Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-01 / 200. szám

Szerkesztőség: ELÓFIZETESI ARA; Kiadőfiivatal: SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZÁM. egész évre 36.— K. negyedévre 3.— K. félévre. .§ Í8.— K, egy hónapra a— IC SZEGED, KARASZ-UTCA 9. SZA1W. A szerkesztőség telefonja; 305. S gj t» azá m ára 14 fillér. A kiadóhivatal telefonja: 81.; Szeged, 1918 ¥11. évfolyam, 200 szám. Vasárnap, szeptember >. , _ Ausztria. Irta: Juhász Gyula. Mintha csak Petőfi jóslatát akarnák meg­hiúsítani, amelyet az antant már-már valóra válni látott, Ausztriában gyökeres államszer­kezeti reformokon törik a fejüket hivatalosak és választottak. Először egy klerikális cseh lap röpítette világgá a íederáció merész, bár éppen nem uj gondolatának megvalósításáról szóló hírt, amelyet az illetékes tényezők or­gánumai annyi túlbuzgósággal cáfoltak, hogy az ember kénytelen volt kételkedni a dementi őszinteségében. Azóta félhivatalosan is elis­merik, sőt ők maguk hirdetik és hangoztat­ják, hogy nagy államreform készül Ausztria országai és népei számára. A reformon láza­san, vagy legalább is agy gruppirozva a sem­mittevést. hogv iázas tevékenységnek lássék, dolgoznak az ausztriai illetékes és illetékte­len fejek és kezek. Ma-holnap már nem is lesz szenzáció és meglepetés, nagy újság és merész dolog, ha egy szép napon arra ébredünk, hogy Ausztria konfederált államok egysége lesz ezentúl, mint ahogy a nagy Oroszország kisebb, de még mindig elég nagy államok szövetségévé alakult a forradalmi detronizáció és a breszti béke után. A világ hét csodájához nyolcadik­nak -csatlakozott az a iheterogán alaktrlás' az uj korban, amelyet Ausztriának neveznek azok is, akik rólunk külön nem igen akarnak és szeretnek tudomást venni és azok is, akik lelkük mélyén akarnák és szeretnék, ha csak­ugyan külön lehetne beszélni: Ausztriáról, füg­getlenül tőlünk, illetőleg külön az önálló, sza­bad Magyarországról, függetlenül Ausztriá­tól. Maradna á perszonális unió, amely Ausz­tria federációs alapon létrejövendő reformja esetén is összekötné a. volt német római csá­szárság'eddig megmaradt birodalmát/az oszv trák tartományokat Magyarországgal: Ez a szövetségi eszme, ez a konföderá­ciós gondolat ma még csak a tervezők és ál­modozók agyában van meg, mint a triaiiz­rnus, mint a Mittelcurópa, mint barátaink és ellenségeink annyi sok jó f* rossz ötlete és terve. Bizonyos az, hogv a világok nagy vál­tozásaiban a mi világunk sem maradhat vál­tozatlan. Bizonyos az is, hogy ma minden belpolitika egyúttal külpolitikát is jelent és viszont. Nincsenek többé kínai falak a népek között a politikai, a társadalmi, az erkölcsi és kulturális világban és ha Wilson elnök egv nagy és okos gondolatot hangoztat a népek szövetségéről, amelyet ugyan éppen ugy nem ő talált föl, mint akár Amerikát, a Kolurn­bus tojását vagy a puskaport, mert hiszen a sainte alliance des peuplesről már 1818-ban dalolt Béranger. aki .se nagv diplomata, se nagv államférfi nem volt, csak egv kis szür­ke ember és nagv költő, mondom, ha Wilson hangoztatja a népek szövetségének megvaló­sítását és ez eszme szép, igaz s jó, akkor, ha ezerszer ellenségét látja is Wikonbah Né­metország. ezt az eszmét vallania és hirdetnie kell Németországnak is és megvalósulásán dolgoznia, fáradoznia. És ha a bolsevizmust százszor és ezerszer elitéli, lenézi, gyűlöli vagy féli is a hivatalos és hívatlan Németor­szág, ezt a bolsevizmus! kell elismernie és pártfogolnia. Oroszországban és ezzel a bol­sevizmussal kell tárgyalnia a békekonferen­ciám . ; t Szeptember eljött ismét, az ötödik szep­tember az első marni csata óta. Ma éppen olyan bizonytalan, a nyugati csata sorsa, mint öt esztendő előtt, vagy talán még bizonytala­nabb. Akkor az orleánsi szűz csodatételét lát­ták a tulbuzgó franciák a csata kimenetelé­ben. Ma ... ma talán még az orleánsi szűz­nél is rejtelmesebb erőktől függ, hogy lesz-e ott egyáltalában döntés és ha iesz, kinek a javára billen a vakszerencse mérlege. És még akkor is kérdés, hogv a katonai döntés egy­szersmind politikai .döntést jelent-e? Ma a né­metek részéről egészen határozottan hangoz­tatják még katonai tényezők is, hogv nem jelent. Níiát nem jelent. És az ötödik évben ott vagyunk, hogy sehogy se vagyunk, ami a végleges harctéri döntést illeti. De, és itt jön az érem másik oldala, ez a háború, vagyis az a világtörténelmi kor­szak, amely a hosszú háború alatrszázadok problémáit vetette föl és oldotta meg, min­den értékek elementáfis és fcFÁadahni ujjú­értékelője lett. Ausztria is századokat élt át e néhány esztendő alatt. Milyen más lett az osztrák ! nagyhatalmú állás embereinek fölfogása, pél­Berliu, augusztus 31. A kancellár ma fo­gadta a német birodalmi katholikus diák­egyesületek szövetségének képviselőit, akik üdvözlő föliratot adtak át neki születésnapja alkalmából. A kancellár a többek között eze­ket mondotta: d.ául a csehekről, mennyire áil ma a lengyel kérdés, micsoda más tenorban beszélnek ma délszláv problémáról ellenzők és pártolók egyaránt. A középeurópai koncertben megle­hetősen kicserélték -azokat, akiik a muzsikát csinálják. Megváltoztak a primhegedüsök, mások verik a nagydobot és mintha a kar­mesteri pálca [s más lendülettel vezetné a ve­zérmotivumot. És itt van Magyarország. A kőszikla, a melyre anyaszentegyházat kellene épiteni és amelyet mindig sziklasirnak használtak, melybe hősöket és mártírokat temettek. ; mi még mindig a régi, régi magyar, elégiái zokogjuk, a -régi. régi magyar tragét játsszunk, mialatt mások vér és verejték nél­kül készülnek learatni ,a mi vérünk és,verej­tékünk áldozatának és fáradságának gyám U­csét. Mintha a magyarság már csak arr. t \ »a jó, hogy szépen haljon, pedig a népok h tene őt i§ arra teremtette, .hogy örök : él­jen! Annyi szent, hogy -akármi lesz Ausztriá­val és Ausztriából, Magyarországról Magyar­ország nélkiilt nem lehet határozni töbl é! —'A háború terhe nyomasztóan neheze­dik népünkre. Az élet és véráldozatokhoz sok másféle nélkülözés is járul, A háború meg­acélozza a nép erejét, de borzasztó sokat követel az idegek erejétől is. A háború psy­hozis a háborúban résztvettek valamennyié­•'«wkaw6s»aitas»»»í»a»!soisjm»miw»»»w«i.•««» £enin ellen merényletei köveitek el Egy fiatal leány háromszor életveszélyes, - Uriezky Budapest, augusztus 31. A Magyar Táv­irati Irodának jelentik Moszkvából augusz­tus 31-én, hogy Lenin merényletnek esett áldozatni. Két hölgy, aki a szocialista forra­dalmi párthoz tartozik-, háromszor rálőtt. Két lövés a mellébe és tüdejébe hatolt. Lenin ál­lapota nagyon komoly, mivel belső vérzés történt. A legkiválóbb speciálistákat hivták hozzá Kremlbe. Berlin, augusztus 31. A Wolfi-ügynökség jelenti: Ideérkező pétervári jelentés szerint Leninre tegnap este többször rálőttek és a lövések könnyebben megsebesiették. Uriezky népbiztost mggyilkolták, a merénylőket le­tartották. London, augusztus 31. (Reuter.) Szikra­távírón jelentik Moszkvából, hogy Lenin el­len merényletet követtek el. Lenin megse­besült. Moszkva, augusztus 31. A Pravda jelen­tése szerint tegnap este 9 órakor Lenin el­rálőtf, - Lenin álfapofa n &m népbiztost meggyilkolták. len merényletet követtek el. Nicho/so s-féle gyárban munkásgyülés volt, amelyeit beszé­det tartott. Amikor a gyűlésről távozott, két asszony feltartóztatta és beszédbe eleped­lek vele a Moszkvából való élelmiszerbeví telre vonatkozó dekrétumról. A beszélgetés közben 3 lövés dördült el, amelyek Lenint karján és hátán megses besitették. A merényletet egy az intell >;ens osztályhoz tartozó leány követte el, A leányt elfogták. Lenin állapota, akit a Kremlbe vittek, a orvosok véleménye szerint, nem ad ok t az aggodalomra. A 11 órakor kiadott orvosi jelentés sze­rint Lenin 2 lövést szenvedett. Az egyik go­lyó a balváll alatt a mellüregbe hatolt és megsértette a tüdő felső részét, ahol vérörn­lést szenvedett. A golyó a nyaknál a jobb kulcscsont fölött akadt meg. A német kancellár a harctéri helyzetről és a békéről. Válasz Róbert Cecilnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom