Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-01 / 200. szám

Szeged, 1918, szeptember 1. BMjMAÜYASOS&ZÁG 5 (Saját tudósítónktól.) iA szegedi köztisztviselők beszerzési csoportja körlil furcsa szelek fújdogálnak. Panaszok és vádak hangzanak el és az ár mindig jobban dagad, mindig szélesebb hullámokat vet. Protekciós rendszerről és egyéb súlyosabb dolgokról folyik a szó városszerte és a vádak és gyanúsítások összegubancolódott szálait nehéz kibogozni. A vádaknak, panaszoknak és gyanúsításoknak ebben a kellemetlen rengetegében sétára 'indultunk szombaton Deák Dezső ujságirókollégámmal. (Az ácsorgás.) A Horváth Mihály-utca ez év elejéig egyike volt a legcsöndesebb utcáknak Szegeden. Akkor azonban megalakult 200,000 koronás állami támogatássál a köztisztviselők beszerzési csoportja s a csöndnek egyszeriben .vége lett. Itt rendezte be ugyanis raktárát a csoport és a raktár azóta minden délután botrányos jelenetek színhelye. Az utcán százával állanak a közhhiaúalnokok, ezek hdzzát'Mozói és cselédei, hisv óMk hcis&záAg ia\rtó ácsidrgáS utált hozzájusMnak l&galubb a feléhez arütuk, amit a váfáMál ácsorgás nélkül egészen mögfáapnáiiuk. És még jó, ha hozzájutnak, mert napról-napra megtörténik, hogy órákig tartó ácsorgás után üres kézzel mennek haza a köztisztviselők. Mikor a háború négv esztendeje alatt órási munkával és költséggel sikerült csaknem mindenütt megszüntetni az ácsorgásokat, ugy, hogy ma már csak a zsírért és dohányért sorakoznak a város polgárai, a csoport visszavarázsolta a háborús nyomor e'ső idejét és naponként 4—500 embert sorakoztat föl a Horváth Mjhály-utcán — hiába. 4—500 szegény, kiuzsorázott, munkától, szenvedésektől és nélkülözésektől elcsigázott köztisztviselőt — béketűrése jutalmául. Mert a köztisztviselők szegedi beszerzési csoportja ezidőszerint 2381: családot lát e.1, 10,307 emberrel. Ezeknek ellátását teljesen kikapcsolták a városi közélelmezési hivatal keretéből, hogy a kétszeres ellátás lehetőségét megszüntessék. A leszei zési csoport a 2500 könyv tulajdonosát most délulánonkiut ötszázas turnusokban látja el. (Az egyik kap, mápik nem.) A hosszú hónapok alatt megszokta a szegedi tisztviselők egy része, hogy a csoport raktárában semmit sem lehet kapni gyufán és cikórián kívül. Ezt adnak mindig, mindenkinek, — örülnek, (ha viszik. És itt közbevetőleg meg keli jegyeznem, hogy a kiszolgálást Dctfiner Mihály Széchenyi-téri kereskedő alkalmazottai és egyik fia végzik. Általában Danrier végez és végeztet minden fizikai munkát a csoportnak; erre Dannert írásos szerződés kötelezi. Szóval a csoport tagjai között mint ritkaságról beszélnek az olyan esetekről, amikor a már emiitett két szükségleti cikken 'Hívül más cikk is kapható a csoportnál. Ilyenkor aztán a szokottnál is nagyobb tömeg vár beboesájtásra a kétszárnyú ajtó előtt. Egy iiyen eset alkalmával történt, hogy esti hat óra körül, tehát kerek négy órai várakozás után kiállt az üzletajtóba az egyik alkalmazott és nagyon viccesen megkérdezte: — Ki akar miég ebből az áruból? Száz mohó ihang felelte persze, hogy: én, én, én! S akkor a 18—20 esztendős fiatalember most még szellemesebben kiáltotta a tömegnek: — No, a,z jöjjön holnap. De a kikáltás után is többen voltak, akik még mindig kaptak. Azzal a különbséggel, hogy ők nem az ajtón, hanem az udvar felől mentek be, megüUapitott jelre. Máskor, ugymcdak órás várakozások után, a kiszolgálók kijelentették, hogy a hátralékos, mondjuk 250—500 számú könyvre kivételesen nem ma, hanem holnap fog sor kerülni. Az ilyen számú könyvek tulajdonosai másnap természetesen újból jelentkeztek, de ekkor szigorú hangon támadt rájuk a kiszolgáló, aki ugy lát: k, legfelsőbb hatalom a csoportnál: — Ezzel a könyvvel tegnap kellett volna jönni. Ma nem érvényes! — Hiszen éppen maga mondta, hogy máma jöjjünk. De a replika mit sem: használt, a vita hamarosan befejeződött a kiszolgálónak ezzel a fölkiáltásával: — Nem igaz! Sokan vannak olyanok is, akik igy semmihez sem tudnak hozzájutni. Viszont megtörtént, hogy a legutóbbi zsirszódakiosztás alkalmával egy család négy kiló zsirszódát kapott. Ha szükség lesz rá, névvel is szolgálunk. Általában: a rendszer ma az, hogy a protekciósokat . elsősorban és mindenek felett elégítik ki az érkezett árukból. A beszerzési csoportnak egyik nemrégen lemondott főtisztviselője mondotta nekem, hogy a legnagyobb meglepetéssel értesült arról a lapokból, hogy a csoport raktárában betörők jártak és gyertyát és szuUmit vittek onnan el. Ö nem tudott arról, hogy bármelyik áru egyáltalán van a csoportnál, pedig mind a kettőt nagyon szívesen vette volna. Meg is mondta ebből az alkalomból Sándor Ignácnak, a jelenlegi elnöknek, hogy a készleteknek heteken át raktárban való tartása csak két okból törtéaíhetett: egyik, hogy a vezetőség annyira nem érti a dolgát, hogy nem tudja, milyen égető szükség van gyertyára és szalámira és a másik ok, hogy a csoportnál a protekciós rendszer van érvényben. (Az egyéb vádak.) A beszerzési csoport elosztási rendszere teljesen azonos a közélelmezési hivatal elosztási rendszerévei. Ez pedig annyiból áll, hogy A vegetáriánus Kovács. Irta: Simon János. Kovács János 38 éves volt, nőtlen, de nagyon szolid és mérsékelt életmódú. A született férjek szektájához tartozott; Szeszes italt csak nagyon keveset, annyit is csaOc nagyon, ritkán ivott; nem kártyázott, nem dominózott és nem billiándozott; a dohányzást kedvelte, de csak mérsékelten i'izte; két szenvedélye volt mindössze, mind a kettő, több lányos anyák szerint .is, könnyen, illeszthető bele a legszebb házaséletbe is: rajongója volt a sportnak és imádta a jó kosztot. Az ellen mindig tiltakozott, hogy sóikat eszik; nem sokat, szokta mondani, de jót és jóízűen. Kétségtelen, hogy étkezés tekintetében nagyúri hajlamai voltak. Csak a sok tál ételből való ebédeknek és vacsoráknak volt előtte értékük; ha esténkint jóllakott olyan ételekből, amelyeket szeretett, életénék az az órája, következett, amelynek élvezéséből soha ki nem tudna fogyni. Rágyújtott egy jó szivarra, élvezte a vacsora szájában maradt izét, illatát, szemlélődött, pihent, emésztett, ilyenkor mindig derűs volj, ha valaki asztalához ült, kedélyesen elbeszélgetett vele. .És ez az ember nem nősült meg. Különben fényképész volt, még pedig a legjavából. Az érettsébi után ugyan banktisztviselőnek ment eb de amikor amatőrösködése nagy sikereiből megállapíthatta, hogy csak ezen a pályán teremhet számára babér, gyorsan határozott. Három évig takarékoskodott, majd kölcsönöket kért, rokoni támogatásokat vett igénybe, kiutazott Bécsbe, Berlinbe tanulni, két év múlva hazajött, de akikor olyan felvételeket csinált, hogy négy hét alatt versenyen fölül állt. Miiiterme hamarosan nagyforgalmuvá és tekintélyessé vált. Rövidesen hét alkalmazottal: dolgozott. Munkája tömérdek volt a környékbeli községekből és kisebb városokból is. Kovács imádta a tisztaságot. Különösen az étkezés körül voltak nagyon kifejlődötteik tisztasági igényei. A szájápolásból valóságos kultuszt csinált. Nem volt előtte nagyobb bün, mintha valakinek nem voltak szépek a fogai. Arra nem gondolt, hogy ebbe a természet is beleszólhat, amikor nem szép. sőt rossz fogalkat ad az embernek. A pincérnek mindent megboesájtott, csak azt nem, ha nem volt szépen megberetválva, nem volt tiszta a ruhája ós vakítóan fehér a szalvétája. Egyszer egy pincérnek, amikor azon fogta rajta, hogy a szalvétáját a zsebébe dugta, a következő magyarázatot tartotta: — Nézze, Józsi, maga derék fiu, eltelve jóakarattal. Ahhoz, hogy karriert csináljon, meg kell tanulnia, hogy vannak a vendéglői étkezés körül bizonyos generális szabályok, a melyeket minden jobb pincérnek be kell tartania. Ilyen például az is, hogy nem szabad a szalvétát a zsebben hordani. Nézze, Józsi, ha én ezt meglátom, önkéntelenül arra kell gondolnom, .hogy ugyanabban a zsebben, amelyikbe a szalvétát tette, van a zsebkendője, vagy ha akkor épp nincs is benne, szokott aljban is lenni. Már most micsoda gusztussal egyek én itt. Ilyent nem szabad tenni. A pincérnek, a szakácsnak, akinek az a foglalkozása, hogy mást étkezéshez juttasson, a tisztaságra, még annak látszatára is a legfinynyásabban kell vigyáznia. Vegye ki a szalvétát a zsebéből. Józsi kivette a szalvétát a zsebéből és odébb állt. A kiszolgálás azonban ezen a napon ismét a legrosszabb volt. Józsi az egész ebédidő alatt morgott, Kovács urat minden tál ételnél megvárakoztatta. Valamennyi többi pincérnek elmondta, hogy tűrhetetlen, amit ez az ember azért a rongyos havi húsz korona borravalóért müvei. Hisz ez bolond! — móltat'lanokodctt dühösen. A kukoricához SOmLO MOR és SZ1LASS tűzifa szép- és foognárfakereskedő SZEöED, Helyi telefon 146. f*áris£-köruf 35. szám. Interurbán 146. a m + © • Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártő-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfárönköt, kőris- és bükkfa keréktalpat, kőris- és akácküliőt bükkhasitványt, gömöbiyü nyirfarudat, ökörfármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszanyél, favilla és nyirfaseprül. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön. Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szívesen szolgálurte!