Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-20 / 245. szám

Szeged, 1918. október $0, ESOJAGYÁRÖRSZÁG H tótok is követelik az önrendelkezési jogot — A képviselőház ülése. — A képviselőház szombati ülése a legutób­bi nap okéhoz képest csöndes, majdnem szür­ke volt. Juriga Nándor meglehetősen agresz­sziv beszéd kíséretében föí olíva sta g tótok nemzeti tanácsának nyilatkozatát, amelyben követelik az önrendelkezési jogot. A tót nép­törzs — mondja a nyilatkozat — saját külön állami közösséget akar. alkotni saját terüle­ten ós követeli, hogy a szlovák nemzet er­dekeit saját képviselői védjék meg a béke­köngresszuson. Károlyi és Apponyi inditvá­tiyát kedden tárgyalja a 'Máz, amely 'hétfőn nem tart 1ilés't. Budapestről telefonálja tudósitónk: Fél­tizenegy után nyitotta meg a képviselőház szombati ülését Simontsits Elemér elnök. Nóvák János kisgazdapárti napirendi előtt szólalt föl szémélycS kérdésben. Rossz néven veszem, mondotta, — hogv Tisza* István tegnapelőtt, tűikor én valamit közbe­szó'tam a beszédébe, rám szólt: Fogja he a szájat! Van annyi jolgcim, mint bármely más képviselőinek. Gróf Tisza István: Mindenekelőtt meg­áll api tahi kii vánom. hogy egv jottávál se'rn arrogálok' több jogot magamnak, mint bárki más. Azt a tényt, hogy én Nóvák János kép­viselő urnák azt mondtam, hogy fogja be a száját, beismerem és nagyon, sajnálom, mert éri ilyen, modorban sém a Mázban, sem a. Há­zon kívüli nem szoktam beszélni. Elszóltam magám, mert a képviselő ur hangosan és is­mételten beszélgetett az éh beszédem alatt, ezért elvesztettem figyelmemet, amit ismé­telten sajnálok és kérem ezt a kiszóiásomat meg nem történtnek tekinteni. Az elnök: Kérdezi a Házat, hogv meg­okolja-e most Károlyi Mihály indítványát, vagy pedig előbb folytassák a vitát á minisz­ter élnek bejelen tréséről. Gróf Károlyi Mihály; Igazságosnak és •méltányosnak, sőt a megállapodáshoz Iliinek azt találom, hogv előbb <a pártok szónokai szólhassanak hozzá a miniszterelnök bejelen­téséhez, hogy csak azután kerüljön sor in­dttváryom megokolására. A Ház így határozott. (Kisgazdák a komán kérdésről.) Szabó István (kisgazdapárti): Ez a képviselőház idejét multa és a jövő választás oly óriási számbart ... Tetiinbach Péter: A munkapárt el fog tünhi! Szabó István: "Azt éh nem mondom, de a számarányok meg fognak változni, sóikkal több párt lesz, bejönnek a 'szocialisták. A ro­mánoknak ,nincs igazuk, amiktalr nemzetiségi sérelmekről panaszkodnak. ,A imagy'ar'ok ugy érzik az elnyomatást, mint a románok. iHa valaki arról panaszkodik, hogv >a magyarok erőszakkai magyarosítanak, csak nézze 'meg. hogy hány magyarnyelvű romián vau itt. aki egy szót sem tud magyarul és hány magyar ember van, akinek román a neve. Azt lehet mondani, hogy a románok románosították cl a magyarokat. A hadseregről szólva meg­említi, hogy a csehek hihetetlenül durván és kegyetlenül viselkedtek a magvar kisgazdák­kal szelmben. A parlamentnek föltétlenül meg kelt adni az el'enőrzési jogot és betekintést kelll juttatni a 'hadsereg belső ügyeibe. Meg­történt az is. hogy amikor az olasz előrenyo­mulásnál a csali és idegen tisztek a szegény magyar bakáknál egv tvukot találtak, azt a cseh és idegen tiszteik könyörtelenül agyoriü­véttek. holott előfordult, hogv a tisztek is szabadon1 zsákmányoltak. Nem tartja sze­rencsésnek Tiszáinak azt a kijelentését, hogy a háborút elvesztettük. A ihábörut ugyanis nem mi. hanem a németek vesztették el. Ugy látja, hogy azok. akik gvőz'tek. nem ellen­ségei a magvdir nemzetnek. Mi a mi ellensé­geinket legyőztük. Nékünk a békekötésig azonban helvt kel álltai és mindén erőnkkel védenünk kell. határainkat. Nem helyes, hogy Tisza kijelentette a Házban, hogy elvesztet­tük a 'háborút. A katonákra nem ihat föleme­lőleg. / (Kössünk külörtbékét!) Fölkiáltások a s'zélsőba'lo'ldálon; Kös­sünk különbékét! Szabó: Jobbam szeretnénk általános bé­két, de ha Magyarország olVan helyzetbe ke­rülne, hogy a különbéke biztosítaná terű Péti integritását, akikor hahidéhtalcftlul meg kell kötni. Földet kell adtai a rokkantaknak, hia'd'f­özvegyekne'k. hadiárváknak. A nagybirtok egy részét ki kell sajátítani, helyébe érték­papírt adtai a nagybirtokosnak. Határozati' javaslatot terjeszt be pártja nevében. Kíván­ja Magyarország teljes függetlenségét önálló kii lügyrtai mi sz térrel, nyomban kézdje meg a béketárgyalásokat. Fölkiált ások: Éljen a különbéke! •Szabó: Támadja a központokat és a ha­di (örményt. (A tóitok deklarációja.) Juriga Nándor: Az emberiség egyetemé­nek boldogul ása m'óst ia végső cél. nem le­hetséges az, hogv egv isten kegyelméből való ember előtt, annak egyetlenegy intésére em­berek milliói térdire boruljanak. Elnök figyelmezteti, .hogy ilyen gyűlöl­ködő hangot urc használjon. Juriga Nándor: A tótok nemzeti1 taná­csának nyilatkozatát olvas'sa ,föl . nagv zaj­ban. amely sürü tót citátummal keverve kö­veteli ,az önrendelkezési jogot a tót nép­törzsnek, hogy saját külön állami közösséget alkosson' a saját területén, hogy a békékon­gresszusen a szlovák nemzet érdekeit saját képviselői megvédjék. Ezután tót nyelven egv költeményt kezd o'Ivasri. Elnök figyé'llmeztetf, hogv lehetőleg tar­tózkodjék a tót nyelv használatától. (Nagy zaj, eláll megvonni szót fölkiálitá'soik.) Juriga (folytatja): Az elnök iámét figyel­mezteti. Jüriga kotastatálja. hogv nem enged­ték anyanyelvén beszélni, amihez kétségte­lenül joga van. (Magyarul folytatja.) Köve­teli a szltavák nép önrendelkezési jogát. ,'A' szlovákok ezzel élnek-halnak. Az önrendelke­zési jogo't követeld a többi magyarországi szláv nemzetiség, az oroszok, szerbeik és a többi délszlávok részére. Több szónok nem volt. rA vitát bezár­ják. ' f A Nagybogárzón. Irta: Cserzy Mihály. Hu leszáll az- eipber a vasútról, a horgos­k irály ha! mi állomáson és jön északi irány­ban a szikkes csinált utón, melyet ma még üatíl% gyérlombozatu akácfák szegnek és szelíd bajlattal neki fordul a város tanyájá­nak: oly szép, oly istenáldotta táj tárul föl elölte, amely meg kell, hogy ihlesse a legkö­zönségesebb lelket is. ,Életemben egyszer jár­tam ezen ,a tájén, boldogult Lázár György polgármesterrel Szeged város „négyesén", rég' volt, de ma is ugy áll előttem a tiiniemé­nyes szépségű, gazdag vidék képe, mint egy hatalma® művészi festmény. Az erős lovak pompás ügetésben haladtak vagy másfélóráig, lenge,, fehér porfelhő szállt fel a nyomukban s imie egyszerre csak kibuk­kant a lombos öreg akácfák közül a