Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)
1918-10-16 / 241. szám
2 DÉLMAGYARORSZÁG •Szeged, 1918. október 15. tant nem fog vele szigorúan elbánni, Követeli j Berlin, október 15. Berlinben ma délután a gonosztevők 'kiszolgáltatását és hogy E'.i- | négy órakor vált ismeretessé Lansing válaszver basa ne menekülhessen meg attól, hogy | jegyzéke. A birodalmi gyűlés holnapra kitiifélelösségre vonják az örmény mészárlások- | zött ülését elhalasztották. ért. amelyéknek ő az értelmi szerzője. A király nem fogadia el a Wekerle-kormány lemondását. Budapest, október 15. A Magyar Tudósító illetékes 'helyről1 értesül: A király nem fogadta el a Wekerle kormány lemondását. A 'fenség magához kérette a mai napon -a Bécsben időző Wekerle miniszterelnököt és közölte vele. Ihogy a kormány lemondását nem fogadia el, mert a kormány iránt teljes bizalommal viseltetik. A Magyar Tudósítónak jelentik Bééből: A király ma délután féllöt órakor báró Szterényi minisztert és Návay 'Lajos 'képviselőt külön kihallgatáson fogadta. Bécs, október 15. Wekerle Sándor miniszterelnök a magyar delegációk tagjaival ma este külön vonaton Bécsből Budapestre visszautazott. A Hussarek-kormány helyén marad. Bécs, október 15. Az osztrák kormányválság ügyiében ma délelőtt koronatanács volt. A tanácskozás eredménye az, hogy a Hussarek kormány megmarad helyén. Bécs, október 15. Bécsben koronatanács volt, amelyen foglalkoztak avval az információval, hogy Washington óv attól, hogy a nemzetiségek igényeit Ausztria teljes mértékben kielégítse. Wilson ugyanis nem akarja a monarchia földarabolását. Ennék az információnak folytán az osztrák belpolitikában uj orieiitálódás vált szükségessé. Wekerle, Tisza és Károlyi beszéde a delegációban. Bécs, október 15. A delegáció külügyi albizottsága ma délután ülést tartott Berzeviczy Albert elnöklésével. Az elnök jelentette, hogy gróf Károlyi Mihály és ZUnszky István napirend előtti felszólalásra kért és kapott engedélyt. Gróf Károlyi Mihály: Kijelenti, hogy a •delegáció oly rosszul működött, hogy ennek és a közös diplomáciának köszönhetjük a monarchia bukását és Magyarország azt, hogy odáig jutott, ahol most van. A háborút a mi külügyi politikánt okozta azzal az ultimátummal, amelyet egy önállóságára féltékeny állam el nem fogadhatott. Külügyminisztériumunk a Szerbiához intézett demarchban azt hangoztatta, hogy azt önállóan, Németország tudta nélkül csináltuk. A Kruppgyár egy volt igazgatójától, Miihlentől tudja, aki elmondta, hogy 1914. julius közepén beszélt Helfferichihel, aki neki azt mondta, hogy egy összejövetelen, amelyen a német csszár is jelen volt, az osztrák diplomácia a német császárral és német politikusokkal meg beszélte az ultimátum szövegét. (Derültség.) Károlyi Mihály: Helfferieh elmondta Mühiennek az, 'ultimátum lényeges pontijait. Ugyancsak elmondta a Krupp-gyár igazgatójának és akkor kijelentette azt is, hogy a német császár azt mondta még, hogy ő meg fogja mutatni, hogy nem gyönge báb és rémületbe fogja ejteni az egész világot. 1914-ben még meg 1 ebe fett volna menteni a helyzetet, ha belementünk volna azokba az ajánlatokba, amelyeket különösen Anglia hozott javaslatba. Angliának még azt az ajánlatát sem fogadtuk el, hogy átmenetileg foglaljuk el Belgrádot, azután együtt intézzük el Európával ezt a 'kérdést. Ez fényes jele annak, hogy igenis akartuk a háborút. Gróf Károlyi Mihály: Nem célja az osztrák-magyar hadvezetőséget védelmiébe venni. Annak számtalan hibáját látta, de ha elvesztettük a háborút, azt nem tulajdonithatjuk a hadvezetőségnek, hanem annak, hogy diplomáciánk gyarló volt, hogy lehetetlen hibákat kivetett el. Számtalanszor voltunk olyan előnyös helyzetben, hogyha akkor likvidáltunk volna, sokat meg lehetett volna menteni. De arra az útra, amelyen biztosan elérhettük volna a békét, sose léptünk. Föl kellett volna állítani ezt a tételt: Mi addig fogunk küzdeni, amig a szövetségi hűséget becsülettel megtarthatjuk és ha ezeken a határokon tul is követelték volna szövetségeseink hadseregeink igénybevételét, azt kellett voli a mondanunk; Iádig és ne tovább! Fejtegeti, hogy külügyi politikáink volt az oka .annak, iiogy az egész világ ellenünk szövetkezeit. A másik és talán legnagyobb hiba, amelyet elkövettünk, — mert akkor vesztettük el a