Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-27 / 195. szám

Szeged, 1918. augusztus 27. DEÍiMAttYAKOKS7,A « Zimonyban inzultálták a szegedi kirándulókat. (Saját tudósítónktól.) A szegedi Testne­velő Iskola tanári kara elhatározta, hogy nö­vendékeivel és azoknak hozzátartozóival ha­jókirándulást rendez Belgrádba, A kirándu­lásra 82-en jelentkeztek Takács István főreál­ískolai tornatanár és Kflnyó Mária okleveles tanárnő vezetésével. Vasárnap a kora regge­li órákban a kultúrpalota előtt gyülekeztek a kirándulók, köztük több szegedi urileány. Reggel 5 órakor a Mercur nevü hajón indul­ták útnak Zimony felé. Ertl első kapitány és Zambelji Zsigmond másodkapitány nagy elő­zékenységgel és szívességgel gondoskodtak a kirándulók kényelméről. A legnagyobb trend­ben és jő hangulatban érkeztek meg a kirán­dulók este 6 órakor Zimonyba, ahol kellemet­len meglepetés érte őket. Kijelentették nekik, hogy nem mehetnek át Belgrádba, mert oda csak fényképes igazolványokkal és előzetes engedéllyel lehet jutni. Takács István táv­iratban kért engedélyt arra, hogy a kirándu­lók Belgrádot megtekinthessék, de azt mon­dották, hogy a távirat nem érkezett meg. A kirándulók tehát kénytelenek voltak Zimony­ban maradni és ott megvárni, amig a legkö­zelebbi hajójárattal visszatérhetnek Szegedre. A Rákóczi-induló hangjai mellett hagy­ták el a kirándulók a hajót. A vámnál figyel­meztették őket, ne éridfceljefek nulgyüÁul, mert Zimonyban nem szivelik a magyar szót. Ezzel az épeji nem biztató figyelmeztetéssel mentek be a gyönyörűen kivilágitott városba a szegediek. Legelőször a zimonyi nevezetes toronyhoz mentek, amelyen a háború nyomai alaposan meglátszanak és ahonnan szép kilá­tás nyilik Belgrádba, Pancsovára, a Tiszára, Dunára és a Szávára. Legalább innen vet­hettek néhány pillantást a kirándulók Bel­grádra, amelynek sötétje és csöndje szomo­•»9IAIIUIHT«IHHIAUNUH>NI<M'^U>UUIUHM Miért oly magas a tűzifa i (Saját tudósitóitktól.) Vasárnapi szá- ) inunkban részletesen ismertettük a faármeg­állapitó bizottság döntését, amellyel — a 'köz­élelmezési miniszter rendelete alapján — Sze­ged területére nézve a faárakat megállapí­totta. L szerint tudvalevőleg egy öl kemény tűzifa ára 330 korona és ehhez idomulnak a többi árak. A 330 koronás fa természetesen alig mondható olcsónak és bizonv a közön­ség nem fogadta valami túlságos örömmel az áraknak ezt a szankcionálását. A faármeg­állapiíó bizottság azonban indokolja is. hogy miért ^'lapított meg ilyen. meglehetősen ma­gas ma kszimális árat. Az indokolás gerince természetesen a költségek megállapítása. E szerint egy vagon — 10,000 kilogramm fa — ára átlagosan 1000 korona. Ehhez járulnak a következő költségek: Vasúti fuvardíj (tekintetbe véve a szep­tember elsején életbelépő uj fuvardijszabást • és a Szegedre gravitá'ó fa kitermelési tele­pének távolságát) vagononkint át­lagosan 340.— K vasútról való beszállítás 100.— K őrzés 6 — K tűzkár biztosítás 6.50 K lerakás 10 — K máglyázás -a 20.— K élezés 10.— K kövezetvám 4.— K íaértékesitő hivatal 4.— K interkaláris kamat 20.— K betegsegélyezés, adó, telekbér 6.— K •személyzet 6.— K összesen: 532.50 K ru ellentétben á!l a lármás ZimonnyaL Ezután a szegediek a zimonyi Centrál­szálló felé indultak. A magyar csapatot út­jában szidalmak és inzultusok kisérték. — Ez Horvátország! Nem tizünk Ttp­gyar szót! — kiáltottáik a szegediek íelé. A kirándulók végre a Centrálba értek. Ami ott a magyar kirándulókkal történt, nemcsak botrányos merénylet a tisztesség ellen, hanem oly cselekmény, amely ható­sági megtorlást követel. A szálló tulajdonosa a kirándu­lókat egyenesen kiutasította az ét­teremből és a legudvariatlanabb han­gon kijelentette, hogy az ő éttermé­ben nincs hely számukra. A szegediek ezután a közeli kiokszba távoztak, ahol ujabb incidens várt rájuk. Mindent horribilis áron számítottak és végűt azzal gyanúsították meg a társaságot, hogy nem eleget fizettek. A 'kiokszk magyarellenes publikuma elégtétellel és kárörvendve nézte az épen nem vigasztaló jelenetet. Ily tapasztalatok után indultak vissza a szegediek a hajóállomásra, ahová a Mercur még nem érkezett meg. Előzően egy hatal­mas hajó indult el Budapestre. Végre meg­érkezett a Mercur és este 11 órakor, a társa­ság visszaindult Szegedre. A hajón a kirán­dulók feledtetni igyekeztek a kirándulás kel­lemetlen epizódjait, mulatságos kabaréval szórakoztatták egymást és cigányzenekar mellett táncoltak. Hétfő délután fel négy óra­kor — a horvát és szerb vendégszeretet szo­morú emlékeivel — érkeztek meg Szegedre. A világháború ötödik esztendejében a sok kö­zött megszívlelendő tanulság ez a kis kirán­dulás is. ••^••••••••••••••••••••••••••••••••••MaaaMMUHMH makszimális ára 5zegéden. 1 Egy vagon keményfa belékerül tehát ma­gának a fákereskedőnek 1502, — 1532 koro­nájába. Ehhez a íakercsfcdő haszna 75 -76 korona s a detailkereskedőé 153 korona. Ha tehát egy vagon fából öt öl fa lesz, egy öl­nek az ára 313—337 korona kell hogy legyen. A lágy és lombfa ára annyiban változik, hogy ezeknél a fanemeknél kisebbek a költségek, miután ez a fa a drágább fuvart nem bírja ki. A költségeket az„ ármegállapitó bizottság itt vagononkint 360 koronára szállította le. A vágott fára vonatkozólag kimondja az indo­kolás, hogy azt fedett helyen kell tartani és száraz állapotban lehet csak mázsálni. Tűzifán kivül megállapította a bizottság a fürészelt lombfa, fenyoépületfa és deszka és faragott épületfa árát is. valamint a fürész­hulladékfa. árát. E szerint a fenyő egy méter hosszú darabokban, kötegeletleniil, csak ter­melőnél, öfenkint 140 korona. A 40 centimé­ternél hosszabb darabokban levő lombfa, csak detail'kereskedőnél mázsánkint 16 koro-. na 60 fillér, fenyővég _ö!enkint csak termelő­nél 150 korona. Végül megállapította a bizottság a fa­szén makszimális árát. E szerint a darabos retiortaszén detail-kereskedőnél csomagolva mázsánkint 82 korona, nem csomagolva 73 korona. A darabos boksaszén bükk, vagy gyertyánfából csomagolva mázsánkint 84 ko­rona, nem csomagolva 75 korona. A faszén árának megállapítására vonatkozó indokolása a bizottságnak igv hangzik: Költségek a ia­szénhez : a) vasúti fuvar fez átlagosan Szegedre gravitáló viszonylatokat és a szeptember 1-i 3 iuvardijemelést véve figyelembe 4 K 40 f. b) vasútról való beállítás 2 K — f. c) őrzés K 06 f. d) biztosítás — K 07 f. e) lerakás — K 30 f. f) lapátolás — K 30 f. g) csomagolás és. zacskó 14 K — i. h) kövezetvám — K 04 f. i) Faértékesitő Hivatali — K 04 f. k) interkaláris kamat 1 K 25 t. 1) 20 százalék elporlás, vá­lasztékolás 9 X 20 í. m) betegsegélyezés —. K 02 f. n) adó — K 02 f. p) telekbér — K 02 f. r) személyzet — K 06 f. összesen: 31 K 78 f. mázsánként csomagolt, illetve 22 K 78 fillér­ből csc ma go lati a n szénnél, atriely utáin, a rendeleti árat hozzáütve, 10 százalék haszon is számításba veendő. Így a retorta faszén csomagolatlanul 73 fillérbe, csomagolva 82 fillérbe, a boksaszén 75, illetve 84 fillérbe ke­rül kilórrkint a kiskereskedőnél. Az ármegállapitó bizottság elnöke Ba­logh Károly, előadói pedig Winkler József, Gaál Miksa és dr. Biedl Samu voltak. Német félhivatalos jelentés az angol előnyomulásról Berlin, augusztus 26. A Wolff-ügynökig jeLenti: E hónap 25-én reggel az előző n.api súlyos kudarc után az.ellenség Arrastól déli­re újból óriási tömeg ember, muníció és tanic harcbavetésével támadott. Ezzel kapcsolatban állottak a fokozott erővel és rendkivüli elke­seredéssel újból megindított súlyos támadás sok Albertnél, valamint a Sommetól délre, a •római úttól kétoldalt. Mindezek az egységes terv szerint megindított támadások megint az áttörést akarták kierőszakolni. A reggeli órákban a harcok súlypontja az eredeti tá­madó terep északi részében Noyenville és Achiet le Petit között volt. Csak a déli órák­ban kezdődtek meg ugyanilyen erős támadá­sok Achiet le Grandnál is. i/nig a Hamel-Al­bert közti fronton nyilván a tanktámadásra alkalmatlan terep miatt élénk tüzérségi tevé­kenységen kivül minden nyugodt volt. Déli tizenkét óra felé sikerült az ellenségnek rend­kívül nagv erőkkel folytatott tanktámadások­kal Goniaeourtba. valamint Ervillersbe be­nyomulnia. Ez utóbbi község, mely angol, majd német tüzelés alatt állott, elkeseredett harc után teljesen romokban hever. A fárad­hatatlan német csapatok az ellenség szám­beli túlsúlya ellenére megállták helyüket. Az ellenséget többször visszaverték a falu vé­géig. mígnem balszárnyunkon fenyegetve pa­rancsot kaptak, hogy lépésről-lépésre visz­szavonuljanak. Goiniacourtnál már körülfog­ták csapatainkat, de azután kelet felé átvág­ták magukat. A német külügyminisztérium lapja Róbert Cecil beszédéről Bdrlin, augusztus 26, A Norddeutsche Allgemeine Zeitung lord Robérí Cecilnek Solf német államtitkár beszédére adott válaszáról a következőket írja: Róbert Cecill Soílf ál­lamtitkár beszédét haladásnak mondja. Hogy miképpen értelmezi ezt, kitűnik a békepro­grammból, melyet később kifejt é§. amely ab­ban kulminál', hogv Németországot fosszák meg gyarmataitól ésf teljesen leverjék. Lord Róbert Cecill téved, ha azt hiszi, hogv Solf beszéde haladás ezen az utón. Szabadságra és fejlődésre való világpolitikai jogunkat so­ha és semmiképpen nem engedjük megrövidi­teni. Ennek a jogunknak érvényre juttatása a mi hadicélunk és békefeltételünk. Nagyon sajnos, hogy lord Róbert Cecill nyilatkozata az ilyen igazságos békéhez vezető ut szem­pontjából határozottan visszaesést jelent. (M. T. I.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom