Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-11 / 183. szám

Szerkesztőség: SZEDED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZAtf. A szerkesztőség telefonba: 305. ELŐFIZETÉSI ARA : egész évre 36.— K. negyedévre 9.— K. félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.— K, Xgjre. ..Ali ára 14 flllár, Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÍ Pl, A kiadóhív jtal telefonja: 81. Szopd, 1918. VII. évfolyam, 183, szám. Vasárnap, augusztus II. Bomba helyett bombaszt. Irta: Juhász Gyula .Oabtriele d'Annwizio, aki körülbelüli egy olasz Szomory Dezsőd több hagyománytisz­telettel. de kevesebb fantáziával, az olasz (háború kitörése előtt meglehetősen sokat vesztett honfitársai szemérén tekintélyéből és népszerűségéből. Ami pedig a-z újság szen­zációját Heti, amire mindig sóvárogva töre­kedett ez a kopasz széplélek, egy klő óta a futuristák, élükön Marinettrvel, mindenkép­pen érdekesebbek, és ujabbak voltak, a me­részségről és forradaHmiságról nem is szólva, mint d'Annunzio. Hogy pesti nyelven mond­ják, óppéri jóli jött neki ez a háború, az ő há-* •borúja és méítárt büszkélkedhetett azzal a kétes és veszedelmes dicsőséggel, hogv az ő génuaí beszéde vitte háborúba, az olasz imíperiálizlmius zsoldjába tört Itália népét­Árról lehet vitázni, hogv jóhiszeműen ágál-e ez a hisztérikus költőkirály ebben a véresen komoly világtragédiában és az is •fölfogás dolga, hogv jól áll-e neki ez a rég­óta áhított szerep? Mi nem tartjiuk olyan mulatságosnak a dolgot, mint a némely ma­gyar (humomjták, imi inkább tipikus tünet­iek tekintjük az ő szereplését, jellemzőnek egy haldoMó társadalomra és egv pusztuló! művészi fölfogásra nézve, amelynek minden különössége, mondhatnám végső föllángolásai ebben ,a különös irómüvészben és életművész-) ben tetőzik.­Mart Oabriele d'Annunzio annak a mult­századvégi és jelen századeleji modern in­dividualizmusnak egyik legszínesebben kivi­rult példánya, amely a politikában az erő­szakos és nagyralátó imperiálizmiust, a tár­sadalmi életben a gvöngék és szegények, a dolgozók és elnyomottak véres verejtéké­ből fölényesen és pompázva ingyenélő kapi­tall,izmust, az irodialomííaíi pedig a szenvedő és küzdő tömegek' panaszát wagneri muzsi­kával tulzengeni próbáló esztétaságot igye­kezett diadalra segíteni. D'Annunzip mindig áz előkelők, ial születési és pénzarisztokra­íák, a grófok és nábobok költője igyekezett •lenni. •Nem irtózott az uraságoktól levetett esz­méktől és formáktól sem. Maupassant erős dolgait éppen olyan okosan és szépen imi­tálta, mint Dosztojevszkij mély és sötét dol­gait. Még a németekhez se volt rest iskolába járni és a Nietzsche Ürérmensich gondolatát éppen olyan sikerrel ültette át az olasz re­gény buján pompázó kertjébe, mint amilyen sikertelenül próbálta a szinpadon megvalósí­tani Wagner ideálját minden művészet egyesítéséről. Az úgynevezett modemség, valójában a megromlott kapitalista társadalom mohó él­vezetvágva és mérhetetlen önzése ami szép szavak és finom gesztusok bársonya és selyme alatt ott rohad és mérgez d'An­nunzio egész költészetérén. finnél a nőiesen hiu és állatiasan szenvedélyes olasznál a •szerelem mint szadizmus, az élet, mint parti­dé, az igazság, mint dekoratív szépség je­lentkezik. Ez az ember (az ember, u költő, mily bttmtg ez a név, mondja 'Arany János) mindig a világ tükrében látja magát ós eh­hez képest illegeti, piperézi, kendőzi is át­arcozza magát.. . Az olasz háború nem az olasz nép há­borúja, ezt minden bersaglieri ós minden laz­zarom tudja jól és ha nem tudta volna, az Avantiból elégszer olvashatta volna maga d'Annunzio is.