Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-19 / 279. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁtt. A szerkesztőség felefon/a: 305. 8 ELÖFSZETÉSI ÁRA: trgesz évre 48.- K. negyedévre 12.—- h. 3 • Wfivre 24 — K. egv hónapra 4,— " | Egyes szám ára 18 fill. Pályaudvarokon 20. fill. Kiadóhivatal: SZEGEO, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAá». A kiadóhivatal telefonja: 81. szeged, Bffl. mi évfolyam, 279 szám. Kedd, november 19. Mi az oka? Irta: dr. Szivessy Lehel. •Utón útfélen 'hallom, lapokban olvasom, hogy! falukban, tanyákon, rabolnak, gyújtogatnak, erőszakoskodnak, 'verekednek az embereik. A közbiztonság némely helyen a mult évszázad közepére emlékeztet. A városi polgár nem mehet a falura, a faluk elzárkóznak a városok elől, megtiltják a tejnek és egyéb élelmiszereknek behozatalát és forradalmat csinálnak a forradalomban, államokat az államban. Refrenszerüen visszhangzik a polgári társadalom egyes köreiben kialakult vélemény. „íme a forradalom hatása!" „Ez a köztársaság!" „A mi népünk még nem érett a modern demokrácia felfogására." „Ezeknek kell a választójog?" — hisz ezeknek nincs Ítélőképességük!" Ugy hogy némely régi ideo lógiáju politikus szinte igazoltnak érzi magát. , Nos, ezzel a nem helyes, értelmetlen Os igazságtalan felfogással az ete|> pillanatban szembe kell állnunk, nehogy a polgárság szélesebb köreiben is tápot nyerjen e meggon ooíatlan álokoskodás. Nem a köztársaság és! nem a forradalom az oka a pillanatnyi anarkiának, hanem a négy és félévig tartó, vérben fogamzott és vérbefult háború. Amikor a háborút egy egész séges, élni akaró organizmusra ráerőszakolták, akkor inficiálni, megmérgezni kellett az egészséges testet, amely nem akart beteggé lenni, hogy az osztályuralom háborúját magáévá tegye. Ezer torok, ezer sajtóorgánum ordította a háborút, ezt hirdették szószékről, dicsőitették' folyóiratokban, felolvasásokban, prédikációikban. Az emberi erények uj kifej lését jósolták és a férfiasság és vitézség szépségeit állították be hazug színezéssel, a békés polgári társadalom elpuhultságával szemben. Álszenteskedő, itthonmarladt ivének irigyelték a fiatal hőst. akinek megadatott, hogy hősi tornában áldozza fel ifjúi életét diadalmas „életigazságókért." Az egészséges organizmus a méregben fogant oltást befogadni nem birta és nem akarta a dalos katonavonatok külső zaja elnémitotta a bent sirdogáló, megtört 'szívű, -gény. szerencsétlen embert. És jöttek az évek, az első év után a második. a harmadik, a negyedik és ötödik esztendő. Lassanként minden irombadőlt körülöttünk, az állelkesedés lelohadt, a lázat kivetni készült az uj életre támadó organizmus, •de a hatalmi rend nem engedett. Tengeralattjáró harc borzalmai, gáztámadások, aknák a levegőben, tengerben. Zeppelinek. messzihordó ágyuk, amelyek békés természetű polgárokat öltek, újra és újra felkorbácsolták az emberi szenvedélyeket, A harctér katonája, aki1 a borzalmaknak, amelyek nem méltóak az emberfiához, igazi részese volt, sohasem vett részt lelkileg abban a véres, mérges, gyalázatos lázban, a melyet az a hátmegetti hatalom táplált, amely most a forradalom anarkiájától. legsajátabb müvétől, joggal megriad. De megkeményedett a szive, nem gyűlte te a szembeni álló szerencsétlen, szomorú sors ®an együtt szenvedő embertársat, hanem Sryülcini kezdte azokat, akikben ellenségét látta, a hatalmasokat, az itthonlévőket, az izgatókat, a jólétet, amelyből ki volt tagadva, a nyugalmas éiletüeket, mert már nem is remélte a visszatérést. Izgatták, bántották az élet szépségei, még a kertek is, a kultúra és lassankért minden, ami az élet szépségeihez tartozott, amelyből) ő az emberiségnek egyik fele, nem a hitványabb, mások parancsára, ki volt tagadva. Az organizmus lassankint kint is elmérgesedett, a láz kint is terjedt, mig itthon az