Délmagyarország, 1918. november (7. évfolyam, 261-289. szám)

1918-11-02 / 262. szám

19IS. &ov«infeer 3 DSLMAGYARÖBSKAG 5 Budapest népe és helyőrsége a köztársaság kikiáltását követeli. — A forradalmi Budapest második, napja — (Kiküldött munkatársunk telefonjetentése.) A budapesti utolsó gyorsvonat csaknem két órás késéssel indult Szegediről Budapestre, a forradalmi fővárosba. Az ut unalmas, mond­hatni szürke, mint az októbervégi ég, amely •minduntalan esővel fenyeget. A szerda esti rragv eseményeknek sehol semmi nyoma, erre ínég minden' polgárias, természetellenesen nyugodt. Csak Kecskeméten tul kezd változni a kép: a kis és piszkos állomásokon katonák állanak, de mindnek hiányzik a sapkarózsája, rangjelzésé és a kezükben fegyverek: szu­rony, puska, revolver. És golyók fütyörész­nek a vonat körül, élesen, kiállhatatlanul. Per­sze, a lövéseknek nincs ellenséges tendenciá­ink . az utasok azonban nem érzik ezt vi­gasztaJásnak és félénken húzódnak az ülések sarkaiba. Az arcokon szorongás, nyugtalan­ság és a kocsiban ülő katonák serényen tépik •le a veszedelmes sapkarózsát, tiszti bojtot, rangjelzésekét, mert aki erről önmaga nem gondoskodik, arra revolvert és puskát fognak a vonatra özönlő forradalmi katonák. Cegléden már teljes a forradalmi kép, m első pillanatban látja az ember, ho'gy itt a forradalom. Minduntalan sortiizek Gördülnek és a katonák a vagonokat fosztogatják, amiben serényen segit ne­kik a szegény, kiéhezett nép. És a gyors­vonat közönsége éhesen vásárolja ösz­sze a zsák cukrokat, 'liszteket, potom pénzért: tiz-hus'z koronákért. Senki sem érzi, hogy ez rablás és orgazdaság, de nem is fontos. A vonatra fölszálanak a legnagyobbrészt -részeg katonák és nekiszegik revolvereiket a tisztek mellének, akik még mindig nem szed­ték le jelvényeiket. Többek között ott ül egy a'ezredes, aki a fölszólitásra sem hajlandó ie­venni tiszti rózsáját. Bizonyára nem ismeri még az éjszaka történelmét, ezért szinte föl­háborodva fogadja al fölszólítást. A követ­kező pillanatban hatalmas poífon csattan az arcán és egyszerre három katona esik neki a jelvényeknek: — jónapot polgártárs! A fosztogatás egész nap folyik.- Mikor egy-egy vagon kiürül, égő kanócokat dobál­nak bele. Nemsokára lángokban áll az állo­más, de több helyen ég a város is. A csőcse­lék fosztogatja az üzleteket, a vagyonosabb polgárok házait és az utca közepén ütik 'csap­ra a kirabolt korcsmák és kávéházak hordoit Több gyilkosság és rablógyilkosság történt. Cegléd a borzasztó állapotokra való tekintet­tel'segítséget kért a budapesti Magyar Nem­zeti Tanácstól, amelv megígérte a gyors se­gítség kiküldését. Nem lehet ugyanis tűrni, (hogy a nemzeti forradalom nagv és szép ügyét ilyen piszkokkal bemocskolják. A ceglédi kép állandósul Budapestig. Min­den állomáson fosztogatnak és sortiizek dö­rögnek. Különösen erősödnek a lövöldözések Budapest külvárosaiban.. A, nyugati pályaud­varon azonban már rend Van,. Ugyanez a hely­zet az egész Belvárosban. Csak a perifériák helyzete bizonytalan, ahol sohasem állott va­lami magas fokon a közbiztonság. A közbiz­tonság hirtelen lezüllését különösen az moz­dította elő, hogv a győzelmi mámorban uszó tömeg szerdán éjjel fölnyitogatta a bűnösök börtöneit is, akik igy rászabadultak a városra és a vidékre. A Nemzeti Tanács most már, hogy a győzelem bizonyos és megingathatatlan, erős kézzel látott hozzá a teljes rend helyreállítá­sához, a vagyon és személybiztonság meg­óvásához. A proklamációk, plakátok egymást érik, minden negyedórában ujabb és ujabb fölhívások jelennek meg a polgársághoz és katonasághoz. Valamennyi fölhívás nyuga­tomra int és kaszárnyákba küldi a katonákat, a lakősságot pedig arra inti, hogv lehetőség szerint tartózkodjék a lakásán. Hogy a né­pet mielőbb liazakényszeritsék. csütörtökön este hét órakor minden kávéházat, vendégtőt, korcsmát becsuktak, az utcákat pedig a Nem­zeti Tanács katonái szállták meg, akik per­oenkint megismétlik fölhívásaikat: — Akinek nincs dolga, a Nemzeti Tanács határozata értelmében mielőbb menjen haza. Budapest civil lakossága szerda éjjel óta rendkívül föl van fegyverkezve. Ennek a tény­nek története az, hogy szerdán éjjel, amikor a forradalmin ki­tört és a katonák egy résae a tüntető tö­meghez csatlakozott, Lukacsics karha­talmi parancsnok a Budapestre vezényelt — hatvanezer főre .tehető — bosnyák katonaságot küldte a forradalmi tömeg eiien, A katonák ki is vonultak, de ami­kor tüzelés: e került volna a sor. fölkiál­tottak: — Nem lövünk! Éljen a magyar for­rallak m! — Éljen a szabadság! És a bosnyák katonák egész katonai fegyverzetüket szétosztották a tüntetők között, azután zárt tömegekben a pálya­udvarokra vonultak, ahol három-négy vo­natot megszálltak és elutaztak Budapest­ről. Ezzel aztán el is dőlt a magyar for­radalom sorsa. A Katona- és "Nemzeti Tanácsok most azon fáradoznak, hogy a tömegben szétosz­tott fegyvereket bevonják. Az utcákat meg­szállták a Nemzeti Tanács katonái, akik min­den lőfegyvert elszednek a civilektől és kato­náktól egyaránt. Csütörtökön reggel, közvetlenül azután, hogv a székesfőváros tanácsa bejelentette csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz, rendel­kezést adott ki, amely minden nyilvános he­lyen megtiltja a szeszesitalok kiszolgáltatását. Ezzel elérték azt is, hogy a lakosság józan maradván, tartózkodik minden rendzavarás­tói. A tüntetések egész nap tartanak Buda­pesten. Sok ezer főnyi tömeg lelkesen éltet; a forradalmat, a népkormányt és a köztársa­ságot; ezek a tüntetések azonban mentesek minden rendzavarástól. A kifüggesztett óriási plakátok között van Petőfinek „Éllen a hoz­tmsa>og" chitu hatalmas erejű költeménye. Várnay Zseni „Katonafiamhoz" ci nü híres verse és Somlyó Zoltánnak .Micsoda király az?" ekmü erős tdrrada.mi költeménye, ame­lyet szerdán éjjel a Nemzeti Tanács erkélyén elsőnek Vészi Ferenc fővárosi lapszerkesztő szavalt el a tüntető tömegnek. A forradalmi nép és a katonaság na­ponkint ötször-hatszor kihirdeti a köztár­saságot, amelynek nagyon erős propa­gandát csinál a Nemzeti Tanács és külö­nösen a szociáldemokrata párt. Az ural­kodó család elleni hangulat napról-napra, óráról-órára' erősödik; Budapest egész •helyőrsége és tisztikara egy szivveHé­lekkel foglalt állást a köztársaság mellett, amelynek mielőbbi kihirdetését kezdik követelni. A köztársasági szónokok fölso­rakoztatják az uralkodócsalád bűneit; en­nek hatása alatt csütörtökön este erős katonacs'apatok vonultak Gödöllőre; eil akarták fogni a királyt és csak később derült ki, hogv a király nincs sem Buda­pesten, sem Gödöllőn, A szociáldemokrata párt már nyíltan ál­lás tf ágialt a köztérsasági államforma mel­lett; azt tartják azonban, hogv ezzel nem kell sietni, ráérnek később cselekedni, ha a leg­sürgősebb szociális