Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-17 / 242. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KAPasz-UTCA 9. SZAft. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 48.— K. negyedévre 12.— K félévre . . 24.— K. egy hónapra 4.— K Hgyeii szám &ra 18 fillér. Kiadóhivatal-. SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAffl. A kiadóhivatal telefonta: 81.; Szeged, 1918 _ tffí. évfolyam, 242 szám. Csütörtök, október 17. ¥ Most vagy soha. ­(j) Most már nyíltan és szabadon lehet (beszélni róla. mert elmúlt felőlünk, legalább .is ötven esztendőre és igy, azt hisszük örök­re. az a sötét és terhes felhő, amelyet német veszedelemnek lehetne elnevezni és amely a Mltteleurópa hangzatos álfiumával bódította volna el a magyarságot. Mert veszedelem volt ez, nagyobb, mint ami Moíhi és Mohács és Majtény és Világos valaha is lebegett fe­lettünk mert ezek a veszedelmek nem a ma­gyar géniusznak a magyar öntudatnak és ön­érzetnek veszedelmei voltak, hanem terüle­tünk időleges megszállását jelentették. Mohi és Mohács, Majtény és Világos csak annál jobban összehozták, közös gyászban, közös hajban közös védelemre, közös ellenállásra, •uj harcra és uj győzelemre a magyart, a tö­rök áfium csupán földünket dúlta, nem is olyan nagyon, mint például Montecuccoji re­guláris hordái, de a német maszlag, amelyet Naumann, mint tudós. Reventlow, mint ál­lamiférfi és a többi hősök és kalmárok akar­tak a magyarral megétetni ,a mitteleurópai egy tálból a nagynémet urak asztalánál, az a magyar önállóságnak, a nemzeti független­ségnek örök állmot hozott volna a solia föl nem támadó népek temetőjében. Ma már, szabadjon hinni, nem jelent veszélyt a nau­manni jelszó, mint ahogy a keleti események, a hamburgbagdadi hid pillére intek összeom­lása, a bulgártörök különbéikék. a federalizá­landó Ausztria és a perszonális unióra térő Magyarország uj helyzetet teremtő tényei útán már csak a multak aktái közé teendő az egész nagynémet tervezet, mindenféle követ­kezményeivel együtt. Ma azonban, uj világ hajnalán, uj élet Kü­szöbén, uj alakulások kezdetén uj veszedel­mek is jelentkeznek. A wi soni gondolatnak is megvannak £ maga prófétái és megvannak a maga kuruzslói és vajákosai is. Magyarország sorsdöntő órájában — és ha volt ilyen óra. a kereszténység behozatala, az Árpádok kihalása, a Hunyadiak diadalai, a pragmatica sanctio és a liatvanhetes kiegye­zés ótaTihát akkor most ütött soha meg nem másithatq meggondolások és örök időkre szóló elhatározások bejelentőjének, mondom, e sorsdöntő órában, egy uj veszedelem, egy uj magyar áfium kisért: hogy a magyarság­nak nem lesz elég bátorsága az uj ösvényre szilárd el tökéléssel lépni és azon az ösvényen a helyes irányban határozott léptekkel meg­indulni. Egyfelül az ázsiai tunyaság ősi réme ki­sért. az öröklött irtózat mindentől, ami uj. ami a táblabíró kényelem és a szolgabíró megszo­kás nyugalmát és hatalmát örökre félretenné és másfélül a magyar közmondásban ércnél maradandóbban megörökített nemtörődöm­ség, amely az ingét is odaad u-t. mert ez könv­nyebb és egyszerűbbnek Iá tsz A, mint oégbe­csüiése igaz értékeinek, mint megvédése örök jvainak, mint kibaszna'ása, bátran és böl­csen. a leihe tőségeknek, amelyeit egy erős, egy élni tudó és akaró nernze: számára kinál­Jkoznak. A magyar imperializmus délibábja éppen ölyani veszedelmes és lehetetlen áb­ránd, mint amilyen veszedelmes és lehetet­ten az a nagylelkű kishitűség, amellyel ten­gerentúli utópiák doktorainak és tanárainak tszép szeméért, pusztán a szépen hangzó sza­vakat félreértve és a dolog lényegét meg se nézve, áldoznának föl némelyek jogokat, a melyek egyúttal egy integritását védő nem­zet számára kötelességet is jelentenek! A magyarországi szociáldemokraták nagy­gyűlésén e tekintetben sóikkal több hazafias belátást és meggondolást lehetett tapasztalni, mint némely kon.ru,nkturás politikusok részé­ről. akik mindig abba a jelszóba szerelmesek és attól a jelszótól termékenvülnek meg, a melyet a divat szellője az ölükbe hord, de a kiknek nincsen se állandó világnézeti stan­dardjuk, se mélyreható kultúrájúk. Maiság és magyarság, egy szóval! mo­dern magyarság: ez kell ma, aki ezzel jön­ne, egész ember és igaz magyar, uj vezére lenne uj időknek. Ember, aki mig tekinteté­vel bizton fogja át a világpolitika horizont­ját, a magvar lélek és élet, történet és sors leglelkébe és legmélyébe tudna pillantani. Negyvennyolcban az volt a fátumunk, hogy kiilön volt egy Széohenyink és külön egy Kos­suthunk, ma egyelőre se az egyiket nem lát­juk.se a másikat. De kell, hogy a Széchenyi aggódó honszerelme és a Kossuth lángoló szabadságvágya ott éljen mindnyájunk agyá­ban, szivében, akik mai magyarok vagyunk és kell, hogv az utolsó órában az örökkévaló magyar géniusz megtalálja azt az igét és azt a tettet, amely bennünket a dicsőséges muit­ból és a keserves jelenből uj életbe és uj dia­dalra vezet! Egy olyan független Magyaror­szágot kell akarnunk és megteremtenünk, a mely függetlenítse magát a saját vérei bűnei­től is: az ázsiai lomhaságtól és az ázsiai él­hetetlenségtől. AKA»AABBBABBBBBSBABBBBBBAASBB®BB«6.«BBBBBA>BBBBB.HEABAAABBABBBBBBBBBABAAAABBBBBAHBOBABBAA»BASB«A«S!»«BB#OBA»58 gerlinben tanácskoznak a német válaszjegyzékről. - Wilson föltételeit elfogadják, de jegyzékének hangját visszautasítják. - Wilson nyilatkozata a negyedik szaöadságkŐicsön kibocsátása alkalmából. - Ausztria Magyarország különbéke! is köt. ­A béke ügyében szerdán nem történt „döntő" esemény. Burián az osztrák delegá­ció külügyi 'bizottságában beszélt, most már azonban Wilson jegyzékéről. Szerinte a né­met kíméletlen harcmodor — e vád ellen Ber­linben tiltakoznak — enyhülni fog és a ten­geralattjáró harc ügyében is kedvező választ fog adni Németország. Az ellenségeskedések — folytatta Burián — nem folytathatók so­kiág. Ugy látszik, ebből következtet teljés bizonyossággal arra, hogy Wilson jegyzéké­nek egyetlen, pontja sem csökkentette a béke­reményt. A helyzet megítélése szempontjából sokkal nagyobb jelentősége van Wilson nyi­latkozatának, amelyet a negyedik szabadság­köicsön kibocsátása alkalmából tett. A nyi­latkozat — ha ugyan vannak kétértelmű pont­jai — mintegy magyarázza és kiegészíti az elnök legutóbbi jegyzékét. Közben Berlinben nagy tanácskozások folynak a válaszjegyzék megszövegezéséről, amely állítólag el fogja fogadni Wilson követeléseit, de vissza fogja utasítani a sértő hangot és hangsúlyozni fog­ja, hogy az az átalakulás, amelyet Wilson harmadik pontja sürget, az ő figyelmeztetése nélkül is meg fog történni. Nagy kérdés per­sze, hogy e pont értelmezését illetőleg egy véleményen vannak-e: Wilson és a német kormány. Az a válaszjegyzék, amelyet nekünk küld vagy küldött Wilson," bécsi jelentés szerint elárulja az elnöknek azt a szándékát, hogy Ausztria-Magyarországot különválassza Né­metországtól. Mértékadó helyen nem zárkóz­nak el attól, hogy kihasználják a bákelehetö­séget. Berlinben — mondja a jelentés — ezt tudják és számolnak vele. Berlin, október 16. Berlini politikai körök­ben hite jár, hogy a német kormány a Wl­son-jegyzék 'kihívó hangja ellenére se fogja a tárgyalásokat megszakítani. A német 'kormány uta' arra, hogy a tárgyalásnak ez a módja nem alkalmas a vérontás minél előbb való be­fejezésére. A német válasz a kegyetlenkedé­sekről szóló vádakat visszautasítja és ezeket szemenszedett hazugságoknak jelenti ki. Utal arra, hogy Németország nem köthet olyan •fegyverszünetet, amelynek feltételeit előzete­sen nem ismeri és abba nem mehet bele, hogy kegyelemre adja meg magát. Végül megjegy­zi a válasz, hogy amit Wilison jegyzéke végső passzusában a Németországban szükséges változásokról mond, az ő figyelmeztetése nél­kül megtörténnék. Washington, október 16. A Reuter-ügy­nökség jelenti: Wilson elnök a negyedik sza­badságkölesönnel kapcsolatban a következő nyilatkozatot tette közé: A német kormány október 8-iki kérdő jegyzékemre adott vála­sza alkalmat nyújt nekem arra, hogy meg­mondjam honfitársaimnak, se ez a válasz, se á legutóbbi időben történt más esemény nem csökkentette bárminő módon a szabadság­kölcsön fontosságút. A mostani pillanatban engedni, habozni a minden pillanatban való le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom