Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)
1918-10-11 / 236. szám
• DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1918. október 11. ••abaabbbbabbbbbababaar'19 i -vbabmwa«*b»aa>iiaaamibiaibabaabaakkaei»b«*v< A megszáll©!! területek kiürítése nem leket a béke akadálya. — Bécsi mértékadó körök a helyzetről. — Becs, október 10. Udvari körök véleménye 'szerint a helyzet a (következő: Wiison jegy zeke a'z udvari körökben is kedvező benyomást keltett. Határozottan előtérbe lépett az a fölfogás, amelynek magas helyen is félreérthetetlenül kifejezést adnak, hogy a megszállott területek kiürítése ntím lehet tárgyalások akadályba 'és hogy Wiison személye és politikája garancia arra nézve, hogy az antant nem fog (visszaélni a kiürítés által élő" (idézett (katonai helyzettel, még akkor sem, ha ezzel 'szemben semmiféle területbiztosítás nincs a kezünkben. Ha a világ tényleg WiilLSOÜ elveire kívánja alapítani a világtrendet és a hatalmi szempontok megszűnnek, akkor az ilyen katonai természetű 'föltételek mindén fontosságukat elvesztik. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy ,az antanttól ne kapjunk biztosítékot a kiürítéssel szemben, aminek (legjobban egy semleges zóna felelne meg. Bécs és Berlirí között elérik észmecs&M indult meg, amelyek folyamán a monarchia (illetékes faktorai a fent 'körülírt álláspontot igen határozottan körvonalazták. Különös n^ömavékkal juttatták ez alkalommal kifejezési e. hogv a francia és belga területek kiürítése, különös tekintettel a harctéri helyzetre, nem (ehet akadálya a bőkének. A monarchia a 'mdgd részéről a kiürítési tététel álé nem gördít nehézségeket és annak a reményének'ad kifejezést, hogv Németország már szövetségese érdekében is hasonló <ák láSpontra fog helyezkedni. A monarchia határozott álláspontja nagy mértékben elömozditjd a békekilátásokat. Igen magas helyen kifejezést adtak annak a kívánságnak, hogy nagy áldozatokat ne hozzunk olyan eredményekért, amelyeket áldozatok né!kii 1: is elérhetünk. í lánya dó' körökben a fáradozások oda irányulnak, hogy amennyiben Elzász-Lotharingia kiürítése miatt volnának nehézségek. Németofszdgncjk ebbán a k&hdésbeú is nagyobb béÚülékdnységet kellene kirilrsltanid. nevezetesen bele 'kellene egyeznie abba, hogy az ország jövője felett maga a lakosság határozzon. Az eddigi tárgyalások folyamán, melyek különben már, szerda reggel óta ioiyna'k. német résztől nagy erigedékdnység mutatkozik, ami főképpen a monarchia határozott álláspontjának köszönhető. Ezt az álláspontot 'különben az audiencián megjelent magyar politikusok is hathatósan támogatták. Hir szerint (Károly király futár ulfár) levelet is küldött Vilmos császárnak. Könyv a királyi családról. A mi királyi családunk. Irta: Huszár Károly. Még pedig nagyon szép könyv! . . . Méltó azokhoz, akikről Íratott és azokhoz, akik írták. Voltaképpen Huszár Károly a szerzője az egész 190 oldalas, irodalmi és művészeti magaslatra helyezett kötetnek, de írtak bele ragyogó tollal: Apponyi Albert, TuH Béla és Rákosi. Jenő is. Leheletszerű, finom vonásokkal művészi rajzokat Vadász Lipót adott bele és az eredeti fényképfelvételek sokasága mind egyenként majdnem ugy hat, mintha egytől-egyig festmények reprodukciója volna. A könyv tartalma királyról, királynéról, királyi gyermekekről: ez maga egy gyönyörű szép király-idill, de polgári élettel vegyest. Ehhez simul a Huszár Károly stílusa. Huszár Károly az a szerencsés író, aki egyszerre egy lélegzettel tud urnak-parasztnak, szalonnak, kunyhónak megérthetően beszélni ós toldalékul még szép, tündéri meséket mondani a gyermekeknek is, akik végtére királyi palotákban is éppen olyan kisemberek, mint a székelyföldi vagy kunsági szalmafödeles házak szülöttei. 'Magyar ez a könyv. Magyar vér, magyar lévegő van benne. Bensőségek, intimitások vannak ebben a könyvben, de ami ezentúl a regényen kívül van, az a történelemé. És még ebben a történelemben is vannak olyan aprólékos részletek, amiket a világ eddig nem tudott. Huszár Károly gyönyörű könyve mindezeket szépen szálára ereszti. Ferencz József halálos ágyától kezdődően, hogy volt a trónváltozás, érdekes, szinte érdekfeszítő olvasmány. Ezt nem tudja mindenki, csak most Huszár Károly könyvéből értesül róla. Kii a mi királyunk, trqnörökös-voltától kezdve, ezt mind el basaéli ez a könyv, attól a naptól, mikor a nadwornai korcsmárosné, bárom csillagjáról ítélve, igy szólította meg: — Kedves Zugsfübrer ur, vigyen öt koronát a fiamnak. Átadom. És az akkor még főherceg igy felelt: -— -Nagyon szívesen, ha Ön megbízik bennem öt koronáig. Akkor még csak öt koronáról volt szó. Azontúl már egy koronáról. És ezt a magyar koronát szilárdan tartja fején koronázása óta Károly magyar király. Ebben az egy koronában, Szent István koronájában minden magyar ember megbízik. 'Ezt a 'bizakodást erősiti Huszár Károly könyve, amelyben benne van Károly királynak sajátkezű aláírása: — Éljen az én szeretett magyar nemzetem! Ami még ezentúl sok minden a könyvben benne van, arról nagyobb jót nem mondhat senki, mint <e sorok írójának legkisebb gyermeke, aki a maga naiv ítélőképességének elragadtatságában csak ennyit mondott: — Papiiiskám, ez nagyon szép könyv! Hát ez a „©agyon szép könyv" méltó, hogy helyet foglaljon a főúri .szalonok asztalán éppen ugy, mint az uri osztályok könyvespolcain, vagy akár a parasztnép mesterFon&gé Soma világítási vállalatánál Telefon 165. szám. Szegeden kizárólag kapható:
