Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-25 / 250. szám

Szeged, 1918. október 25. DÉLMAOY A"RORSZA (> Wiison csak a szabad német néppel hajlandó tárgyalni a békéről. - .Németországnak mostani hatalmi szervezetében meg keli adnia magát. - A fegyverszünet és a béke­tárgyalások előli el kell távolítani ezt a most már egyetlen akadályt. ­Végre tisztán állanak előttünk azok a föltételek, amelyek mellett az antant hajlan­dó Németországgal fegyverszünetet, majd ké­sőbb — természetesen, a bók ef öl tételek bekap­csolásával — békét kötni. Willson válasza után, amelyet Németország legutóbbi jegyzé­kére küldött, szinte pontokba lehet foglalni •e föltételeket. Ezek a pontok nagyjából a kö­vetkezők : 1. Németország fentartás nélkül elfogadja azokat a békeföltételeket, amelyeket Wiison ismeretes üzeneteiben megállapított. 2. A német kormány megteszi a kezde­ményező lépést e feltételek alkalmazására vagy végrehajtására. 3. Parlamentáris és demokratikus kor­inány forma, amely Wiison szerint eddig csak részben valósult meg Németországban. 4. Az esetleg kötendő megállapodásokat oly módon erősítik meg, amely az ellenséges­kedések újból való megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. 5. Ha azokkal a. katonai hatalmasságok­kal ós azzal a monarchikus hatalommal kel­lene tárgyalni; amelyek most vannak Német­országban, akkor Németország nem kérhet békét, meg kell adnia magát. A fegyverszünetnek az az előfeltétele, bogy Németország a civilizált világ törvé­nyeit az ellenséges hatalmakkal szemben szá­razon és vízen figyelembe veszi, máris telje­sült. Nem fegyverszüneti föltétel, de kiegészí­ti a képet, amelyet az elkövetkezendő béke­munkáról alkothatunk, bogy Wiison olyan fegyverszünetet képzel, amely az érdekelt né­pek érdekeit tökéletesen megvédi és a szövet­séges kormányoknak biztosítja ,és érvényesí­ti a béke részletes biztosításához való korlát­lan jogát. Csupa kemény mondat, szerencse azonban, bogy ma már a béketárgyalásokat Hám. október 24. \ holfend New-Bureau­ítek: jelenítik WaisliihgítlOinbólj: A külügyi hi­vatal a következő jegyzéket tette 'közzé Was­hingtonban : A külügyi államtitkári hivatal a német jegyzékre adott választ átadta a irtémet ér­dekek amerikai képviseletével megbízott svájci követnek. Külügyi hivatal, 1918. október 23. Uram! iA német kormánynak október 20-iki közleményére, amelyet .Ön adott át nekem, van szerencsém értesíteni, hogy az elnök a következő válasszal bízott meg: Minthogy áz E gyesült,-Allamqk elnöke tudomásul vette a német kormánynak azt az ünnepélyes és határozott nyilatkozatát, hogy fentartás nélkül elfogadja azokat a békeföl­tételeket, amelyeket 1918. január 8-án az' Egyesiült-Álljamok kongresszusához intézett üzenetében megszabott, valamint olyan meg­oldásnak alapelveit, amelyeket a követke­ző üzenetekben fejtett ki, nevézetesen a de­cember 27-iki üzenetben és minthogy a né­met kormány meg akarja termi a kezdő lé­pést e föltételek alkalmazására, vagy vég­rehajtására nézve, minthogy továbbá ez a kívánság és ennek a célzata nem azoktól indult ki, akik eddig Németország politiká­ját diktálták és a mostani háborút Német­ilLetőleg sem vagyunk egészen újoncok és tudjuk, hogy nem eszik a gesztenyét olyan forrón, 'ahogy sütik. Ellenséges külföldön, az érzelmileg legtöbbször nem semleges semle­geseknél, sőt. itthon is sokan beszéltek már a béketárgyalások megszakításáról. És íme, Wiison kijelenti most, hogy hajlandó a fegy­verszünetet szövetségeseinél közvetíteni. Min­den eddiginél precízebben konkretizálja is a föltételeket, amelyek közül kétségtelenül leg­keményebb, amelyik az ellenségeskedések új­ból való megkezdését csak Németország szá­mára teszi lehetetlenné. Ez a teljes katonai leszerelést, vagy ahhoz hasonlót jelent, tehát egyelőre szó sincs arról, amit legutóbbi jegy­zékében Németország ajánlott, hogy a. fegy­verszünet idejére a mostani katonai erőviszo­jiyok biztosíttassanak. Erről még tárgyalni kell és fognak. A jegyzék hangjából követ­kezhetve nem enged azonban tárgyalni Wii­son arról, hogy azzal a monarchikus hata­lommal, amely most áll Németország élén, nem beszél a békéről. Ha ezt a monarchikus hatalmat nem távolítja el Németország, ak­kor nem kérhet békét, meg kell adnia magát. Ennék a monarchikus hatalomnak eltávolí­tását, ha bekövetkeznék, természetesen ez esetben is elérné az antant. Most még csak azt kellene tudni, hogy csak II. Vilmos, vagy az egész Ilohenzollern-dlnasztia eltávolítását követeli-e az antant. Keserves-Iá»san teszik meg a békéhez ve­zető utat az ellenségek. Mióta a legutóbbi ajánlattal komoly stádiumba jutottak a bé­kemegbeszóléseík, ilyen nagy lépést, mint mostani jegyzékével Wiison, egyik fél sem tett. Németország most már pontosan tudja Wiison fegyverszüneti föltételeit. Dönthet. Az antant, azt hisszük, már készen áll dön­tésével. ország nevében folytatták, hanem olyan kormánytól, amely a birodalmi gyűlés több­ségét képviseli és a német nép túlnyomó többségének nevében beszél, minthogy to­vábbá az elnök ígéretet kapott a német kor­mánytól arra nérzve. hogy a civilizált világ törvényeit az ellenség hadi erőivel szemben vizén és szárazon figyelembe fogja venni; ugy érzi az elnök, hogy nem tagadhatja meg továbbra is, hogy azokkal a kormányokkal, amelyek az Egyesült-Államok kormányával szövet­ségben vannak, a fegyverszünet kérdé­sét megvitassa. Kötelességének tartja azonban, hogy ismét kijelentse, hogy csupán oly* fegyverszünet inditványözására érzi magát jogosultnak, a mely az Egyesült-Államoknak és a vele szö­vetséges hatalmaknak lehetővé teszi, hogy az esetleg kötendő megállapodásokat oly módon erösitse meg, amely az ellenséges­kedés újból való megkezdését Németország részéről lehetetlenné teszi. Ennek folytán az elnök a jelenlegi német hatóságokkal váltott jegyzékeket közli azokkal a kormányokkal, amelyekkel áz Egyesült-Államok szövetség­ben vannak és javasolta nekik, hogy ha ezek a kormányók hajlandók az említett föltételekkel és á kifejtett el­j vek alapján a békéről tárgyalni, szólít­sák föl katonai tanácsadóikat és az Egye­sült-Államok katonai tanácsadóit, hogy a Németország ellen szövetkezett kor­mányoknak tegyenek előterjesztést a fegyverszünet szükséges föltételeiről, amely fegyverszünet az érdekelt népek ér­dekeit tökéletesen megvédi és a szövetséges kormányoknak biztosítja és érvényesiti a béke rjészleteinek biztosításához való kor­látlan jogát, amihez a német kormány kife­jezetten hozzájárul, föltéve, hogy a szövetséges kormányok a fegyverszünetet lehetségesnek tartják. Ha Németország ezt elfogadja, ezzel a leg­jobban és leghatározottabban bizonyítja azoknak a föltételeknek és alapelveknek minden kétség nélkül való elfogadását, ame­lyekből a német békeakciő kiindult. Az elnök ugy érzi. nem lenne egészen őszinte, ha nyomatékosan ki nem jelentené, még pedig a lehető legőszintébb tonnában, milyen okokból kell rendkívüli biztosítéko­kat követelnie. Bármily nagyjelentőségűnek és fontosnak lássék is az alkotmány módo­sítása, amelyről a német külügyi államtitkár jegyzékében beszél, mégis ugy látszik, hogy még most sem határoztak teljesen olyan kormánynak princípiumáról, amely a német népnek felelős lenne, sem valamelyes biztosíték nincs és inem is került még szóba arra nézve, hogy annak a módosításnak az alapelvei vagy végrehajtá­sa, amelyekre nézve most megállapodásnak kell létrejönnie, tartósak lennének. Azonkívül nem derült ki egészen világosan, hogy a jelenlegi bajok okozóját megtalálták-e. Meglehet, hogy a jövőbeli háborúkat él­lenőrzés alá helyezzük. A mostani háború azonban, amiről a vita folyik, nem volt el­lenőrzés alatt. Világos, hogy a német nép­nek nincs módjában,, hogy megparancsolja a német katonai hatóságoknak, hogy vessék alá magukat.,a német nép akaratának és hogy a porosz királynak a birodalom politikájára gyakorolt ellenőrző hatalmá még mindig szi­lárdan áll, a döntő katonai hatalom pedig még most is azoknak a kezében van, akik eddig uralkodtak Németországban. Abban az érzésben, hogy az egész világ sorsa attól függ. hogy most mindenik részen őszintén beszéljenek, valamint attól, hogy a kívánsá­gok őszinték és nyíltak legyenek, köteles­ségének tartja az elnök, hogy minden kemé­nyen hangzó szó enyhítésének megkísérlése nélkül kimondja, hogy a 'világ népei nem bíznak azoknak a szavaiban, akik eddig a né­met politika vezetői voltak és hogy újra hangsúlyozza, hogy a békekötésről és arról a kísérletről, bogy a háború végtelen sérel­meit és igazságtalanságát meg nem történtté tegyék, az Egyesült-Államok kormánya senki mással nem tárgyalhat, csakis a né­met népnek ama képviselőivel, akik mint Németország valódi urai, biztosítékokat tud­nak adni Németország alkotmányának mó­dosítására nézve. Ha azokkal a katonai hataltsasságokkal és azzal a monarchikus hatalommal kel­lene tárgyalni, amelyek most vannak Németországban, vagy hacsak valószínű is lenne, hogy ké­sőbb Németország nemzetközi kötelezettsé­gei dolgában ezekkel kell tárgyalnia, akkor

Next

/
Oldalképek
Tartalom