Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-13 / 210. szám

mmmmm Szerkesztőség: SZEGED, tíAlíASZ-UTCA 9. SZÁ/ft. A szerkesztőség telefonja: 305. ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36. - K. negyedévre 9.— K. . félévre . 18.— K. egy hónapra .3,— K, Bgyea «xám ára. 14 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZAlW. A kiadóhivatal telefonja : 81.* Szeged, ISI8. VII. éwfoiyam, 2i0. szám. Péntek, szeptember 13. payer álksiics llár Németország békejeltételeiről. — Helyre keli állítani a háború elolts birtokállományt. A már megkötött békeszerződésekbe nem enged beleszólást. - A béke után kiüríti az összes megszállóit területeket. - Csak arról lehet szó, hogy Németország kapjon kártérítést. — Az ellenség reménytelenül folytatja a harcot. A német békebeszédek közül jelentőségben, határozottságban, nyíltságban és őszinteségben kiemelkedik az a hatalmas beszéd, amelyet Payer alkancellár mondoti szülővárosában. Talán egy német államférfi sem beszélt még a háború során oly világosan a békefeltételekről, mint Payer, aki. végre — és épen az antant fegyveres döntési kísérletei közben — minden diplomáciai kendőzés és szemforgatás nélkül ttízte ki és hozta a figyelő, szenvedő, rettentő harcban álló és békét remélő népek tudomására Németország céljait és szándékait. Ezt a beszédet az amiexionisták és pacifisták egyaránt bírálhatják de azt az egyet nem tagadják meg tőle, hogy becsületesen őszinte és alapot ad az eszmecserére. Payer telljes határozottsággal kijelenti, hogy Németországnak nincsenek hódító céljai, de ugyanezt követeli az antanttól is. Németország, ha visszanyeri mindazt, — a gyarmatokat is — aminek 1914 augusztus l-én birtokában volt, kiüríti és visszaadja Belgiumot is beleértve — az összes megszállott területeket. Hadikárpótlást azonban nem fizet. Kártérítést — ha egyáltalán szó lehet erről —. Németországnak kéli kapnia, mert Payer szerint az antant kényszeritette bele Németországot a háborúba. Még egy kikötése van Payerirek: az orosz, ukrán és román békeszerződésekbe nem enged beleszólást. Az alldeutsoh politikával szemben nyomatékosan mutat rá az alkance'llár — és ez beszédének legrokonszenvesebb része — hogy a békét nem a kormányoknak, hanem a népeknek kell megkötni tnost, mert ez az egyik bizonyítéka annak, hogy a béke nem néhány évtizedes fegyverszünet lesz. Ezzel a gondolattal Payer hozzá illeszkedik Wil^ sorinak és az antantnak sokat hangoztatott hadicéljához, amely szerint — a német militárizrmis letörésével — addig kell folytatni a háborút, amrg nem biztosítják azt, hogy hasonló borzalmaik meg ne ismétlődhesse^ *ek. Ugyancsak az antant egyik békefeltételét fogadja el az alkancellár, amidőn, Poroszország demokratizálását halasztást nem tűrő követelménynek jelenti ki. Az antant, államféríiai bizonyára sok kivetni valót fognak találni Payer békefeltételeiben. De bizonyos, hogy az alkancellár beszéde — talán ezúttal még föl sem mérhető — közeledést jelent a béke felé. És ha ott, ahol a hódítás nélküli békéről beszél, ezt a békealapot nem ugy magyarázza az antant megsemisitő hadjoéjával szemben, mint Németország ellenségeinek lemondását, a mely szerinte egyenlő a vereség beismerésével, kevesebb ürügyet szolgáltatott volna az antantnak arra, hogy ezt a beszédet is — egyelőre — a visszautasítás, guny és lekicsinylés sorsára juttassa. Stuttgart, szeptember 12. Payer alkancellár ma délelőtt nyilvános gyűlésen beszédet mondott, amelyben többek között a következőket mondotta: — Ma régi szülővárosomban polgártársaim hoz beszélek. Nem az a szándékom, hogy a magam személyében is résztvegyek abban a nagy nemzetközi párbajban, amely a hadviselő vezető államférfiak között folyik, Ezeket a beszédeket a legnagyobb érdeklődés követi. A beszédek nagy tömege számára hozzáférhetetlenek és érthetetlenek. Meg szeretném kísérelni, hogy rámutassak, hogy a békekilátások mindjobban eltávolodnak és hogy szembe kell néznünk egy ötödik háborús tét tehető' ségével. Ez nem olyan érzés, amely csak Németországra és szövetségeseire nehezedik, ebben; a nyomorban minden hadviselő fél egyforma. — Mi mindnyájan emberek vagyunk; egyaránt szenvedünk a milliónyi emberveszteségért. Nélkülözések nehezítik meg életünket. Európa valamennyi hadviselőjének be kell látnia, hogy minél tovább marcangolja egymást Európa népe, annál biztosabban elkövetkezik az, hogy Európa elgyengfüf és elszegényül. Népeink történelmi és hatalmi állása okosabb és számitóbb népek javára el fog pusztulni. — Azt, hogy az elLenség katonai tekintetben fölényben volna, maguk sein hiszik el. Ellenségeink elfelejtik, hogy a 4 éves háborút nagyobbrészt ellenséges területen küzdöttük végig, ma pedig teljesen az ellenség földjén harcolunk. Mi a világ várakozása ellenére fenn Öudtuk magunkat tartani. Németországról, bátran elmondhatjuk, hogy minden nézeteltérés ellenére is megőrizte belső erejét és nem fog elbukni, bármennyire igyekezik is az ellenség egyenetlenséget szitani közöttünk. A belpolitikára áttérve, Payer kijelentette, hogy az uj választásoknak meg kell történnie. A porosz kormány ugy határozott. Ha az urakházának bizottsága nem járul hrízzá az egyenlő választójoghoz, a bizottságot feloszlatják. Payer ezután a jövőbeli békéről beszélt. — Valóban hihetném-e én, gondolkodó ember, hogy ez a rettenetes küzdelem, a melyben csaknem az egész világ résztvesz, a békekötések szokásos módján végződhetik?! Es hogy e négyéves háborús tapasztalások után a háborúknak ez a háborúja legyen az utolsó háború, figyelmen kivül maradhat-e? Beérheti-e az emberiség az emberéletben és vagyonban okozott nagy áldozatok után néhány évtizedre szóló fegyverszünettel? Erre csak a mai viázonyo'k alapos ismeretével felelhetünk. .Ma egészeit más képe van a világnak, mint a 30 éves háború után, vagy mint ennek a háborúnak kezdetén. A régebbi békekötéseknél a nép középső és alsóbb rétegei csendesen a háttérbe vonultak, amikor tárgyalásokra került a sor. Ennek ma már vége. A békéi nem a kormányok, hanem a népek összesége fogja megkötni. Ellenségeinkre nézve, akik a mi megsemmisítésünk, állami létünk, eltiprását tűzték maguk elé célul, lemondást, csalódást jelent ez, amely csaknem egyenlő a vereség beismerésével. Ezért nem tehet szó hódításon alapuló békéről. — Egészen máskép áll a helyzet Németországra nézve, amelynek kormánya mindért nyomás ellenére ragaszkodott a császár ün nepélyes kijetentéséhez. , Bennünket nem hajt a hódítás vágya, amelyhez bebizonyított politika nem csupán igazságos, hesem érthető is. Például a régi Oroszország életképes maradhatott volna, f csak akarnia kelteit volna és sikeriiH volj