményt kelL hogy képezzen. A hadvezető­ségnek sziikségkópeni kötelességét kellett volna képeznie, hogy pontos adatokkal szol­gáljon a munkaköz veti tés terhes feladatát végző testületeknek vagy intézeteknek a te­kintetben, hogy a leszerelés idejében mennyi és minő munkakereslet fog elhelyezésre vára­kozni. 3 , A hadvezetőség e méltán.elvárt gondosko­dása egyrészről, a különböző testületek által elvégzett munkaalkalmi helyekre vonatkozó adatgyűjtés másrészről, képezték volna, azokat a biztos talajra épített utakat, amelyeknek egy célhoz kellett volna vezetniük: a munka­ki túl.-A és kereslet kiegyenlítődéséhez. És még az esetben is, lm a muukakinálat és kereslet a lehetőségig találkoznának, tömege® lesz azok­nak a munkásoknak száma, kik munkahelyek hiányában tétlenül állanak. Hogy ezt mi idé­zi elő, arról « szűkre szabott értekezés kereté­ben nem szólok. Ezekről a tétlenül és elbelye­zetlenül álló munkásokról inségmunkáknál való alkalmaztatással kellene gondoskodni, ha csak nem akarjuk őket közsegélynek, kiván­dorlásnak, vagy a koldulásnak kitenni. Ezek­re az ínségmunkákra különben nem is lenne szükség, ha kellő időbe és kellő előrelátással állapították volna meg az állam és a közható­ságok háború utáni nélkülözhetetlen közmun­káinak programját. Vasúthálózatunk kiépíté­se, vasúti kocsi- és mozdony parkunk kiegészí­tése, párhuzamos sínek lefektetése, a, vasúti alépítmény felfrissítése és mindezek szolgál­tató képességének lényeges fokozása, a háború folyamán megrongált közutak helyreállítása, régóta szükségesnek maitátkozó ujabb küzr utak megépítése, a háború folyamán sok bajt okozott árvizek megfejelő közmunkákkal való méggátlása, folyam- és csatorna szabályozá­sok, Iskola és más középületek felépítése, a há­ború által elpusztított, községek újra fölépítése és számos, uiás elodázhatatlanul sürgős és szükséges feladat -már magában véve oly köz­munkaprogramot állítottak az állam és köz­hatóságok elé, amelyeknek a kellő időben való előkészítése és megszervezése- talán egymagá­ban véve is alkalmas lett- volna arra, hogy a leszerelés által hirtelen meg duzzasztott, mun­káskinálat következtében előálló összes bajo­kat. orvosolják. _ ' A személyi leszerelés eme előkészítése mindezideig aem történt meg, ha történt is valami, mindez oly részletintézkedés, mely a leszerelés kérdését csak részletében, de egészé­ben meg nem oldja, A német parlamentnek egy kiküldött bizottságában hónapokig tartó tanácskozások folytak arról, hogy mi módon történjék a frontról visszajövő munkásság nyilvántartása, milyen sorrend állapit tas.se k meg ezek elbocsájtására, hogy helyeztessenek e! ezek az ipari üzemekben stb. stb. Nálunk ed dig semmi sem történt. A gazdasági élet tel­jes összeomlása fenyeget:„a régi bűnök biin­hődéseként. Honnan vegyen erőt egy véges erejű kormány arra, hogy itt megmentse azt, ami még megmenthető? Vegye ezt az erőt az uj kormány abból a tudatból, hogy forradalmi kormány! Forradalmi kormány ivedig nem csupán azért, mert a forradalom adta kezébe a hatalmat, hanem azért is, mert forradalmi teendők várnak reá. És ilyen forradalmi teen­dő a hirtelen megindult leszerelésnek a helyes mederbe való terelése is. És eltekintve a kormány minden e nemű szociális jellegű segítségétől, a munkaadóknak kötelessége, hogy. gyors segítségükkel a kor­mány támogatására siessenek. A munka adók, kik a. háborúnak sok elő­nyét élvezték, kötelesek a) háború előtt volt al­kalmazottaikat és munkásaikat visszafogadni még abban az esetben is, ha ez nekik áldoza­tokba kerülne. E kötelességük teljesítésére a ' munkaadók a napilapok és