Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-06 / 231. szám

DÉLMAGYABOIRS&ÁÜ Szeged, 1&18. október 6. R sumlai Kössufhháiban. Büszke Sztara-Pianimt! . . . Mo§t, hogy áz események forgataga egy kis foltot ejtett a bolgár hadidicsöségeri, most, hogv a bizonytalanság ködhomálya borítja be \a Sztara-Planina szép országát, mint a tavaszi nap, «gy mosolyog felém sumlai látogatásomnak eitiéke . . . íSiítnl'a! Egy szófiai hallgatóm i;özbesizélása már a mult (esztendőben felhivt'a figyelmemet K&ssutkriak és emigráns társainak a voilt nagy török katonai városban való tartózkodására. Már akkor határoztam él, hogy az ez idei bulgáriai kirándulásunk alkalmával Snmlát is hthaejtein, a végből, hogy meghatott emlékeket gyűjtsek a szabadságharcot közvetlenül .követő évek eseménydús korszakából. Juliifs r4-én in-dultam el Várnából tiz szegedi diák kiséretébea Még most sem tudom magamnak megmagyarázni, h'ogy miképpen értesültek adó sum-aiak a ..mi látogatásunkról. fény. az, hegy a vasúti állomáson az ottani főgimnázium igazgatói a. egy tanár és a város 'képviseletiében egy tanácsnok fogadott bennünket. Az ódon török város mintegy' Üdét kilométernyire fekszik az állomástól s amint kiindultunk, hogv a Hotel de •Bülgarieban, szintén tudtunk nélkül megrendelt szállásunkra térjünk, mint az áradat, ugy nőtt (körülöttünk a kíváncsiak sokasága. Magyar! . . . Magyart . . . Máltáik s meghatottan szemléltek bennünket, mint a messze távol-bő: jött testvéredoet . . . Mih'efyest eflieiyezkedtiink' szállásunkon, kissé retidbehoztnk tnagimtait. rögtön hozzáfogtunk a munkához: fölkerestük x város véneit, hogy meghallgassuk a Kossuthra és emigráns társaira vonatkozó emlékeiket. Azonkívül föl akartuk keresni, vagyis jobban mondva, ki akartuk Kutatni az ügynevezett Kossuthház'at, amei'yndk hollétéről Sumlán azonban nagyon megoszlanak a vélemények. Igy először elvezettek egy házba, amelynek tulajdonosnője azt Lzlitottá, hogy az ő nagyatyjánál lakott Kossuth 'és ennek bizonyítására több igen érdekes dokumentumot mutatott föl, igy például' egy Kossuth általi személyesein aláirt és Sumlán 1851-ben kelt hivatalos bizonylatot, egy pecsétnyomót, jegyzőkönyvei. egy rojtos honvédövet s több apró-cseprő dolgot. Elmondta, hogy nagy atyja annak idején a város .legtekintélyesebb embere volt s mint iiyennek, meg volt az a kiváltsága, hogy bolgár (nemzetisége ellenére a török kormányzóval személyeseit érintkezhetett, sőt bolgár testvéreinek ügyét-baját, panaszát, kérését egyedül ő juttathatta a hatalmas pas'a zsámolya elé. Nem cso.da tehát, hogy Kossuth nála szállt meg, lévén az ő diáza abban az időben a város legelőkelőbb hajléka. Mégha tett an. szinte könnyezve néztük a drága_relrqtiiumokat, amelyek ott Sumlán kétszeresen mély benyomást gyakoroltak reánk. Már-már hajlandóik voltunk kimondani a. 'sentenciát, hogy jó helyen 'járunk s hogy abban a megszentelt házban vagyunk, ahól Kossuth (Lajos szel1. íe íebeg 68 esztendő óta ... A fiuk már rá is zendítettek a KoiSsuth-nótára, amik; lelkendezve ijött Ihc'zzám jaz 'én felejthet /ül kedves barátom, Teodov tír, a su gimnázium szeretetreméltó igazgatója s arra kért, hogy siessek a 'Biflgari£-kávéházba, .ahol a város vénei [tür efere tlen ül várják, hogy vélünk megismerkecihesseuek é(s Kossuthról és társairól elmondhassák emlékeiket. Kimondhatatlan eiőzékenyéggel fogadták bennünket. K'ézszoj-ftásukból k'iérzett szivük melege, magyarszéké tet ük őszintesége. Azután megindult a 'szó és szemmelláthatókg boldogok- voltak a jó öregek, hogy a nagy magyar szabadsághősről beszélhetnek, — Csak azon csodálkozom..—mondotta az egyik, —• begy oly ritkán vetődik erre magyar ember. Pedig ha tudnák otthon, hogy umi'íy szívesen fogadnák 'itt őket. Na majd a háború után ... A magyar kegyéletőrző nép . . . Hiszem, hogy Sumla tesz az egyik zarándokhelye. Nagyon sok érdekes Idolgot mondtak el nekem a kormányzóról és emigráns társairól. Igy például, hogy . a sumlai nagy sörgyár alapitásának emléke 'is a m'i na-gv hazánkfiának ottani tartózkodásához fűződik. Most is mutogatják azt az üstöt, amdlvbert Kossuth és az emigránsok sört főzték maguknak. Másnap él i's látogattunk a gyárba, ahol árpalével és uzsonnával Vendégeltek meg bennünket és a gyár igazgatója — egy elfccdgárcscdott cseh! — ez utóbbiaknál ritkán észlelhető szeretetreméltósággal fogadott bennünket, mindegyikünknek adván agy kis amtóéítet em ékül és egy könyvecskét, amely a gyár történetét és a históriai nevezetességre szert tett Kossuth-üsínek a fotográfiáját tartalmazza. Magát az üstöt is láttuk, amelyet a gyár intézősége mint drám •reliquiiúrGt tartogat és amelytől nem válna meg semmi pénzért. Elmondták azt is a kedves jó öregek, hogy Kossuth sumiai tartózkodása nagyon sokat knditett az.-.t;ttan'i bolgár lakosság sorsán,' így például Kossüth eszközölte Ki a török kormányzótól, hogy a bolgárok disznót 'tarthassanak és. sertéshúst ellessenek. Egy ízben egy török katona ütlegelni nézeté tí egy bolgárt, aki a subája alatt malacot vilit* haza és el akarta tö'je venni a visító jószágot ... A- szomszéd három magyar emigráns 'idogált. Amint a bolgár. szorult helyzetét látták, segítségére siettek és alaposan tielybetiagyiták a uülftens mohamedánt ... — Lássa, ezek az emberek igazi férfiak voltak, nem léitek ez'dk senkiitől, senkit sem bántottak, de jaj volt annák, aki őket bántalmazta! Csupa jóság, csupa virtus . . . Sürnláu az első dalárdát magyarok alapították. A' város kellős közepén van egy ódon épület, amelyet emigránsok építettek, airii különben, a 'stilus magyar motívumain is meg látszik . . . — És a Kossuth-ház? — tkéndem. — Nem jó helyen jártak az urak; igaz ugyan, hogy annak a nőnek a nagyapja „Gsor.bad'zsie" (előkelő polgár) volt, de Kos-suth még sem nála lakott, mert házának a beosztása é's berendezése nem. föleit meg neki .. . Erre aztán nagy vita indult meg a jelenlevő vének között. Voltak, utóik ugy tudták, hogy Kossuth a, fent em'iicrt .házban ilaíkotit, a többség 'azonban azt bizonygatta, hogy a nagy magyar szabadsághős a „Csorbadzsie" testvérénél lakott, ahogv igy él! ez a sumlai köztudátban is. A ház jelenleg egy' tanító tulajdonában van. — És a reliquiumok? — A „CsorbadZsiie" intelligensebb volt a testvérénél', és legyszerűen elvitte onnan az emléktárgyakat, Azután elmentünk, hogy megnézzük ' a nevezetes épületet. Török stilus, cserepes fedelű, düledező építmény ... A házi'gazd'a, a (felesége és két leánya fogadták bennünket. Az udvaron egy emelvény féle látható. — Innen bestéit Kossuth az ő ,hívéinek, sn-ondta az tegyik öreg ... — Világosan emlékszem, pedig kis fin voltam még, gesztusaira s hcg;v a hallgatóság mindig Ikonynyezet't, valahányszor Kossuth ajkai szóra nyöottak. Megnéztük a 'szobákat. — Ez t-t a dolgozószobája, ez itt a hiteszobája . . . 