hosszú, nád tetejies épület, melyen külsőleg is meglátszott már, hogy a város tulajdona. Szép rend, tisz­taság kívül is, benn i,s a zsalugáteres szo­bákban. Az udvaron majorság, az ólakban sertések, szalma- és • szénakazlak az épület körül és pompás büs vizével a kerekes kut a ház előtt. Valamikor csárda lehetett a sok vihart átélt épület, mert járásuk volt erre a szegénylegényeknek, a lovonjáró betyárok­nak, mivelhogy innen nem messze kezdődik 1 a rejtelmes tanyavilágnak beláthatatlan mélységű pusztasága, ,a Nagyhogárzó, mély ma- is teljes épségben /magán viseli a régi idők romantikájának zománcát. Ha ide be­kerültek üldözés közben a magyar puszták kalandos fiai, embernek kellett lenni a tal­pán, aki a nyomukra akadt. A város tanyá­ján való megállás csak egy lélekzetvétel volt a vidék megtekintésénél. (Rövid félórai vára­kozás, hogy megadhassuk a gyomornak is, ami az övé. Aztán mentünk tovább. A kies ligettel ékeskedő erdőőri szakiskola mellett ki a végnélküli pusztaságra, mely ugy hat az első tekintetre afc emberre, mint a tenger. A lélek megilletődik, a bámulat ós a csodál­kozás felemelő érzése ül reá s mintha tem­plomba jutott volna, érzi, hogy közel van az alkotó 'Mesterihez, kinek munkája dicsőség­teljes. Ameddig ellát a, szem, harmatfény­ben uszó mezőséget talál maga előtt, melyet a láthatárnál mint kékes fátyol szeg be kö­röskörül az egymásba folyó, fiatal akácerdő. lE'z nem volt meg a régi világban. Uj alkotás. Kiss Ferenc főerdőtanácsos érdeme. A zöld abroszon vízállások fénylettek itt-amott ak­koriban, ma ezek eltűntek, az idei szárazság, mint a, Fehértó ezüstös vizét is, felszárítot­ta teljesen. A szuette akácfa-karókból össze­rótt karámok feketéllenek csupán és a cse­rények, a szél és vihar ellen való menhelyek tarkítják a nagy mezőt. És a lassú, fehér ökrök, melyek számra a békeidőben megha­ladták az ezret is. Ma ez is megcsappant, alig van néhány száz. Köztük kevés ló. Jár­ják a virágos legelőt napkeltétől áldozatig, közben leheverednek, ejtőznek és nyámognak állandóan. Ellenben a vizivadak megszapo­rodtak. Kacsák, ludak, gémek, sirályok, bí­bicek szinte el feketítik a. levegőt, ha' csapa­tosan búznak egyik helyről a anásik-ra. Az ember azt gondolhatná, hogy ebbe a messzeségbe már nem bírt eljutni a háború mindent felforgató vihara. Pedig, deliogy! ... iA jókora százalék, amit a marba állomány­ból kiszippantott negyedévenkint a világhá­ború, szomorúan igazolja feltevésünkben való csalódásunkat. A nagy változás a gu­lyáisokon is meglátszik. Az öreg gulyás, Tal­pas Födi István még megvan, de a bojtárjai már nincsenek meg. Ujak vannak. És keve­sebben. Egyik a másik után hagyta itt a. he­lyét. Elmentek katonának, bátor lélekkel in­dultak a véres tragédiák színhelyére s talán már rég ott porladoznak, ahová sosem gon­doltak a Nagybogárzóról, a Kárpátok hasa­dékaiban. Ujak jöttek a helyükbe. Uj gye­rekek, akik- még nem tudják gyönge karjuk­Kollár Rudolf, feslD- ÉS U UÉIÉ Hajdú József, fényező-mester. iparművészeti rajzoló. Telefon 2-87., SZEGED. Telefon 2-87., Mintaraktár és rajziroda: Takaréktár-utca. 8 sz« Festő-mühely: Horváth Míhály-utca 9 sz. Uj Csongrádi-palota,) Tanoncok fizetéssel felvétetnek

Next

/
Oldalképek
Tartalom