háborút — á szigorított tengeralattjáró háború kimondása volt. Elnök ismételten figyelmeztette Károlyit, hogy állásfoglalása, mely Immár a külügyi kérdések egész koffiplekszumát felöleli, túlterjed a napirendi fölszólalás keretén. Károlyi kijelenti, azt hiszi, hogy mosít a delegáció utolsó leheletéihez közeledik és méltányos dolog, hogy itt kibeszélhesse imagát.. Beszédéi annak kijelentésével fejezte be, hogy a delegáció intézményét nem tartja többé életképesnek. Kijelenti, hogy Magyarországnak nem ichet közös képviselője Ausztriával a békétárgyalasokon, ezért követelni fogja a magyar nemzet te'jes önállóságát és minden közös intézmény eltörlését. Wekerle Sándor miniszterelnök szólalt föl ezután. Bárminő a fölfogása az előtte szólónak — mondta — a delegációk intézményével szemben, a delegáció törvényen alapuló intézmény, ezt nem lehet megszűntnek nyilvánítani. Kénytelen néhány megjegyzést terjn i Kárto'.yi érvelésére. Nem 'követheti a vádak terére, ámenekkel külügyi képviseletünket illette, mert a politikai előrelátásnak nem nagy bizonyítékát szolgáltatta akkor, a mikor a szerb háború megindítását ugy tüntette föl1, mintha ez egy szándékosan előkészített gomosztett lett volna, hogy ebbe a háborúba keveredjünk. Magyarország közvéleményét ne képviselje az az ember, aki ugy tünteti föl a dolgok állását, mintha Magyarország ennek a háborúnak oka volna. Saját luizája ellen szolgáltat fegyvert az, aki ezeknek a zigazságát kétséigbevonja és ugy akarja a világ elé odaállítani Magyarországot, mintha a meg nem engedett célok és eszközök vezettek volna bennünket ebben a háborúban. Meg nem engedett dolognak tartja, hogy egy magyar testület keretében szolgáltassunk ellenünk irányuló tápot, Károlyi hibáztatta, hogy mi Németország akarata ellenére nem kötöttünk különbékét. Elfelejti, hogy hazánk védelmében Németország a mi segítségünkre volt és talán döntő iszerepet játszott a siker tekintetében. Ily 'körülmények közt azt vallani, hogy Németországtól elszakadva kössünk békét, elhibázott politika volna. A mi törekvésünk csak az lehetett, hogy Németországot a béke útjára hozzuk. ZUnszky István: Sose ismerte el a delegáció intézményét, -ma is tiltakozik ellene. Kifejti, hogy a monarchia szétzülléséért a felelősség legnagyobb része a külügyi kormányzatot terheli. A külügyminiszter téved, ha azt hiszi, hogy a magyar nemzet elfogja tűrni, hogy ennek a diplomáciának a képviselője képviselje Magyarországot a béketárgyalusokon. Pár nap múlva meg fogja kapni a magyar nemzettől erre nézve a választ. Burián külügyminiszter ekszpozéjánák elmondása előtt röviden, reflektált Károlyi és ZUnszky szavaira; Kijelenti, hogy ez az intézmény törvényein alapul, tisztelni kell addig, amig törvény. Ezután fölolvasta ekszpozéját, amelyet lapunk más helyén külön cikkben köziünk. A küj'jügymiraszjter ekszpozéjánák fölolvasása után gróf Tisza István szólalt föl. Helyesen tenné a bizottság, — mondta — ha a külügyi politika fölötti érdemleges vitát későbbi időre halasztaná. A jelenlegi pillanat a legkevésbb© alkalmas arra, hogy az albizottság most bocsájtkozzon mindama kérdések tárgyalásába, amelyek a külügyi politikával szoros összefüggésben varrnak. Legcélszerűbb lesz akkorra halasztani a vitát, amikor Wilson válaszát ismerni fogjuk. Indítványozza., hogy az albozottság ne folytassa tanácskozásait. Lovászy Márton amellett foglal állást, hogy az albizottság folytassa a tanácskozást. Simonyi-Semadam Sándor helyesnek tartja az elnapolást. Ezután az albizottság többsége ugy határozott, hogy nem kívánja a tanácskozásokat folytatni, Erre az elnök az ülést bezárta. a jc? LONDON: A király ma hosszabb megbeszélést folytatott Lloyd George-val és a vezérkar főnökével. BERLIN: Bukarestből jelentik: Sztoján képviselő kérdésére válaszolva Árion külügyminiszter kijelentette, hogy a központi hatalmaik és Románia között tárgyalások folynak a Dobrudzsa-kérdés megoldásáról. A miniszter hangsúlyozta, hogy (Németország és Ausztria-Magyarország Románia óhaja iránt nagy előzékenységet tanusit. BERLIN: Vilmos császár leánya és Miksa császár leánya spanyol-náthában megbetegedett. Egész Németországban pusztít a spanyol-nátha. KONSTANTINÁPOLY: A Talaad-miniszterium visszalépett és Izzet basa alakit kormányt. A külügyminiszter Nabi basa lesz.