Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-21 / 217. szám

'Szeged, 1918. szeptember 26. DÉLMAGYARORSZÁG J R tanács javaslata a közgyűlésnek a légszeszgyár megváltásáról. — Közgyűlés elé terjesztik a felekértékadé-szabátyrendeletet. — (Saját tudósít ónktól!) A város tanácsa pénteken délután dr. Kelemen iBéla főispán elnöklétével ülést tartott, amelyen a szerdai szeptemberi közgyűlés elé kerülő tárgyakat látta el javaslatokkal. Persze most még nem foglalkozhattak minden tárgygyal, miután sok olyart ügy kerül a szeptemberi közgyűlés elé, amelyek ma még bent sincsenek a tanács előtt. De már a péntek délutáni ülés tárgyai is mutatják, hogy a szeptemberi közgyűlés több napos lesz. Foglalkozni fognak a szinházi helyárak emelésének kérdésével, a miről lapunk más helyén számolunk be. Ezen kivül fontos tárgy a telekértékadó behozatalának kérdése, a gázgyár megváltásának ügye, valamint a helypénzdijak emelése. Az előkészitő tanácsülés lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: -Bárdos Béla városi aljegyző azt indítványozza, küldje ki a közgyűlés Back Bernát, Móra Ferenc és Reöck Iván törvényhatósági tagokat az Isonzó-völgynek Monfalconétól a Flitschig való megszemlélésére, hogy a háború végével majd ezek az urak a harctéri benyomások alapján szólhassanak a rokkantak ellátásának kérdéséhez. A tanács azt javasolja, mondja ki a közgyűlés, hogy miután a polgármester úgyis meg akarja szemléin] » szegedi katonák legvéresebb harcainak szmhelyét, vele mindazok kimehessenek a harctérre, akik akarnak. Dr. Balassa Ármin tudvalevőleg a hősök emlékének megörökítésére nézve tett indítványt. Bizottság kiküldését javasolta az emlékmű fölállítása módjainak megállapitásá. A tanács napirendretérést javasol az indítványt fölött, mert a közgyűlés már 1914ben elhatározta, hogy hőseinek emlékét méltó módoji megörökiti majd. Az ügy előkészítésével a tanácsot bizta meg, amely alkalmas időben megteszi majd erre vonatkozó intézkedéseit. TMschkr Endre főjegyző a köriratokat mutatja be. íArad a munkások és tisztviselők biztosítását, illetve kötelező nyugdíjbiztosítását sürgeti, Veszprém, Szolnok-tDoboka és Pécs külön-külön a tisztviselők helyzetének javítását kéri a kormánytól, Debrecen pedig az élelmiszer-központok mai rendszerének megszüntetését javasolja ugy, hogy a központokat szüntessék még és az élelmezési minisztérium külön ügyosztályai végezzék azt a munkát, amit ma a központok. A tanács hasonló szellemű föliratok küldését javasolja a közgyűlésnek. Szepesvármegye a t mit ói nyugdijtoÁvényaek korszerű módosítását kérte a kormánytól. Erről szóló köriratát Szeged is hasonló szellemű fölirattal támogatta. A kórházbizottság elkészítette a 1918. szeptember közepén. | Tompa ágyúdörgés jelezte a delet. A végtelen azúron egykedveüen, álmosan úszkált egy-két fehér bárányfelhő, a háttérből grandiózusán emelkedett a kezeit áldólag kiterjesztő koszorús szobor: Dante. Trientben voltam, a Piazza Danten. Örömmel ugrottam le az autóból s hat órai rázatás után kéjjel nyújtogattam ki tagjaimat. fii pályaudvar előtt nagy sürgés-forgás, sok tiszt, kevés civill, az orosz foglyok a borravaló reményében csapatostól özönlenek az érkező autókhoz a podgyásznál segédkezni. Máskülönben a tér kihalt, poros, az Armeekommandó előtt egy pár elegáns autó áll, néha egy-két hihetetlenül kiöltözött tiszt halad