Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-08 / 232. szám

(o Bzeged, 1918. október 8. A szegedi szociáldemokrata párt vasárnapi népgyülése. (Saját tndósitótónMól.) A szegedi .szo­ciáldemokrata párt vezetősége liivta vasár­nap délután Jiárciin órára gyűlésre a népet, <i közellátás ügyében, A vezetőség négy óra után érkezett, a nép meglelketőseu túvolma­larit; a közellátás ügyéről énlemlegesn nem 'beszéltek. A népgyűlés elnöke mindenekelőtt alkal­mat vett magának, hogy a távollevő munká­sokat alaposan leszidja, amiért nem érdek­lődnek, holott egy közismert polgári -kapar ejtést is kilátásba helyeztek, aki meg is je­lent, de miután: látta, hogy itt szónoki babé­rok nem virulnak, kíséretével csakhamar el­távozott. Pipogyáknak nevezte az elnök a tá­vollétükkel tüntető munkásokat, de aki Ne­mes elvtárs akadozó és színtelen beszédét vé­gig győzte hallgatással, az inkább előrelátók­nak és óvatosaknak mondhatná az elvtársia­kat és egyéb elmaradt népeiket, A polgári saj­tóba)) százszor elcsépelt szólamokkal próbált hatást elérni a vezérszónok, de bizony az egész hosszadalmas és unalmas ügyiben a kó­lák közbeszólása volt a legérdekesebb. A demagógia olcsó fogásaival, amelyek a dolgozó és igazán nélkülöző középosztály nyo­morúságát, amely már szinte katasztrofális, nem akarják meglátni, ma már nem leibet, legfeljebb szónoki sikereket aratni. Vasárnap délután bizony ez se sikerült. A szegedi köz­élelmezés, általában a közellátás dolgában semmi konkrét életrevaló gondolatot vagy ja­vaslatot nemi hallottak, akik ott. voltak és a határozati javaslat, amelyet hoztak, csak afféle szeneit viz, amely bizony se árt, se hasz­nál, Ha már a. pártnak nincsen megfelelő szónoka, akkor vagy Budapestről importál­janak valakit ilyen alkalomra, vagy padig val'am i polgári észt kérjenek kölcsön, vagy •pedig, a nagy ügy érdekében, hallgassanak. Nem azért mondtuk el ezeket, persze, mintha, mi ellenségei lennénk a munkásságnak, ha­nem ellenkezőleg: mert féltjük a szociálde­mokrácia nagy és szép ügyét a vasárnapihoz hasonló balsikerektől és a tekintélyes pártot az ilyen nagy botlásoktól. A határozati javaslat, amelyet a néptelen népgyűlés elé terjesztettek és amelyet egy­hangúlag elfogadtak, a következőképen hang­zik: A gyűlés megállapítja, liogy a kormány és közhatóságok az élet szükségleti cikkek igazságos elosztása, körül egyáltalában nem teljesitik kötelességüket, nem védelmezik a fogyasztók érdekeit s hogy főképen nem gon­doskodtak mimldezddeig az életszükségleti cik­kek szociális áron való forgailombaftiozatálá­ról. A gyűlés megállapítja, hogy a kormány s közhatóságok az árdrágítókkal és lánckeres­kedőkkel szemben sem teljesiti kötelességét « ez teszi telhetővé, hogy lelketlen üzérek a megfizietihetetlenségig fölhajtották a köz­szükségleti cikkek árait. A gyűlés egyúttal megállapítja, liogy a kormány az 1917. évi április 28-án kelt kirá­lyi kézirattal ellentétben nemcsak a. választó­jogi ünnepélyes kormány Ígéretet- szegte meg, ihanem a kéziratban foglalt fokozottabb szo­ciális gondoskodás igéretét is és ehelyett, a dolgozó népesség életét, munkaképességét és egészségét veszélyeztető szociálpolitikai reak­ciót honosította meg. A szociális gondoskodás elhanyagolása, az élelmezési viszonyok foly­tonos rosszabbodása lehetetlenné teszi a mun­kásság megfelelő táplálkozását, aminek kö­vetkeztében a inunkateljesitmóny valamennyi üzemben, a munkások fizikai tejesitőképessé­DÉLMAGY ABOHFZ A G gének csökkenése arányában állandóan csök­ken. A gyűlés az ipari viszonyok alapos isme­retében legkomolyabb határozottsággal figyel­mezteti a kormányt s az ipari érdekeltsége­ket, hogy a hiányos táplálkozás következté­ben beálló munkateljesitménycsökkenés ve­szedelembe sodorja az ország ipari és közgaz­dasági fejlődését. Mindezek figyelembevételével a gyűlés követeli: 1. hogy a kormány gondoskodjék a szükséges élelmiszerek kellő mennyiségű biz­tosításáról és az élelmiszeradagok fölemelésé­ről; 2. követeli a gyűlés, liogy az életszük­ségleti cikkek, élelmiszerek, szén-, ruília- és fehérneniükészlet elsősorban a dolgozó mun­kások és a szegényebb néposztály számára tartassák fönn és a készletek szociális árakon Berlin, október 7. A Vorwerjz irja a kő- | vetkezőket: A berlini Tápok nagy része a j heíy zeítet tisztán látja: vagy elfogadja Wít- j son a német javaslatot, vagy elutasítja. Eb­ben az esetben pedig a végső harc követke­zik. élétre-haiálra. De nem ilye>n egyszerű a dolbg. Wilson elnök vegye 'kezébe a béke •helyreáll i'tásáóák kérdését és értesítse a had­viselőket a német kérésről'. Hogy ezt meg­teszii, magától értetődik. Ez azonban még nem biztosítja azt, hogy Wilson válasza azonnali és föltétlen igen lesz. Wilson ne>m hívhatja össze szövetségeseit ugy, egy kon­ferenciára, hogy azok kötelesek legyenek megjelenni is. Wilson rábeszélheti, vagy le­beszélheti őteét. Hölgy egyiket, vagy másikat teszi-e, azt függővé teheti a német szándé­kok további tisztázásától. Annál is inkább ál ez, mert a némét hazafias párt a jobboldali sajtóban kiváltványt tett közzé, ameíy a kö­vetkezőket 'tartalmazza; A német hazafias párt nevében ama tárgyalási alapot, amelyet a A franciák szerint Wilson válasza I visszautasító lesz. — „A német békeajánlat nyilt beismerése a vereségnek." — Berlin, október 7. Genfből, jelentik: A Havas-ügynökség írja: Bár a központi ha­talmak kormányain'ak békeajánlátát még nem közölték 'hivatalosan, semmi kétség, hogy Ia v(ílé\sz visázautasiti) lesz. Ez az elutasító válasz természetes kö­vetkezménye azoknak az okoknak, amefyek (Németországot erre a lépésre késztették: Ausztria-Magyarország, Németország és Tö­rökország kimerültségének és Bulgária el­szakadásának. Azonkívül Németországban belső válság van, amelynek utolsó szímpto­rnája a Hertling-eset volt. A némétbírodaloim vezetői most belátják, hogy győzni nem ké­pesek s meg akarják akadályozni, hogv az ellenség Németországba benyomuljon és /tn'ég-torci'ja az elkövetett jogtalanságot. A békeajánlat nyiilt. bevallása a német vereség-, nek. Német ország Wilson védőszárnyáii aiíá akarja magát helyezni s elfogadja Wílson­nak minden feltételét. De Wilson szeptem­ber ?7-én már kijelentette, hogy a békét nem lehet alkudozásokkal és kouipronüsszumok­kail megcsinálni; az egy'edülí kivezető üt a. győzelem. Semleges vélemény az uj kancellár beszédéről Stockholm, október 7. A lapok remény­kedve írnak az uj kancellár békés lépéséről j bocsátassauak a munkások rendelkezésére. Követeli a gyűlés, hogy a Los árát szállítsák le, továbbá a lisztet, burgonyát, húst, zsirt, szenet és a többi fontos éleim icükiket a mun­kások részére kedvezményes áron adják; 3. követeli a népgyűlés, hogy a kormány a leg­nagyobb. erővel üldözze az árdrágító ipari és mezőgazdasági termelőket ós kereskedőket. —• akikor is, ha azok nagybirtokosak, gyárosok vagy nagykereskedők — és követeljük, hogy az ilyen büntettek elköevtőit az árdrágítás mértékét meghaladó nagy pénzbüntetésekkel és szabadságvesztéssel büntessék; 4. végül kö­veteli a gyüljlós, hogy fölügyelet alatt álló üzemekben dolgozó s a hiányos táplálkozás miatt fizikailag túlerőltetett munkásság munkaidejét kermányhatósági intézkedéssel rövidítsék meg. kormány elfogadni hajlandónak nyi­latkozott, a háború eleje óta muta­tott gyönge és céltalan politikai ve­zetés szükséges eredményének te­kintjük. A párt most olyan lépés­sel találja szemközt magát, ame­lyét, mint tényt 'kell; elfogadná és a melyen már nem változtathat, azon­ban szen't kötelességének tartja egész erejével mindent elkövetni, hogy a német népét tudatára éb­ressze az őt fenyegető veszedelmek­nek, melyek abban rejlenek, hogy 'a fegyverszünet által megadná Angliá­nak és 'többi élitenségíeinek akt (a, hőn óhajtott lehetőséget, hogy újból ellássák magukat és ilyen módon védtelíenué tegyék Németországot. Csak akkor sikerülhét tisztességes békét elérni, ha az ellenség belátja, hogy a német nép el van szánva a legnagyobb el lenállásra. Í "7 és kedvezően kkmmenhüiúk a lÚogSámbészéc égt. Főképp a Belgiumra, a keleti békére é'si az orosz, határszéli állásokra vonatkozó fon­tos megállapításai tétszenek. A stockholmi! Dagbladet rámutat a német szövetségi ta­nácsban történt hiihetetleni változásokra és kiemeli a német nép nagy önüralmát a belső és külső politikában. Az a kérdés, hogv az antant az ő elbizakodottságában most is sü­ket ma'rad-e a megegyezéses békét kérő féli­h'ivással szemben. • . A német kormány békejegyzéke Bertin, október 7. A Uí'of/Higynökség jelenti: A német kormánynak a svájci kor­mány közvetítésével Wilson elnökhöz inté­zett jegyzéke igy hangziik: ,A német kormány fölkiári az amerikai Egyesült-Államok elnökét, hogv a béke bely­reáWítlását vegye kezébe, értesítse a hadvi­selő államokat erről a kérésről és hívja föl őket, hogv meghatalmazottakat küldjenek ki a tárgyalások, fölvétele céljából'. A német kormány elfogadja az ámeni'kai Egyesült­Ál lantok .elnöke által az 1918. január 8-án a kongresszushoz intézett üzenetben és ké­sőbbi 'nyilatkozataiban, főleg szeptember 27-ik'i beszédében íöTállifott 'programot a bé­ketárgyalások alapjául. A további vérontás elkerülése céljából a német kormány kéri' az azqnnali fegyverszünet megkötését szára­zon, vizén 'és a levegőben. Miksa badetii herceg, birodalmi kancellár. M'int a birodalmi kancellár beszédében már jelezte, Törökország hmkiló lépése kü­szöbön áll. ' „ A német hazafias párt ismét a béke ellen izgat. — A német szocialisták lapja a helyzetről. —

Next

/
Oldalképek
Tartalom