Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-15 / 212. szám

Szeged, 1918. szeptember 15. DÉIJMAGYARORSZÁIG J\ kisiparosok és kiskereskedők helyzete. Tagadhatatlan, hogy a kiskereskedők és kisiparosok helyzete a békebeli helyzetükkel aj&aben lényegesen járult. Téves azonban az iZ általánosan kialakult, vélemény, hogy ezek i háboríts konjnrikturak kihasználása által tekintélyes vagyonhoz jutottak — kivéve né­hány, igazán csekély számú boldog halandót s igy jövőbeni megélhetésük is biztosított­nak tekinthető. Csekély szerzeményük elegen­dő volna üzletük keretének inegMelő forgó­tőke gyanánt, sőt talán arra is, hogy üzletü­ket illetve iparukat fejleszthessék, ha a megélhetésükhöz szükséges összeget a háború befejezéséig meg lájraiák keresni, hogy ezál­tal tőkéjük, ha nem is gyarapodnék, leg­alább érintetlenül maradna. De melyik kiske­reskedőről és iparosról állítható, hogy SZll K­ségletót már most is megkeresi? És ueru való­színű-©, liogy ezek kereset, hiányában t fel­«mésztik azt a csekély tőkéjüket, .melyet 4 éven át a legfáradságosabb munka gyümöl­cseként gyűjtöttek? Hogy ez nem indokolat­lan jajveszékelés, hanem szomorú tényként fe­nyeget. könnyeit meggyőződhetünk, ha az üz­letekben egy kis szemlét tartunk. Vizsgál­juk meg a főváros, vagy bármely vidéki vá­ros kereskedéseit és műhelyeit, taláhink-e ezekben egyebet, mint iires üzleti állványokat, utóbbiakon e-etleg néhány javításra szoruló munkát? Ha a kereskedőnek nincs eladó áru­ja. az iparosnak iparcikkek előállításához szükséges anyaga, nem lehet keresete, tehát természetes, hogy készpénzből kell megélnie. Ha a kiskereskedő és kisiparos forgótő­kének gyűjtött csekély vagyonát kénytíelea lesz még a háború befejezése előtt, felemész­teni, nemcsak hogy jobb jövőre nem számít­tat, hanem sokkal kétségbee.itöbb helyzetbe kerül, mint amilyenben háború előtt sínylő­dött, Ment mig békeidőben a hitelezők uzsora­árak melletti támogatásáig számithatott s igy valamikép u mégis tengődött, háború után >a­ját erejére lesz hagyatva, mivel hitelro egy­általán nem számíthat. Hasztalan lesz vásár­lási s munkaalkalom, ha.-a vásárláshoz ós vál­lalkozáshoz szükséges tőke-hiányzik. Vizsgáljuk már most azón "kisiparosok és kiskereskedők hdyz tét, kik szerzeményük megtarthatása érdekében, háztartási szük­ségletüket mind n .körülmények között meg akarják kere.-ni. Hát bizony ezekre sokkal szomorúbb sors vár, mint amazokra, kik tőké­jüket. la-.-au. de biztosan felemésztik. Ezek a, lörtönt csak különös szerencsével kerülhetik el Tudvalevő ugyanis, hogy árut gyárostól, vagy magj lvdie.sk(.időtől beafereani u m lehet. Ha mégis áruhoz akarnak jutni, kénytelenek láncfcereékiedöhöz fordulni és ezektőt. dugott árut, uzsoraárak mellett vásárolni. Csak ter­mészetes, hogy drágán szerzett árukat olcsón eladni, avagy drágán vásárolt kellékeket ol­"só árban feldolgozni nem lehet Következik tehát a rendőrs-ég beavatkozása. Medálja! áfá­sa annak, hegy az áru vagy iparcikk az ef­fektív értéknél jóval drágábban lett forga­!°™ha hozva, aminek az ellenkezőjét bizonyí­tóid nem lehet, de nem is szabad, mert a lánr­k«reskédő Cég óvatos, számlát nem ad és az üyen árubeszerzés a vevő részéről is árfel­hajlás hikiotelfkményét képezi. Megnvilinak a eörtönajtók, az illető meg lesz fosztva sza­Wságától, polgári jogaitól, szóval megszű­rik ember lenni, csak azért, mert dolgozni és befesni akart. Ezeknél fogva a kiskereskede­lemnek ós iparnak nemcsak egzisztenciáját hanem tisztességét, is veszélyeztetve látom és utóbbi indított főképpen arra, hogy cikke­mezirjam. Minthogy a kereskedelem és a zsenge ko­rát érő ipar fentartása, sőt különösen utóbbi­nak fejlesztése is, nemcsak egyeseknek, hanem elsősorban az államinak • létérdeke, (kormá­nyunknak mindent el kell követni, hogy ezek bábom után tőkében megerősödve, üzletüket folytathassák és fejleszthessék. Különösen vo­Jiatkozik ez' a. .kisiparra, mert ha a háború után felszabadul ipari munkásoknak meg­élhetését biztosítani nem tudjuk, ugy ezeket is kivándorlásra kényszerítjük, ahelyett, hogy a már régebben kivándoroltakat visszahódí­tanánk. Nem fogja ezt megakaflályózni a hadbavonultakna.k az államtól kilátásba he­lyezett támogatása sem. Már most az a kérdés merül fel, hogy mi­képpen lehetne ezen fenyegető bajoknak ele­jét. venni? Nehéz piobléma a háború ötödik évében, teljesen kifogyva a készletektől, ide szerény véleményem szerint mégis megold­ható. Mindenekelőtt szükségednek vélném a kiskereskedőket és kisiparosokat elsőkézből való áruhoz juttatni, Bármilyen nehéznek lássák is ez most, amikor •«. lánckereskedelem annyira elharapódzott, mégsem tartom lehe­tetlennek. ha a monarchia mindkét kormánya ennek feltétlen és elodázhat]am szükségét át­érzi és törvényes intézkedésekkel lehetővé akarja tenni. A kezdetnek legnehezebb része a mi kormányunkra háramlik. Minden ren­delkezésére álló eszközzel kényszeríteni kelle­ne az osztrák kormányt, hogy iparcikkeit ugyanabban az arányban' bocsássa rendelke­zésünkre. amilyen arányban mi éLelmieikkek­kel látjuk cl Ausztriát. Ha erre mérne meg­állapodásra jutottak, törvényes intézkedések­kel szigorú felügyelet alá kelt vermi az összes gyárakat és szigorúan eltenőrizni, hogy ezek csakis olyan nagykereskedőknek adják el ké­szítményeikét, akii: hatóságilag igazolni tud­ják. hogy ilyen cikkek el árusításával már'a háború előtt is foglalkoztak. Ugyanez az el­járás követendő a nagykereskedőkkel szem­ben is. hogy < ek kizárólagosan olyan kiske­reskedőknek ét kisiparosoknak adhassanak el árut. akik a kereskedelmi és iparkamara bir loinyit lányával igazolni tudják, hogy ezen cikkek elánmtásával. illetve ipari célokra való feklolgoziísával már a háború előtt is foglalkoztak. Ez szerény véleményem szerint megszüntetné azt a tarthatatlan állapotot, hogy erre teljesen hívatlanok, gyárosoktól és nagykereskedőktől összevásárolhassalak min­den árut. ezt hónapokig 'eldugdossák és csak amikor bizonyos cikkben nagy hiány mutat­kozik-, juttatják horribilis árak mellett illeté­kes helyekre. Eeramállana még annak lehető­sége, hogy magúik a kiskereskedők és kisipa­rosok juttatják lánckereskedők kezébe az árut, amiben kételkedem, mert ellenkezne ér­dekükkel. Ezeknek elsőrendű érdekük, hogy vevőkörüket a tehetőség szerinti kielégíthes­sék, igy annak támogatását, a jövőre is biz­tosítsák. És minthogy ily módon tisztességes és kockázat nélküli keresethez jutnának, nem •merem feltöteteanl, hogy mégis akadjon olyan kiskereskedő vagy iparos, aki némi íöbbtot­hasz< nórt egész egzisztenciáját és becsületét kockára tegye. Ha megip akadna olyan, ám