Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-09 / 181. szám

4 DMAlAGYAftORSZAG Szeged, 1*1$. augusztus f. kolja a sírást, könnyet neon tud kicsalni szenupHláira. Gonosztevő típus r- morajlik végig nagr borzadállyal a tömegen. Valóban, ez a tizenhét éves gyermek nem tudja, mi az a megbánás. A tárgyalást vezető elnök, nemkülönben a szavazó birák és az ügyész, akik valamenv­syien már számos gonosztevő típus telkét boncolták szét ebben a teremben, megdöb­benve állnak e két bűnös előtt. Az esküdtek sem győzik fejüket csóváli a hihetetlen kö­zöny miatt, amellyel Franké a gyilkosság előkészületeit s a borzalmas tett részleteit elmeséli. A mindenre elszánt, bámulatosan ,hideg­vérű és energikus Davit Emmo is gyönge, ki­csinyes és gyáva embernek mutatkozott ab­ban a pillanatban, amidőn vallomására került a sor. Bár tudnia keik hogv az ítélet kihir­detése után a tárgyalótermet már csak mint halálraítélt ember hagyhatja él, mégis meg­kísérli annak elhitetését. hogy neki nemcsak része nem volt a gyilkosság végrehajtásá­ban, hanem annak első gondolata sem tőle, hanem Frankétól származott s olybá igyek­szik feltüntetni a dolgot, mintha a gyilkos­ság elkövetésében ő csupán Franké áldozata volna s csakis annak sokszori unszolására határozta vclna el magát az abban való részvételre. Hiába magyarázza az elnök s a vörös taláros, szigorú ügyész, hogy nincs ember, aki egy pillanatra is elhinné neki, ő mégis megmarad amaz állítása mellett, hogy nem ő, hanem Franké volt a fülbuiitó.. . . Hát ha igv mégis csak megmentheti nyomorult életét és megmenekül az akasztófától A tanúvallomásokban nem sok öröme telhetett & azok nem adtak tápot ily irányú reménykedésre. Ezt érzi, de azért ez sem hozza ki sodrából s sikejyl is neki továbbra is megőrizni hidegvérét. Közönye is csak ak­kor engedett fel egy pillanatra, amikor volt kolléganője, akivel néhány perccel a gyilkos­ság elkövetése után az Európa-kávéházban találkozott s akit letartóztatása alkalmával szintén őrizetbe vett a rendőrség, befejezte vallomását. Ekkor fájdalmas, szomorú pillám­tás'sal kisérte az eltávozó nőt. • Ma a perbeszédekre került a sor s a dél­utáni órákban már beteljesedett Davít Emmo és Franké Kürt sorsa. A földi igazságszolgál­tatás elégtételt szerzett a megbántott jog­rendnek és aa egyik gonosztevő halálát kö­veteli . . . írtm Jmő. Befcjeztflc a Katonai ellátási tSrfény tárgyalását. — A honvédelmi miniszter válasza a fölszófalásokra. — fBudapésti tudósítónk teletmjelaitése.) Szász Károly elnök féltizenegy órakor nyi­totta meg a képviselőház ülését. Napirendem van a katdlitai ellátásról szóló javaslat. Báró Szurmay Sándor. honvédelmi .mi­niszter hálás köszönetét fejezi ki a vitában résztvett összes képviselőknek tárgyilagos kritikájukért és azért, hogv a javaslatot párt­különbség nélkül elfogadták, ezzel is doku­mentálva, hogy milyen hálát és szeretetet érez az egész törvényhozás hőseink iránt. Csak Juriga képviselőt veszi ki, aki egészen más uton halad, amelyen sem ő. sem a Ház más tagja nem követi. _ Felhozták a katdéidorvOsók és a Vörös Kérpszt kérdését. Ugy az orvosok, mint a 'Vörös Kereszt a háború egész tartama alátt nemcsak a hadsereget, hanem a nemzetet is mély hálára kötelezték. Örömmel állapítja meg, hogy a tiszti fizetésemelés kérdésében az egész 'Háznak az az álláspontja, hogv igenis szükség van a tiszti és mindjárt hozzáteszi, d legénységi tizetések felemelésére. A nemzetnek ez nem­csak kötelessége hős fiai iránt, de becsület­beli tartozása is. A fizetésemelésre szükség van, de a mostani sajnos, még mindig inga­dozó pénzviszonyok mellett, csakis a termé­szetbeni eljárás lehet hivatva arra. hogv iga­zán hathatósan segítsünk a bajokon. Ha mó­dot nyujtunk a tisztnek arra. hogy 50—60 koronáért egy cipőt vegyen és hogy gyer­mekcipőt ingyen, vagy 15—20 koronáért kaphasson, ha módot nyújtunk arra, hogy ruhához, tüzelőanyaghoz, élelmiszerhez jus­son a kincstártól vagy a kertgazdaságoktól1, vagy más ilyen intézményektől, ez többet ér, mint egy bizonytalan fizetésemelés, amely­lyel együtt különben is mindig fokozódik a drágaság. Elismeri, hogv a létesített intézmények nem mindenben funkcionálnak ugy, mint kellene, de ez csak azon múlik, hogv nem mindenütt megfelelő ember irányította. In­tézkedett, hogy a honvédelmi minisztérium­ban, ahol eddig több osztály! foglalkozott ezekkel az ügyekkel, ez ügyek külön osztály­ban egyesittessenek és ennek élére egy olyan törzstisztet állított, aki nagv szeretettel vi­seltetik az ügy iránt és naev tapasztalatok­kal rendelkezik. A kert gazdaságról szólva, hangoztatja, hogv jutalmazni kell a legény­séget is, amely megmunkálja a földet Is­merteti a beszerzési központok működését Minden megtörtént, hogy beszerezzék a meg felelő szükségleti cikkéket és ba egyik-másik helyen hiányoztak bizonyos szükségletcikkek, ez csak a vezetőség hibája. Sok szónoklat hangzott el q rokMntak ügyében is. Gróf Telekv Pál szakszerű elő­adása után csak annyit mondhatok, hogv a legmelegebb érdeklődéssel viseltetem a kér­dés iránt. A csendőrség ellátásáról szólva, megjegyzem, hogy a csendőr tisztikarra is vonatkoznak a javaslatoknak a honvéd tisz­tikarra vonatkozó rendelkezései és ez az el­látási törvénv gondoskodik a csendőrségről! is. Kár volna tehát annak sok célszerű intéz­kedését megbolygatni. Gróf Tisza Istvánnak volt egv megjegy­zése a rokkantak kérdésével kapcsolatban a művégtagokról Én az ő javaslatát méltá-. nyosnak tartam és az illetékes faktorokkal nem kételkedem abban, hogy ők is hozzá lógnak járulni indítványához. .Nem fogadha­tom el Kállav Uhuinak azt a javaslatát, hogv a művégtagok készítését tisztán a kincstár fizesse meg. A drágább művégtagok készíté­sénél azonban igenis segítségére teszünk az illetőknek. (Helyeslés.) A rokkan tházak szaporítására nincs szükség, mert az uj törvénv által adott rok­kant járulékból a rokkant szivesebben él ott­hon családja körében és ezért nincs is tolon­gás a rokkan tházak felé. Fontos kérdést ve­tettek fel a szolgálati idő tekintetében. A 12. szakasz biztositék arra, hogv tulajdonképpen 35 évi szolgálat űtán minden tiszt teljes nvug­dijjal vonulhat vissza. Mégis fentartották a 40 évet. Ez éppen a tisztek érdekében tör­tént, mert a legtöbb tiszt nem óhajt 35 évi szolgálat után nyugalomba vonulni. Ezután ismerteti a hivatalból való nyugdíjazás rend­szerét. Az özvegyi dlláíásról megjegyzi hogy azon az alapon állították össze, hogv min­denkinek dolgoznia kell, amennyire hir. ha még oly csekély mértékben is. Igaza van Fé­nyes Lászlónak, hogy hatszáz korona egy özvegynek kevés, amennyit akkor 'kap, ha tüdőbeteg. De a tüdőbeteg özvegyek száma az esetek kis része. A legénység nyugdijáról a következőket jegyezheti meg: 50 százalékos keresetképte­1 épségnél 580 korona nyugdíj, de ez egy olyan állapot, amelyben a nyugdíjas még sokat tud dolgozni. Hetven százalékos kere­setképtelenségnél a nyugdij az eddiginek két és félszerese, teljes keresetképtelenségnéí az eddiginek négyszerese. Aki dolgozni akar, az meg fog tudni élni, aki pedig nem tud dol­gozni. arról gondoskodunk. Ez volt a javas­lat alapelve. Kéri a javaslat elfogadását. (Za­jos éljenzés és taps.) !A Ház a javaslatot áltíüáiiisságbdűl elfo­gadta. Egry Béla határozati javaslatát mel­lőzte. A részletes tárgyalás során a honvé­delmi miniszter indítványára ugv határoztak, hogy a törvénv első három része megmarad közös cim alatt, a negyediket pedig u.i cím­mel külön törvénnyé alakítják. (Megszavazzák a katonai ellátási törvényt.) Szurmay Sándor honvédelmi miniszter beszéde után áttértek a részletek tárgyalá­sára. Szilágyi Lajos a tiszti minősítésekről beszélt, amelyeknek egyes anomáliáit emii­tette fel. BerJoldk vezérhadbiztos a fölszó­lalásra fölvií^gositással szolgált. Fényes László módosítást .ajánlott, amit a Ház el­vetett. Fényes László: Hiába itt minden. Héderváry Lehel közbeszól:/ Piave itt minden. A közibeszólásra Fényes és Héderváry között összeszólalkozás támad, amelyet csak nehezen intéznék el Szurmav honvédelmi miniszter ujabb fölszólalása után a javasla­tot a Ház részleteiben is elfdgMia. (Gyöngyös újjáépítésé) Következett a Györgyös ujjáépitésérőii és rendezéséről szóló törvényjavaslat. Győry Gyula előadó ismertette a javaslatot, amely után Török Kálmán, Gyöngyös képviselője kijelenti, hogv egyetért a javaslattal. A ja­vaslatot-ezután a Ház ia'elfogadta, mire a vitát megszakították és rátértek az intefpél­lációk/a, (A közélelmezési miniszter « termésárak szabályozásáról. Wwilischgraetz Lajos herceg, közélelme­zési miniszter először Meskó Zoltán inter­pellációjára felel, aki -a jövő évi termésárak szabályozása és a feles termés szabadfor­galma érdekében szólalt föl Hogy a iövé évi terményárakat már most megállapítsák, annak nincs akadálya, hiszen ez a múltban is igy történt. A jövő esztendőre szóló ár­megállapításoknak csak akadémikus jellegük van, mert hiszen a közszükségleti cikkek ára állandó hullámzásban van. A háború négy évében nem nagyon tapasztaltuk azt, hogy felesleggel rendelkeztünk volna és a háború ötödik esztendejében sem lehet erre kilátás. Ha nagy termésünk lenne, arról is gondos­kodnánk, hogy a fejadag föleme)tessék. Meg­jegyzi, hogy a mostari fejadag magasabb, mint az előbbi volt. A közélelmezési miniszter ezután rátér Fényes László interpellációjára. Fényes a fejadag elégtelenségéről beszélt és többek kőzett azt mondotta, hogy nem csudálkozk azon, ha a mezőgazdák ilyen ki nem elégítő fejadagok mellett elrejtik termésüket. Na­gyon sajnálom — mondotta a közélelmezési miniszter, — hogy magyar képviselő ilyen kifejezést használ. Nagyon hazaiiatlan dolog ilyet mondani. Fényes László: Wíindischgraetztői nem tanulok hazafiasságot. Héderváry Lehel: Majd magától fog ta­nulni rágalmazni! (Mit adunk Ausztriának?) Wmdischgraetz: Már kijelentettem, hogy a vezetésem alatt álló hivatal akciót indított, amelynek célja a hadsereg számára szállí­tott élelem hovafordításának ellenőrzése. Ez az akció.a legfőbb hely hozzájárulását is tneg nyerte. Ami Fényesnek azt a kérdését illeti, hogy mennyit adtunk terményekből a had­seregnek és Ausztriának, erre kijelenti, hogy

Next

/
Oldalképek
Tartalom