és népjóléti föladatokat már elvégezték. Egyelőre 'legfontosabb a de­mobiliizáeió foganatosítása. A közhangulatra rendkívül jellemző, hogv a Budapesti Hírlap csütörtökön délután rendkívüli kiadásban tu­datta a főváros közönségével, hogv minden­ben magáévá tette a Nemzeti Tanács program ját és annak védelme alá helyezte magát. A fontosabb helyeket egyébként gépfegy­veres csapatok tartják megszállva, igy négy gépfegyver van föl állítva az Astoria előtti térségen, de a nyugati és keleti pályaudvarok, a déli vasút pályaudvara, a főposta, vizmü és egyéb fontosabb üzemek szintén .gépfegy­verekkel vannak védve. A Nemzeti Tanács már csütörtökön reg­gel birtokba vett minden autót, teherautót, kocsit és bérkocsit, amelyek mindegyike ros­kadásig megtelve szállítja a Nemzeti Tanács katonáit a perifériákra, ahol a garázdálkodó rablókat teszik ártalmatlanná, valamint a vá­ros védelmét szervezik, esetleges támadások­kal szemben, amelyeknek nincs ugyan jele, de amelyre óvatosságból mégis fölkészült a forradalmi kormány. És Budapest népe boldogan ünnepli a föl­lobogózott utcákon a vértelen forradalom gyö­nyörű eredményeit, amelyek Magyarország teljes és azonnali önállóságára vezettek. Sípos Iván. R Szegedi vasutasok forradalma (Jray Zoltán üzletvezető ellen, — Uray táviratilag jelentette be lemondását. — (Saját tudósítónktól l Szenzációs és vá­ratlan esemény hozta ma forrongásba a sze­gedi vasutasok kölelésségíimó. pontos és lel­kiismeretes táborát. \ forrongás már régóta tart, azonban 'a hadműveleteikkel kapcsolatos nagy munkálatok közepett a szegedi üzlet­vezetőség személyzete elöbbrevalónak tartot­ta az ország és a szolgálat érdekeit, mint a saját keserveik orvoslását. A keserűségek gyújtópontjában, mint az ma elementáris erő­vel kipattant, "a szegedi üzletvezető személye, Uray Zoltán állott. A szegedi vasutasok, a mint azt a péntek este hat órakor Szeged­Rókus-állomás munkásétkezdéjében tartott értekezleten a szociáldemokrata párt vezető­ségének jelenlétében kinyilatkoztatták, rég­óta a legnagyobb elkeseredéssel és elégület­lensiéggel viseltettek Uray Zoltán személye és hivatalos ténykedése iránt. A személyzet a Nemzeti Tanácshoz intézett megkeresésében elpanaszolja, hogv az üzletvezeaő kérlelhetet­len szigorával, a büntetések özönével a fe­gyelmi tárgyalások áradatával a személyzetet i végsőkig elkeserítette, ugy, hogy a sze­mélyzet Uray Zoltán üzletvezetővel tovább nem hajlandó együttműködni. Uray azonnali eltávolítását és egy igazságos, emberies ér­zésű üzletvezető kirendelését kéri. Szeged-Rőkus-áliomáson péntek délután hat órakor a szegedi állomások összes szabad személyzete, valamint az üzletvezetőség köz­. pontjából a tisztviselők, a műhely és központi leszámoló hivatal alkalmazottai köréből mint­egy 7—SOO-ao jelentek meg. Az ülést a vas­utasok bizalmi férfiad hívták egybe a személy­zet kérésére. Az egybegyűltek Mótusz János főellenőrt kérték föl az ülés vezetésére, a jegyzői és előadói tisztségre pedig Tóth Béla forgalmi hivatalnokot kérték föl. Tóth Béla az egybegyűltek hangulatának adott kifeje­zést. Kérte, hegy a napirend egyetlen pont­iának, Uray Zoltán eltávolításának letárgya­lása után minden vasutas teljesítse továbbra is a haza és szolgálat érdekében kötelességét. Bejelentette, hogv a szegedi vasutasok a Nem­zeti Tanács rendelkezésére állanak és a ma-

Next

/
Oldalképek
Tartalom