sújtsák a törvény teljes szigorával. Ne pénz­bírsággal, hanem á legsúlyosabb börtönbün­tetéssel; hogy elrettentő példaképpen álljon mindenki előtt. Rátérve moát már a kisipar speciális er­dekére, szükségesnek látom" ugyancsak fontos államérdek szempontjából, hogy a kormány a kisiparosok létezéséről ne csak. akkor vegyen tudomást, amikor ezeket hadimunkára ren­deli be, hanem akkor is, amikor iparcikkek nagybami szükségletéről és állami szállitásáról van szó. Szakítani kel végre azzal a rendszer­rel', amely ilyen cikkek szállítását nem szak­iparosokra, hanem m^yvállalkozókra bizta, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen vállalko­zók tudták volna, hogy tulajdonképpeni milyen állat is az daxli. melynek szállítására a nagy haszon reményében vállalkoztak? Ha a kisipar fen tartása és fejlődése tényleg fontos állami érdek, amiben senki isem kételkedhet, hiszen szomorúan tapasztaltuk ezt most. a háború alatt, ugy a kormánynak • ennek közvetlen, támogatásáról egy percre sem szabad elfe­lejtkezni. Nem szabad iparcikkek előállítását közbevetett utón, harmadkézből a. saakiparo­sokhoz juttatni, ami csak arra, vezet, hogy a kisiparos, ha a vállalkozók által a minimum­ra leszállított árak- mellett megélhetését még­is üteg akarja találni, kénytelen silány anya­got felhasználni ós felületes munkát végezni. Jusson a teljes' kereset annak, aki ezt becsüle­tes munkájával meg is érdemli. Ne tegye az állam lehetetlenné a kisiparosnak közvetlen vállalkozását horribilis óvadékok kikötésével, mint azt például a múltban esendőrségi szál­lításnál tette, előírva, hogy a vállalkozó tar­tozik a psekély munkadíjak dacára, a feldol­gozás céljából1 rendelkezésére hoesájtott anya­gok százezrekre, rugó teljes értékét letétbe he­lyezni, mert az ilyen feltételek mellett a va­gyontalan, vagy csak csekély tőkével rendel­kező kisiparos sohasem vállalkozhat közszál­litásokra. !E hó 15-én tartják meg iparosaink orszá­gos kongresszusukat, melyen báré Szterényi József kereskedelemügyi miniszter személye-" seri vesz részt. (Remélni merem, hogy az itt felsorolt sérelmeinket szóvá fogják tenni. És bizom őnagymóltóságában, ki mindéin alka­lommal hangoztatja, hogy a kisipar fejlesz­tése állami érdek és aki az iparosok iránti jó­indulatának már számtalanszor tanújelét adta, hogy ezeket a bajokat a legrövidebb időn belül teljes megelégedésünkre orvosolni fogja. Szegő 'Árpád. llgsflfg • t' A Szegedi Tisza Evezős Egyief szomorúan jelenti, hogy hü barátjuk és lelkes evezőstár­suk, Meák Gyula elhunyt. Emlékét kegyelettel őrizzük. . SESLEIFSEIII-Ii kézimunka üzlete Tisza Lajos-körut 48, sz. Dus raktár elörajzoif kézi­munkákban. Hímző munkát .*. elvállalok a legszebb v kivitelben. HaoüMi'h^sliBsiiDRUBíian, SOMLO MOR ÉS SZILASI tűzifa szén- és bognár- ttZ mf J&L fakcrcsNcdő SZEGED, ** Párisi-körül 35. szám. ,ntefíf*H $ • m • Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faany gokat u. m.: kőris-, akác- és sztlfarönköf, kőris- és bükkfa keréktalpat, kőris- és akáckíiflöt bükkbasitvá-«'|í, gömöbtyü nyirfe­rudat, ökörjármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszatiyél, favilia és nyirfaseprüt. Kicsinybeni eladás helybeli felepükön, Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szívesen szolgálunk!

Next

/
Oldalképek
Tartalom