falragaszok utján volnáyak figyelmeztetendők; e kötelesség tel­jesítése épp oly szükségszerű követelmény, mint volt annak idején a háború folytathatá­sa céljából a hadikölesönnek jegyzése. Ha pe­dig a munkanélküli&ég az egyes iparágak­ban növekedne, ugy a munkaadók ezen a rö­vid munkanapok behozatalával segítsenek, hogy ezáltal a munkások nagyobb tömegét foglalkoztathassák mindaddig, mig a konjunk túrák a termelés elé tornyosuló akadályok (nyersanyagszükséglet, gép ós meg rendel és hiánya stb.)'elhárításával meg nem javulnak. A fenyegető munkanélküliséget, mint a közeli idők egyik égetően sürgős megoldásra váró kérdését jelen értekezésünkben csak fe­Ihletesen érintettem.. A kérdés azonban meg­oldásra vár és itt ugy az államnak, mint a társadalom minden egyes rétegének szorosan össze kell fogni, hogy a munkanélküliség a forradalom nagyszerű vívmányainak veszé­lyeztető tényezője ne legyen. A munkanélküliség leküzdésére a kor­mány részétől a kezdeményező lépések a na­pokban tétettek meg. A magyar hadügymi­nisztérium kiadta rendeletét, mely a munka ­nélküliségen enyhíteni, illetve a hazatérő munkások ezornyl baján legalább pillanatnyi­lag segiteni hivatott. A kormány azonban rendeletével csax a kereteket adta meg és megmutatta azt. az utat és módokat, melyekkel a muakanéik Ül ségen enyhíteni kell. A kereteknek tartalom­mal való kiépítése a MmRaadók fel adata. Szeged népe, mélyet a jótékony sors leg­alább attól a csapástól óvott meg, h«gy zöldo­lő vetéseit az ellenség tapossa, kalászba boruló gabonáját az ellenség arassa, amit pedig csakis azoknak a munkásoknak köszönhet, a kik most munkáért, támogatásért kopogtat­nak: meg fogja érteni a kormány hívó szavát és ki nem meríthető nemes áldozatkészséggé fog sietni a .munkanélküli katonák segítségé­vé. Tegye ezt meg minél előbb és hnloga'is nélkül, mindaddig, mig késő nem lesz. AMSTERDAM: A Reuter-ügynökség közli: A Daily Cronéchle írja: Bármi történ-, .lék is a jövőben a német hadihajókkal, abban biztosak lehetünk, hogy Németország nem kapja többé vissza őket. MOSZKVA: Pétervárott legutóbb ötszáz magasraugu tisztet meggyilkoltaik a bolse­vikek. Moszkva, november 23. Az antanthatal­mak Déloroszország lakosaihoz fölhívást in­téztek, 'amelyben kijelentik, hogy> bevonulá­sukat Délofioszofiszágba már előkészítették, hogy őít 'az alkotmányt helyreállítsák és a bolsex'ikizmnst megsemmisítsék. Bédy-Schwimmep Róza svájci követ Budapest, november 23. Értesülésünk szerint a magyar köztársaság kormánya svájci követté Bedy-Schwimmer Rózát, az ismert nevii pacifista agitátort és femiiis-t tát nevezte ki. Erélyes szervezkedés a Uebhnecht-csoport ellen Kaltyuhe, november 23. Mint hirlak,,. a stuttgarti, müncheni,ykölni és düsseldorfi nép­kormányok megállapodtak a munkás- és ka­tonatanácsokkal, hogy minden körülmények között összefognak a berlini Liebknecht-cso­port mértéktelen követeléseivel szemben és szükség esetén nem riadnak vissza Délné­metplszag sorsápdk Önálló rendezésétől sem. Délnémetország önállósága esetén az uj né­met államnak a Majna melletti Frankfurt vol­na a székhelye. A délszlávok is követelik Nyugatmaggarorszagot Laibach, november 23. A szlovén nép­párt Laibachban ülést tartott, amelyen a szlovén területek minden részének képviselői részt vettek. Határozati javaslatod fogadtak el, amelyben követelik, hogy a szlovén népek szabad délszláv államban egyesittessenek. Követelik Triesztet kikötőivel együtt, tiörz városát, Karinthiát, Stájerországot és Nyu­gat Magyarország vakimemtyt Y&széuek <* délszláv (Ultimhoz való csatolását.

Next

/
Oldalképek
Tartalom