el. Megnéznek. Végignézek magamon. Ujjnyi vastagon ül "a por rajtam, arcom, hajam szürke, az egész ruházatomon meglátszik a vadonban közkórház jövő évi költségvetési tervezetét. A tanács tudomásulvétel végett bemutatja ezt a közgyűlésnek. (A gázgydÁ megváltása.) Balogh Károly jelenti, hogy két év múlva a város megváltási joga megnyilák a gázgyárra! szemben. Ismerteti erről szóló beadványát. Kéri, vigye a tanács ezt a közgyűlés elé azzal, mondja ki a közgyűlés, hogy megváltási jogúval élni kiván és az erre vonatkozó intézkedések megtételével a város tanácsát bizza meg. A tanács ehhez a javaslathoz vita után egyhangúlag hozzájárult. (A telekértékadó.) Balogh Károly bemutatja a telekértékadó szabályrendelet-tervezetet, amelyet ismertetett már a Délmngyaríország. Az állami egyenesadó után számított fél százalékos adókulcs alapján történnék a telekértékadó kivetése, amely évi 900,000 korona többjövedelmet jelentene a városnak. A város háztartásának ujabb jövedelmekre van szüksége és ezt az uj jövedelmet — mondja a javaslat — egyszerű, igazságos, a termelést nem sújtó, a spekulációt büntető adójavaslattal kivánja biztosítani. A telekértékadó a javaslat szerint 1920-ban lépne életbe. A tanács hangos vita után elhatározta, hogy közgyűlés elé viszi a telekértékadó szabályrendelet-tervezetet, amelyet általánosságban és részleteiben is elfogadásra ajánl. (Emelik a hely pénzeket.) Balogh Károly jelenti, hogy a piaci helypénzdijaknak 100—150 'százalékos emelését javasolta a pénzügyi bizottság. Az emelés mintegy évi 200,000 korona többjövedelmet jelent a városnak. A tanács elfogadásra ajánlja a pénzügyi bizottság javaslatát. Ugyancsak elfogadásra ajánlja a tanács a közgyűlésnek a fogyasztási illetékek emelése ügyében hozott pénzügyi bizottsági javaslatot, amely évi 11)0,000 korona többjövedelemhez juttatja a várost. Dr. Szalay József rendőrfőkapitány jelenti, hogy ismét hét gyógyszertári kérvény érkezett be a városhoz. Az egészségügyi bizottság uj gyógyszertári engedélyek kiadását nem javasolja. A tanács kéri' a közgyűlést, Írjon föl a belügyminiszterhez, hogy Szegedén uj gyógyszertár-engedélyeket ne adjon ki. •uru aaBMBxsaaiiaaaaaaaaaBaanaaaBBBaaaBaaBaBBaa* váló időzés. Tenyeres-talpas parasztnak érzem magam:, amint egy nyersselyem uniformisba öltözött százados el libeg mellettem, kacér sárga félcipői dallamosan nyikorognak, a kis fuvallat átjárja egész ruházatát, valami selyemszerü suhogás kiséri. Hirtelen elszégyenlem magam, de mikor még. egy-két hasonló tói-lettel rendelkező tisztet látok, a szégyenérzet helyébe büszkeség költözik, a port, piszkot szinte erénynek tekintem é;s némi feifsőbbséggel, de sok önérzettel nézek egy velem szemközt jövő szalónsapkás főhadnagy szemébe. Egy szállásutalványt kapok: Via Lunga 27, Casa Bonfioli. Egy nagy magánlakás, a melyet -most katonai célokra rekviráltak átutazó tisztek számára. A berendezés kincstári, tehát egyszerű és a legszükségesebbekre redukált, a szobának igazi kaszárnyai jellege van, de a mosakodás épen oly jól esik, mintha a Bristol-szállodában volnék. Egy pár percre van az Etappenofiziersrnesse, éppen kapok egy sarokban még helyet, már hordják is föl az ebédet. A szomszédaim hasonló tisztek, nagyrészt bevásárolni, vagy fegyet-mást elintézni jöttek, de ezek közt jót érzem magam, a többiek ruházata is hasonló az enyémhez: nehéz cipő, gamásni, megrongált