Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-23 / 247. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAw. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 48.— K. negyedévre 12.— K. féíévre . . 24.— K. egy hónapra 4.— K. Sgyt. aüám éra IS fillér. Kiadóhivatal SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAflft. A kiadóhivatal telefonja: 81.* Sliwed 1918. VII. évfolyam, 247. szám. Szerda, október 23 fi német kancellár a vilsoni bekéri. — Németország írseyaláiő békét nem köt. - A német aGkotmányreform; Nap-nap után torlódnak az események, a helyzet azonban ijesztően lassan tisztul, ujabb bizonyítékául annak, 'hogy mennyivel könnyebb volt a háborúba belesodródni,vmint kibontakozni belőle. Ausztria és a még mindig nem független Magyarország kormányférfiak a Wilsorinák adandó válaszról tanácskoznak. A válasz végleges szövegét állítólag a Budapesten tartandó koronatanácson fogják megállapítani. A király ez alkalommal hosszabb tartózkodásra fog jönni hü magyar népe közé. Wilson égy tudósítás szerint a Németországnak küldendő választ holnap be fogja mutatni a szenátusnak. Ebből, ha valóban; megtörténik, arra lehet következtetni, hogy most már döntő válasz érkezik az EgyesLiltÁlamök elnökétől A válasz mögött, mely dönteni fog a további mészárlás és a béke, sőt az emberiség legközelebbi jövője fölött is. ott fog állni- az amerikai nép. Ezt akarja Wilson. A Marghiloman-kormány helyzete megingott. 'Nem kefli bővebben fejtegetni, hogy mit jelenthet ránk nézve egy politikai fordulat, amely most állna be Romániában. Zágrábban 20.,00 ember részvételével gyü'lés volt, amelyen proklamálták a teljes állami önállóságot. A magyar képviselőház nem tud ilven körülmények között valami konkrét eredményre jutni. Eseménytelen a tiszteit Ház. mint legtöbbször a béke idején is. A tanácskozás hangja is a régi, csak valamivel vadabb és elszántabb mindkét részen. A kormány még mindig nem terjesztette be az önálló vámterületről szóló törvényjavaslatot, a miniszterelnök Ausztriára és a legfelsőbb helyre hivatkozik, érthető, ha ez Károlyiékon kivül másokat sem elégít ki. Ma beszélt a német birodalmi kancellár is. A már ismeretes politikai reformok bejetentése mellett beszédében a legkiemelkedőbb -mozzanat volt. hogy közelebb áll a wilsoni eszmékhez, mint ma már maga Wilson. Berlin, október 22. A birodalmi gyűlés ma iiiést tartott, a bejelentett alkotmánymódosítás elintézésére. A terem és a karzatok zsúfolásig megteltek. A diplomaták páholyában ott volt herceg Hohenlohe osztrák-magyar nagykövet és gróf Larich nagykövetségi tanácsos is. A birodalmi gyűlés épületét hatalmas tömeg vette körül amely legalább utcai nézője akart lenni a mai eseményeknek, gyomban az ülés megnyitása után a kancelí lár szólalt föl és a következő beszédet mon| dotta: — Az egész német nép kívánja hallani, milyenek a kormány kilátásai a béke munkájának sikerére nézve. Csak a legnagyobb tartózkodással nyilatkozhatom erről a következőikben: Wilson elnöknek a német kormány békelépésére adott válasza minden országban harcot támasztott á kérdés körül: jogokon alakuló béke, vagy erőszakos béke készül-e. Az érzelmek harcáról van szó, a melyet minden országban nyíltan vívnak meg. ahogyan hasonló körülmények között nálunk is kellene. Az egyik részen az eddiginél is hangosabban jelentkeznek azok, akik azt hiszik, hogy itt az ideje, hogy a gyűlölet és boszuvágy felgyülemlett szenvedélyeit a mi német hazánk területén elégítsék ki. A másik részen a népek szövetségének őszinte hívei teljesen tisztában vannak vele, hogy az uj vallás alapgondolatai ma állják ki a döntő próbát. Az az alapgondolat igy szól: Mielőtt valamely egyes hatalom, vagy hatalmi csoport kényszereszközöket használna valamely jogért más nemzettel szemben, teljes alapossággal és becsülettel meg kell kísérelni, hogy önkéntes megállapodások utján őrizzék meg a békét, vagy pedig — a mostani helyzetre alkalmazva,,— hogy milyen -módon érjék el. — A véleményeknek ez a harca még nem dőlt el. Wilson legutóbbi jegyzéke nem világosította föl a német népet a felöl, hogyan fog végződni a véleményeknek ez a harca. Talán Wilson uj válasza méghozza a végleges bizonyosságot. Addig valamennyiünknek kétféle lehetőségre kell előkészíteni gondolatainkat és tetteinket. Először arra, hogy az ellenséges kormányok a háborút akarják és hogy nincs más választásunk, minthogy teljes erejével védekezzünk annak a népnek, a melyet a végletekig támadnak. Ha ennek a szükségessége bekövetkeznék, nem vonom kétségbe, hogy a német kormány nevében böcsájthatjuk ki a nemzeti védelemre szóló felhívást, -mint ahogyan a német nép nevében beszélt akkor is, amidőn a béke érdekében tett lépést. Becsületesen helyezkedett a jogokon alakuló béke álláspontjára, egyúttal kötelezettséget vállalt arra nézve is, hogy nem hajlik még harc nélkül az erőszakos béke előtt. (FöHkiáltások: Bravó!) Az olyan kormány, amelynek nincs eziránt érzéke, a harcoló és dolgozó nép megvetésének prédája lenne és elsöpörné a közvélemény ha-ragja. Azonban a másik lehetőséget is teljes jelentőségéve! kel! már ma figyelembe venni. A német népet nem lehet bekötött szemmel odavezetni a tárgyaló asztalhoz. A nemzetnek joga van megkérdezni, ha Wilson feltételeinek alapján kötjük meg a békét, mit jelent az életünkre és jövőnkre nézve? Az elnök kérdésére adott válaszunk után jutott a né-met nép annak tudatára, hogy miről van szó. Most tisztán lehet látni, hogy óriási jelentőségű elhatározások előtt állunk. Hatalmi állásunkra nézve nem az lesz ezután az igazság, amit mi magunk tartottunk annak, hanem amit ellenségeink fesztelen vitában igazságnak elismernek. Nehéz helyzet ez egy büszke és győzelemhez szokott népnek, mert a jog kérdése nem áll meg országunk határainál, amelyeket senki hatalmának sem nyitunk meg önként. Azok a pontok, amelyeket magunkra nézve irányadóul elfogadtunk, a birodalom belsejében fölmerült kérdésekre is kiterjeszkednek. — Sok felől- -mondták nekem, hogy Wilson feltételeinek elfogadása meghódolást jecm egy Németországgal szemben ellenséges ítélőszék előtt, amely a jog kérdéseit kizárólagosan saját érdekeinek nézőpontjából ítélné meg. Ha nem igy volna, akkor miért kerülnék az antantnak éppen a legszélsőségesebb hatalmi politikusai a tárgyalás termét, mint a bűnös ember a bíróságot? - Wilson- egész programjának sarkpontja a népszövetség. Ez nem jöthet létre, ha nem minden nép határozza el magát a nemzeti önuralomra. Egész lövőnkre nézve döntő fontosságú lesz az, -milyen szellemben fogjuk követni ezt a szükséges fejlődést. Ha belsőleg megmaradunk a nemzeti önzés bázisán, amely a legutóbbi időkig a népek életében uralkodó erő volt, akkor, Uraim, ránk nézve nincs fölemelekedés és megújulás. Ha azonban belátjuk, hogy ennek a borzalmas hábo-runak az értelme mindenekelőtt a jogepzme diadaláét jelenti és ha mi nem szállunk szembe ezzel az eszmével, hanem alávetjük magunkat nem benső fentar• tással, hanem teljesen és önként, akkor orvósszert találtunk benne az ilyen sebeknek gyógyítására és föl lidatot a jövő erői számára. A poroszországi választójog reformja immár •biztosítva van az általános egyenlő, titkos és közvetlen választójoggal. (Tetszés.) Két törvényjavaslat van a birodalmi gyü'lés előtt, a melyek hivatva vannak uj kormányzási módunkat fölszabadítani azoktól az alkotmányos korlátoktól, amelyek még útját állják. Az eddigi javaslat lehetővé tenné a Ház számára azt, hogy belépjenek a birodalom vezetőségébe anélkül, hogy elvesziltsók a birodalmigyűlés mandátumát. — Uraim! A második javaslat, amely a