Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-15 / 212. szám

I 2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1918. szeptember 15. át nem hidalt határozott ellentétek. Részletes elfordulás mutatkozik a legszélsőségesebb hadicélok eröszakolásával szemben. A világbéke általános alapelve tekintetében a nézetek bizonyos összhangja nyilvánult meg. Asfeal a fogadtatással szemben, amelyben a négyesszövetség hatalmainak békeajánlata annak idején részesült, jelentős államférfiak nyilatkozatai igazolják a fentebbi benyomást. Igy például a szövetségeseknek Wilson elnökhöz intézett válasza oly követeléseket állit föl, amelyek Ausztria-Magyarország szétdarabolásával, a német birodalom mélyreható belső átalakításával és Törökország európai birtokállományának megsemmisiité-f sével voltak egyértéküek. Ezek a követelések hivatalos helyről tett több rendbeli antantnyilatkozatban megváltoztattak, vagy részben elejtettek. Igy Balfour egy évvel ezelőtt kijelentette, hogy Ausztria-Magyarországnak önmagá-^ nak kell saját belső problémáját rendezni és hogy Németországra senki sem kényszeritheti rá alkotmányát. Líoyd George később kijelentette ez év elején, hogy Anglia hadicélja között nem szerepel Ausztria-Magyarország felosztása. Végül Balfour 1917. decemberében kategorikusan visszautasította azt a föltevést, mintha az angol politika bármikor is lekötötte volna magát a Rajna balparti német területekben önálló állam alkotása érdekében. A központi hatalmak kijelentései ennek dacára semmi kétséget sem hagynak fenn abban a tekintetben,, hogy csupán védelmi harcot folytatnak területeik csorbiíhatatlanságáért és biztonságáért. A konkrét hadicélok területén mutatkozó közeledés sokkal szerabeötlöbb azoknak a nézeteknek tekintetében, amelyek a békekötésnek Európa és a világ jövendő rendje fölépítésének alapjául szolgálni hivatott irányelveket illetik. Wilson elnök folyó évi február 12-én és julius 4-én tartott beszédében oly alapelveket szövegezett meg, amelyek az ö szövetségeseinél nem keltettek ellenmondást és amelyeknek messzemenő alkalmazása a négyesszövetség hatalmainak részéről sem találna kifogásra. Természetesen megfontoladó, hogy nem elég, ha a nézetek az általános alapelvek tekintetében megegyeznek, hanem ha ezen tulmenőleg arról van szó, hogy azoknak értelmezése és az egyes hadicélok alkalmazása tekintetében létesüljön egyetértés. Az az ut, amelyen a megegyezés útjait eddig egyengették, nem bizonyult megfelelőnek. A vitatkozás az egyik nyilvános szószéktől a másikig, amint eddig történt a különféle országok államférfiai részéről, voitaképen csak a monologok sorozata volt. Hiányzott belőle mindenekelőtt a közvetlenség. A beszéd és a ráadott válasz nem kapcsolódtak egymásba. A beszédek kölcsönösen elsiklottak a szóvivők fölött. Mindezen hibáknak kiküszöbölésére egy közvetlen összeülés volna célravezető. Egy ilyen megbeszélés kölcsönös megvitatás tárgyát tenné ugy a hadviselő államok ellentétes nézetei, mint a jövö békéneók alapjául szolgálni hivatott elveknek. Ha a megegyezés a^z alapelvekre el van érve, akkor át lehetne menni az egyes részletkérdésekre. Szeretnők remélni, hogy a hadviselők egyike részéről sem fog aggály fölmerülni egy ilyen eszmecserével szemben. Számtalan régi félreértés volna [kiküszöbölhető, sok uj fölismerés törhetne magának utat. Gátjukat szakítaná az emberszeretet visszatartott árja, melynek melegében továbbra is fenmaradna minden, ami lényeges. Azonnal eltűnnék neim egy olyan vitatott dolog, amelynek ma még túlzott jelentőség tulajdoníttatik. [Meggyőződésünk, hogy minden hadviselőnek kötelessége az emberiséggel szemben megvizsgálni, hogy annyi áldozattal járt MiérS nem Németországgal — Külön-külön is tárgyalunk Bécs, szeptember 14. A monarchia békedemarscháról illetékes diplomáciai helyen a Pesti Napló munkatársának a következőket mondották: —- Érdeklődtünk, hogy miért teszi Ausztria-Magyarország ezt. a lépést egyedül, miért nem Németországgal egyetemben. Ez azért történik, hogy ne tűnjék föl ugy a dolog, mintha az egyik hatalmi csoport fordult volna a másik hatalmi csoporthoz, amikor még csak puszta tárgyalásról van szó. Egyébként hangsúlyozni kell, hogy a németekkel és a többi szövetségesekkel egy Visszavert ellenséges támadások a németek uj állásai előtt. BERLIN, szeptember 14. A nagyfőhadiszállás jelenti: Nyugati harctér: Rupprecht trónörökös és Böhm vezérezredes hadcsoportja: Bixschttetói északkeletre saját vállakózásunk alkalmával egy ellenséges részleges támadás kivédésekor foglyokat ejtettünk. A csatorna szakaszában saját és ellenséges előretörések heves harcokra vezettek. Modre és Havrincourt mellett az ellenségnek Gözancourt (Vármadtól északra) Ellen és a St. Quentin országút mindkét 'oldalán ntézett részleges támadásait visszautasítottuk. A német trónörökös hadcsoportja: Az ellenségnek azon támadásait, amelyeket délután intézett ellenünk, vonalainlk előtt meghiúsítottuk. Kelet poroszországi ezrédek este megismételt támadást vertek vissza. Az Aisne és a Vesle között tüzérségi tevékenység. Galvitz tábornok hadcsoportja: Jornestöl délre és a Verdun Epain országúton az ellenségnek támadásait visszavertük. A Colé Horraine és a Mosel közötti harcvonalon a eldönthetetlen utolsó küzdelmének sok esztendeje után nem lehetséges-e a rettentő harcnak véget vetni. A császári és királyi kormány tehát az összes hadviselő kormánynak javasolja, hogy a békekötés alapelvei fölött való bizalmas, nem kötelező megbeszélésre küldjenek ki a semleges külföld egy helyére, egy még rnegegyúzésszerüleg kijelölendő közeli időpontban képviselőket, akik megbízatnának, hogy kormányaiknak a fenti alapelvekre vonatkozó fölfogását egymással közöljék, hasonló közléseket tegyenek, valamint a szabatos megvilágításokat igénylő össizes pontokra nézve nyit, őszinte fölvilágositásokat kérhessenek és adhassanak. küldtük el a békejegyzéket az ellenséges államokkal. — értelmüleg tesszük ezt a lépést, ugy, hogy külön békelépésröl szó sem lehet. A semleges államokat értesítettük e lépésről és az elökonferenciára nem hívtuk meg őket. Oroszországot, ükrániát és Romániát szintén csak értesítettük. Az esetben, ha a meghívott ellenséges államok csak egyike vagy másika jelennék meg a tárgyalásokon, akkor uj helyzettel állunk szemben, amelyre vonatkozólag szabad kezet tartunk fenn. Ez azonban nem jelenti azt, hogy azzal az állammal nem * bocsátkozunk készséggel tárgyalásba. nap mérsékelt harci tevékenységge! telt el. Combrestöl keletre és Thiancourttól északnyugatra uj állásaink felé tapogatódzott előre. Thiancourttól keletre helyi harcok. LUDENDORFF, első főszállásmester. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály-5 Meghíusult olasz előretörések. — Csapataioknál nyugaton nem volt nagyobb harci tevékenység — BUDAPEST, szeptember 14. (Közli a miniszterelnöki sajtóosztály.) Olasz harctér: A Brentától keletre és a Monté Saldronin visszautasítottunk ellenséges előretöréseket. A Piave melletti San Donanál meghiusitottuk az olaszoknak áthajózás! kísérleteit. Nyugati harctér: A császári és királyi csapatoknál nem volt nagyobb harci tevékenység. Albánia: Pojanitól északra csapataink az ellenségtől elragadtak néhá/ny szívósan védelmezett majort; az elfoglalt állásokban heves, páncélos automobilokkal támogatott olasz ellentámadásokat vertünk vissza. Az olaszok a harc elöl rendetlenül hátráltak. A VEZÉRKAR FÖNÖKE. A semleges államok ismét kedvezőnek látják a helyzetet a békeközvetitésre. Bécs, szeptember 14. Baseli távirat sze- | Bécs, szeptember 14. A bécsi Intelli*ínt a francia szociálisták a jövö kedder | genzblatt arról értesült, hogy a svájci szöLondonban kezdődő antantközi szociálisták | vetségi gyűlés a semleges államok békeakkongresssusán indítványt terjesztenek é!ö | dójának tervével fog foglalkozni. Az északi arról, hogy a két hadviselő csoport valame- | államok versengése újra fölélesztette a lyike semleges állam utján még ebben az | semleges államok együttes intervenciójának évben közölje békeföltételeit. j lehetőségét.