ruha — egy darab élet a frontról. A szomszéd asztalnál egy hihetetlenül hangos társaság hahotázik; magyarok. Egy pár szótöredék a fülembe fúródik: „komám, pajtikám, sziverősitő" stb., de most e pillanatban boldog vagyok valósággal, hogv a szomszédjaim nem tudják magyar voltomat. A diszkrét társalgásba fülbántó módon keveredik bele a szavuk, a röhejük, ez arcul vágja az embert valósággal, valamint az a nemtörődömséggel, amellyel asztaltársaikat negligálják. Mellettem ezer vélemény hangzik el ellenük, csehek, olaszok, lengyelek, horvátok támadnak szegény hazámra, szidni csak egy szidja: az osztrák. No és most egyik — valószínűleg szabadságról jött — elővesz egy darab hófehér kenyeret — halotti csönd támad, a szivek megállanak, szemek kidüllednek s áhitatos pillantások kisérik a harcsabajuszú zászlós étkezését. Azután kórusban hangzik föl az elszörnyüködés moraja, az egész terem egy témát kap, egy lovon nyargal: „Ach ni Ungarn bekommt mein noch weisses iBrot!" A kiszolgálónak lehetetlen tornyos frizurában, loknióriásokkal a fejükön hozzáfognak az asztalbontáshoz, a társaság széledni kezd, kívülről már özönlenek be az ujak, •most érkezettek, porosak . . . Délután van. A városra ráül az irtózatos hőség, beszorul a kis utcákba, sikátorokba, a föld gőzölög, a levegő, por izzik, egy modern, pokol a város, az .emberek lankadtan mennek az utcán. Nézem a forgalmat. A járókelők legnagyobb része katona, mindenütt csak uniformist látni, szalutáló katonákat. Szabadságoltak hatalmas hátizsák alatt görnyednek, a verejték patakokban ömlik róluk, a járásuk rittmusáróí máv föl lehet ösmerni, hogy most utazik-e vágj már berukkolt. _ Az egész forgalom úgyszólván a Via Lungán játszódik le. A „Café Európa" és a „Café degí'i Speeehi" tömve van, az asztalokon málnaszörp, tetejükön úszó jégdarabokkal, ezen és a fekete kávén kivül mást nem kapni. A drágaság hihetetlen, egyes cikkek fantasztikus árakkal vannak megjelölve, de azért mindent vesznek, a katonaságnak semmi sem drága. És ebben a lehetetlenül fölszökkent forgatómban, ebben a hajszában, a melyet az itt levő 25,000 főnyi katonaság okoz, a város elvesztette az egész karakterét, békebeli tisztaságát. A piszok, por hihetetlen, minden házon, utcasarkon útbaigazító' katonai táblák éktelenkednek, mindenki megy, sőt rohan, a sok építészeti remekművel nem törődnek. A Via Larga flórenzi stílusú palotái szomorúan gubbasztanak festett, de inár kopottas homlokzataikkal, a messzeségben gvönyörii kilátás nyilik a dómtérre. Égy darab Középkor ez a hely a loggiás, árkádos házakkal, fantasztikusan tör a magasba egy torony, az arany óramutatók néha megrándulnak, .mutatják az időt. 4 óra van. A dóm. mint általában az égisz város, elhanyagolt állapotban van. A küiónfcözö építészeti stílusok itt valóságos összejövetelt rendeztek, a dómot ugyanis már a XI. században kezdték épiteni. Szük és sötét, egy pár kopott freskó, a jobb mellékhajóban egy kedves lépcsőfeljárat vezet a loggiákra és a toronyba. A kapuknál félszemű, repedezett testű oroszlánok ülnek, nézik a tér közepén lévő Neptun-kutat. A kut azonban nem működik, a tritonok nem okádják a vizet az incselkedő nejádokra és a kibontott hajú szirénekre. A üastell-ban jelenleg katonaság van, mindenféle anlag, a püspökök, gőgös nagyurak bajdani palotája ma siralmasan néz ki. Az egykori hires oroszlánudvarra alig lehet Jrienl.