Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-22 / 191. szám

\ Szeged, 1918. augusztus 22. BKIJMAG Y A KORSX Á. 9 JYapIó főredé$( Olasz htíjictér, .... Augusztus l. Ma lejöttem a brigádhoz, két hétig maradok lenn. Milyen jó is itt, mennyivel más, színesebb ezeknek az élete, a gondolata, mint a mienk ott fönn a hóban, szürkés égben. Mit tudják ezek, micsoda lihegés a havas szjllel küzdeni a kopár sziklákon és véres körmökkel kapaszkodni egy-egy karóhoz,- gyökérhez. Örömmel jöttem le. Piszkos, szürke volt minden. Mikor elindultam, ádáz kcdtcmegek dulakodtak a szipíak,_tarajával, neki-nekirugaszkcdíak, körüli oj tolták, de a 'kő állott rendületlenül. A nap7bá|yadtán nézte ezt az esztelen munkát ésfvisszphanyatlott, a sugarai nem tudtak át%ni atpárás levegőn, A drótkötélpálya nagy 'lgndü|ettel röpített ki az Mjpden halott. meredeznek, csenevész b^xrW'^miatos és unalmas minden, e'bóbiskéitam. Jó idő múlva ébredtem föl virágzó tavaSz közepén, trillázó i; .fdarajc között. Es illatos volt minden, harmattól, csülotó ^^^ né# órája ültem gém-jraz n€m\ fontos, a fő, hogv ez a nap eltelt öeredett, zsibbadt tagokkal, mi.yen jo volt k\g á, iít áilunk az éj küszöbén, születendő nagy események vajúdásánál. Álmatlanul, zsiros U Li £ szállni, mozogni, ráhajolni a virágokra, me simogatni a szirmaikat é1 nem lq£tii havat,és ködöt, csak fürödni a napban. (Nyolcvan tiszt van ||í, apró kis asztaloknál eszünk, fehér térit® porcellán táncon és könnyű üvegpoharakfeál iszunk. Evésllözben különféle diskurzust lehet hallani, fsongó hanghullámok indulnak kóválygó utfa, gyöngyözik a bor és.ek olyan békebef, olyan pesties. Fölelevenedülk az idők elfttem a régi messzeségből, jjftgyhirü éfterfiek borzongó' meleg levegőjükkel, hangos Ürsasvacsorák, szenzációs vigszinházi bemutatók után és ringat az/emlékezés és .ikinpz a múlt: Oly jó volt ez. jhindig ugy, amint azelőtt volt. • # Itt ülök a szobámban. A kórházban lakom, ahol rögtön kéznél vagyok, ha szükség van rám és a szoba tiszta es mosolygó. Boldog vagyokíés büszke, hogv néglljfal között lakom egyedül, az ágyam fehér éjt puha. Az ahlakon ffggény, a bútorokon cscMd, nyugalom ésj^ke. Milyen kedves lesz iít;lakni! Az ezredorvos reggelre magihoz citált, - valarni' nagyon fontosat készül .mondani és az,ezredes az étkezdében most kl^öiics.'ii ves volt velem, hogy ugymondjam "fetfunően figyelmes! Nincs ez a kettő összefüggésben egymással? 1 A szivem elszorul és várok ... Augusztus 2. Már reggel sejtettem. Rajta ült a szobája rendetlenségén.' a fölhalmozott papírokon és a kiterített, vörös jelzéses térképeken. Benne- fészkelt a szembogarában, a tekintetében, ahogv rám nézett és belefúrta magát az arco.mba. A tekintete kérdezett, kutatott, vizsgált és én hidegen, áttetszően néztem fgl. Azt kérdezte az összevont szemöldöke: mennyit érsz és mire leszel most képes és én azt vágtam vissza: beszélj nyíltan és ne gyanakodj. Nem szeretem a fürkésző tekinteteket és a nagy csöndet fontos beszélni valók előtt, ez gyönge jellemre, kevés önbizalomra és ingadozásra vall Es ekkor megtörte a csöndet és amit mondott, mind ismerősnek tűnt föl, mint biztos talajon mozogtam és rögtön belekapcsolódtam a szavaiba. Egy „Unternehmung"-hoz megyek! Szédületes terveket bontott ki előttem, ontotta a számokat magából és sürün jegyeztünk. Másfél óra alatt papíron kibontakozott előttem az ideiglenes ftilfspatzon a íegaprólékosabb jdojog meg volt beszélve, a mint a szobájából kilépek, magamba kell temetnem mindent, kérdezni nem lehet, telefon ebben az ügyben nem létezik, az .ellenség hálbbat minden szót. Délben elindultam hatalmas tömeg Labemsttellel, kötszer meg hasonló dologgal csillogó fantáziával, vérmes reményekkel. Kegyetlen meleg volt, a hőség szinte őrjöngött a forró katlanban, felhő, szél megvonták segélyüket'. 