Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-02 / 227. szám

DÉLMAGYARORSZAG Szeged, 1918. október- 2. Spís/o/a a világtalan pap juöileumárói Irta: Várossy Gyula. A vakok nagyon, nagyon boldogtalanok. A lelki magányban tuMinomodott lelkük másoknál százszorta jobban érzik az egyedüllétet s azt a szomorú tudatot, hogy ők e zsibongó, élni és élvezni akaró társadalomnak elunt terhei. Szomorúak, keserűek, panaszkodók. Van közöttük kivétel is, mint kivétel a fehér holló. A helyi lapok a mult héten liirül adták, hogy szeptember 29-ón a minorita atyák felsővárosi templomában ritka ünnepség közepett üli meg ezüstmiséjét a dorozsmai születésű és sok év óta a szegedi zárdában lakó Tajthy Gábor minorita szerzetes. A 20 év óta elsötétedett világát élő pap jubilál! Egy elhamvadt szemű embernek lehet-e örömünnepe? Hagy-e az tartós, békés és megnyugtató nyomot az ő depressziós lelki életében? Nagyon ki fogják tüntetni: ott lesz titkárával a tartományfőnök, a helybeli prépost és papság, a város képviselete, tisztelőinek serege, jól látó emberek tömege, hihetőleg néhány vak embertársa is. Beszélni Zadravecz István fog. Vasárnap délelőtt volt s csendben hullott a sárga levél és az eső. Meghúzódtam a sarokban. Mellettem Piavótól sántán hazatért botjára támaszkodó ifjú tiszt állt, amellett kopott köpönyegben, irás közben meggörbült vállú, rosszul. táplált úriember. A templom tömve. Az ünnepi menet az utcáról jött be: elöl a keresztet hozták két gyertya közt, azután papok kiséreitéhen egyenes tartással az ünnepelt Gábor atya, majd világiak és fehérruhás leánykák. Arcát jól megvigyáztam. Ugy láttam, két évtizedes, bus éjszakája dacára ő ínég mindig a régi, arcán valamely rejtelmes derű, önérzetes, meghatott, de férfias megjelenés. Támogató nélkül, bátran haladt az oltár felé, ugy mint a többiek, csak a szemei maradtak zárva. És gyönyörűen énekelte a hálaadó dalt, mint akkor, mikor kisteleki hajlékom udvarkertjében, közel 25 éve, csendültek ifjú ajkairól a szívhez szóló magyar dalok. Ezek régen, voltak ... . Einlékszel-e még Gábor reám, a te atyai barátodra? Te mint fiatal levita, a dorozsmai szülői házból gyakorta átjártál hozzám megpihenni, nemesen szórakozni, egy darab üde, virággal teli életet nálam leélni, melyet dal, költészet, barátság és meleg kedély koszorúzott. Megáldva tudással, testi és lelki erőd teljességében, jellemben és derűs kedélyben kristálytisztán, az ifjúság reményeinek özönével néztél akkor a jövőbe. Téged mindenki szeretett, mert megérdemelted. És azután egy elfojtott sóhajjal, hogy azt senki más meg ne hallja, elmentél a lecsukott szemek örök birodalmába. Megmaradt-e kedélyed, a látó és nem látó emberiségnek ez az örök kincse? Ugy mondják, megőrizted. Zadravecz lépett a szószékre. A templom fényárban úszott, az orgona bugása elhalt s minden szem erre a csodálatos emberre tekintett. Szentaiitalos arcán komoly szelídség, tekintetében a fölényes tudás és erély, megjelenése könnyed, otthonos, ajkairól szinte vártam a magyaros jóroggelt! Szónokolni még soha nem hallottam. És hogyan kezde? A szavakban semmi keresgélés, semmi bevezetés: —- Testvér! Szomorú nótával kezdem. A napokban temettük az édes anyádat. . . Szemei örökre lezárultak, de az ő fehér lelke lát, látja az ő Istenét és az ő jó fiát az oltárra borulva, amint érte bemutatja az áldozatot. Lelketekkel ti mind a ketten láttok és szerettek . . . Kiviil a borulatból hűvös eső, bent a szemekből, a Gábor pap szeméből is, meleg könnycseppek hulldogáltak. A tiszt mellettem égő szemekkel nézett a szónokra, a hajlott válu tisztviselő még mélyebbre hajolt. Ennek az édes anyja, mint az enyém is, már bizonyosan meghalt. — Boldogok, akik ma nem látnak, mert nem láthatják a vizbefulók seregót, a vértengerbén úszó ezredeket, a meszes gödrök hullahalmait, a láb és kar nélküli nyomorékokat, nemzetünk ifjú és férfi virágának lekaszált rendjeit. — Testvér, te boldog vagy. A piavei hős megrándult s kezét idegesen szorította a szivére. Ö látta a habokat, s a habokban eltorzult arccal elosöndesüliten lefelé úszókat. Meg a többi borzalmakat. Látni fogja örökre, a sírjában is. — Boldog, aki ma vak! A gazdag és dus magyar Kánaánban nem látja, a sötét, nyomort, a siró ínséget, az utca és éjjeli helyek csavargóit, egykor jobb családok titkolt éhezéseit, a kényszeráruba dobott női erényt A kopott köpönyeges görnyedt vállait hirtelen kiegyenesítve nézett a beszélőre. Róla beszél talán? Vonásain valami torzulat jelent meg, mély, keserű fájdalom, feje azután újra legörbedi. Nem jó ezt sem látni, sem hallani, hát még átélni! Az a magányába vonult világtalan pap most igazán boldog lehet. És a vásott köpönyeg e gondolatoktól szinte megrázkódott. — Az egész világ ma egy égő fájdalom. A kereszt a fájdalom szimbóluma, te, husz év alatt, pap testvérem, azzal egybeforrtál. Mái boldog világtalanságodban ez a te vigaszod, reményed, erőd, támogató botod. A látóknak és vakoknak, tudd meg, testvér, mindig az Isten fénye világol s minden nyomorúságunkban ő az erőnk. Az Úrban légy nyugodt, testvér!. . . Az édes hárfáhang, az ő keserű igazságaival, balzsamos, szelíd vigasztalásaival, szivek fájdalmát és reménységeit föltáró akkordjaival, elhallgatott: Zadravecz István az ő világtalan paptestvérjének megvigasztalósára, a szomorú lelkek megerősítésére bevégezvén a nagyon sötét életről és a mennyei világosságról szóló előadását, elment. Az orgona már szót, halk hangon kisérte a földi szemeivel kiét évtizede nem látó szerzetes gyönyörű bariton énekét s mi, a^piavei tiszt, a kopott köpönyeges és én, még mindig a szószékre néztünk, Isten hárfahangu embere hátha elfeledett még valamit mondani, s visszatér. Szerettem hallani Oeskay tüneményes tenorját, egykori Sümegi Kálmánunk szivetfogó népdalait, Déri Rózsi csicsergéseit, Szegő férfias dikeióit, Somogyi polgármesterünk jóságos, biztató szavait és Kukac Lajos húrjainak sírását: ezek a lelkeket megejtő művészi hangok, hegedüsirások, jóságos és böles szólamok, remek harmóniában, mind ott zenéltek István pap szaván, melyeket elmondott 1918 szeptember 29-én, Szt. Mihály napján, szomorú, esős időben, egy világtalan szerzetesnek 25 éves papi jubileumán, ahol annyira örültünk, hogy mindnyájan sírtunk. Gábor barátom, légy tehát megnyugodva. Ez a boldog ember Igazi szekere. * A nyugati front súlyos harcai Berlin, október 1. A Wolff-ügynökség jelenti: A Handzame-szakasz mögötti terület elfoglalása a 29-ére virradó éjszakán tervszerűen folyt le. A