Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-17 / 277. szám

4 DÉLMAGYABOESZÁG Szeged. 1918. november 17. ben megálltak a gépeik, a hivatalok kiürültek, •iztám megkondító a városiháza nagy harang, ja, amely fél óra hosszat csengő szóval hir<­dette az ezeréves Magyarország újjászüle­tését. ' A,, f, A szegedi szociáldemokrata párt a nem­zeti ünnep alkalmából két helyen tartott nép­gyűlést. Százával tódultak az emberek a •Korzó-moziban és a Munkásotthonban meg­tartott népgyü'ésekre és a városháza előtt elhaladva 'szinte áhitattal tekintetlek a' vö­rös lobogóra, amelyet erre az ünnepélyes alkalomra kitűztek a toronyba. A Korzó-mozi zsúfolásig megtelt, em­ber-ember hátán szorongott, de még igy is kiszorultak néhány százan a gyűlésről A népgyűlést a szociáldemokrata -Párt -nevében Szabó János.nyitotta meg, azutáni Qlemyik József a párt alelnöke méltatta óriási tetszés mellett a nagy nap jelentőségét. Utána Al­mássy Endre tartott /beszédet, majd Ábrahám 'Mátyás, a szociáldemokraták elnöke szólott nemzeti ünnepünk nagyszerűségéről és a nép gyűlést berekesztette. A Munkásotthonban Nemes Sándor és Butyerán fejtegették a szociáldemokrata alapon áflá népköztársaság megalakulásá­nak a fontosságát. A Széchenyi-téren tizenegytől fél egyig a honvéd zenekar .játszott magyar nemzeti da-lckat. Uj világ felé .. Emberek, amit szien ve dósteljes évek során vártunk, óhajtottunk, amit Mll&CuS águnkban kértünk, amiért moniegitüník, amit olykor 'ta­lán a lelkünk un ilyén átkozódva:, erőszakosan követeltünk, a béke, a külső béke itt vau. Uj, jobb világ közepén állunk. Az ajtó már nyit­va van, realk .szépen, okosan áti kell lépni a kü­szöbön. Egyik alapfeltétel?, cinnek a lépésnek anég a hazatérő seregekkel szemben fentálló tartozásunk. Előbb tehát anéfc fizetni kell! .Embereik, akik itiiicu .maradtatok, etnhé­reik, lakilket a háború inieglMimélíti a háború köz­vetlen, fizikai szenvedéseitől, embereik, kiknek feje fölött pem vijjogott ott iniiátden órának hatvan percében a halál, még nektek tarto­zást ok van! A fizetség (utolsó, legnagyobb rész let-e imcist jár le. Éte /hazatérő katonák tiz ez­rei jönnék és várják ennek a tartozásnak a kiegyenlítődését, mint jogos, tisztességes kö­vetelésülkifít. 'Meg nincs egy éve, a tavalyi őszi győze­delmes offenzíva, után a letiport, pálimákertes mosolygó egü UdinéU.n' voltam. Az olasz vö­irösikteültlszt irodája (előtt rongy okiba bürkeit szegény asszonyok siránkozó tömege vett. kö­rül; Quati'd'O sara pace-? Miikor. lesz békél — kérdezfitik' -a* vesztes fél lkéhy-zeni alázato-ssá­gával tőlem, az akkor még győztes ország szerény, tudattalan alattvalójától. — Nemsokára, — biztattam, őket is, maga­mat is, — mert hajh, akkor még abban ái té­ves hifiben éltünk, 'hogy csak a győzelem visz közelebb a bekéhez . . . > • • • És alig néhány hónapja, hogy K rév­ben, az újságíróik (kliubjábatt szentpétervári' és moszkvai menekült újságírók kérdezték: úri­kor lesz iMlagyiarorsz:igr*re forradalom 1 — ISoiha,.— fel'eltem 'erélyes mieggyoződessel és imint- telietetteniscgeit képzeltem el egy orosz­országi forradalom/hoz hasonló, anarchiába fúlt 'borzalmas állapotot. És mi történt? Eljött, a .forradalom, hogy kinyissa a béke ajtaját! Mosit az igazi bébe küszöbén áFiunk és ezt a küszöböt forradalom natk iri'evez'ik! tÖrnk' -ek, hli, még t-én. ili;< ama- a forradaii t. Történitek ugy.a olyan -'nlgok is, a'melyelknefe .meg b,r tóin eV • súlyos igazságta­lanság. A néhány - . ' ál ah ,, nemes, id szaba­dító törs kvésőket ege.ufoló eseten már vál­toztatni nem lehet. Áan, ha igaz-a közmondás, hogy „maga kárán tanú! a magyar" akkor ezek a. szórváinyo-i esetek intő, hasznos példá­val szolgáinak a. közel, jövőn:' nézve, hogy r sak rajtunk áh. hogy hasonló zavargások többé ne legyenek! Szeged népe, bár lelkileg szintén sokait szenvedett, bár olykor tahin nélkülözött, vagy kissé szűkös beosztási keretek között a ,iegy­ron'd'szierbo kényszerült "bele, a liábor i legna­gyobb borzalmaitól meéikiimélt uiinkat 'kato­náink ihüs'ie-ségén ikiviil a város sZSercsn-cgós földrajzi fekvése is. Yégre"I.s itt nem tudtak orosz invázióról, román betörésről, itt nem tudták, voltaiképpen mii az, amikor üt a .rémü­lő! óráin, s az emiberek jórósze az é'etöszfön utolsó sugallatával' ímegriádva esak a mene­kidésre gondolhat? Amikor oda kell hagyni, evetm! prédarp engedni .meghitt otthont, ki­j tartó munkával szerzett vagyont, ment itt az, | ellenség s vele együtt a rémültet szörnyűségei, I minden, amit anég nem régéin, ez aszó: „dten­iség" takart. Emberik, a, ti lakásitokat merni dúlta föl idegen ir.amz.et fia, emberek, a ti .földeteket nem turtia föl ;>. gránát, erdőiteket nem tarolta lé gyilkos bomba, kereskedők, a iti portékáito­kat .ram. prédálta e-1 az ellenség. Szőlősgazdák, földbirtokosok, üzletemberek: az eddigi nyu­galomért, a biztonságért, a vagyonszerzés le­hetőségéért unó'st dus. kttomtól, kell fizetni azoknak, akik az .eddigi, állapotokat részben lehetővé -tették ő azoknak, akik a rendes pol­gári ifogiaKkozáisiilctól meg voMaik fosztva -s. a ikilc közül most sokan hazajönnek a semimibe, a ninesétlensághe. — Golodnyi hyetyotka — az éhség nem is­mer rokonságot — mondja- az orosz köz.:uoaT­dás, amely gyászosan igazolódott be az orosz rounboló forradalomban. Igen, az éhség, a nélkülözés, a szükség nem fog rokonságot, jóbarátot, szomszédot isméim! ᧠az a kaitoma, aki békében, .mint -ze­gény aiyi'l, tatán palástolt irigységgel-, de a vagyonnal szemben önkén tokon' ímeghatott tisztelettel köszöntötte nemzetes, uramat, ma más hangon fog szólni, más szemmel fog nézni! Emberek, ezeket a. szegény, elkínzott 'tes­tű, -meggyötört lelkin, részben bizony eldur­vult erikölbsü embereket i-táp ól ni. kell: szere­tettel, megértéssel, pénzzel, ruhával, élelem­mel:. nj'ii-n!kaalkai'niakkal, 'hogy lassanként el­feléjtJséik négy és félév szenvedését és az 'újra­éledő Magyarországnak 'basanois, dol-gös pol­gáraivá váljanak! Adakozzatok emberek! Adjon am legtöb­bet, aíka a háborúiban megsokszorozta: ai va­gyonát, avagy vagyonit szerzett. Adjon az so­kat, aki jómódú s -adjon az is valamit, akinek csak kevese is. van: hogy igy é'Iősegítsem egy szilárd alapon álló, meg tiszt u !:t erkölcsű tár­sadalmat, a/melynek békés keretében uj kere­seti források, jobb .megélhetési viszonyok fie­sz-i-k lehetővé a jólét megszerzését biztosítását. Fehér Olga. Iliin EMggiüiapir •‍ nsgy mennyiségben etadó a kiadóhivatalban. MOblANO CLUBSPÉCI ALITÉ CIGARETTAPAPÍR -fltMf^J-ö­rs HÜVELY ÍÉ^^F'III; FEIÜLMULHATATLAN.