állelkesedést az abszolút közöny váltotta fel. Akkor már tudtam, hogy a borzalmas leszámolás el nem maradhat. Tudtam, -hogy az emberek, akik az' élet legnehezebb keresztjét hordozták négy télnek hidegéber., négy nyárnak forróságában, rémületes rianással tépik össze azokat a láncokat, amelyeket szegény, gyenge embertestükre kulcsoltak a hatalmasok, hazugságokból, frázisókból, megtévesztő szólamokból. Most beérkezett .az idő, a felizgatott, deliriumig megtépázott, halálig megkínzott szegény, szerencsétlen idegrendszer piirana-1 tok alatt megnyugodni nem tud. az emberi természet erre nem, képes. Nem a forradalom izgatta fel az embereket, nemi az lazitotta meg a fegyelmet és az emberi szolidaritás érzését, sem Oroszország ban, sem náliunk, sem máshol szerte a nagy vijágban, hanem áz, hogy a forradalom olyan "későn jött, hogy az emberek olyan lehetetlenül sokat szenvedtek. A mi jó magyar népünk szervezete erős és egészséges, ezt a krízist is kibirja. Leküzdi mihamarább a szörnyű nagy betegséget, a melyet mesterségesen tenyésztettek életerős szervezetében: és a jövő idők azoknak fognak igazságot szolgáltatni, akik eljöttek és nem azoknak, akik örökre elmentek. Károlyi jYíihály jMagyarország jövőjéről — A helyzet javult, de még nem mult el a veszedelem.Elismerés a szociáldemokrata- és a radikális-pártnak. — A nemzetiségi kérdés. - Az antantnak még a béketárgyalások előtt segíteni kell Magyarországon. - Milyen békére számithatunk. Jegyzéket küldtünk a cseheknek. Budapest, nóvomber 18. ,A Káráolyi-párt ma este Hock János elnöklésével pártértekezletet tartott, amelyen Károlyi Mihály miniszterelnök a többek közt ezeket mondotta: — Az éle ima — sajnos —- nemcsak örömből és dicsőségből áll. Annak ellenére, hogy megvalósítottuk programunk száz százalékát, sőt azon tut is nagyon sokat, állandóan gondokkal kell küzdenünk. Valljuk be őszintén; kissé elkésve jutattunk kormányra. Amikor jöttünk, már morajlott a földrengés, meg voltak repedezve az ország falai. Amit mi kétheti kormányzás alatt végeztünk, dicsekvés nélkül mondhatjuk, van annyi, mint amennyit azelőtt talán évtizedek alatt végeztek a magyar kormányok. — Nem tartozom azoptimistákközé.Azt tartom, hogy a magyar közönségnél az volt a baj, hogy öt éven keresztül állandóan optimista hírekkel áltatták. Állandóan rózsás szirtekkel ecsetelték előtte a helyzetet és záltal olyan megelégedettség fogta el idebnt az embreket, hogy jóformán elfelejtették, hogy háború van. Én nem akarjam a bajokat szépíteni, mert bajok, sajnos, még mindig vannak, ed azt merném mondani; hogy nézetem szerint kezd a köd iekizüllni és a helyzet már nem cdyan sötét, mint amilyen voty egy vagy két héttel ezelőtt. De ez nem ok arra, hogy elbízzuk magunkat. Azzal legyünk tisztában, hogy azt a Magyarországot, amit álmainkban képzeltünk, nagyon nehéz lesz megvalósítani. Egyet meg kell valósítani: a gazdasági egységet. Gazdaságilag össze kell forrasztani az országot. — Mondhatom, azok a eltevések, minthai a szocialisták hazátlanok volnának, mintha nem viselnék szivükön a haza sorsát, tévesek voltak. Ki* kell jelentenem — mondotta Károlyi — hogy a szociáldemokrata párt szervezéftsége nélkül nem tudtunk volna rendet tartani. Az, hogy ma Budapesten olyan viszonyok vannak, mint most, hogy a gyárakban dolgoznak, a vasutak járnak, valóban az ö érdemük. Ezt értékelni kell és meg kell .becsülni. Ugyanígy kei-megemlékeznem arrői a miniszterről, aki a radikális párt sorából került a kormányra. Jászi Oszkár, amidőn az ország egységéről volt szó Belgrádban, D'F.speray tábornok előtt és Aradon, a romári nemzeti tanács előtt, a végsőkig védelmezte Magyarország területi integrgitását és az ország gazdasági egységét. Ezért hálás lesz neki az egész magyar nemzet. Elismerem — folytatta Károlyi — hogy nem régen ezelőtt még nyolcvan százalékkal