6 órai ut alatt a folytonos törtetésben csak erdei cserjék, málnabokrok voltak jók hozzám, hűs gyümölcseikkel és a zúgó. morajló vizek. De fölértem! Egy mosolygó völgy a másik oldalon, ezüstös patakcsikkal, az olaszok fészke. Ezt vesszük el tőlük. És egész este számokat hallottam röpködni, eshetőségeket, föltevéseket szédületes apparátus betagása- volt ez minimális röra. koncentrált gcndolatokdt voltam, de nem mutatknek, kipihenteknek látyeltem volna magam előtéra pihenőre. eloszlottunk st az óra..letelte után haldokló csillaialvó vilájpál lemegyünk a völgybe. ''Holnap éjjé' Istenkém kire Log lenézni? Augusztus 3. Esteledik, ff Talán 9 órá lehet, vagy annál is több, de megbeszélni, e nitott, ütemes, vid raran ra. Borz tam ^^ ogy s 3-kQÍ SZ gc. arcokkal iihifik itt egv tanya szétlőtt fa'ai között, a főidőn kígyózó fatörzsek hevernek, száraz avar, a legénység édesen alszik a füvön. az ohfel emberek alvásával, akiknek tiszta a.leikük. Kit érint meg ma a kaszás .hideg keze? A tekfjrtetem fáradtan úszik a lila szürkületben, íyalahogy ki szeretném magamat ragadni áfeből a világból, ahol 24 óra óta csak kézi éráitokról és zárőtüzekről vitatkoznak, tstenen^csak a hangjukat ne hallanám! Minnél jobbán közéig a perc, annál erősebb bennem a Tudat, hogy romlás és evász kél innen útra éjt a bolond szivem megtelik sajnálattal. Pedigphiilyen frissen, jó kedvvel néz a sok fiatajrkatona egymásra.* szemükben a huszévepk bohó optimizmusa csillog s amint kusptva-bu'kdácsplya lesiklanak a völgy feneképp. egyik-másik nevetést, kuncogást fojt gába. m, . Egyedül maradtam az; embereimmel. A Ml mellett hordágyak végtélén sora, ládákon kötszerek fehérlenek. oJ ók, kések villognak, mint macska parázsló szeme a sötét éjjben, amarra cigaretta, kétszersült, szardínia, italok meg édességek, amelyek már jóelőbb is . vágyó tekintetek küszöbén fürödtek, szint fölkínálják magukéi a kiosztásra. És a tűző viz buzog, csak, a teára Vár. Irtózatos lassan mullk az idő. Mellettem a földön a gyertya kísértetiesen lobog, fekete, kormos füstjéből árnyak lépnek ki, képekké csoportosulnak, amelyek kínoznak. Oh, ha ilyen percekben lehetne nem gondolkozni, nem számolni a körülményekkel, csaik vakon átadni magunkat az események karjainak, mint langyos fürdő ringatásának! De azt hiszem, ilyenkor az agyunk intenzivebben dolgozik és könnyebben és a szivem dobogása sietteti, nógatja, a szemem pedig látja a müvét. a fülem hallja a .gyilkos szavát. Hogv reszket a szivem élj ük, akik biztos tudattal mentek- mégsebesfffti, szenvedne meghalni és sajnálörh laz ellenséget is, mert piros a kiontott vérük és a karjaik ölelése, a csókjuk melege hiányozni fog a hozzátartozóiknak Toscana kicsiny fészkeiben. Es a Campana esti szellője nem borzolja föl többé izzó fekete für.tjeiket, a Posilipo azúrjában tjein kél szárnyra epedó danájuk — mert háború van. És elmentek a mieink kuszva-vágyva harcolni a hazáért, vért ontani és vért adni. És ha visszahozzák őket, adok nekik c;garettátp édességet és enni — cserébe a vérükért, az átlőtt karjukért, az elcsúfított arcaikért. Mit fognak szólni, hogyan néznek majd rám és nem