^^L, / '^ÍGYAXXUNK A VÉDJEGYRE Z Skizzék. IV. Drágább a gyémántoknál. A függöny legördült, amint véget ért a né­majáték első felvonása. Tizenöt percnyi szü­net. volt. arnig szükség tesz a Tündérekre & a Manókra, a fehér Tengeri nyulakra és ró­zsaszínű 'Lámpa-ernyőkre — és a lányok be­szélgetni kezdtek az öltözőben. Valaki azt mondta, hogy ina este inagyon jól megy az előadás. A színház tömve volt padlótól' a ,me­nyezetig. • — Steeretók jáfezaní ItjeM jbáz .mellett, — szólt, egy, kis Drezdai Pásatorlcány. megiga­zítva fehér parókáját Valaki megjegyezte, hogy az igazán alig tesz valami különbséget és hogy amikor az ember már tiz évig játszott némajátékban, nem érez valami nagy elragadtatást. — Tiz évig! — A Drezdai Pásztorleány ki­nyitotta kék szemeit,­—i És te imég az énekkarban vagy. kedve­sem? — kérdezte/. — .-(Mennyire ki|'!önböizöll' tőlem. — Némelyik ember tud iparkodni, unásik nem tud, — szólt egy kecses Görögdinnye, — neked ahoz egyáltalán nincs eszed és megje­lcnésed. kedvesem ... íme Flo. A Görögdinnye halványzöld szoknyában és arany parókával, — egy Tündér Királyfira mutatott, aki csak ugy pompázott a kéktől és ezüsttől. . •— Harminc shillinget kap egy hétre, lá­nyok és négy font sterlinget ajánlottak néki ha Glasgow la megy. De —• tette hozzá szomo­rú fejrázással. — ő neim akarja elhagyni Lon­dont, : f 'Valódi mély.séges szounorusággal 'megje­gyezte, hogy Flo nem tudta, melyik oldala vajas a kenyérnek. — Vad lovak sem tudnának ennem város­ban tartani, — mondta a Görögdinnye. — Négy font! Nos, ő a uiult héten ötöt sem fogadott el, — szólt egy nyugtalan kis asz­szonyka, boszorkánynak öltözve. A csodálko­zásnak egy moraja támadt erre, melyet a meglepetés fojtótt el Flo-nak egy hirtelen /megjegyzésére, — Nos és ani 'hasznom, volna belőle, h-a öt­ven fontot keresnék? kérdezte Flo. lEgy élesbangti kórus felelte rá: Volna ruhája, aimem/nyi csak keit, autója, gyémánt­jai . — Yan nekem olyan valamim, anúi drá­gább P^yémántoiknál és autóknál — szólt. A Pásztorleány azt. jegyezte maeg erre, hogy Flo bolond ós a Görögdinnye nem .mon­dat 'ellent neki. A' falukon levő gázlángok 'táncoltak a teá-nyok arcán,' megvilágítva furcsa kosztüm­jeikét. iA folyosókon: végig, föl a lépcsőkön, fölhangzott a call-boy szava, jelezve a máso­dik felvonás kezdetét. Egy s-zempülaníáisra üres lett a szoba, a ragyogó ruhák 1 repültek a lépesekön . . . Repülés közben a Drezdai Pásztorleány egy íkéz fogását érezte a karján. Várnia, kellett egy egész rakás 'Görögdinnyével, Tengerinyul !ab Boszorkánnyal és Lámpaernyővel együtt, amíg szólítani fogják. —• Nézd, — szólt valaki. — ott van Flo! A 'Pásztorleány feltekintett,. A Tündér 'Ki­rályfi egy gyapjutaíkaróba burkolt csomagot vett, át egy öreg asszonytól; és csókolgatta kis fehér arcát egy apró nyomoréknak. — A gyermek sohasem hiraá ki az utat ,'szákra,' — mondta lassan a Görögdinnye és megrázta fejét. — M '»K — szólt -a Pásztorleány, — öt font rengeteg sok pénz ím- És érdemes-e? A Tündér Királyfi még jobban magához, vonta a gyermeket. — Sokkal, drágáhlj, mint a gyémántok, — .mondotta szelíden — és valaki elvezette a Pásztorleányt. . . . Angolból: Zsoldos Benő.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom