Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-12 / 209. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁBAsZ-UTCfl 9 SZAM. A szerkesztőség telefonja: 305, | ELŐFIZETÉSI ARA: egész évre 36.— K. negyedévte 9.— K. félévre . .§ 18.— K. egy hónapra J3,— K. •Cgjyei, aasíiMB ár. I4 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KARASZ-UTC* 9. SZArt. A kiadóhív Jtai telefonja: 8V Szeged im Vlt. évfolyam, 209, szám. Gsütörtök, szeptember 12. Többet ésszel... Irta: Juhasz Gyula. A tót nem ember: ez a barbár trétáju ki­szólás annak a régi liberális poHt-Mi kornak •a humoros kelléktárából való, amely csend­őrökkel választatott és regálét adott a zsidó­nak, hogv ezzel a nagylelkűségé vei egyszerre szolgálhassa a népbutitást és az antiszemi­tizmust. A tót nem ember és minden zsidó gazember: ez nemcsak szállóige és népdal volt minálunk, a magyar szellemi pusztán, de egyúttal a sirvavigadó és puisztuló hét­szilvafás arisztokrácia jelentékeny tömegé­nek meggyőződése is. E 'sorok írója valamivel jobban, mert kö­zelebbről isimeri azt a bizonyos nemzetiségi, kérdést, (amely nálunk valóban a kérdések kérdése és nem is egv kérdés) mint például a mtoixzteriumok akárhány illetékese, külö­nösen am'i kulturális 'vonatkozásait illeti. Voltam mindenütt a magyar végeken, jártam a rongyos, toprongyos* állati sorban tengő­ieiiigő rutén parasztok kalyibáiban és éltem a nyi.tr ai határon a jámbor tót nép körében, ismerem a bihari oláh bocskoros szomorú, nyomorú lelke világát és a bácskai szerbség kultuiréhségét, tanítottam kisorosz és kazár csemetéket a honfoglalás történetére, tót nö­vendégfiuikat az édes magvar nyelv törvé­nyéire, beszéltem román és szerb fiatalokkal a magyarság és emberség jövendő- feladatai­ról és ugy látom, hogy még ma ás, 'a legna­bb viliági változások évadán ,js milyen, különös közönyösséggel, félreértés'seJ:, sőt meginemértéssel viseltetnék éppen a vezető intelligens osztályok a nemzetiségi kérdések alapvető dolgaival szemben. Es olvasom, hogv például! a hazai tóitok miről panaszkodnak és mit akarnak. Iskolá­kat, kultúrát kérnek és ugyanakkor azt is ol­vasom, hogy az egyik határaiéntii főgimná­ziumban egyetlen eg*v tanuló sem jelentke­zett a nyolcadik osztályban. Hát természe­tes. hogv nem akadt egyetlen egy sem, hi­szen a főgimnázium egy olyan kis városká­ban akar Tacitust és Ovidiust, filozófián pro­pedeutikát és logaritmust tanítani, amelynek lakói az ide száműzött tanárokon és finán­cokon kivül bizony mind földlmivetósisel és baromfitenyésztéssel foglalkoznak, szóval Árkádiában születtek. Persze ide polgári is­kola kellene, de ugy, mint a falat kenyér, ám persze a magyar ikongregációs kultúrpoliti­ka főgimnáziumot ültetett az Ur e sovány szőlejébe. A magyar főgimnázium ezen av magyar batáron árba jó. hogy kirepítő fészke legyen ifjú tót sasoknak, akikkel Prágában felejteti el a ravaszul okos és. körültekintő (hozzánk is betekintő, a nagyvilágba is kitekintő) cseh poittíka és .kultura pénzzel! és Ígérettel gaz­dagon, amiit a szegény magyar végeken az ifiu nebuló szláv koponyájába töltögettek. A mi félmúlt nemzetiségi politikánk év­tizedes bűnei virulnak ki most ebben a vi­lágháborúban. A legnagyobb bűne pedig az volt ennek a politikának, hogv maga' se tud­ta, imflt alkar, és maga se akarta, amit tudott. Egyszer puskatussal dolgozott, máskor pedig fekenyeirezésse!. Egyszer, követelt, máskor alázkodott. Különféle mórtékkel mért, más­képpen kezelte a szegény tótot, mint a gaz­dag svábot, Ooga Oktávvámt Petőfi társasá­gába vette, mialatt az oláh bocskoros pella­grában pusztult. Vígan palktumozott ez . a politika siimullékony és olvadékony agitáto­rokkal, akik Budapesten a dunaparti urak házában szállították a bizalmat, az arany Prágában pedig és másutt a hazát szállítot­ták, jól vigyázva, hogv a kecske is jól lak­jék és az ő demagóg nimbuszuk is szépen megmaradjon. A tötolk maguk mondják — a magyar végiek tótjai — akiknek szellemi vezérei ép­pen arról sárnak, hogy a nemzetiségi politi­ka rövidlátása folytán egyre jobban a oseh kultura karámjába terelődnek Szvatopluk ho­ni ivadékai — mondom, ezek a magyarorszá­gi tótok bizonygatják, hogv az úgynevezett cseh tót brigádban csak legföljebb mutatóba ha akadnak tótok, hiszen valójában egy betű hibás abban, hogv a cseh-tót brigád a közép­A mai német hivatalos jelentés az an­golok és franciák uj támadásairól számol be. A peronne—cambrai szakaszon a harc még tart, egyes helyeken az angolok eljutot­tak az első védelmi vonalakig, a németek azonban ellentámadással visszaverték őket. A franciák különösen az Aillette és Aisne kö­zött támadtak fokozódó hevességgel, de eredménytelenül. A németek uj állásai előtt tehát uj harcok fejlődtek, egyelőre azonban nyilván csak azzal a céllal, hogy a németek zavartalan elhelyezkedését megnehezítsék. BERLIN, szeptember 11. A nagyfőhadi­szálliás jelenti.: Nyugati harctér: Sperutól délre és a Labassei csatrnától északra an­gl részleges előretörések visszaverése al­europaii hivatalos híradás nyomán a fantáziá­ban megszületett. Cseh-szláv brigád az volta­képen- és egy tudósító lelke rajta, hogv a tótok belékerülitek inem is a krédóba, de a világsajtóba. Az bizonyos, hogy nekünk év­tizedek hibáit, tévedéseit és mulasztásait kell pótolnunk a nemzetiségi politika ötlette­len vagy nagyon is ötletszerű váltógazdasá­gos mezején. Mert ez a probléma, a szerb büntető hadjárat, a breszti kikényszeritett béke, a w.LliSo.ni és cernini szózatok, a műit és jelen véres és könnyes tanulságai utáín iimhiár bi­zonyos, hogy külpolitika és demo\hrúckt kér­dése i's egyúttal és mindenesetre a lét vagy a nemlét nagy kérdése, amelyet csak becsü­letes és őszinte megegyezéssel, megértéssel és máéfiyugtckással lehet megoldani és pedig miiidkét részről! kalmával foglyokat ejtettünk. A peronne— • cambrai úttól délre az angolok megújított támadásai ismét heves harcokra vezettek. Couzeacourttól és Epechytől délre egyes helyeken eljutott az ellenség első vo­nalainkig, de ellentámadással visszavertük és háromszáz foglyot ejtettünk. A Ham-Pu­enton-ut mindkét oldalán visszavertük a franciák meglepő és tüzérségi előkészítés után megkísérelt részleges támadásait. 1 Helyi harcok az Ailleítetöf északra. Az Aillette és az Aisne között délután a tüzér­ségi tüzelés hevessége nagyerejüvó fokozó­dott. Este az ellenség erös támadásokra in­dult, amelyek vonalaink előtt meghiúsultak. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.* Hussarek az osztrák nemzetiségi probléma megoldásáról. — Két határvonal van: a magyar jogainak tisztelete és az egységes BÉCS, szeptember ll. A német sajtó képviselői ma délben báró Hussarek vendé­get voltak. A miniszterelnök a lakoma köz­ben szólásra emelkedett és a többek között ezeket mondotta: — Rendkívüli' nagy örömmel üdvözlöm Önöket ma körünkben a szövetséges német birodalomból: ideérkezett vendégeket. Ha nem lenne olyan jó a lelkiismeretünk, ak­kor félnünk kellene a sajtó ily nagyszámú képviselőinek látogatásától. Mi mindent be­korona országai alkotmányának és állam gondolatának megvédése. — szeltek jnár Ausztriáról és — hozzátehetem — a kormányról is, mi azonban nyugtalan­ság nélkül, sőt őszinte örömmel vártuk az Önök látogatását, mert abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy örvendetes csa­lódást okozhatunk. — Az osztrák! tartományok évszázadok folyamán teljesen összeforrtak császári há­zunk dicsőséges jogara alatt és színhelyévé váltak olyan erős .osztrák érzésnek, amely szembeszáll minden bomlasztó kísérlettel, jteves harcok a Jtinöenburj-állások előtt — A peronne-cambrai ulíé! délre az angolok meg­újították támadásaikat. - Egyes helyeken -eljutottak a németek első vonaláig. — A franciák részleges támadásai meghiúsultak. -

Next

/
Oldalképek
Tartalom