lesz piros az arcom? Még nem késő. Szeretnék rohanni utánuk, mit akarok tenni? Hiszen ez bün! É vérontás nem bün? Vagy kinek a bűne? Irtózattal nyögök, az arcom jó volna beletemetni valami puhába, hogv más gondolataim támadjanak, de ó! . . . rnost megtörtént: elrepüit az első kézigránát. És reng a föld a dübörgések nyomán, kattogó gépfegyverek automatikusan ontják a tüzet, ropog, csattog minden. Istene.a mi történt ott lenn? De a lárma még nem elég, a • tüzérség csak most kezdi a rombolást, őrjöngő sivítással jönnek gránátok, némelyik olyan zúgást csap, mintha a föld e darabját magával szeretné ragadni. Büszke fatörzsek megkínzottan nyögnek, hajladoznak, kárhozatos:percek széthintik magjaikat és. hull a vér, mint permetező eső. A föld pedig beissza és megrészegszik az isteni italtól és duhaj kedve támad, vadul felkacag a becsapódó lövegek nyomán, meleg ágyat készít a fáradtan leereszkedő gránátoknak. Talán testeket tesz belé párnának? És most kövek gurulása, lihegő emberek és hordágyon fekvő sápadt arcok, amint szürcsölik a teát és ami fehér, az piros lesz* meleg testeken kiváncsi szemek, hirtelen keletkezett vérpiros ajkak, amelyek isszák a vattát. És a kötözésnél már nem gondolkozom, csak motyogom: Vér mindenütt és a vér piros. Augusztus 4. Újra itt vagyok a fehér falu szobában. Á port-piszkot már lemostam magámról, talán az egész dolog nem is volt igaz, csak álmodtam, képzelődtem. De az emlékeim? Hová tegyem őket, mit csináljak vélük? A véresujju. hajnal és a tüzet okádó éj! Micsoda látvány volt az égő falu! Hogy ropogott minden és a lángok gvorspnesuszó kigyók "módjára nyaldosták a házakat körül, a hegyiejtpk rőt fényekben cikkázva fürödtek, a füstoszlop alatt pedig diadalmas lángsugár tört föl az égnek, mint a tüzimádók áldozati lángja. És eszembe jut a kis haldokló olasz, aki a véres kezemet a szivére szoritotta és tikkadtan susogta: „Babbó, il mio babbo!" S láttam szemére a túlvilági ködöt leereszkedni, éreztem a kezét kihűlni a .kezemben, ha segíthettem volna rajta! Djph szive esztelenül1 ontotta vért, a föld pedij| mohón, beitta ^jnem. kis l.uiijt. aki C?ÉI^TO'jott ide meghalni s aki nem fpg játszani többet mézeshuru hegedűn szédületes, dalokat! Ezt lehessen elfelejteni? Vagv azt, ami most az ablakom alatt történik? Ezt a temetési menetet? Az öt fehér deszkából összefőtt koporsót, pár fenyőgajjal! Milyen lassan mennek s á pap csipkéje milyen kacéran játszadozik ?a széllel. Az ezredes leihajtott fejobbi tiszt részvétlenül és unottan. És az'asztalomon a két szál rózsa hirtelen remegni kezd, a kezembe kapom és ledobom az utolsó, kicsi koporsóra: „Romianelli Luigi én utánad küldöm az anyád csókját, a testvéreid ölelését* Lombardia tavaszát a szélben ringó kaméliákkal. Mint barát kisérlek el az utolsó utadra, aki lefogtam a szemeidet. hogy szépeket álmodj, kemonai hegedűszóról, olasz napsütésről, boldogságról. Á te szivedben már béke és nyugalom van." : mj még vért, ontunk! Háború H. S. van Római tanácskozás a délszláv kérdésről Bécs, augusztus 21. Trumbics, a délszláv nemzeti bizottság olaszországi képviselője Rómába érkezett, ahol nagy tanácskozások lesznek a délszláv kérdést illetőleg. Ideérkezett a montenegrói miniszterelnök is. Júniusban 13 amerikai szállitógőzös sülgedt el. Münchqn, augusztus 21. A Neueste Nachrichten szerint júniusban az amerikai kikötő|böl,Európába indult szállitógőzösök közül »sszesen 13 sülyedt ef. Ezekről a hajókról összesen 82 ember fult vizbe. _