'Ez a sek ajtó arra való volt, hogy esetleges osztrák ügynökük részéről jövő éjjeli támadás alkalmával a nagy magyar könnyebben elmenekülhessen . . . (Ott a dombon "szemközt van egy nagy épület: oft 'lakott az osztrák konzul avégből, hogy lássa, hogy a iKossuth-házban mi történik és hegy kik járnak a szárnrizötthöz. Ainirit a szobákat szemléltük, megfigyeltem n szegedi fiukat: arcuk halovány a nfeghatoltsagtcl, szemeikben égett a tűz, a melyet Kossuth gyújtott meg a magyar nemzet lelkében ... Másnap 'egy kis szerény emléktáblát szegeztünk föl a nevezetek épil'lat homlokzatára: „Kossuth Lajos emUk&idk a iszégedí •diákok és ti/Húrok" ... A fiuk ajkain megcsendül a híres nóta és bus akkordjai még •él mm reppentek, amikor .felkendezve rontott be egy feldúlt arau nő: 'Urak, az Istenért, mit csinálnak? Hiszen KeWüth az én nagyatyám házában lakot!. Esküszöm urak. hogv ott lakott , . . Jetiének hozzám, ,ctt ni. ott . . . Csodálkozva néztünk össze . . . - Hagyják urak. hagyják . . . Az a mániája az istenadtám::-;. Sok Mven.szegény eszelős van SumSL. Jakab DáYid. Sajtos Samu hódmezővásárhelyi polgármesterjelölt. — Október 16-an jár le a pályázat. — A Délmagyar ország hódmezővásárhelyi tudósításaiból értesült a iszegedi Közönség arról, hogy a szomszédos nagy és — ahogy tíródy Sándor irta — büszke városban egy máris jelentékeny párt a szegedi pénzügyigazgató-helyettest, dr. Sajtos (Samut szeretné a nyugalomba vonult Juhász Mihály utódáként polgármesternek megnyerni. Hódmezővásárhelyi urak azt mondják, liogy az öreg polgármester nyugalbmba,vonulásával teljesen felszabadult, és minden áron érvényesülni aíkar a megújhodás elfojtott vágya. A \ hódmezővásárhelyi városházán patriárkálisan ment sok minden. Tiz-tizenöt évvel ezelőtt még rendben volt igy. Ez a rendszer ma már nem felel meg a városiasság igényeinek. Nem felelne meg akkor sem, ha nem jött volna; közbe a háború. De van Vásárhelyen még valami, ami — akármilyen furcsán hangzik — sürgeti a modernizálódást. A háború lelőtt a vásárhelyi paraszt, aki gazdag és gyakran érettségizett, édes-lkeveset törődött -a városházával, a közigazgatással. Megfizette az adóját és ezzel elvégezte miniden dolgát, .a hatóságokkal. A háború tudvalevőleg nagyot változtatott ezen a soron. Bekényszerült a városházára a parászt is, sőt neki van ott a legtöbb dolga, kényszerült hát meglátni, esetileg megsinyleni -a Iközigazgatás hibáit. Ez tette érzékennyé a jó közigazgatás iránt, ez érzékenységen át lehetett vele megértetni, hogy munkabíró, éleslátású, erőskezű, tiszta Ítélet ti, tanult és modern embert kell a polgármesteri székbe emelni, akinek van ereje, £•;, akorlata^tuiílása és bátorsága ahhoz, hogy rendet és e rend segítségével minta-közigazgatást teremtsen. Kotlár Rudolf, M- fe H itt, fényező-mester. Telefon 2-87., SZEGED. Telefon 2-87., Mintaraktár és rajziroda: Takaréktár-utca. 8 sz. Festő-műhely: Horváth ftiháfy-ufca 9 sz. Uj Csongrádi-palota.) Tanoncok fizetéssel felvételnek iparművészeti rajzoló.