belgák dél felé nagy erőkkel folytatták támadásukat a Dixmuidentől északnyugatra levő területtől Monthulst vidékéig minden siker nélkül. Mivel a cambraii arcvonálon az arras—cambraii úttól délre folyó csata a szeptember 29-ére virradó éjszakáig tartott, az Arleux melletti Seona-szakasztól a Quentintől északra lévő területig reggeli 4 órakor az egész arcvonalon erős tüzérségi harc indult meg. Reggel 6 órakor az. ellenséges tüzelés a legnagyobb hevességet érte el. Az ellenséget, amely Arletrxnál részlettámadásban előrenyomult, ismét visszavetettük. Az. ellenség rohamhullámai délelőtt 7 órakor tankok és repülőrajok támogatásával Thilloytól az Omignon-patakig támadásra nyomultak előre. Gouzeaucourt s az Omignonpatak között mintegy ötven szétlőtt tankot számláltunk meg. Az Omignon-pataktól délre az ellenség 8 óra 30 perckor kezdte meg támadásait. Itt álló csapataink szivós védekezéssel visszautasították az ellenség valamennyi támadását, amelyeket estig többször megismételt. St. Quentintől nyugatra tervezett >1lenség-es támadások hatásos védekező tüzelésünkben nem tudtak kifejlődni. A Ohampagrieban délelőtt 8 órakor a legerősebb tüzérségi előkészítés után mélyen tagozott ellenséges támadások indultak meg. A támadások fősulya iSomme Py és Ardeuil között volt. Estefelé erős ellenséges repülőrajok avatkoztak be a harcba. Az ellenséget, amely páncélos kocsikkal támadott az Apremonttól délnyugatra levő magaslatok ellen, visszavertük. Apremonttól keletre a délelőtt folyamán Epermont irányában az amerikaiak törtek előre több izben visszautasított támadások után. Ellenlökésünk az ellenséget kiinduló állásain tul vetette vissza, összpontosított tüzérségi tüzelésünk megsemmisitően csapott le a menekülő ellenségre. Ugyanekkor visszafoglaltuk Apremontot, amely már több izben volt az ellenség kezén. Oierges és Brieulles között az amerikaiak délelőtt 8 órakor megrohanták Vierger s a cuneli erdő déli. széle között levő vonalainkat. Délutáni rohamuk összeomlott tüzérségi és géppuskáink összevont tüzelésében, valamint Cierges és Brieulles között megismételt támadásuk is. Az angolok és franciák ©sszeV esküvése Oroszország" an. Moszkva, október 1. Az Izvesztija jelentése szerint a nemrégiben fölfedezett angol-franczia összeesküvésről, mely a szovjet-kormány ellen irányult, számos bizonyíték került a vizsgálóbizottság kezére. Több kémet, ki Pool amerikai főkonzul meghatalmazásával működött, letartóztattak. Az Oroszországban folyó am rikai kémkedés irányitója Kolnutjanov amerikai alattvaló volt, aki az angol követség tagjainak elutazása után azt a megbízást kapta, hogy az angol ügynökökkel egyetértően végezze el a hidak fölrobbantását, az élelmiszerraktárak megsemmisítését és felkelések szervezését. (Aí. T. /.) I Ipa » i két 'helligens diák, vagy fijn csesatílf.rfS fiatal hivatalrok teljes ellátást kaphat. Külön szoba villanyvilágítás. „Intelligens" jeligére a kiadóba. NAGY BUTORÁRUHÁZ. Régi elismert kárpitos üzletemet és műhelyemet kibővítve egy nagy bútoráruházzal, melyet a Kárász-utca és Klauzál-tér sarkán (Gaál-pafota) megnyitottam, hol a legjobb kivitelű uriszalonok, ebédlők, hálószobák, ugy mint teljes lakberendezések mé lányos árakban kaphatók. Tisztelettel BrSSJD Mihály.