­Az olasz kapitalizmus terjeszkedni akart, mert ez az ő érdeke, nyers, kegyetlen, önös, egyszóval, kapitalista érdeke, az olasz szál­lítók is keresni akartak a nagv üzleten, az olasz bankok sz'ntén, az olasz kormánynak is jój jötVhcgy a benn felgyülemlőit forrongó elégedetlenséget kinn a fronton egy kissé le­csapolja és ehhez kellettek d'Annunzio beszé­dei, amelyekben Manzoni prózája ui színek­ben és régi frázisokban csillogott és ehhez kellettek d'Annunzio ódái, amelyekben Dan­te nyelve uj hasonlatokban és régi szólamok­ban szárnyalt. A háborúhoz. d'Annunzio is kellett, mint kivilágítás és drapéria, >de vi­szont d'Annunzionak is kellett a háború, hogy a futurista fiatalságot olvatn dolgokkal ^őzze le, amilyeneket még egy Marinetti au­jtomobilgyors fantáziája se mert megvalósi­• tani. Igy jutott eí végül d'Annunzio szent Ist­ván tornya felé, ahonnan proklamációjáf á bécsi nép tejére szórta. Az olasz költő leg­újabb Írásműve inkább a hadiparancsok és a háboras hirdetmények műfajába tartozik és nem igen mutat valami különös eredetisé­get. Egy fiatal és tehetséges német vagy . magyar expresszionista költő akármdyFk versérén több az eredetiség, az újság és a­merészség, mint ebben a köitői leiratban. Már annyira van és ott tart ez a d'Annunzio, hogv néha igazságokat is leit a frázisai és a Pózai közben. Még jöhet idő, amikor müJ-di egyszerűen ki meri mondani: Ne ölj! De ak­kor neki már késő lesz, a fiatalaság, amely élve marad tőle, észreveszi, hogv d'Annun­zio meghalt, csak még ő nem tudja. Egyelő­re az történt hogy. olasz repülők bomba he­lyett bombasztokat dobtak Bécsre. 4aBWHBneavau»aaa Jékekozvetitésre készülnek a semleges államok. - fóopenhágáhan tanácskozás fognak a közvetítés módjairól. - Az interparlamentáris konferencia tag­jainak emlékirata. ­A semleges államok békekőzve ütésének gondolata ujból felszínre vetődött. Az esz­me többször kisértett már, de nem tudott testet ölteni. Ugy látszik, most komolyabb formában és a siker nagyobb reményével indult útnak az emberiséget megváltó terv. Az akció az interparlamentáris konferencia tagjai részéről kezdődött, akik emlékiratot küldtek Kriszfliánáába. Az, enilékiratban a békebarátok azt javasolják, hogy a semleges államok vállalják el a békeközvetitést és hassanak oda, hogy a hadviselő államok parlamentjei delegáljanak egy-két tagot az előzetes, nem kötelező béketárgyalásokra. Egyelőre azonban csak az látszik bizonyos­nak, hogy Kopenhágában tanácskozni fog­nak arról, milyen módon tehetnek szolgá­latot a semleges államok a béke ügyének. Bécs, augusztus 16. Pár héttel ezelőtt egész csendben útnak indult tőlünk az inter­parlamentáris konferencia főtitkára Krisz­tiániába egy emlékirattal, amely azt java­solja, próbálják meg a semlegesek, hátha jobb belátásra lehet bírni a háborús államok paiiamentjelnek akár csak egy részét is. Hátha sikerül ezeknél, ha máskép nem, a parlamentnek titkos ülésén odahatni, hogy a semlegesek közvetítésével felelős népképvi­selőknek 3—3 tagja, egyelőre legalább fele­lőtlenül, tárgyaljanak egymással a béke problémáiról. A nevezetes emlékiratot Lammarsch cseh professzor, Fraknói mar gyar püspök és Quldde békebarát beszélték meg egymás közt. Ugyancsak ők irták alá és küldték el a norvég fővárosba, hogy a sem­legesek befolyásával próbáljanak gátat vet­ni a határtalan cél nélküli vérontásnak. Kezdeményezésükre egész ko­molyan készül a semlegesek béke közvetítése. A svéd kormányhoz közel álló Svenska Dagbíaded cikke kívánatosnak tartja, ha a svéd kormány ajánl fel békeszolgálatot, a miről már ma reggel is megemlékezett a magyar sajtóban egy stockholmi táv irat. Budapest, augusztus 10. Ma jól be­avatott forrásból azé a hirt kapta a Pesti Napló, hogy a kezdeményezés már meg ís történt, még pedig a fent emiitett emlékirat nyomán. Bécs, augusztus 10. A béke híveinek köréből származó értesülés szerint a kon­ferencia főtitkárja már a közel jövőben elő­terjeszti Lammarsch emlékiratát annak a bizottságnak, amely a három északi semle­ges álla fi interparlamentáris politikusaiból fog alakulni. A bárom északi állam interpar­lamentáris képviselői ugyanis kótbásram héten belül konferenciára gyűlnek össze Kopenhágába, hogy foglalkozzanak a nem-

Next

/
Oldalképek
Tartalom